Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-21 / 110. szám, péntek
Beszélgetés Magyarics Vincével Melyről és messziről indult. A mezőgazdasági munkás gyermeke Csicsún (Číčov) született 1934-ben. Apja 1928-baii lépett be Csehszlovákia Kommunista Pártjába. A kommunista apának kommunista szellemben nevelt fia — miután elvégezte az alapiskolákat — több évig Nagyniegyeren (Galovo) és Dunaszerdahelyeii (Dunajská Streda) dolgozott. Majd Bra- tislavába és Prágába került az ifjúsági szövetség tisztségviselőjének. Az 1969-től 1972-ig tartó időszakban Moszkvában, az SZKP Központi Bizottsága pártfőiskoláján tanult. Aztán ismét Prágába került, ahol 1972-től 1978 áprilisáig — az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága vezető titkárává való megválasztásáig — a CSKP KB-nak a tömegszervezetekkel és a nemzeti bizottságokkal foglalkozó osztályán dolgozott. Magyarics Vincével, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága új vezető titkárával a járási pártkonferencia szünetében majd a végén beszélgettünk: # Hogyan fogadta az új tisztségbe való megválasztását? — A kérdésre nehéz válaszolni. Az új tisztségbe történő áthelyezés — illetve megválasztás — kissé váratlanul ért. De hazajöttem, oda, ahonnan egykor ifjúmunkásként elindultam. Szeretem a szülőföldemet, szeretem a Csallóközt. Bízom abban, hogy összefogással, elvtársaim és barátaim, a járás összes kommunistájának és a pártonkívüli dolgozóknak a segítségével sikerül teljesíteni a vezető titkári tisztségből eredő feladatokat. A járási párt- bizottság plénumának, a CSKP KB-nak, az SZLKP KB-nak és az SZLKP Nyugat-Szlovákiai Kerületi Bizottságának az irányomban tanúsított bizalma arra kötelez, hogy — adottságaimhoz és lehetőségeimhez mérten — új munkahelyemen is a lehető legjobban dolgozzam. Mi a véleménye a most megtartott járási pártkonferen- ciáről? — Járási pártkonferenciánk a CSKP XV. kongresszusa irányvonalának, valamint a CSKP KB 11. plenáris ülése dött a Nemzeti Front, mint politikai rendszerünk bevált formája. Járásunkban a társadalmi szervezetek tagsága már meghaladja a 150 ezer főt. Ez lehetővé tetle a Nemzeti Front járási bizottságának, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Szlovákiai Nőszövetség, a testnevelési és minden más társadalmi és tömegszervezet tagjainak, minden egyes dolgozónak, hogy érvényesítsék politikai jogaikat, aktívan részt vegyenek a közös ügyek intézésében, az új társadalmi, anyagi, kulturális és erkölcsi értékek létrehozásában, s hogy képességeikkel, aktivitásukkal és javaslataikkal hozzájáruljanak gazdasági, szociális és kulturális életünk fejlesztéséhez. — Különösen nagyra értékeljük azt a baráti és testvéri kapcsolatot, amely járásunk dolgozói és a szovjet nép között kialakult. Büszkék vagyunk az új szovjet alkotmányra, amely azon kívül, hogy hűen tükrözi a szovjet társadalom jelenlegi helyzetét, felvázolja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének jövőjét, távlatait is, és amely a fejlett szocializmus, a kommunizmus építésének és a békének a manifesztuma. A szovjet nép sikere bennünket is lelkesít és további erőt ad a fejlett szocialista társadalom építésében Az április 15—16-án tartott dunaszerdahelyi járási pártkunfereu- cia inunkaelnöksége (Dušan Majda felvételei) 1978. IV. 21. és az SZLKP KB legutóbbi ülése határozatának a szellemében tanácskozott. Bírálóan és ön- bírálóan elemeztük, hogy milyen munkát végeztünk az elmúlt két évben és milyen munka vár ránk az elkövetkező időszakban. Ügy érzem, hogy nemcsak a magam, és a járási pártbizottság, hanem járásunk valamennyi dolgozója nevében elmondhatom azt, amit járási pártkonferencián!. határozatiig is megfogalmazott: különösen nagyra értékeljük, hogy szocialista fejlődésünk lehetővé tette fokozatosan megoldani a nemzetiségi kérdést egész terjedelmében. A CSKP XV. kongresszusa jogos büszkeséggel állapította meg, hogy megszűntek a különbségek nemzeteink politikai, gazdasági és kulturális életében, valamint az ország egyes részei között, hogy nemzeteink és nemzetiségeink kölcsönös megértésben élnek a közös hazában, hogy kapcsolataink megfelelnek az egyenlőség és egyenjogúság lenini elveinek, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazaszeretet elveinek. A CSKP XV. kongresszusa megállapításának az igazát a mi valóságunk, a mi járásunk élete is bizonyítja, s erre nemcsak mi kommunisták, hanem járásunk valamennyi dolgozója büszke lehet és büszke is. — A CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP legutóbbi kongresszusa határozatainak a teljesítése közben tovább erősökitüzött feladatok teljesítéséhez hazánk bail. — Őszintén örülünk annak, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal ápolt szilárd szövetségünk keretében jelentősen megszilárdult szocialista rendszerünk és megnövekedett a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi tekintélye. Egyben nagyon kedvezően értékeljük a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP legutóbbi kongresszusa határozatainak sikeres teljesítését. Különösen nagyra értékeljük népgazdaságunk fejlődését, mert ez teszi lehetővé az élet- színvonal feltételezett növekedésének a megvalósítását. Az említett társadalmi helyzet hatása alatt formálódott járásunkban is mind a gazdasági és a politikai, mind a szociális és a kulturális élet. Járásunk dolgozói szilárdan támogatják a CSKP politikáját s ezt naponta munkasikerekkel és politikai viszonyulásaikkal bizonyítják. A most megtartott járási pártkonferenciát jónak, színvonalasnak tartom. Egyrészt azért, mert a küldöttek felszólalásaikban magas fokú politikai fejlettségről tettek tanúbizonyságot, másrészt azért, mert a konferencia hű képet adott a dunaszerdahelvi járás dolgozóinak az életéről, sikereiről. m Mi a terve, mit szeretne a jövőben elérni? — A dunaszerdahelyi járás az elmúlt években — sok te*■* diN ll§ÍÍ88r ■l kintetben Štefan Ferenczei elvtársnak, az előző vezető titkárnak a hozzáértő és fáradtságot nem ismerő igyekezete eredményeként is — kimagasló munkasikereket ért el. Szerintem közös erővel és akarással járásunk az eddig elért fejlődéshez viszonyítva még gyorsabb fejlődésre is képes. Tapasztalatból tudjuk, ahol érvényesül a kölcsönös igényesség, s nem elégednek meg az elért eredményekkel, ahol az eredményeket a holnap igényes feladataihoz mérik, ’ahol valóban bíráló és elvtársi légkör uralkodik, ahol gondolkodnak és keresik a megoldás útját, ott van mozgás, ott van előrehaladás. És mi a dunaszerda- helyi járásban erre törekedtünk eddig, és erre törekszünk a jövőben is. Tudatosítjuk, hogy munkánk nagy része az alapszervezetekben realizálódik, csúcsosodik ki, az alap- szervezetek és tagjaik révén valósul meg a pártkongresz- szus programja, * határozata. Éppen ezért a járási pártbizottság és mindannyian úgy akarunk dolgozni, hogy munkánk eredménye ott tükröződjék az alapszervezetekben, a szakszervezetekben, a SZISZ-ben, a Nőszövetségben, a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezetekben, valamennyi tömegszervezetben, a képviseleti testületekben (jnb, vnb, hnb), minden intézményben, mindenütt, ahol kommunisták vannak, dolgoznak. — Azt szeretném, ha közös erővel sikerülne elérnünk, hogy járásunk a jövőben is következetesen teljesítse a CSKP irányvonalát, a 6. ötéves terv céljait, s egyben párt- szervezeteinkben és az egész járásban olyan öntudatos polgárok nevelkedjenek, akik mindenkor hűek a szocializmus eszméihez, a CSKP politikájához, akiknek tevékenységét mindenkor áthatja a proletár nemzetköziség, a szocialista hazafiság és a Szovjetunióhoz, valamint a többi szocialista országhoz fűződő szilárd barátság szelleme. MAGYARICS VINCE, a dolgozó nép fia, harcos kommunista. Terve, elképzelése igényes. Bizonyos, hogy a közösség ügyét szolgáló törekvése megértésre talál, és elvtársai, barátai, az egész járás dolgozóinak segítségével új tisztségében is helytáll, teljesíti az elvégzésre váró feladatokat. BALÁZS BÉLA A GYÁR ALIAS SZAMHKR V árható volt, hogy Gabčí- kovo című cikkemre kapok néhány levelet. Kaptam is. Az egyiket Párkányból (Štúrovo), a levél névtelen. Írója azt állítja magáról, hogy „egyszerű ember lévén, igen ritkán fogok tollat a kezembe“, azonban a gyakorlott írás egészen másról vall. Párkányt, a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárat hozza fel, „elrettentő“ példaként. Azért „elrettentő“, mert a városnak a gyár felépítése előtt — mint írja — 6000 lakosa volt, s ezt most felduzzasztottá k Ružomberok- ból meg a Martinból jöttek. És hogy az onnan jöttek a funkciókat fentről egészen le „mind be tudták tölteni“. Állításai — enyhén szólva is — mind sántítanak, így ez az állítása is. Éppen ezért látatlanban is könnyen válaszolhattam volna, ám mondanivalómat szeretem tényekkel bizonyítani. Elmentem Párkányba. Első utam a városi nemzeti bizottságra vezetett, ahol Ján Belák elvtárstól, a vnb elnökétől a következőket tudtam meg: A városnak azelőtt valóban 6000 körüli lakosa volt. Hol találtak ezek az emberek munkát? Jártak dolgozni az ország minden részébe, ki hol kapott munkát, örült, hogy keresethez jutott, mivel itt semmiféle munkaalkalom nem volt. Aztán megtudtam, hogy a városnak 1977. december 31-én 12 070 lakosa volt. Ennek 65,6 százaléka magyar (tehát több mint az azelőtti összes lakos volt. pedig a 6000 között is volt jócskán szlovák), 32,8 szlovák, 1,4 cseh és 0,2 ukrán nemzetiségű. Utána elmentem a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár igazgatóságára. Hosszas beszélgetésem volt Štefan Černička elvtárssa], a káder- és személyzeti osztály igazgatóhelyettessel, s olt volt a személyzeti osztály vezetője is. Megkérdeztem: hány embert foglalkoztat a gyár? 3770-et, volt a válasz. És ennek hány százaléka magyar? Erről kész adatuk nem volt, mert ahhoz, hogy ezt megmondhassák, végig kellene nézniük 3770 személyzeti lapot, azon az is rajta van, ki milyen nemzetiségű, de bizonyára a dolgozóknak 65—70 százaléka magyar nemzetiségű. Ám, hogy kinek milyen a végzettsége és szakképzettsége, és más hasonlókról, ha kell, pontos adatokat tudnak adni, mert az a mérvadó: ki mit tud? S máris pontos adatokat kapok. Az igazgató 6 helyettese szlovák; a nyolc üzemegységvezető közül 3 magyar; a 29 osztályvezető közül 9 magyar; a 67 részlegvezetőből 36, és a 141 mesterből 106 magyar. „Bennünket — mondta Štefan Cernička elvtárs — a funkciók betöltésénél a szakképzettség, nem pedig a nemzetiség érdekel, illetve egyedül a szak- képzettség, a rátermettség a mérvadó“. Panaszkodott! „Kevés a szakemberünk és az ÜJ SZŐ igen nagy jót tenne a gyárnak, ha szakembereket tudna szerezni olvasói közül. Az a fontos, hogy jó szakemberek legyenek, illetve azokká válhassanak“. A tények önmagukért beszélnek. Az említett levél azt is állítja, hogy a gyár nem teljesíti a tervet, ráfizetéssel dolgozik. A vállalat 1977-es tervét 100,1 százalékra teljesítette, ami közel másfél milliárd korona értéket jelent. Az egy főre eső termelés 382 000 koronát tesz ki. Mit jelent ez annak a közel 4000 embernek, aki a gyárban dolgozik? Beszéltem néhány munkással, beszéltem néhány párkányival, beszéltem néhány környékbelivel (mind magyarok), s egybehangzó válaszuk az volt, hogy a gyár áldása Párkánynak és környékének. Jó kereset, s ezért a jó keresetért nem kell hetenként száz kilométereket utazni, s ami szintén nagyon fontos, a kenyérkereső otthon van. családjánál. De kaptam egy további levelet is. Hegedűs László bússal (Bušince) olvasónktól. aki örömmel számolt be arról, hogy a nagykürtösi járásban átadták az első vasútat, amely a járást Losonccal, s így az országgal összeköti. „Talán 10 év is eltelt azóta — írja Hegedűs László —, amikor az ŰJ SZÓ hasábjain megjelent egy cikkem ezzel a témával: Nincs gyár, nem lehet vasút. Azóta gyár is épült, a LIAZ, de engedjék meg, hogy hangsúlyozzam: van vasútunk". H át igen, erről van szó: van vasút, most már megindulhat az iparosítás, s ei’uől szólt Gabčíkovo című cikkem is. Ám ez az, ami a névtelen levél írójának nem tetszett. Annyi baj legyen! Dél-Szlovákia iparosítása tovább folyik, csakúgy mint a többi ágazatok (mezőgazdaság), és a társadalmi élet minden területének fejlesztése. BÁTKY LÁSZLÓ Negyven évvel ezelőtt alapították a bratislavai Szlovák Műszaki Könyvtárat. Tavaly az olvasók csaknem 108 000 könyvet és 75 000 folyóiratot kölcsönöztek a könyvtárból. A képen: Jana Blažeková a könyvraktárban. (Felvétel: J Lofaj — ČSTK) A fiatal újító A myjaoai Armatúrában találkoztam a fiatal Anna Kodajová mérnökkel, a vállalat pártszervezetének tagjával. A vállalatban el sem tudnak képzelni megfelelőbb embert az ellenőrzés és a minőség irányítása előadójának tisztségében. Arról, hogy Anna Kodajová munkacsoportjának laboratóriumában egyetlen hibás lemez sem csúszik át az ellenőrzésen, a minőségellenőrzési osztály vezetője, Ján Zóivodnik mérnök biztosított bennünket. — Kodajová elvtársnő jelentős munkát végzett a laboratórium létrehozásában — mondta. — 1970-től 6 ennek a laboratóriumnak a vezetője. Anna Kodajovát a vállalatban aktív újítóként ismerik. — Munkám során nemcsak az anyagokkal van dolgom, hanem az emberek kel, munkájukkal, örömeik kel, gondjaikkal is — vélekedik a fiatal újító. Utolsó újítása egy jó minőségű tömítés létrehozását eredményezte. A ltenderkóc tömítést klasszikus anyaggal helyettesítette. Ez nagyon is egyszerű dolognak látszik, de sok töprengés, könyvek és rajzok fölött eltöltött esték állnak mögötte. A siker mindig céltudatos és kitartó munka eredménye, vallja. Kodajová elvtársnő annak a szocialista munkabrigádnak, melybe tartozik, az alapító tagja. A fiatal kommunista a Marxizmus—Leni nizmus Esti Egyetemének harmadéves hallgatója. Már több mint egy éve a Szlovák Tudományos Társaság üzemi szervezetének alelnöki Ezenkívül számos egyéb funkciót is ellát. Azért szabad ideje is marad. Ezt családjának, a kultúrának és a sportnak szenteli. A legutóbbi spartakiád alkalmából például a nők gyakorlatát vezette. MILOSLAVA GRAFIKOVA Az új vehető titkár Magyarics Vince, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának vezető titkára előterjeszti a járási pártbizottság jelentését
