Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-24 / 113. szám, hétfő
v i i Dunamenti Tavasz. Ez u neve uz egyik Legszínesebb, leghangulatosabb csehszlovákiai magyar központi seregszemlének, amely ma kezdődik — És négy napig tart — Dunaszerda- helyen (Dunajská Streda) az új Városi Művelődési Házban. Báb-, és színjátszócsoportok, irodalmi színpadok — gyermekek mérik össze erejüket, miközben sok száz pajtásuknak szereznek szívderítő perceket. Több járásból jöttek ők, a magyar tanítási nyelvű iskolákból, tanító nénik és tanító bácsik kíséretében, akik rengeteg órában vezették be a gyermekeket a közösségi életbe, nevelték őket alkotó munkára, nem utolsósorban a szép, tiszta, magyar beszédre. Köszönet érte, hiszen gyermekeink jövőnket hordozzák ajkukon. Tóth László Miért nem megyek haza? Ráléptem a ház sarkára, nagyot ugrott fájdalmában. Lepotyogott három cserepe, nem tréfa biz', még a fele sel Kutni kezdett ijedtében: hová futhat ilyen télben? Hóban futott, jégen futott, míg egyszercsak, lám, elcsúszott! Kitört minden ablaka, ki-bejárhat a szél rajta. Kint is hideg, bent is hideg, hazamennék, de így minek?! Kulcsár Ferenc Poszáta-sirató Poszáta sír a tó fölött, piciri nádfa eltörött, riong, jajong, borzong a tó. oda a madárka-ringató pieiri, ékes nádszál! /l tó fölött sírva átszáll. s csapkod, verdes a poszáta, tükrére ég hamvas árnya. Tözsér Ärpdd Dúdoló Egy arasz a tavasz. Szöcskecsordu átugorja. S mi a nyár? Gyertyaszál, fellobban s elkoppan. Hát az ősz? Dinnyecsősz. pipál, s itt-oi £ elidőz. CD fi 0 A telet •c kérdezed? 1 Hajnal három. 3 s villamos nincs. 'ST B< Dugd zsebre a két V) Dénes György: Százlábú Százlábúnak száz bakancsa, száz bakancsban száraz kapna. Első nap a kapcát mossa, második nap szárogatjm. Harmadikon egyet gondoi. mezítláb fut át a dombon. KOVÄCS MAGDA A tökőcske, a kisegér meg a Egyszer a tököcskéhez így szólt a kisegér: — No, tökőcske, én most téged szépen megráglak. — Nem bánom — sóhajtotta a poros levelek közül a tökőcske —, de mielőtt megrágnál, szeretnék még egy jót inni. Napok óta nem esett, s majd eltikkadok a szomjúságtól. — Hát jó — egyezett bele a kisegér —, felőlem csak igyál, de amint az eget elnézem, itt még jó sokáig nem számíthatunk esőre. — Nem tesz semmit — mondta a tökücske — elmegyünk, megkeressük a felhőt, s megkérjük, hogy csavarjon a köpönyege széléből egy kis vizet nekem. — Akkor máris induljunk — sürgette a tö- köcskét a kisegér —, mert nagyon éhes volt. Elindultak hát szépen. A tököcske meg a kisegér. Ahogy mennek-mendegélnek, egyszercsak eléjük ugrik a macska. — Mnyau! — kiáltott rá a kisegérre, és har- ciasan meresztgette a bajszát. — No, kisegér, én most téged megeszlek. — Nem bánom — eiterázta a kisegér —, de mielőtt megennél, szerelném még megrágni a tököcskét, de mielőtt megrágnám, a tököcske szeretne egy jót inni. Ezért most elmegyünk a felhőhöz, s megkérjük, hogy csavarjon egy kis vizet a köpönyege széléből. Talán, ha te is velünk tartanál — invitálta félénken a macskát. — No, jó, veletek tartok — mondta a macska, « mast már hármasban bandukoltak. A tököcske a kisegér meg a macska. S ahogy így bandukolnak, egyszercsak hon- nan-honnan nem, felbukkan a kutya. — Ha-há! — húzta fel fogairól az ínyét, és vérszomjason a macskának rontott. — Most aztán megeszlek! — Nem bánom — kényeskedett a macska —, de mielőtt még megennél, szeretném megenni a kisegeret, de mielőtt megrágná, a tököcske szeretne egy jót inni. Most épp a felhőhöz megyünk, hogy megkérjük, csavarjon a köpönyege széléből egy kis vizet. Gyere te is velünk. tgy már négyesben bandukoltak. A tököcske, a kisegér, a macska meg a kutya. A fele úton járhattak, amikor találkoztak a farkassal. Egy bozótból csörtetett elő nagy üvölt- ve.- Na, kutya komám, most véged, mert menten megeszlek!- Nem bánom — szűkölt a kutya —, de mielőtt megennél, szeretném megenni a macskát, de mielőtt megenném, a macska szeretné megenni a kisegeret, de mielőtt megenné, a kisegér szeretné megrágni a tököcskét, de mielőtt megrágná, a tököcske szeretne egy jót inni. Ezért most a felhőhöz megyünk, hogy megkérjük, csavarjon a köpönyege széléből egy kis vizet. Már csak a fele út van hátra, gyere velünk. Tréfás naptár S mivel velük ment, már ötösben bandukoltak. A tököcske, a kisegér, a macska, a kutya meg a farkas. Hatalmas sivatagon vezetett át az utuk, s ahogy ott poroszkálnak, egyszercsak rájuk ront az oroszlán. Retteneteset ordított: — Most aztán végzek veled farkas, menten megeszlek! — Nem bánóin — mondta nyugodtan a farkas —, de mielőtt megennél, szeretném megenni a kutyát, de mielőtt megenném, a kutya szeretné megenni a macskát, de mielőtt meg- enné. a macska szeretné megenni a kisegeret, de mielőtt megenné, a kisegér szeretné megrágni a tököcskét, de mielőtt megrágná, a tököcske szeretne egy jót inni. A felhőhöz megyünk, hogy megkérjük, csavarjon a köpönyege széléből egy kis vizet. Már közel járunk hozzá, tarts velünk. Az oroszlán velük tartott. Mosit már hatan voltak. A tököcske, a kisegér, a macska, a kutya, a farkas meg az oroszlán. Már-már megpillantották a felhőt, amikor eléjük toppant a vadász. Azonnal célba vette az oroszlánt. — Most megöllek — mondta —, de mielőtt elhúzhatta volna a ravaszt, az oroszlán fölemelte a mancsát, és királyi mozdulattal ezt mondta: — Nem bánom, de mielőtt megölnél, szeretném megenni a farkast, de mielőtt megenném, a farkas szeretné megenni a kutyát, de mielőtt megenné, a kutya szeretné megenni u macskát, de mielőtt megenné, a macska szeretné megenni az egeret, de mielőtt megenné, az egér szeretné megrágni a tököcskét, de mielőtt megrágná, a tököcske szeretne egy jót inni. A felhőhöz megyünk, hogy megkérjük, csavarjon a köpönyege széléből egy kis vizet. Te ember vagy, a legtöbbet tudsz közülünk, vezess bennünket. — Jó — egyezett bele a vadász, s a menet élére állt. Így haladtak, egyre közelebb a felhőhöz. A tököcske, a kisegér, a macska, a kutya, a farkas, az oroszlán meg a vadász. Végül is elértek a felhőhöz. Eléje álltak, s elmondták, mi járatban vannak. Hogy a vadász szeretné megölni az oroszlánt, de mielőtt megölné, az oroszlán szeretné megenni a farkast, de mielőtt megenné, a farkas szeretné megenni a kutyát, de mielőtt megenné, a kutya szeretné megenni a macskát, de mielőtt megenné, a macska szeretné megenni a kisegeret, de mielőtt megenné, a kisegér szeretné megrágni a tököcskét, de mielőtt megrágná, a tököcske szeretne egy jót inni, ezért kérik, hogy csavarjon most a köpönyege széléből egy kis vizet. — Jó — egyezett bele a felhő, de mielőtt még kicsavarhatta volna a köpönyege szélét, jött a szól, rongyokra tépte és szerteszét fújta. Mielőtt még az én mesém elkezdődött volna. Adám, Egér fut a hátán. * » » Agi-bági rossz kalap. Ha megütik, megharap. Aladár, Neked tojik a madár. » # * András, Kukoricahajtás. Anikó, Tied lesz a víziló. Anna, Tele van a kanna. Balázs, Csípjen meg a darázs. Dani, Dani, dedelle, Hentereg a gödörbe. Dénes, A kiskutya éhes, Adjál neki rétest. Hogy ne legyen éhest • « « Dezske, Mikor megyünk Pestre? Holnapután este! • • » Elemér, C-érnát mér, A tű fokán is átfér. > • • Ernő, Teli a bendő. Éva. Vigyen el a héja. * * « Ferkó, faragó, Fából csinált koporsó. Kilukadt a feneke, Kiesett a Ferike. * * # Gyurka, Sesztereg a hurka, Ha sesztereg, kavard meg, Kutya farkát csavard meg. u 0 » Imre, Egy kosár dinnye. « » 9 Jancsi, papri, Három kutyát hajts ki, Csinálj neki szekeret, Abban hordjál szemeteti » • » Jenő, Kocsikenö. Jóska, Jóska, Kell-e neked sóska? Kálmán, kelemén, Benned van a kutyavér. Laci, Laci, Lackó. Pipadohány, zacskó, Pad alatt a bankó, Kapd fel hamar, Lackói Lajos, lakatos, Három lakat egy hatos. • * * Magda, Olyan, mint a labda. Tej, túró, tejföl. Marika, kelj föl. Itt a postás, kopogtat, Barna legény csókolt at. * • • Miska, Pad alatt a siska. • • < Olivér, Pociklukba belefér, • • • Odön-bödön Zsírosbödön. m 0 • Sűrű kóró szélibe Sír a Peti mérőibe. Ne sírj, Peti barátom, lön az Éva lóháton. Pisti, Siitőajt&t nyisd ki! Ha kinyitottad, bújj bele, Onnan nézzél kifelel Sándor, Kenyérhéjon táncol. Galuskáért kesereg, Szép lányokért pityereg. Tamás, Hátadon a darázs. Tivadar, Lesz-e holnap zivatar? • # • Tóbiás. Likat ás, Holnap este Belemász. Zoli, Zoli, Zoltán, Tököt visz a hátán. Ha nem bírja, leteszi, Földhöz vágja, megeszi. * • 0 Zsiga, Sipog a liba. Felelgetők Kipp-kopp, kipp kopp, te kovács, Üsd a vasat, üssed, Oe vigyázz a kezedre, Közben meg ne süssed! Kipp-kopp, kipp-kopp, Ütöm is, Ne félts engem, Jankó, Aki frissen dolgozik, Hull annak a banké! 2 Egy, kettő, három, négy. Mézeskalács, hova mész? Nem megyek én messzire, Csak a forró tepsibe, Ott sem leszek sokáig, Csak háromnegyed óráig. Elmentem az erdőbe Kék ibolyát szedni. Minek az az ibolya? Szitát kötögetni. Minek az a szita? Tejet szürögetni. Minek az a tej? Vajat köpülgetni. Minek az a vaj? Aranykocsit kenegetni. Minek az az aranykocsi? Márványkövet hordogatnJ. Minek az a márványkő? Kis palotát építeni. Minek az a kis palota? Sok szép játszó gyermeket beléhelyeznl. Népi mondókák, felelgetők, kiolvasók, bájos versikék szerepelnek a Szól a rigó kiskorában című kötetben, amelyet Gágyor József állított össze, és a közeljövőben jelenik meg a Madách kiadó gondozásában. A fent közölt anyagot ebből a — gyermekeknek és felnőtteknek Is bizonyára sok örömet nyújtó — kötetből vettük. 1978 IV. 24.
