Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-07 / 96. szám, péntek
Igénylik a kultúrát AZ ERDÉLYI JÁNOS NAPOK MARGÓJÁRA Kevészer adatott meg Ung megyének az a dicsőség, hogy szülöttei bekerüljenek a történelembe. E kevés alkalmak egyike a 19. század eleje, 1814. április 1-e, amikor az agyik kiskaposi pórkunyhóban napvilágot látott a költészetével és tanulmányaival Petőfinek utat készítő Erdélyi János. A tehetséges fiúnak sikerült kitörnie a jobbágysorból, mégis élete végéig hu maradt azokhoz, akik közül maga is jött, az elnyomott, egyszerű emberekhez. Közülük való volt, ezért tudta oly megrázóan, belülről ábrázolni életük minden sanyarú- ságát. tragikumát, de szépségét is. Erdélyinek költészeténél jelentősebbek kritikai és esztétikai tanulmányai. Nyugat-európai utazásai során megismerkedett a hegeli dialektikával,* ő volt az első, aki kritikai munkásságát egységes kritikai alapon, a dialektika viszonylag következetes alkalmazásával folytatta. A konkrét, valóságos élet ismeretét követelte, s ezzel gyakorlatilag kitűzte a realizmus követelményeit. Népdalgyűjteményei máig is értékes forrásai a magyar népdalkutatásnak. 1840—48-ban jelent meg az általa s_srkesztett Népdalok és mondák három kötete. Szervezői-szerkesztői tevékenységéből emeljük ki a Szép1 irodalmi Szemlét, amely magas színvonalát főleg Erdélyi Jánosnak köszönhette. Élete végén Sárospatakra kerül, előbb az ottani főiskola tanára, majd a kollégiumi könyvtár vezetője. Itt hunyt el, 1878-ban. A költő szülővárosa, Nagykapos (Veiké Kapušany) nem feledkezett meg nagy fiáról. A CSEMADOK helyi szervezete 1964-ben elhatározta, hogy évtizedenként kétszer (Erdélyi születésének és halálának évfordulóján) i “gemlékezik róla. Tíz évvel ezelőtt a városi parkban szobrot állítottak neki. Az idén — sorrendben immár a negyedik alkalommal — az elmúlt hét végén zajlottak le az Erdélyi János Napok, A rendezvény műsorára rövid tudósításban már kitértünk Visszatérve talán még annyit, hogy az egybegyűlt közönség színvonalas, gazdag műsort láthatott. Külön kiemelném a helyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimná- zium irodalmi színpadát, amely Géczi Laios tanár vezetésével szép összeállítást mutatott be Megismerhettük belőle Erdélyi sorsának egy-egy mozzanatát, gondolatait népdal- és nép- mondagyűjteményének néhány darabját, színesen, jól összeválogatva. Talán egy kicsit jobb koreográfiával, a szavalók hanganyagának gondosabb megválogatásával ez a színpad nagyobb fórumokon is szép sikert érhet el. A műsor egy másik színfoltja volt Réres Ferenc magyarországi népdalénekes fellépése, aki Erdélyi népdalgyűjteményéből nyújtott egy csokrot. A fiatalok, de talán az idősebb nemzedék tagjai is ízelítőt kaptak szép csengésű és értékes, de sokszor — valljuk meg — elfeledett magyar népdalainkból. Nem akarom felsorolni a műsor összes szereplőjét — többek között a CSEMADOK helyi szervezetének kórusát, a Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkarát —, de úgy hiszem, valamennyinket dicséret illeti. A rendezvény során került sor Nagykapos és környéké címmel a város és környéke üzemeinek vezetőivel s a tisztségviselőkkel való beszélgetes- re. Engedtessék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány észrevételt tegyek. A beszélgetés előtt olyan vélemények is elhangzottak, hogy ez nem is il- li!: bele egy ilyen kulturális rendezvénybe. Nos, beleillik. Sőt, jó volt, s még több ember figyelmébe ajánlanám a hasonlókat. Magán a beszélgetésen viszont valami meglepett, sőt, elszomorított. Hallottunk ott ugyanis mindenről, az üzemek fejlesztéséről, termelésről, lakásépítésről, sportlétesítményekről.' De egyetlen szó sem esett a kultúráról. S amikor erről kérdeztem, a Nagykaposi Vnb elnöke a következő választ adta: „Építsünk talán zoológus kertet?“ A kultúra fontos szerepe szocialista tár sada lmunkban vitathatatlan. Hadd idézzem Miroslav Válek szlovák kulturális miniszternek a XV. pártkongresszuson elhangzott vitafelszólalása egy részletét: ,,A tudomány páratlan mértékű fejlődése felgyorsítja a világ előrehaladását, bizonyos mértékig leegy szerűsiti annak jelenlegi problémáit, de egyúttal új, minőségileg teljesen más kérdéseket, qondokat is a felszínre hoz. Éppen ezért jóval inkább mint korábban, sok minden függ attól, hogy milyenek lesznek azok az emberek, akik munkájukkal a jö- vönkröl döntenek. Ezzel összhangban növekszik és elmélyül a kultúra szerepe a szocialista embertípus nevelésében, korszakunk társadalmi eszményei nek kialakításában.a S ott, Nagykaposon. a rohamosan fejlődő kisvárosban ez a megállapítás ugyanúgy érvényes, sőt talán még inkább. Mert az ott élő dolgozók is igénylik a kultúrát, Szlovákok, magyarok, valamennyi ott élő nemzet és nemzetiség képviselői. Végezetül még annyit — mindenképpen dicséret illeti a rendezvény szervezőit. |ó és( hasznos az ilyen megmozdulás — és folytatni kell! Hogy éppen Erdélyi János esztétikai megfogalmazása „csak az a szép, ami igazne csupán esztétikai fogalom legyen, de emberi magatartás is. S a téren valamennyiünknek van mit tanulnunk Erdélyitől. URBÁN KLARA Ódon falak között A Leleszi Magyar Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági Szak tanintézetet könnyű megtalálni. A harmadik faiu határából is láthatók a magasba emelko dő, Ősrégi falak, amelyek kö zött ma, négy osztályban, száz tizenkét bodrogközi gyerek készül az életre, három nevelő; hét mester, és öt tanító irányításával. Mezőgazdasági szakmunkásokat, traktorosokat, kombájn-, teher- és személy- gépkocsivezetöket, hegesztőket képeznek itt az alapiskola he tedik nyolcadik kilencedik osztályából érkezett tanulókból Pankovics László, aki Cás- lavban tanult a pedagógiai kép zőben, majd elvégezte a Nyit- rai Mezőgazdasági Főiskolát, 19t>2 óta igazgatója a szaktan intézetnek. Müveit, megfontolt beszédű ember. Szereti iskola ját, hozzászokott a gondokhoz is, amelyektől, különösen a korábbi esztendőkben, volt ép pen elég — Régi, divatból kiment gn pekkel kellett*végezni a gyakorlatot. Se garázsunk, se mű helyünk nem volt, szövetkezetekbe kellett vinni a gyereke két, és ez — a nevelés szempontjából — nem volt a leg jobb megoldás. 1975-ben kaptunk új műhelyeket, és ma már |ó gepek állnak a tanulók rendelkezésére, elegendő mennyi ségben. A műhelyek mögött most sportpályát építünk a gyerekek segítségével, akik közül néhányan előkelő helyezéseket értek el a szlovákiai mezőgazdasági iskolák között rendezett sportversenyeken — Láttam, ahogy jöttünk fölfelé a régi falépcsőkön, hogy tiszták a folyosók, a falakat is ízléses képek, faliújságok, szemléltető táblák díszítik. Szóval, ügyelnek a rendre, a tisztaságra. Jó benyomást kelt a környezet, legalábbis az első pillantásra. — Mégis azt kell mondanom, akkor lennénk megelégedve, ha új épületet kapnánk. Ugyanis ez már hatszáz éves, sok baj, A zenében is együtt Alexander Móži könyve a szlovák—magyar zenei kapcsolatokról A Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó gondozásában megjelent Alexander Móži .4 szlovák—magyar zenei kapcsolatok című munkája, betekintést nyújt az évszázadok óta egymás mellett élő két nemzet zenei fejlődéstörténetének egy jelentős szakaszába: zenei hagyományaink érintkező pontjainak a barokk kortól a tizenkilencedik század elejéig húzódó időszakába. Ezt a művet, amely népi hagyományainkat a marxizmus— leninizmus elvi alapjaiból kiindulva, szocialista értelmezésben tanulmányozza, először a szerző szavaival szeretnénk bemutatni. aki a bevezetőben így fogalmaz: „Célom bemutatni ezekben a gyönyörű népzenei emlékekben azt, ami a magyarságot összeköti az évszázadokon keresztül szomszédságban élő szlováksággal. Szeretném, ha a kedves olvasók rúd ibbe. mének, hogy nemcsak <i közös történelem és az irodalom, hanem a. zene is összekötő kapocs a két nép között. A Fábry Zoltán-i gondolat igaza értelmében hidakat szeretnénk építeni a kedves olvasó tudatában az elkövetkező szerény fejtegetéseinkkel a ma- qyar és a szlovák nép közeledése érdekében, és ha kell, a régmúlt évtizedek átköti örökségeként ránk maradt árkokat szeretnénk eltüntetni.* A hatalmas bibliográfiára támaszkodó mű tudományt* alapossággal boncolgatja a szóban forgó korszak nép- és műzenei emlékeit, amelyek évszázadok óta a szlovák és a magyar nép közös kincsét jelentik. Foglalkozik a Kájoni kódexben és a Vietórisz kódexben feljegyzett táncdallamokkal, a Stark-féle soprorrt fiirgi- nálkönyv táncainak szlovák vonatkozásaival. Nagy vonalakban megismerkedhetünk közös zenei múltunk jelentős kéziratos gyűjteményével, a Lőcsei tabulatúrás könyvvel is. Részletesen tájékoztat az Ungari- scher Simplicissimus című barokk útiregény és a Musicalish Türkischer Eulenspiegel nép- tánc, quodlibet és táncszvit szerzőjének, Daniel Georg Speernek az érdeklődéséről zenénk és népszokásaink ir t. A szerző munkájának jelentős részét a tizennyolcadik századi rezidenciális zenekarok repertoárján szereplő népzenei daraboknak szenteli. Rámutat a Lányi Eleonóra Zsuzsanna féle kézirat, a Szirmayné Keczer Anna kézirat, az Ugród gyűjtemény jelentőségére a szlovák és magyar zenetörténetben. A szlovák és a magyar népzene fejlődéstörténetével foglalkozó fejezetben a szerző behatóan tanulmányozza a Tyu- kodi nóta című kuruckori népdal szlovák—magyar variánsait, röviden megemlíti a szlovák—magyar népdalfeljegyzés történetének jelentős fejezeteit Is. Ebben a különben sikerült tanulmányban hiányoljuk a szlovák nyelvű Idézetek fordításait a jegyzetekben, bár a szerző az összefoglalásban említi, hogy az idézeteket a magyar és a szlovák Irodalomból eredeti nyelvep közli, mert a könyvet elsősorban a nyelvi nehézségek nélküli olvasónak írta. Magyar nyelvű kiadásról lévén szó, éppen a szlovák munkákból átvett idézetek szolgálhatnának a magyarországi olvasóknak is értékes adatokkal. Alexander Móži könyve, a tudományos célon túl a zenei és általános művelődés fejlesztésében is szerepet vállal. SCHLOSSER KLÁRA Könözsi István felvétele Sokat számít az a három év (Gyökeres György felvételei van a víz- és villanyvezetékkel, nedvesek, málladoznak á falak, főként a földszinten. A tanulók szálláshelye sem a legjobb. — Van-e kulturális élet az iskoláiéin? — A nagyobb évfordulókat műsorokkal ünnepeljük meg; minden csütörtökön filmet ve1 títünk a gyerekeknek; kulturális találkozókat, vetélkedőket szervezünk a szőllőskei és a perben viki test vér iskolával; vendégül láttunk idős kommunistákat. Lényegében az oktató nevelő munka részét képezik azok az előadások, amelyeket jogászok, gyakorlati szakemberek, rendőrök tartanak. A tanulók elsősorban a szak- tantárgyakból érnek el jó eredményeket. És hogy a legtöbben fölkészülten távoznak a szövetkezetekbe, üzemekbe, hogy megállják a helyüket, bizonyítja az is: — Előfordult, jöttek érdeklődni, van-e olyan tanuló, aki szabad, akinek még nincs szerződése. mert szükségük lenne egy jo szakmunkásra. Sokat számít az a három év, amit itt töltenek a tanulók. Amikor kilépünk az ódon falak közül, a napfényes udvaron szinte halljuk, hogyan lélegeznek amott a földek. Fakad méluikben millió élet. Amelyet művelni kell, gonddal, hozzáértéssel. BODNÁR GYULA' Egy nagy múltú szakközépiskola jelene és jövője Szepesség és Gömör vidéke emberemlékezet óta nemcsak gazdag réz- és vasérclelőhelyeiről, hanem fakitermeléséről, faiparáról is ismert. A környező hegyek és dombok lankás oldalain több ezer hektár tű- és lomblevelű erdők vannak. Ezért itt a fakitermelés, a bútorgyártás a legrégibb foglalkozások közé tartozik. Nem véletlenül tartják tehát Szepességet a bútorgyártás őshazájának. Évszázadok során ezen a vidéken létesültek a legnagyobb fakitermelő iskolák. Közülük a legnagyobb múltú a Spišská Nová Ves-i Faipari Szakközépiskola. Az Iskola múltjáról, fejlődéséről és jövőjéről Igor Gerbery és Ivan Chromeö, az iskola tanárai tájékoztattak. Elmondották, hogy intézetükben — az akkori tanonciskolában — 1896-ban kezdődött meg a tanítás; 1918- tól 1949-ig mesteriskola volt, 1949-ben pedig érettségivel végződő szakközépiskolává alakult az intézmény. Az intézetben a két világháború legválságosabb időszakában sem szünetelt a tanítás. Az iskola életében az 1948-as Februári Győzelem jelentős változásokat hozott. Szocialista viszonyok közepette megfeszített munkát végeztek annak érdekében, hogy faipari üzemeink részére elegendő szakembert neveljenek. 1949-től napjainkig háromezren érettségiztek Itt és számos tanuló hazai, illetve külföldi főiskolákon mérnöki oklevelet szerzett. Az 1976/77-es tanévben 132 diák érettségizett, s közülük 42 en jelentkeztek főiskolára. A számok önmagukért beszélnek, viszont mindenképpen többet mond az, hogy az ipari üzemek vezetői elégedettek az iskolából kikerült fiatalokkal illetve munkájukkal. Szlovákiában talán nincs is fakitermelő üzem, erdészet vagy bútorgyár, melynek szakemberei között ne lenne valaki, aki egykor a Spišská Nová Ves-i Faipari Szakközépiskola diákja volt. Igor Gerbery elmondta, hogy az iskola igazgatósága évről évre nagyobb figyelmet fordít az oktatás korszerűsítésére. Különböző szaktantermek, jól felszerelt laboratóriumok és műhelyek állnak a tanulók rendelkezésére. Az oktatás jó színvonala megmutatkozik a tanulmányi átlagban Is. 614 tanuló közül mindössze 1,6 százalék nem felelt meg; az érettségizők közül pedig többen végeztek 1,3-as átlaggal. A jó szakemberképzés érdekében az iskola több külföldi faipari iskolával és üzemmel tart fenn baráti kapcsolatot. Elsősorban tanulmányutakra küldik az Iskola növendékeit, akik között magyar tanítási nyelvű alapiskolát végzettek is vannak. Évente legalább 10—15 diák Drezdában, ugyanennyi Budapesten, Leningrádban, Várnában és Zakopanéban növeli elméleti és gyakorlati ismereteit, de számos hazai fafeldolgozó vállalattal, köztük két mezőgazdasági üzemmel is barálsá*' got kötöttek. Ivan Chrorneč tanár elmondotta: az iskola jó hírnevéhez méltó szakköri tevékenység folyik nálunk. Ebben a szülői munkaközösség és a SZISZ- szervezet is segítségünkre van. Az iskola tanulói kimagasló eredményeket érnek el a sportban és a kulturális munkában. Jó hírnévnek örvend az iskola éneklőcsoporlja. Szavalóik minden évben eredményesen szerepelnek a Puškin-emlékverse- nyen, s diákjaik több járási irodalmi versenyen is sikerrel helytálltak. Lövészetben harmadikok lettek a járási versenyen. Az iskola SZISZ-szervezetét a járásban a legjobbak között tartják számon. Ebben a tanévben is a hatékony szakoktatás mellett megkülönböztetett figyelmet fordítanak a tanulók helyes világnézeti nevelésére. Tovább mélyítik az ateista és a Lenin-kör munkáját, több előadást terveznek a világmindenség kialakulásáról és a vallás káros következményeiről. Az ifjúság helyes nevelésében nagy jelentőséget tulajdonítanak a szabad idő ésszerű kihasználásának. Az iskola tanáraitól megtudtam azt is, hogy a szakoktatásban elért eredményeik elismeréséül már több ízben részesültek kitüntetésben. A közelmúltban kapták meg a Csehszlovák-Szovjet Barátság Iskolája megtisztelő címet. KRASCSENICS GÉZA ÚJ SZÓ 1978 IV. 7.
