Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-31 / 89. szám, péntek

Vonzóvá tenni az üzemet

,x MŰSZAKI FEJLESZTÉS ÉS AZ EMBER

Korszerűsítésről, racionalizációról, műszaki fejlesztésről és azon belül az emberről a lévai I Levice) Pamutipari Üzemben aligha beszélgethettem volna illetékesebbel, mint Štefan Kožuch elvtárssal, a műszaki fejlesztési osztály vezetőjével. Választásom nem véletlenül esett rá, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke javasolta, miután közöltem vele, milyen témával szeretnék foglalkozni. Ezután már csak meg kellett várnom, hogy Véget érjen a kommunista párt üzemi bizottságának ülése, Kožuch elvtárs ugyanis tagja az üzemi pártbizottságnak, sőt, egyben lektora is. Ezenkívül a járási párt- bizottság aktivistája. Mindebből következtetni lehet elfoglaltságára.

ö azonban nem panaszkodik, pedig amikor találkoztunk, éppen egy újabb feladatról értesült. Mutatja a járási pártbizottság levelét, melyből megtudta, hogy az egyik falusi pártalapszervezetben előadást kell tartania. Amikor azonban munkájáról, s általában a fejlesztésről kezd beszélni, megfeledkezik a percek múlásáról. Az sem zavarja, hogy a munkaidő régen véget ért.

— Textilgyári munkásként kezdtem, majd textilipari szak- középiskolát végeztem — mondja, amikor az iránt érdeklődöm, hogyan csöppent az iparnak éppen ebbe az ágazatába, majd így folytatja: —

Ebben a szakmában a műszaki fejlődés igen gyors. Ezért ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a haladással, alapos szakmai ismeretekre van szükségünk. Ahhoz, hogy áttekintésünk legyen a fejlődés legújabb eredményeiről, kapcsolatot kell fenntartanunk a kutatóintézetekkel, hazai és külföldi tanulmányutakon kell részt vennünk. A csehszlovák textilipari gépek igen magas színvonalúak. A vsetíni Zbrojovka által gyártott pneumatikus és hidraulikus szövőgépek olyan új gyártási módot tesznek lehetővé, amelynél korszerűbb egyelőre nem létezik.

A gyors műszaki fejlődés a lévai gyárban is jellemző. Példa erre a felújítás alatt áUó fonoda, melyben német, lengyel és hazai a berendezés. Áz új berendezés természetesen nemcsak a termelés meny- nyiségi növelését teszi lehetővé, hanem a minőséget is.

Ugyanakkor egyre igényesebb feladatokat fó a gépek és berendezések kezelőire és karbantartóira.

— A műszaki fejlődést nem mindig győzik követni az emberek — mondja Štefan Ku- žuch. — Ezért különböző módon képezzük őket. Gondot okoz számunkra az is, hogy az új, progresszív technika nem járul hozzá a munkakörnyezet javításához. Például a szövődé olyan zajos, hogy sokan otthagyják, s ez növeli a munkaerővándorlást. A jövőben a zajártalom kérdését részben megoldjuk.

Racionalizációs intézkedésekkel a gyárban jelentős mennyiségű tüzelőanyagot és energiát, illetve pénzösszegeket takarítanak meg. Tavaly a villanyáram veszteségét a gyártási folyamatokban 60 000 koronával csökkentették. A fűtőházra és a csőelosztókra vonatkozó műszaki intézkedésekből származó megtakarítás 3 millió 14 ezer korona volt. A szövőkapacitás bővítése a nyerstermelést 4,5 millió koronával bővítette. A műszaki fejlesztés célja az is, hogy az emberi munkát fokozatosan gépek végezzék.

— Mire irányul a gyárban a racionalizációs brigádok tevékenysége? — kérdem.

— Mindenekelőtt az energia- fogyasztás csökkentésére és a devizatakarékosságra. Az utóbbit főleg úgy érjük el, hogy a saját műhelyünkben készítjük a pótalkatrészeket. Jelenleg négy racionalizációs brigádunk van, egy brigádunk pedig közös feladatokat old meg á Technoplast Chropina hasonló brigádjával.

— Úgy tudjuk, fejlesztési kollektívákat is létrehoztak az üzemben — jegyzem meg.

— Igen — hangzik a válasz. — Vannak feladatok, amelyeknek megoldására egyetlen ember képtelen lenne. Ezért a tematikus feladatok megoldását kollektívákra bíztuk. Jómagam is tagja vagyok egy' ilyen kollektívának. összesen 10 feladat- megoldó kollektívát hoztunk létre. Ezek többek közt azt akarják megoldani, hogy a gépekből azonos hosszúságú szálak kerüljenek ki. További céljuk a munkakörnyezet javítása, a fárasztó munkafolyamatok kiküszöbölése, a minőség javítása, jiéldául a fonal szakadási arányának csökkentése, új

gyártási eljárás kidolgozása stb. Szerintem a tíz csoportból legalább öt megoldja a rábízott feladatot, s mar ez is nagy eredmény lesz. A csoportok eredményei alapján jutalomban részesülnek.

Nehéz konkrétan eJ képzelni az egyes feladatokat. Nem nehéz azonban azt elképzelni, mit jelentenek Štefan Kožuch számára ezek a feladatok, s főleg a megoldásuk, hiszen sugárzó tekintettel beszél róluk.

— Nekem a munkám a vesz- szőparipám. Egy-egy feladat megoldása képességeim érvényesítése — mondja. Azt jelenti, hogy segíthetek, hogy szükséges vagyok. Persze tudatosítani kell, hogy az egyén egyedül nem sokat jelent; mindig csak a közösség tagjaként érvényesülhet. Az egyén elképzelését a közösség veti vagy fogadja el.

A helytelen nézetek bosszantják. Például a gyakran tapasztalható kispolgári gondolkodás- mód.

— Helytelen szemléletre vall az* is — mondja elgondolkodva —, hogy az emberek gyakran csak azért válnak meg ettől a munkahelytől, mert azt tartják, hogy máshol is kereshetnek annyit, mint nálunk, s talán valamivel könnyebben is. Ennek persze az is az oka, hogy a mi gyárunknak még nincsenek nagy hagyományai. A termelést 1970-ben kezdtük el. Én az üzem hatodiknak felvett alkalmazottja vagyok, de az első öt már nem dolgozik nálunk. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy az emberek viszonya a ^várhoz egyre jobb lesz.

Nem lepődöm meg, amikor kívánságai felől érdeklődve ezt a választ kapom:

— Azt szeretném, ha minden gondot és feladatot megoldanánk a gyárban. Főleg a terv mennyiségi és minőségi feladatainak teljesítését. A korszerűsítés megköveteli, hogy a termelés irányítását számítógépek végezzék, ezért ennek a megoldását is kívánom. Továbbá azt, hogy dolgozóinknak jő munka- és anyagi feltételeket biztosítsunk, s állandóan javítsuk szórakozási, pihenési és üdülési lehetőségeiket. Vagyis azt kívánom, hogy üzemünket minden téren vonzóvá tegyük — mondta beszélgetésünk végén Štefan Kožuch.

FÜLÖP IMRE

Töretlen hittel, szorgalommal

1978.

III. 31.

Néhány héttel ezelőtt, jelleméhez méltó szerénységgel, szűk családi körében ünnepelte meg hatvanhetedik születésnapját.

Szűkszavú vallomásából nyilván arra gondolhattam, hogy a jól végzett munka tudatában pihenéssel és gondtalanul tölti megérdemelt nyugdíjas éveit.

Simkú Gyulát azonban nem olyan fából faragták, aki egyik napról a másikra egykönnyen meghajlik a kor és a sors íratlan törvénye előtt.

Az elvhü forradalmár előrehaladott korát és kikezdett egészségét megcáfolva még most is önzetlen szolgálatot teljesít. Elnöke az SZLKP Kassa (Košice)-óvárosi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának, a városi pártbizottság megbízásából aktivistaként segíti a Thália Színház üzemi pártalap- szervezetének munkáját, s a fiatalabbak lelkesedését túlszárnyaló becsvággyal hirdeti, terjeszti, védi a CSEMADOK- ban a szocialista kultúrát.

— Ezek szerint — kérdeztem tréfásan — hetven felé nem hazafelé?

A kiegyensúlyozott, víg kedélyű kommunista imitt-amott ráncosodó arcán szerencsére nem fedeztem fel a sértődöttséget, noha pontosan tudta, hogy a feltett kérdéssel mire céloztam.

— Hazafelé? Ilyenkor?' Hiszen még teljesen nem végeztük el a munkánkat... A kommunista — véleményem szerint — csak az elhantolásával egy- időben léphet le a porondról . ..

fis csak ezután hozta tudoSiiukó Gyula

másomra: párt kötelezettségein kívül képviselőként a városi nemzeti bizottság szociális szakosztályán is fontos beosztásban dolgozik.

Napszámos — munkásszülei hat gyermeknek adtak életet. Érvényesüléséhez nem vezetett tehát előre kitaposott út. A törékeny fiú serdülő korában nehéz szekercével, az ácsszakma kitanulásával kezdte az életet. De akkoriban igen gyér volt az érdeklődés a szakmája iránt. Helyet változtatott. Fékezőnek alkalmazták a vasútnál. Ennek köszönhette, hogy nem kellett felöltenie a katonai egyenruhát a második világháborúban.

A felszabadulás után végre fellélegezhetett. De hasztalan vette ki részét a megbénított vasúti forgalom helyreállításából, nemzetiségi hovatartozása miatt a SZNT 94/45-ös rendeletének 3. és 4. pontja értelmében állami alkalmazotti beosztásától megfosztották.

Ismét építőmunkás lett. Ezen a szakaszon nagy szükség volt a szakma hozzáértő mestereire. Munkatársai, harcostársai úgy

gondolnak rá, mint odaadó elvtársra, melegszívű barátra, akiben a párt iránti elkötelezettség, hűség igaz emberséggel, nemes jellemmel párosult.

Amikor vezető beosztásba került, gondosan, körültekintően foglalkozott az emberekkel, nagy gondot fordított nevelésükre. Különösen nagy munkát végzett azok kiválasztásában, nevelésében és képzésében, akiket az államosításkor a köztulajdonba vett gyárak, üzemek élére állítottak.

Huszonkét évvel ezelőtt — régi vágya teljesült — végérvényesen a pártmunkának szentelhette életét. Az eszmének nemcsak hirdetője, harcosa is volt. A legnagyobb megpróbáltatások között is — 196ft —-69-es években — hűséges maradt a marxista—leninista tanításokhoz, az osztályához, ahonnan származott. Ez az elkötelezettség jellemzi nyugdíjas, nyughatatlan életét ma is.

SZOMBATH AMBRUS

A litoveli Papcel vállalatnak, hazánk legnagyobb papíripari — gép gyártó üzemének dolgozói értékes kötelezettséget vállaltak: a tervet másfél millió koronával túlteljesítik és összesen 147,5 millió korona értékű termeket

gyártanak. A képen: lvo Hősek lakatos- papíripari gépen

dolgozik (Felvétel V. Galnonek — CSTK)

A káderek kiválasztása, nevelése

Eleven, korunk mindennapi valóságát — holnapunkat és holnaputánunkat is — befolyásoló probléma, až értelmiségi pályákra készülő fiatalok kommunista párttagokká jelölésének, előkészítésének és nevelésének sajátos kérdéskomplexuma.

Talán szükségtelen most idézni a CSKP KB 11. plenáris ülésének, valamint a Központi Bizottság 1970 -szept^jnberi nj,é- numának határozatát, amely pártunk káderkiválasztásának irányelveit foglalja magába, hiszen köztudomású, hogy pártunk vezető szerepének további szilárdítása nagymértékben azon is múlik, miképp gondoskodunk ma az utánpótlásról. Egyébként pedig — akár minden más társadalmi szervezetben — pártszervezeteinkben is érvényesül az élettani törvény- szerűség: a korosodás.

Nyilvánvalósága egy másik szempontul is felvet: az értelmiségi szférában, tehát a szellemi munka területein működő pártszervezetek kor szerinti összetételének kérdését, amelyet eredetében, már a felső- oktatásj intézményekben kell vizsgálat tárgyává tenni.

Felsőbb pártszerveink már évekkel ezelőtt megtették a szükséges káder intézkedéseket, hogy a kis létszámú pártszervezetek esetleges megszűnésének elejét vegyék. Ez az előretekintés Iliit egyes iskolai párt- szervezőtek taglétszámának növekedésére, erőteljesebben a szakmunkásképző intézetekben, az óvónőképző szakközépiskolákban s néhány főiskolán. Irányadó elv volt, hogy elsősorban azokban a pártszervezetekben kell felgyorsítani a fiatalítást, . amelyektől újabb nemzedékek szocialista nevelését hivatásszerűen is elvárják. A pedagógusképző főiskolák hallgatói közül ma átlagosan 14—15 százalékos a tagfelvétel.

Tovább bővül a határmentí vasúti személyforgalom

A Csehszlovák Államvasutak és a MÁV illetékes szerveinek közös döntése alapján ez év májusától javul, ill. bővül a határmenti vasúti személyforgalom a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között. Losoncról (Lučenec j Salgótarjánba eddig személyvonaton csak kétszeri átszállással lehetett utazni. Ez az utazás időtartamát az alig 35 km-es szakaszon jelentős mértékben meghosszabbította. Májustól közvetlen vasúti személyforgalmi kapcsolat jön létre Losonc és Salgótarján között. Ez ideig csak Fülek (Fiľakovo) és Somoskőújfalu között volt rendszeres járat.

A most hozott kölcsönös határozat értelmében, személyvonat közvetlenül a járás székhelyéről, Losoncról indul Salgótarjánba és onnan tér visz- sza. Természetesen Füleken is, Somoskőújfalun is megáll. Az említett intézkedés lényegesen megrövidíti az utazás időtartamát. TUGÄRI FERENC

Ez az iskolatípus ilyen tekintetben felette áll a többieknek, hiszen a társadalmi érdekből ugyancsak előtérbe helyezett s a továbbtanulás szempontjából mind hozzáférhetőbb, népesebb műszaki főiskolákon már szembetűnően kisebb arányú a tag- jelöltség. Például a zvolení Faipari és Erdészeti Főiskolán 7 százalékos, a žilinai Közle- kedéstudománvis Főiskolán 5 százalékos, s a műszaki főiskolák más karain mindössze 2,3 —2,5 százalékos. Elgondolkodtató néhány főiskolatípus hátrányos helyzete. Az orvostudományi egyetemek és a művé* szeti főiskolák pártszervezeteiben is hasonló, vagy még kisebb százalékarányú a tagfelvétel: 2—2,5 százalék között

mozog. Pedig ezekből a felső- oktatási intézményekből az emberformálás szakemberei, a „lélek mérnökei“ kerülnek ki.

Az is köztudomású, hogy a pártszervezetek a kommunista nevelés, a közösségi-közéleti tevékenységre előkészítés iskolái — úgy is mondhatnánk: műhelyei. A fentebb körvonalazott kategóriákban gondolkozva, a főiskolai, jiártszervezetek- ban megszűnik a docens, a tanár, az adjunktus és a hallgatók közöti távolságtartás, s helyébe az elvtársi viszony lép. A kommunista főiskolások nemcsak társadalmi hasznossá- gú szakmai szerepük betöltésére, ennél többre is készülnek: e társadalom vezető ereje, a kommunista párt tevékeny tagjaivá válni. S ebben nagy segítségükre vannak az idősebb párttagok — úgy is mint szakmailag vezető tanáraik, tanszékvezetőik. Ily módon a fiatalok lendülete az idősebbek tapasztalataival párosul, ami egyszersmind meghatványozza a pártszervezetek erejét is.

Társadalmi fejlődésünk egyre több fiatal kommunista közreműködését igényli, s nemcsak az iskolai katedrákon, hanem az orvosi rendelőkben, az ügyvédi munkaközösségekben, meg a különböző művészi pályákon is. Ma még sok helyütt érezhető a hiányuk, mert a felső- oktatási intézményekből az életbe, munkahelyeikre kerülve, rendszerint már csak hosz- szabb idő elteltével válhatnak párttagokká. Tehát korántsem szemléleti kérdés, hanem gyakorlati igény, hogy az értelmiségi pályákra készülő, a társadalmi cselekvésre és politikai ténykedésre is hivatott, értékes fiatalok ne kallórlianak el.

MIKUS SÁNDOR