Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-27 / 116. szám, csütörtök

iákok az „aranyvárosban“ B‘ lanská Štiavnica patinás, hangulatos kisváros Köz- zép-Szlovákiában. Gépkocsink a reneszánsz stílusú városháza ab­lakai alatt áll meg. Dél van. Fölzúgnak a haran­gok, majd a vártoronyban — ugyancsak megszólal egy tiszta trombitahang. A múltat idézik e hangok, sajátos jelképekként; szokásokat, hagyományokat, hangulatokat őriznek, egyszer­smind emlékeztetnek is. Mire? A fényes múltra. A dús méhű ezüst- és aranybányáiról neve­zetes középkori bányavárosra. Ám nemcsak bányaváros volt A múltban, hanem diákváros is. Mór a 18. században világhírű erdészeti és bányászati főiskola működött itt, és nemzetközi te­kintélynek örvendett a Hauser Ferenc tervei szerint épült evan­gélikus líceum is, amelynek megnyitásakor, 1830-ban nem ki­sebb személyiség, mint Ján Kol­lár mondta az ünnepi avatóbe­szédet. Később — amint az köz­ismert — falai között nevelke­dett többek között Petőfi Sán­dor, Andrej Sládkovič s a szlo­vák és magyar szellemi élet számos más kiváló egyénisége. Az egykori fényes „aranyvá­ros“ csillaga — ahogyan Jozef Horák A halál közeleg az aranyvároshoz című regényében megírta — lehanyatlott, terei, utcái, házai megkoptak. Az aranybányák kimerültek, az aranyásók másutt ütöttek ta­nyát. A város kissé belesüppedt a földbe és az időbe, de meg nem halt, és ezt mindenekelőtt annak köszönheti, hogy — bár nem járási székhely többé — megőrizte az örök megifjodást biztosító „diákváros“ attribútu­mé viert ma is igazi diákváros. Jónevű erdészeti, bányászati és vegyészeti szakközépiskolája van. Azonfelül több szakmun­kásképző is működik itt. Csak­nem kétezer tanuló fiatalt von­zanak ide ez iskolák a közeli városokból és falvakból, de im­már ötödik éve az egész Szlo­vákiából is, minthogy a gimná­zium az előkészítő iskola funk­cióját is betölti: nyolc negyedik osztályában itt készítik fel po- 11 tikailag, szakmailag és nyelvi­leg a külföldi felsőoktatási in­tő "lényekbe pályázó diákokat. A diákság pedig — puszta je­lenlétével is — pezsgésben tart­ja a vért a város mindinkább beszűkülő ereiben. A gimnázium igazgatója Mi­chal Lunter. Elismert, tapasz­talt pedagógus. 1959 óta irányít­ja az iskolát. Készséggel végig­vezet bennünket az osztályokén, bemutat néhány pedagógusnak, s közben magyaráz. A folyosók, tantermek, a sakkabinetek ren­des, jól szervezett iskola be­nyomását keltik. A tanári szoba éppolyan népes és mozgalmas, mint bármelyik tanterem. — Hány tanerős az iskolá­juk? — kérdezzük Lunter igaz­gatótól. — Harminchat — válaszolja. Hat kolléga azonban kizárólag nyelvi lektorként működik isko­lánk előkészítő tagozatán. A lektorok többsége külföldi ál­lampolgár, azért érkeztek hoz­zánk, hogy megtanítsák a ba­ráti szocialista országokba ké­szülő diákjainkat oroszul, néme­tül, lengyelül, magyarul, bolgá- rult stb., megismertessék diák­KULTURÁLIS HÍREK □ A párizsi Notre Dame előt­ti tér alatt a nemrég feltárt óriási kriptákban régészeti mú­zeumot rendeznek be. 0 Breclit Kaukázusi krétakör című színművét Benno Besson rendezésében bemutatják a 32. Avignoni Ünnepi Játékokon, jú­lius 10-e és augusztus 7-e kö­zött. 0 Öt operát mutat be új ren­dezésben az idei évben a New York-i Metropolitan Opera. Fel­újítják Wagner Tannhäuser és A bolygó hollandi című művét. Először mutatják be az Egyesült Államokban Benjamin Britten Billy Budd című operáját. 0 A Lenin hangját őrző fel­vételeket 'különleges eljárással sikerült megjavítaniuk a szovjet szakembereknek. Olyan beren­dezést szerkesztettek, amely csaknem tökéletesen kiszűri az 1919 és 1921 között rögzített hanglemezek mellékzörejeit. jainkat az illető országok éle­tével, történelmével. Amint Lunter igazgatótól és helyettesétől megtudjuk, a gim­názium tizenhat osztályos. A nyolc előkészítő negyedik osz­tály közül hét reál, egy pedig humán irányzatú. A rendes és az előkészítő tagozaton együtt­véve mintegy 450 diák tanul itt. Tovább kérdezünk: — Mely országokban folytat­ják tanulmányaikat az önöknél felkészített diákok? — Diákjaink a baráti szocia­lista országok főiskoláin tanul­nak tovább. Az 1977—78-as tan­évben 201 diákot készítünk fel, akik közül ősszel 110-en men­nek a Szovjetunióba, 41-en Ma­gyarországra, 35-en az NDK-ba. Azonkívül még Lengyelország­ban folytatják tovább tanulmá­nyaikat. — Milyen célokat szolgál az egyéves előkészítő? — Minthogy a diákok külföl­dön a hazaitól többé-kevésbé el­térő környezetbe kerülnek, erő­síteni kell alkalmazkodó-képes- ségiiket, önállóságra és kitar­tásra kell őket nevelnünk és rá kell őket szoktatnunk a rend­szeres és igényes munkára. Csak így állhatják meg helyü­ket a külföldi főiskolákon és egyetemeken, ahol — ismerjük be! — nagyobbak a követelmé­nyek, mint idehaza. És csak természetes, hogy megfelelő szinten el kell sajátítaniuk az illető ország nyelvét is. A nyelvtanulásban különösen a szakterminológia megtanítására helyezzük a súlyt. — A magyarországi egyete­mekre készülő itteni magyar nemzetiségű diákok esetében kissé más a helyzet, ök bírják a magyar nyelvet. Különösen, akik magyar tanítási nyelvű kö­zépiskolákból jönnek. Lunter igazgató elgondolko­dik. — Tudja, az ő esetükben más a fontos. — Éspedig? — Hogy jobban elsajátítsák a szlovák nyelvet, elsősorban a szlovák szakterminológiát. Job­ban érvényesülhetnek majd, mi­után visszatértek. Különben a szlovákot heti 5—6 órában ta­nítjuk. — Érvnek ez megfelel. De ne haragudjon, az éremnek ez csak az egyik oldala ... A diákok pa­naszkodnak, hogy igen nehéz a helyzetük. Ezen nem Is csodál­kozhatunk, hiszen a negyedik osztályban — a magyar nyelvet kivéve — egyszerre minden tan­tárgyat szlovák nyelven kell ta­nulniuk és — tudniuk az érett­ségi vizsgán. Remélem, elismeri, hogy nem lehet könnyű a dol­guk. — El. Nincs könnyű dolguk. — És azoknak talán még ne­hezebb, akik történetesen nem Magyarországra mennek tanul­ni. Nekik egyszerre két idegen nyelvvel kell — teljes erő- bedobással — gyürkőzniük. A tanárok, remélhetőleg, tekintet­tel vannak specifikus helyze­tükre. — Természetesen. Ahol szük­séges, figyelembe vesszük a specifikus körülményeket. A felvételi vizsgák egyébként mindig márciusban zajlanak. Az igazgató nyilatkozata szerint a fő kritérium a tudás. Egy vi­szont tény: Juraj Busa, a Szlo­vák Szocialista Köztársaság ok­tatási minisztere az SZLKP KB plénumán mondott beszédében nem véletlenül hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy a felvételiz- tető bizottságok objektívebbek legyenek a pályázók megítélé­sénél. A z SZSZK Oktatási Minisz­tériumában megállapí­tottunk néhány ide kívánkozó tényt: amint Vladimir Segeš külügyi előadó elmondotta, a Magyar Népköztársaságban je­lenleg 195 csehszlovák diák ta­nul, akik nagyobb részt magyar nemzetiségűek. A 195-től 13 diák a Cseh Oktatási Miniszté­rium ösztöndíjasa, 136 diák Szlovákiából való ösztöndíjas, 4G-an önköltségesek. (Megje­gyezzük: az 1975—76-os tanév­től kezdve a minisztérium — több okból — megszüntette az önköltséges tanulási formát.) Az utóbbi években így alakult az MNK-ban tanulók száma: Tanév Jelentkezők Felvettek 1975/76 52 28 1977/78 74 34 1978/79 101 44 Tudnunk kell még: az 1976 — 80-ra szóló csehszlovák—magyar kulturális egyezmény értelmé­ben a CSSZSZK 40, az MNK 22 diákot küld ki évenként tanul­ni a másik országba. Magyar- országon jelenleg négyen tanul­nak néprajzot, 29-en magyar szakot más szakkal kombinálva, hatan történelmet, hárman könyvtáros szakot stb. A leg­népszerűbbek a műszaki, a ter­mészettudományi és a mezőgaz­dasági tanszakok. A minisztériumban a magyar tannyelvű iskolákból jövő, az MNK főiskoláira készülő tanu­lók helyzetét is szóba hoztuk. Nézetünk szerint az ő esetük­ben nem egészen átgondolt a Selmecbányái felkészítés. Vi­szont: a nemzetiségi középisko­lákban magasabb szintre kell emelni a külföldi továbbtanu­lásra pályázó diákok (szlovák és idegen) nyelvi, valamint szakmai felkészítését. Az előkészítő tagozat nyelvi lektoraival a szálláshelyükön találkoztunk. Nyina Csetvjorki- na tallini lány. Észt iskolában tanított oroszt. Második éve van Selmecbányán. — Mennyire elégedett a diák­jaink nyelvtudásával? — kér­dezem. — Meglepően jól megy nekik az orosz. Nagyon igyekszenek. Nyina a magyar lektornővel, Pereszlényi Máriával lakik együtt. Kitűnően megértik egy­mást és jó barátnők. Gerda Wieneche, a szőke német lek­tornő, vendégként tartózkodik náluk. — A német is ilyen jól megy a diákoknak? — kérdezem. Elmosolyodik. — Kezdetben nehezebben, de az év végén azért már nem le­het őket eladni. Pereszlényi Mária szlovákiai. Szénéről származik, különben Budapesten tanult, 1975-ben végzett magyar—német szakot. — Tudomásom szerint 31-en tanulnak a Magyarországra ké­szülő reál tagozatos osztályban. Hányán mennek az MNK-ba a humán osztályból? — Tízen. A másik tíz diák eb­ből az osztályból a Szovjetunió­ba megy majd. A diákotthont is megtekin­tettük. Aligha mondható el róla, hogy kellőképpen meg­felelnek a követelményeknek. A diákok harmad-, negyedmaguk- kal laknak egy szobában. Vallo­másuk szerint nincsenek meg a kellő feltételek a zavartalan munkához. Igaz, épül a 200 sze­mélyes új diákotthon, Z-akció- ban, négy éve. Túl vontatottan megy a munka. Ideje lenne, hogy az SZSZK Oktatási Mi- niszlrluma közbelépjen. Elbúcsúzunk a diákoktól. Vá­rosnézésre Indulunk. Gépkocsink a közpiacnak használt főterén vár ránk, az 1710-es pestis emlékére emelt szobor oszlopai alatt. Előttünk a városháza, a bányászati mú­zeum, a számos műemléképü­let, a régi és az új vár, a hát­térben a Selmeci hegyek koszo­rúja és a nosztalgiára csábító idő. A városháza tanácstermé­nek mennyezeti freskója jelenik meg előttem — az igazság be­kötött szemű szigorú asszonya: jobb kezében kard, baljában mérleg. KÖVESDI JÁNOS Egy életmű értékei Kiállítás a Kelet-szlovákiai Képtárban Kassán (Košice) a Kelet-szlo­vákiai Képtár egy vonzó életmű bemutatásira vállalkozott. Igaz, némi késéssel került sor erre a tárlatra, mert Ondrušné-Vic- torín Herta 1977-ben ünnepelte 65. születésnapját. De talán a tavaszi hónap Jobban megfelel e mindig megújuló, fiatalos mű­vésznő műveinek megismerésé­re, mint a borongós ősz. Ondrušné-Victorín Herta Kas­sán él, s már az ötvenes évek­ben részt vett a Képzőművészek Szövetségének kiállításain. Prá­gai tanulmányainak eredményei és indíttatása elég impulzust kap a kassai környezetben a többszörös megújuláshoz, amit az impozáns kiállítás jól érzé­keltet. A kezdeti tájkép jellegű, illetve dokumentatív impresszio- nisztlkus munkák fokozatosan fejlődtek át a dekoratív felszín mögött filozofikus kérdéseket rejtő, monumentálisán ható fes­tészetbe. Valószínű az erős köl­csönhatás a művésznő által a hatvanas évek óta gyakorolt ke­rámia-mozaik és a kamara jel­legű festmény illetve kollázs közt. Viszont minden műfaj ugyanakkor külön világot kép­visel, amit a tartalom és forma, a téma és a választott technika egysége biztosít. Míg festmé­nyein általános társadalmi problémákat vallat, gyakran foglalkozva a háború és veszé­lye elhárításának kérdésével, kollázsain bensőségesebb, medi- tatív jelleg uralkodik. Személye­sebb gondolatok naplószerűen egyéni megfogalmazásai. Ha más műfajban próbálnám meg­fogalmazni, lírai vershez hason­líthatnám Ondrušné Vlctorín Herta kollázsait, s maradva a hasonlatnál, egy-egy óda lehet­ne minden egyes mozaikja, me­lyek már sok közérdekű kassai épületet díszítenek. Ezeken a központi gondolatot az épület küldetése sugallja, a művésznő pedig mesterien fogalmazza át a témát a murális-monumentális mű formanyelvére. S mint ahogy nem fél mozaikjain sem a színek bátor használatától, annál is bátrabban szélesíti gyermekkönyv illusztrációi színskáláját. A kassai életműki­állítás minden műfajból és kor­szakból a legreprezentatívabb darabokat mutatja be. A mozai­kokat fényképen és a hozzájuk készült kisméretű színes vázla­tok bemutatásával teszi nem­csak elérhetővé, hanem be is avatja a nézőt egy mozaik el­készítésének műhelytitkaiba. A kiállítás bájos színfoltja az üvegfestést bemutató terem, ahol a váltakozóan nehéz és meditatív témák után a néző szinte felüdül a játékosan szí­nes, népi hagyományokat to­vábbfejlesztő műfaj képviselői közt. Ondrušné-Victorín Herta kiál­lítása értékes színfoltja a ta­vaszi kassai kulturális életnek. SZ. HALTENBERGER KINGA Országos értekezlet a matematika tanításáról Alapiskoláinkban még csak a második osztályban tanítják a matematikát az új tantervek szerint, a szakemberek azon­ban már a jövőbe tekintenek s a felsőbb osztályok matema­tika-oktatásának kérdéseivel foglalkoznak. Azon az orszá­gos konferencián, amelyet az ostravai Pedagógiai Fakultás matematika-tanszéke a Cseh­szlovák Matematikusok és Fi­zikusok Szövetségével rende­zett Havíí'ovban, már az alap­iskola 4. osztályából az 5-be való átmenet kérdéseit és az ezzel kapcsolatos szakmai és módszertani feladatokat vitat­ták meg. A tanácskozáson az új tantervet összeállító bizott­ság tagjai, számos tankönyv­Nyelvművelés — népművelés Megjelent a Szocialista Nevelés 7. száma A tanító munkájával szem­ben támasztott követelmények­kel foglalkozik dr. Jozef Amb- ruš: Lenin, a néptanító című bevezető írásában. Hangsúlyoz­za: ha jobban általánosítjuk a szocialista rendszer országai tanítóinak tapasztalatait és eze­ket alkotó módfon alkalmazzuk, akkor a legméltóbban járulunk hozzá Leninnek a szocialista tanítókhoz intézett üzenete va­lóra váltásához. Anyanyelvi nevelés az első osztályban — ezzel a témával kapcsolatban mondja el véle­ményét. ismerteti tapasztalatait Hoksa Imréné. Dr. Mózsi Ferenc Valóság- tény az irodalomban és a pe­dagógiai gyakorlat című mun­kájában is az újat, jobbat ke­resés jegyében fejti ki gondo­latait vizsgálódásainak tárgyá­ról. Olvasóink figyelmébe aján­lom Virágh József né Egy is­kola, melynek nemcsak múltja, hanem jövője is van, valamint Pallya Gáborné az óvodai anya­nyelvi nevelés, nyelvművelés döntő szerepéről és jelentőségé­ről szóló írását. Az utolsó két oldal (a ha­gyományos „zöld lap“) a meg­felelő szülő-pedagógus viszony kialakításával is foglalkozik. Egyetértünk a gondolattal: „Fontos, hogy a szülő bizalmat érezzen a pedagógus iránt, ta­nácsot tudjon kérni, és el tud­ja fogadni azt gyermeke érde­kében. Mert felülről — írja az egyik olvasónk — lehet jó tankönyvekkel ellátni az isko­lákat, a járás irányítja az igaz­gatót, de az iskola iránti bi­zalmat, azt egyedül csak a ta­nító képes megteremteni. Már­pedig ezen áll vagy bukik min­den ...“ GILÄNYI SÁNDOR szerző, az országos és kerületi pedagógiai intézet dolgozói, va­lamint a tanító- és tanárképző intézetek matematikai tanszé­keinek pedagógusai vettek részt. Az értekezleten elsősorban az 1—4. osztályok tanterveit, tankönyveit, módszertani se­gédkönyveinek informatív és forma tív szerepét vitatták meg. Az új tantervek szerinti taní­tás olyan pozitív vonásainak a hangsúlyozása mellett, mint a tanulók nagyobb érdeklődése a matematika iránt, jobb fel­adatmegoldó készségük, na­gyobb önállóságuk a probléma- megoldás folyamán, az érte­kezlet résztvevői rámutattak olyan jelenségekre is, mint a formális ismeretek kialakulásá­nak a veszélye és némely eset­ben a tanulók életkori sajátos­ságainak nem megfelelő isme­retek beiktatása a tantervbe. Az értekezleten az 5—8. osz­tályoknak az új koncepció szerinti matematika tanításával kapcsolatos kérdéseivel is fog­lalkoztak. Kritikusan elemez­ték az egyes osztályok tanter­veit, készülőiéiben levő tan­könyveit, gyakorló füzeteit, módszertani segédkönyveit, s több résztvevő nagyon kritikus hangnemben szólt az ötödik osztályos új tanterv szerinti tanításra való felkészülésről. Elsősorban az 5—8. osztá­lyok pedagógusai átképzésének a késése, a mindmáig meg nem határozott formája és tartalma váltotta ki több résztvevő jo­gos nemtetszését. A tárgyilagos és kritikus hangnemben lezajlott értekez­let főbb megállapításai a részt­vevők által eljutnak a peda­gógusok szélesebb rétegeihez is és ezáltal közvetlen segítséget jelentenek majd nekik minden­napi munkájukban Dr. BÁLINT LAJOS ÚJ sz 1978 IV. 27. A művésznő egyik legkedvesebb kollázsa mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents