Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-20 / 109. szám, csütörtök

Hideg szelek fúfnak Kalász (Klasoví jó híréhez képest, meglehetősen elhanya­golt falu. Művelődési házát — ha annak nevezhetem ezt a ki- szuperált vasúti kocsira emlé­keztető épületet — a romlás környékezi, bajosan szolgálhat bárki üdvére. Közel hozzá, a falu egyik legmagasabb pont­ján áll a hnb épülete, amely a századfordulón jegyzői kúria volt. Most gondozatlannak tű­nik, egyik-másik ablakán üre­sen tátong a keret, a t-tarozás is ráférne, s az oromzatával szemező terecskét is hasznos lenne szép színezetű növények ágyásává formálni. Messze hangzó kulturális tevékenység. könyvet Kalászon, mint régeb­ben. A kétnyelvű kalászi isko­la tanítóinak zöme kívül van a község kulturális vérkeringé­sén, mert nem Kalászin lakik. A MATESZ-t nem hívhatlak vendégszerepelni, mert nincs hová, színházért pedig nem so­kan utaznak. Mozi? Nem vetít. Marad hát a televízió és a leg­jobban működő tömegszervezet, a CSEMADOK. — Valamikor én is játszot­tam színdarabban — mondja a hnb-elnök. — Erre már nem jut időm, de a CSEMADOK he­lyi szervezete vezetőségének ma is tagja vagyok. Később együtt járjuk a falu ilyen környezetben? Nincs eb­ben ellentmondás? Elég betekinteni a gondozott portákra, s máris megállapít­ható, mi hat itt legjobban a kulturáltságra. A kerítéseken belüli ízlésrendszert a termé­szet színskálája s az enyémtu­dat csiszolta széppé, elfogad­hatóvá, a kerítésen kívülit még csak most kezdik ízlelgetni, magukévá tudni. Hogy a kalá­sziak mikor nyitnak szélesebb kaput szűkebb hazájukra, arról három embert kérdeztem: Ma­jor Jánost, a hnb-elnökét, aki a legutóbbi választásokon ke­rült e község élére, Száraz Fe­rencet, a CSEMADOK helyi szervezetének elnökét, és Bysztricky Mónikát, a Nyitrai (Nitra) Járási Népművelési Központ kihelyezett alkalma­zottját, némi pontosítással: a község kulturális felelősét. — Aki itt hajdanán ríőrnoz- dította a kulturális életet, az Juhász János, az iskola igazga­tója volt — mondja Bysztricky- né. — Három éve elment tő­lünk, de lelkesedése ma is hat ránk. Igaz, kulturális életünk lehetne olyan, mint az ötvenes években volt, amikor jobban érdekelte az embereket, mi tör­ténik. Talán a televízió, talán más az oka, hogy most begu- bóznak, nehéz őket rászedni a szereplésre, arra, hogy eljöjje­nek a művelődési házba. A ha­zaiak műsorain telt ház van ugyan, de amikor a környező, zömében magyar ajkú falvak­ból, Kolonyból, Cétényből, Be- rencsről, Nyitracsehiről jönnek vendégek, bizony jó, ha megje­lennek százan. A hnb fogadószobájában be­szélgetünk. Néhány asztal, szé­kek, két elnyűtt fotel párbeszé­dünk díszlete, vagyis a szoká­sosan rideg hivatali környezet. Mégis valami reménytkeltő. a helyiségben. A falon. Egy terv­rajz. A majdani művelődési íiázé. — Reméljük, az 1980-as Szil­vesztert benne ünnepelhetjük mondja Major János. — Z- akcióban, kétmillió korona kC’tségvetéssel épül úgy, hogy a meglevő kultúrházból mozit csinálurk, s a többi szüksége­set hozzáépítjüK. Ez majd ta­lán föllendíti a többi tömeg- szervezet munkáját is, mert vi­tathatatlan, egyik sera működik olyan magas szinten, mint a CSEMADOK. Igaz, valamennyi szervezetnek helyiséggondjai vannak, a CSEMADOK-nak is. Itt, a hnb épületében találtunk egy megfelelő szobát, ahová összejárhatnak. Nem valami nagy, de egyelőre üzzal kell élni, ami van. Vessünk hát egy pillantást arra, ami van. Kalászon 3100, s a közigazgatásilag hozzátar­tozó Bábindalon 2400 kötetes könyvtár. Mindkét könyvtár élén pedagógus, oeakhogy amíg a báblndali odahaza, a kalászi a járási székhelyen lakik. Ter­mészetes hát, hogy a bábinda- Itaknak élőbb a könyvtáruk, ámbár az is igaz, hogy tavaly­tól Jóval többen kölcsönöznek szívét, a kis teret. Láthatom, hogy elhanyagolt az üzlet előt­ti terület, a buszmegálló kör­nyéke, hogy sehol egy virág­ágyás. Van hát mit helyrehozni az új vezetőségnek, szekérnyi teendőt hagyott maga mögött a régi elnök, állapítjuk meg Major Jánossal, aki olykor egy traktorosra, olykor egy gyalo­gosra mutat, hogy ő is, amaz is tevékeny CSEMADOK-tag. — Fönn találja a Hegyen! — mondja a CSEMADOK-elnökről az édesanyja, s kikísér a ka­puig, hogy megmutassa a he­lyes irányt. A szőlőhegyen hideg szelek fújnak. Kipirul az arc, kiszárad a torok. Lopóért kell nyúlni. Zselízen is. Sajnos, a folklór­ban tevékenykedők nem kap­nak módszertani segítséget a járási népművelési központtól, mondván, erre nincs szakem­ber. Pedig nagyon elkelne. Ezen a téren a CSEMADOK KB sem nyújt sokat, pedig ideje lenne már olyan fórumot lét­rehozni, ahol többször találkoz­hatnának folklórcsoportjaink. Mert Zselízre elsősorban a tán­cosokat hívják, s valahogy a Tavaszi szélből is kimarad­tunk ... Száraz Ferenc fiatalember, a Nyitra-Zobor-i Tüdőszanató­rium röntgenlaboránsa. Párttag, a hnb képviselője. Sokat van távol, de pénteken, szombaton és vasárnap, vagyis a próbák napján, mindig otthon találha­tó. Szombat délután pedig fönt a Hegyen, ahonnan ellátni Ve- rebélyig, gyönyörködni lehet a halastó ragyogásában, s ahol, ha nagyon hideg szél süvöltö­zik, meg lehet bújni a préshá­zakban, amelyeknek két sora hosszú utcát képez. Van itt vil­lának, lakóháznak tetsző, meg alig álló is, de a legtöbb olyan, mit Szárazéké. Két tenyérnyi. — Hat éve vagyok CSEMA- DOK-elnök a faluban. Van szín­játszó csoportunk, amely a kö­zeljövőben újra bemutatkozik, alakulóban van a tánccsoport is, amelyet a SZISZ helyi szerT vezetővel közösen szervezünk, folklórcsoportunk huszonöt ta­gú, citerazenekarunkat nyolcán alkotják. A tagság kb. ötven százaléka aktív, s nincs olyan év, hogy ne szereznénk új ta­gokat. A községben, sajnos, csak húsz előfizetője van a Hét nek, s kb. ugyanannyi az Űj Szónak. Majd neveket említ. Első he­lyen ő is volt tanárjáét, Juhász Jánosét, majd Kauszek Gyuláét, Galaba Ilonáét, Urbán Pálét, Belány Lajosnét, Hamar Vincé­ét és a többiekét, akik nagyon lelkesen, szívvel dolgoznak a CSEMADOK-ban, amelynek fő jövedelemforrása: a tagok mun­kája. Előadásokból élnek, szer­zik azt a kevéske pénzt, am! A szőlőnek köszönhető legújabb folklórműsorunk is. (Gyökeres György felvételei) Sörtől, tejtől igen, bortól nem lehet megfázni, torokgyulladást kapni. Száraz Ferencet szőlő­metszésben találom. Előbb cso­dálkozik, mi szél vethetett er­re, de amint fölfedem, hogy a jó hírüké, nyomban megnyílik az őszinte beszédnek. Ezt meg-, érzi az ember. — A szőlőnek köszönhető legújabb folklórműsorunk is, amelyben máig élő népszokást, a szőlőpásztor-választást mu­tatjuk be — fűzi a szót. — Farsang utolsó hetében, kövér csütörtökön összejön a Hegy­ség, amely a hegybíróból és a két hegypolgárból áll, s náluk jelentkeznek a szőlőtulajdono­sok és azok, akik szőlőpászto­rok kívánnak lenni. A Hegység feladata kitippelni, hogy a kö­vetkező esztendőre ki legyen a pásztor. Ez az egyébként rádió­ba való műsorunk tizenöt per­ces, rövldebb, mint az ezelőtti, a Lakodalmas, s bemutatjuk éppen hogy elég a következő előadás költségeinek fedezé­sére. — A CSEMADOK-nak van jö­vője a faluban, hiszen zömé­ben anyanyelvi kultúráját sze­rető, természetes különbözősé­géhez híven ragaszkodó nép él Kalászon ... Ha átbandukolnék a völgyön, föl a szemközti hegytetőre, egyenesen a Napba léphetnék. Hatalmasan, kereken világít, de nem melegít. Csalóka a fé­nye, tűzpiros. Nem ér el hoz­zánk, a présház előtti padkáig, ahol még sokáig ülünk, majd toporgunk a hideg szelek ké- nye-kedvére kitéve, ahol egy­mást biztatóan, holnapunk le­hetőségeiről folytatunk nyílt polémiát. S lent, a Hegy lábánál, szer­számát dönti falhoz a dolgos kéz — kezdetét veszi az esti próbára való felkészülés. SZIGETI LÁSZLÓ Siess liozo. Hoiüiiiii! Üjabb Prokofjev-baiett a Szlovák Nemzeti Színház repertoárján Gyermekkorom egyik legked­vesebb, legtöbbet kért meséjét álmodta színpadra Josef Zajko, a Szlovák Nemzeti Színház ren­dezője és koreográfusa. Igaz, anyám szavaiból ez ideig vala­hogy másnak ismertem Hamu­pipőkét. Dolgosabbnak, szeré­nyebbnek. Danica Pilzová Ha­mupipőkéje ugyanis nehezen vett búcsút a szőke hercegtől, mert a gazdagon díszített bálte­remben sokkal otthonosabban mozgott, mint a kandalló mel­lett. Szíve szerint inkább ki­rálylány maradt volna, és csak az utolsó pillanatban jött rá: éjfélkor távoznia kell, nehogy a Tündér haragját magára vonja. „Hamupipőke számomra nem­csak mesebeli lény, hanem élő, igazi érzésekkel felruházott em bér, kinek sorsa mindannyiynk- ra varázserővel hat — mondta Szergej Prokoj jev, a darab ze­neszerzője. A mese megzené sítése során el sősorban az em béri jellemek sokszínűségét tartottam fon­tosnak, majd a mese humánus kicsengését: a tiszta szerelem és a szerény­ség győzelmét a kapzsiság, a fö­lény és a büsz­keség felett* A balett, amely­nek librettóját Nyikolaj Volkov írta a francia Ch. Perrault me­séje alapján, 1945-ben került először bemutatásra Moszkvá­ban, majd a következő évben Prágában és 1951-ben Bratisla­vában. l’rokofjev és Volkov három részre osztották a balett mon­danivalóját. Az elsőben Hamu­pipőke elnyomottságát ecsete­lik, a másodikban a lány em­beri tisztaságát és vágyait mu­tatják fel, a harmadikban pe­dig már a boldog Hamupipőkét ábrázolják. Mivel az előadás elsősorban a gyermekeknek készült (éppen ezért a mese színpadra alkal­mazása során rövidíteni kellett volna a kevésbé fontos jelene­teket, hiszen a gyereknéző számára a két és fél órás elő­adás unalmassá és fárasztóvá válhat), a rendező mindent megtett annak érdekében, hogy „mesekönyvízű“ legyen az egész darab. Ezért is használ­ták a színpad előterében az át­látszó függönyt, amelyre időn­ként várat, virágos rétet, hó­pelyheket vetítettek, s mögötte a táncosoknak is szabad teret biztosítottak, és ezek a jelene­tek kellemes hatást gyakoroltak a nézőre. Ami az előadókat illeti: egy­két kivételtől eltekintve nehéz egyértelműen kedvező véle­ményt alkotni teljesítményük­ről, pedig Prokofjev kifejező, hangulatteremtő zenéje sok mindenre lehetőséget adott a fiatal táncosoknak. Danica Pilzová táncában a színpadi magabiztosságot hiá­nyoltam. Néha kicsit sedrének tűnt az ő Hamupipőkéje, aztán egy alkalommal meg is botlott (biztosan a bemutató lázától). Bár a második felvonásban, a báli jelenetben sikerült magára találnia, alkati adottságai még­is inkább egy másik szerepre predesztinálták. Az előadás erőssége Michaela Černá, u Tündér megszemélyesítője; min­den egyes mozdulata harmoni­kus volt, ugrásai, fordulatai ma­gas fokú tánctechnikára valla­nak. Pavel Vokoun könnyedén, líraian táncolta el a Herceget, de a Hamupipőke iránti ragasz­kodása így sem hiányzott a táncából. A klasszikus balett minden bizonnyal közelebb áll az egyéniségéhez, néha mégis emelési nehézségekkel küszkö­dött. Nagyon jól sikerült Éva ŠenkýKková és Ružena Brunne- rová tánca a két mostohatest­vér: Mona és Nona szerepében. Ha kellett, pajkosak és szele- burdiak voltak (főleg amikor Hamupipőke elvesztett cipőjét akarták a lábukra húzni), de meggyőzően tudtak tetszelegni és hízelegni is. Gabriela Vaše- ková Mostohája viselkedéséből hiányzott a pökhendiség és a gyűlölet. Nagy Zoltán az eset­len Táncmester alakjában kelle­mes perceket szerzett a nézők­nek. A díszleteket Pavol M. Gábor, a jelmezeket Jozef Jelinek m. v. tervezte, a Szlovák Nemzeti Színház zenekarát Adolf Vyky­dal vezényelte. Csaknem harminc év után te­hát újra örömmel üdvözölhetjük a Nemzeti Színház színpadán a boldogságot kereső Hamupipő­két, és ez azért is fontos, mert a gyermekeknek újabb lehetősé­gük nyílik a táncművészet szép­ségeinek megismerésére, arról nem is beszélve, hogy a jövő színházi szakemberei esetleg éppen közülük kerülnek majd ki. G. SZABÚ LÁSZLÓ ELŐKÉSZÜLETEK A IV. KODÁLY NAPOKRA A CSEMADOK Központi Bizottsága a Népművelési Intézet nem­zetiségi osztályával, a galántai járási és városi szervekkel együttműködve immár negyedszer rendezi meg 1978. június 3—4-én Galántán a Csehszlovákiai Magyar Énekkarok országos fesztiválját, a IV. Kodály-napokat. Célunk, hogy fellendítsük a magyar nemzetiségű felnőtt énekkarok tevékenységét, elő­segítsük művészi fejlődésüket, s további énekkarok megalakulá­sát. A kötelező énekkari számokon kívül a fesztivál ünnepi hang­versenyén minden énekkar 8—10 perces önálló műsorral is fel­lép. Az énekkarok repertoárja Kodály, -Bartók és más magyar zeneszerzők műveiből áll, de hallhatunk majd szlovák, cseh, orosz és szovjet énekkari müveket, továbbá népdalfeldolgozásokat és forradalmi indulókat is. A kerületi énekkari szemléket a közeljövőben Gömörújfalun (Gemerská Ves), Kassán (Košice) és Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) rendezik meg, 27 énekkar részvételével. A Kodály-napokon vendégként részt vesz egy szlovák ének­kar és a Budapesti Vasas Szimfonikus Zenekar, Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző vezetésével. A fesztivál nem versenyjel- legű, ezért az értékelő bizottság a szokásos pedagógiai és mű­vészi kritériumok alapján értékeli az előadásokat. Ez alkalom­ból Galántán s a környező falvakban énekkari hangversenye­ket rendezünk. A galántai művelődési otthonban foto- és doku­mentumkiállítás nyílik, Csehszlovákiai magyar énekkari moz­galom 1948—78 címen. Dr. Eősze László előadást tart Kodály Zoltán életéről és munkásságáról, s leleplezik Kodály Zoltán emlékművét. GYENGE JÁNOS 1978 IV. 20 A hazaiak műsorain telt ház van Valamikor én is Játszottam színdarabban Danica Pilzová (Hamupipőke) és Pavel Vokoun (Herceg) a balett egyik jelene­tében. (Jozef Vavro felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents