Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-07 / 66. szám, kedd
Vendégek a Szaljut-6 fedélzetén (id Á súlytalanság állapotában Az űrhajózás egyik legnagyobb problémáját a súlytalansági állapot okozza. A televízió képernyőjén már gyakran láthattuk, amint az űrhajók és az űrállomások utasai vidáman úszkálnak a levegőben, s kapkodnak az elengedett, lebegő tárgyak után. Valóban, sok mulatságos dolog fordul elő a súlytalanság állapotában, ami azonban jelentős problémákat is okoz az űrhajó személyzetének. Ezért ott minden másképp történik, mint ahogy azt „földi ésszel“ elképzeljük. Mert bizony, hogyan is lehet ott meginni egy pohár vizet, ha az nem csurog ki belőle? Persze, ezek csupán a kisebb gondok, mert ilyesmin akár egy szalmaszállal is lehet segíteni. Nagyobb egészségügyi problémákat jelent az, ha az űrhajósoknak hónapokig kell az űrállomás fedélzetén, a súlytalanság állapotában tartózkodniuk. A szervezet alkalmazkodik ugyan a megváltozott feltételekhez, de csak bizonyos mértékben. Az egész problémát alapjában véve sajátos módszerekkel, hosszú kísérletezések folyamán kifejlesztett eszközök segítségével lehet megoldani. Elsősorban a vérrel vannak problémák, mert az folyékony, nek felépítése évezredeken át a gravitáció feltételeihez igazodott. A járás, a láb és a kéz, valamint a tárgyak emelése és mozgatása, ez mind-mind megszokott, beidegződött izommunkával jár, amit nem lehet nélkülözni, mert az izomszövet aránylag gyorsan elsorvadna. „Pingvin", „csibisz", „atléta" a ruhatárban Az űrhajósok az orvostudomány segítségével, különböző speciális öltözékek használatával, s rendszeres testgyakorlással igyekeznek megoldani ezeket a problémákat. Az ilyen „testterhelő“ öltözékeknek ma már több fajtáját használják az űrállomáson. Az űrhajósok találó nevekkel látták el ezeket az öltözékeket. Az egyik ilyen különleges öltözék a „pingvin“, amelyben kemény gumiszalag- rendszer fejt ki hatást az izomszövetekre. E mechanikus nyomás ellenében az izmoknak minden mozdulatnál erőt kell kifejteniük, ami részben pótolja a gravitációs erővel szembeni izommunkát. Az ilyen öltözékek használatának szükségességére ifi ár a korábbi, több napig tartó űrrepülések tapasztalatai is rámutattak. Többek között A. NyikoAlekszej Gubarjev és Georgij Grecsko régi ismerősükként üdvözölték egymást a Szaljut—6 fedélzetén, hiszen 30 napot már együtt töltöttek a Szaljut—4 űrállomáson, s ez az egy hónapos együtt- lét felejthetetlen élményeket jelentett mindkettőjük számára. s a szervezetben a gravitáció is szerepet játszik a keringésében, felhalmozódásában. Testünk már megszokta, hogy a földön járva a vér főleg az alsó végtagokban összpontosul, bár a szív az érrendszer segítségével az egész szervezetbe „szétszivattyúzza“. De meddig bírnánk ki a fejünkön állva? Mindjárt a fejünkbe szalad a vér. Ez a földi gravitáció következménye. A súlytalanság állapotában a vér egyenletesen megoszlik az egész testben, tehát a megszokottnál több jut a fejbe, mint a földön. Ez tulajdonképpen nem is rossz, hiszen a vér jobban átjárja az agyat, a gondolkodás így tisztább, frissebb, az ember is munkabíróbb, amire nagy szükség van az űrben. Ehhez az állapothoz azonban hozzá kell szoktatni a szervezetet. Ezért az űrhajósok indulás előtt néhány napig fejpárna nélkül alszanak, s lehetőleg úgy, hogy a fej alacsonyabb szinten legyen a lábaknál. Ez a szoktatás sokat segít. Az űrhajósok így alszanak visszatérés után is egy ideig, amíg újból megszokják a földi környezet feltételeit. Ez azonban az alkalmazkodásnak csupán az egyik kérdése, s nem is a leglényegesebb. Külön problémát okoz még az izomszövetek megszokott foglalkoztatása, megterhelése. Az ember alkata és Izomszöveteilajev és V. Szevasztyanov 18 napos űrrepülése is, amelyet a Szojuz—9 űrhajón 1970-ben hajtottak végre. A „pingvint“ már a Szaljut—1 utasai is használták. Ez mesterségesen terheli az egész hátgerincet, a törzs és a végtagok izomszöveteit. A „pingvin“ egyik sajátossága, hogy ezt a mesterséges megterhelést szabályozni lehet az egyes testrészek, illetve az egyes izomcsoportok szerint. Az űrhajósok elégedettek voltak az öltözékkel, nem zavarta őket a munkájukban, s viselése sem volt kellemetlen. Rövid ideig tartó megterheléseket — átöltözés nélkül — a „csibisz“ öltözék tesz lehetővé, amelyben a légnyomás változtatásaival lehet hatást kifejteni a test alsó részeire. Az űrhajósok „testterhelő“ ruhatárát a Szaljut—4 fedélzetén az „atléta“ nevezetű öltözék egészítette "ki, melynek rugalmas szalagbetétjei a derékfűzőn át válltól a talpig — tehát a lábbelit is beleértve — körülölelik az egész testet, s hosszanti irányban összehúzó hatást gyakorolnak rá. Az űrhajósoknak tehát állandó erőkifejtésükbe kerül az egyenes testtartás, a szalagok összehúzó, görnyesztő hatásának leküzdése. Ez már csaknem tökéletes utánzása a földi gravitáció feltételeinek. Találóan kapta ez az öltözék az „atléta“ nevet, hiszen állandó viselése valóságos sportteljesítményt jelent* Napi két és fél órás testgyakorlás A Szaljut űrállomás lakói a tudományos kutatásokra irányuló munkáik során többek között arra is választ keresnek, hogy a szervezet mennyi ideig bírja elviselni a súlytalanság állapotát jelentősebb változások, az egészség romlása nélkül. A távlati elképzelések, az évekig tartó űrrepülések szempontjából ez bizony nagyon fontos dolog. Sőt, már most is az, hiszen most sem várhatjuk el a hónapokon keresztül rendkívül értékes kísérleteket végző űrhajósoktól, hogy egészségüket áldozzák fel a tudományos kutatás érdekében. Az űrhajósok speciális öltözékei önmagukban még nem oldják meg a súlytalansági állapottal összefüggő élettani problémákat. Az öltözékek viselését ezért célszerű mozgással, testgyakorlással kell kiegészíteni. V. Sztyepancov, a Szovjetunió érdemes edzője, a biológiai tudományok kandidátusa különösen azt hangsúlyozza, hogy az űrállomás fedélzetén végzett testgyakorlatok alkalmával főleg a test hosszanti tengelye irányában, a csontvázra, s a test ún. antigravitációs izomza- tára kell megterhelő hatást gyakorolni. Erre a különböző módszerek alkalmazhatók. Már a Szaljut—1 űrállomáson is bevezették a speciális, lekötött rendszerű „futószőnyeg“ használatát, amit különböző expanderek egészítenek ki. Az űrhajósok naponta általában két órát töltenek testgyakorlással (két részletben egy-egy órát), s lefekvés előtt félórás sétát tesznek a- „futószőnyegen“. Intenzív mozgás — könnyű visszatérés A. Popovics és J. Atyjuhin űrhajósok a Szaljut—3 fedélzetéről visszatérve elismerően szóltak a testedzés módszereiről, s mint mondották, az intenzív gyakorlás nagy segítségükre volt, különösen a visz- szatérés körülményeinek elviselésében. Ennek ellenére a felszerelést tovább bővítették, s a Szaljut—4 fedélzetén már a „veloergométer“, vagyis az „erőkifejtés-mérő bicikli“ is megjelent. Ez a szerkezet lehetővé teszi az önellenőrzést, a testgyakorlás tervszerű és indokolt mértékű adagolását. Vitalij Szevasztyanov, a Sza- juz—4 fedélzeti mérnöke, aki 62 napot töltött az űrben, elégedetten állapította meg: „A megelőző jellegű egészségügyi óvintézkedések, a tornaszerek rendszeres használata, s a tervszerűen kidolgozott testgyakorlási program teljesítése következtében szervezetünk minden komolyabb nehézség nélkül viselte el a gravitáció feltételeibe való visszaérkezés körülményeit. Ha a Szaljut—4 űrállomás fedélzetén végrehajtott repülést az előzőekhez hasonlítjuk, mindannyiunknak az a véleménye, hogy a Földre való visszatérés után az első percektől kezdve sokkal jobban éreztük magunkat, mint koráb ban. Ez elsősorban orvosaink szakszerű gondoskodásának köszönhető. Ez tehát a titka, hogy napjainkban, a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén Romanyenko és Grecsko űrhajósok is teljes egészségben, vidáman fogadhatták újabb látogatóikat, pedig már ugyancsak sok időt töltöttek az űrben, a súlytalanság állapotában. Alekszej Gu- barjevvel és a mi Vadimír Remek űrhajósunkkal folytatott beszélgetéseik egyik leggyakrabban emlegetett témája bizonyára az emberi szervezet alkalmazkodóképessége lesz. Romanyenko és Grecsko tapasztalatainak értékelése visszatérésük után újabb lépést jelent majd a huzamosabb űrtartózkodás feltételisinek fokozatos kialakításában. (F o l yta tju k) ŰJ FILMEK A MORVA FÖLDRŐL (cseh) A falu szocialista átalakulásának, a szövetkezetek megalakulásának éveiben játszódik Antorún Kachlík filmjének cselekménye. A téma — a fejlődést elór&lendítő és gátló erők táborának összecsapása — nem új, hiszen az utóbbi években már számos hazai film foglalkozott e tematikával, több-kevesebb sikerrel. S bár ez a cseh film rokonszenves Évek múlnak el, míg tudatosítja, hogy teljesen magára maradt, önmagára van utalva, s belátja a közös gazdálkodás előnyeit. Konok, meg nem alkuvó ember s ilyen marad a szövetkezetben is. Jó munkát, fegyelmet követel az emberektől, nem tűri a lazsálást, a közös vagyon elherdálását. A tagság többsége nem nézi jó szemmel maga• ÉÉÉ . s Ű unalma... ff % IP* 1 ¥ v • v 111 ÉjWpgjl Ríž ?> • Jé jíSÉIP* ‘ fAWl * fillp j I!hR m jelenet a cseh filmből; jobbra Radoslav Brzobohatý a maga nemében, mégsem könyvelhető el egyértelműen sikeresnek, mivel nem hozott úiat a téma művészi feldolgozásában. Egy évtized, az 1950-től 1960-ig terjedő időszak eseményeit öleli fel a film története. A rendező egy morva országi faluba kalauzolja a nézőket: az idő, a születő új megérinti a falu parasztjait, a kisebb- nagyobb földeken gazdálkodókat is. A szövetkezetesítésnek, a közös gazdálkodásnak sok a lelkes híve, de van esküdt ellensége is. A földhöz, a magángazdálkodáshoz a körömszakadtáig ragaszkodó parasztok közül kiemelkedik Jagoš alakja; sokáig nem érti meg az idők szavát, nem látja, mert megrögzött gondolkodásmódja fékezi őt abban, hogy meglássa: a fejlődés feltartóztathatatlan. Alapjában véve becsületes ember. szorgalmas, csak makacsul kitart meggyőződése mellett. ERÖSKEZÜ FERDINAND tartását, csakhamar ellene fordul. szabotálja a munkát... Évek múlnak el, míg Jagošnak sikerül talpra állítania a szö- vetkezetet, s virágzó gazdasággá alakítja azt. Antonín Kachlík hiteles korrajzot ad filmjében; a mű egészét tekintve híven érzékelteti a régi és az új harcát, az emberek gondolkodásmódjának megváltozását. Az alkotónak kevésbé sikerült viszont meggyőzően ábrázolnia a főhős alakját a néző — kellő motiváció, indok hiányában — nem igen hiszi el, hogy a közös gazdálkodás megátalkodott ellenzője hogyan szánja rá magát egyik napról a másikra a sorsdöntő lépésre. Kár, hogy éppen a központi figura jellem- ábrázolása elnagyolt; a fogyatékosság elsősorban a forgató- könyv szerzőjének rovására írható. A főszerepet Radoslav Brzobohatý játssza, a tőle megszokott jó színvonalon. (nyugatnémet) A nyugatnémet film egyik kockája Alexander Kluge a nyugatnémet baloldali gondolkodású rendezők egyik legjelentősebb képviselője. Középkorú ügyvéd, frankfurti irodájában néhány társával együtt a baloldalisá- guk miatt elbocsátott értelmiségiek, a politikai foglyok védelmével foglalkozik. Filmrendezői munkássága része tehát politikai tevékenységének. Filmjeiben gyakran vállalkozik a múlttal való szembenézésre, a fasiszta múlt és a je>- len viszonyának elemzésére. Alkotásainak egyik alaphőse a mindent kiszolgáló rendőr; portréja, alakja újabb és újabb formát öltve vissza-visszatér munkáiban. Egyik- legsikeresebb filmjének, az Eröskezü Ferdi- nándnak is rendőr a hőse. Az alkotásban Ferdinándot egy nágy gyár rendészetének vezetésével bízzák meg. S mint volt pendőív a vegyi (izem rendjére is háborús készültséggel ügyel, gyakorlatoztatja a ren- dészeket, riadókat rendel el, sőt magát az igazgatót is letartóztatja, mert kiszimatolja, hogy egy konszern vezetőjével tárgyal az egyesülés lehetőségeiről. Ezért természetesen elbocsátják, s ekkor elhatározza: bebizonyítja, hogy szükség van az ő éberségére... Az alkotó a srendőr figurájában az elnyomás működésének ellentmondásait próbálta elemezni. Ferdinánd a hatalom eszköze, ám nem mindig úgy viselkedik, ahogyan a hatalom elvárja tőle. A filmet pontos, lényegre törő cseilekményvezetés, ökonomikus szerkesztés jellemzi. Az Eröskezü Ferdinánd azoknak a filmeknek a fajtájából való, amelyek a nézőt a látottak továbbgondolására, önálló állásfoglalásra késztetik. — ym— úi szó 1978. III. 7.
