Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-30 / 88. szám, csütörtök
AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA (Folytatás az 5. oldalról) használásában, a tudományos-műszaki ismeretek racionálisabb alkalmazásában rejlő tartalékaink jelentősek. Most az a feladatunk, hogy ezeket feltárjuk, és az egész társadalom érdekében mielőbb következetesen kihasználjuk. A járási pártbizottság és a gazdasági irányító szervek ebből, valamint az ötéves terv feladataiból és a CSKP XV. kongresszusának határozataiból kiindulva a mezőgazdaságban tevékenykedő pártszervezetek, a kommunista gazdasági vezetők figyelmét a minőség javítására és a termelés hatékonyságának növelésére összpontosítják. Az évzáró taggyűlések a mező- gazdaságban ugyanúgy, mint az etsz- ek évzáró gyűlései, valamint az állami gazdaságok dolgozóinak termelési értekezletei is megvitatták a hatékonyság kérdéseit. A tömegpolitikai munkát, a szemléltető agitációt és a gazdasági propagandát is az ezzel kapcsolatos problémák hatékonyabb megoldására irányítjuk. A mezőgazdasági üzemek, a szolgáltató üzemek párt- szervezeteinek elnökei és a gazdasági vezetők járási aktívája az idén februárban is a mezőgazdasági termelés minőségének javításáról és a hatékonyság fokozásáról tárgyalt. A járási mezőgazdasági igazgatóság minden efsz- ben és állami gazdaságban felülbírálta a munkaszervezés és irányítás mai struktúrájának hatékonyságát, konkrét intézkedéseket foganatosított, súlyt hehelyezett a chozrascsot és az anyagi érdekeltség hatékony rendszere következetes érvényesítésére az üzemen belüli, valamint az irányító dolgozók ellenőrzése hatékonyságának fokozására. A járásban már tavaly állandósult a mezőgazdasági üzemek földalapja, fejlődni kezdtek a kooperációs kapcsolatok az állattenyésztés egyes ágazataiban, a növényvédelemben és -táplálásban és a szállításban. Jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy megszilárdítsuk a mezőgazdasági üzemek gazdasági alapját, és folytassuk a termelés szakosításának fejlesztését. Milos Marko, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Televízió igazgatója, a Szlovákiai Újságírók Szövetségének elnöke A CSKP XV. kongresszusa rendkívül fontos és erőteljes ösztönzést jelenteti egész ideológiai frontunk további aktivizálódásához. jól tudjuk, hogy tíz évvel ezelőtt a külföldi kémközpontok és hazai jobboldali opportunista ki- szolg, 5ik éppen erre a frontra összpontosították figyelmüket és felforgató tevékenységüket. Az az elismerés és mélyreható ösztönzés, amely a kongresszuson az eszmei politikai munkáról hangzott el, tömegkommunikációs eszközeinket, publicisztikánkat még hatékonyabb, színvonalasabb agitációs-, propaganda-, és szervező munkára sarkallta. A sok fontos igazoló tény közül hadd említsük meg azt, hogy népünk és művészeti frontunk milyen egységesen és milyen határozottan ítélte el az önjelöltek és hajótöröttek maroknyi csoportjának tavalyi plamflettjét. Vagy azt, hogy publicisztikánk az évforduló jelentőségéhez méltóan emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., valamint a Februári Győzelem 30. jubileumáról, s egyúttal kiemelte e történelmi jelentőségű események időszerűségét, élő hagyatékát. Bízvást elmondhatjuk, hogy ezek az évfordulók jelentős mértékben hozzájárultak szocialista társadalmi tudatunk elmélyítéséhez. Forradalmi munkásmozgalmunk e dicső fejezeteinek tanulságait alkotó módon érvényesítjük társadalomépítő munkánkban. Továbbra is feladatunk marad, hogy az idei évfordulók alkalmából is — melyeket hasonló módon, mélyrehatóan és aktívan szeretnénk megünnepelni, ľiabár nincsenek illúzióink arról, hogy az ellenség nem eszel ki újabb sötét terveket, hiszen több száz tudományos intézet és dollárinjekciókkal fenntartott emigráns csoport munkálkodik — rámutassunk forradalmi hagyományaink napjainkban is ható, napjainkban is időszerű jelentőségére. A külföldi sajtóban hírek jelentek meg „az információval és a kulturális cserével foglalkozó hírügynökség“ létrehozásáról „a nemzetközi kapcsolatok hírügynökségéről“, amelyet az Egyesült Államokban hoztak létre. Nyilvánvaló, hogy az amerikai kémközpont dolgozói — amely 106 országban tart fenn ügynökséget — a C1A specialistái új nevet keresnek a régi cégüknek, új jogcímet a régen ismert, sötét felforgató munkájuknak. Fölte- hetjük a kérdést, hogy ezek az ügynökök milyen kultúrát akarnak cserélni? A sztrájkoló bányászok elleni erőszak kultúráját, vagy a Hitlerről írott bestsellereket, amelyektől hemzsegnek a nyugati könyvpiacok és a tévéadások? Támadó, hangos és űtszéli hangnemet megütő propagandájuk tulajdonképpen deffenzív ellenpropaganda, minden valós alapot nélkülöz, mert nincs egységes pozitív koncepciója. Éppen ezért Goldberg Belgrádban hangoztatott kirohanásai, frázisai, mézesmázos szavai, valótlan állításai eleve kudarcra voltak ítélve, s ez a kudarc be is teljesedett. Abban a szakmában, amelyben nálunk munkáshiány mutatkozik, a kapitalista országokban növekszik a munkanélküliek száma, s például több tízezer egyetemi diplomával rendelkező fiatal ember sem tud munkát találni. Nálunk csupán az egyik olyan író „szabadságát korlátoztuk“, akinek irományaiért valutában fizetnek, méghozzá úgy, hogy az újjáépítés miatt más lakást kapott. Nyugaton viszont több tízmillióan fedél nélkül lengődnek, különböző pléhfedelű viskókban és más, lakásra alkalmatlan helyeken húzódnak meg. Az önjelöltek „védelmére" írott chartával szemben rámutathatunk a békéért, a nyugodt életre való jogért naponta lezajló milliós demonstrációkra Nyugaton. Éppen ezekben a napokban emlékezünk meg az amerikai hadsereg My-lay-ban lezajlott vérengzésének tizedik évfordulójáról, s ezekben a napokban vagyunk tanúi az Egyesült Államok által támogatott izraeli agresszorok libanoni támadásának, amelyek új és új Guernicát teremtenek. Jogos tehát az a kérdés, amelyet a haladó gondolkodású emberek tesznek föl az egész világnak: mivel, milyen tartalommal akarják megtölteni azt a bizonyos harmadik kosarat, amikor a helsinki záróközlemény első és második fejezetét, a leszerelésről és a békés egymás mellett élésről, durván megsértik? A régi központok a nemrég felszabadult országokban nemcsak a gazdasági befolyásukat igyekszenek megtartani, hanem a tömegkommunikációs eszközökre gyakorolt hatásukat is, a társadalmi tudat számukra megfelelő befolyásolása érdekében. Nem véletlen tehát, hogy Lalin-Amerika haladó gondolkodású újságírói kiadták a jelszót, hogy föl kell szabadítani az információkat is, hiszen a kulturális és az információs imperializmus a nemzetek elnyomásának egyik modern eszköze. A kapitalista országok demokratikus erői is joggal harcolnak a hamis információk és a társadalmi tudat manipulálása ellen, mert jól látják, hogy az „információk szabad áramlásának“ köpenye alatt bizonyos nyugati körök rágalmakat, hazugságokat, rémhíreket terjesztenek. A CSKP KB 11. ülése is hangsúlyozta, hogy részünkről a legjobb ellenpropagandát azok az eredmények jelen tik, amelyeket fejlett szocialista társadalmunk építése során elértünk. Az ülésen jóváhagyott határozatokat mi is teljes mértékben magunkénak valljuk, és minden erőnkkel következetes megvalósításukért dolgozunk. Figyelmünk homlokterében áll és állandóan napirenden tartjuk azt, amit pártunk legfelsőbb képviselői gyakran hangoztatnak: fejleszteni és elmélyíteni a konstruktív bírálatot, pozitív példákkal ösztönözni dolgozóinkat, s arra is törekszünk, hogy tömegkommunikációs eszközeink terveink megvalósításának, munkánk ellenőrzésének nyilvános fórumává váljanak. Ezek a követelmények rendkívül időszerűek, mert nem a megfelelő koncepció és a határozat hiányzik, hanem a legtöbb helyen a megvalósítás. Tehát az, hogy a jó elveket minél előbb érvényesítsük a gyakorlatban. Egyik legfontosabb feladatunk tehát, hogy a minőség és a hatékonyság követelményeit a mindennapi életben alkalmazzuk. Gazdaságunk további fejlődése érdekében el kell gondolkoznunk arról a pártfeladalról is, hogy az egész Ideológiai területen, miképpen tudunk m$g hatékonyabb, komplex és differenciált munkát végezni. Elmondhatjuk, hogy pártunknak általában sikerült felszámolnia a válságos időszak egyik negatív jelenségét: a pártoktatáshoz való formális hozzáállást és az agitációs munka lebecsülését. Ma már újra tudatosítjuk azt is, hogy a tömegkommunikációs eszközök fejlődésével semmivel sem csökkent a propaganda és a személyi agitáció jelentősége. Napjainkban egyre több üzemben, intézményben és más munkahelyen értik meg, hogy a propagandát, a mindennapi agitációt, a kétoldalú kommunikációt, az állandó személyes kapcsolatokat semmivel sem lehet helyettesíteni. Tömegkommunikációs eszközeink munkája is egyre hatékonyabb, színvonalasabb. A sajtó, a rádió és a televízió azokra a területekre összpontosítja figyelmét, amelyekhez a leghatékonyabban tud szólni. Ma a tömegkommunikációs szervek értékelésén már nemcsak azt a szempontot vesz- szük figyelembe, hogy milyen nagy a példányszám és hányán hallgatják, illetve nézik, hanem azt is, hogf milyen az újságok, valamint a rádió- és tévéadások mozgósító ereje, s a szavak, érvek képesek-e anyagi erővé válni. A Szlovákiai Űjságírók Szövetsége a párthatározatokból kiindulva számos akciót, ankétot szervezett a döntő fontosságú gazdasági ágazatok fejlődése érdekében. Nem valamiféle formális megmozdtilásokról, beszámolóízű írásokról volt szó, hiszen például a Pravda szerkesztősége nemcsak népszerűsíti, hanem közvetlenül szervezi is a különböző fontos, szovjet tapasztalatokra épülő mozgalmakat, például a Zlobin-módszer elterjedését, a minőségirányítás rendszerét, és más mozgalmakat, amelyekkel jelentős mértékben hozzájárulnak pártunk gazdasági politikájának megvalósításához. E fontos munkába egyre több fiatal újságíró és levelező kapcsolódik be. A szakmai klubok is egyre inkább az állandó politikai és szakmai művelődés helyszíneivé válnak. Lenárt elvtárs beszámolójában említette, hogy valamennyi munkahelyen növelni kell a szakmai igényeket. Ez a feladat teljes mértékben érvényes az újságírókra Is, mert az újságíró szakmai felkészültsége elsősorban a politikai és szakmai továbbképzése tehát állandó és mindig időszerű feladat. A televízió fejlődésén mérhetjük le leginkább, hogy az utóbbi negyedszázadban mennyit fejlődött a társadalmunk, s mennyit fejlődött a technika, s ezáltal miképpen változtak meg a munkakörülmények és -feltételek is. A televízióban például mások lettek a műszaki feltételek, körülmények. Ugyanez a helyzet más tömegkommunikációs eszközökben is. Ezek a változások egyre nagyobb hozzáértést, felkészültséget igényelnek, de magukkal hozták azt is, hogy új kate- - góriákban, új összefüggésekben kell gondolkoznunk, s a különböző tudományágazatok eredményeit felhasználva kell végezni munkánkat. Szeretnék ezúttal is köszönetét mondani pártunknak és kormányunknak azért a hatalmas segítségért, amelynek eredményeképpen tömegkommunikációs eszközeink anyagi és műszaki bázisa egyre korszerűsödik, lépést tart a növekvő igényekkel. Ennek a gondoskodásnak egyik eredménye, hogy a televízió a cseh stúdiókkal együttműködve Szlovákiában évente 6300 órán át sugároz műsort, ami átlagosan 17 órás napi műsoridőnek felel meg. Ez a hatalmas műsoridő eszmei és szakmai szempontból még tartalmasabb, még vonzóbb munkára ösztönöz bennünket. Célunk, hogy még inkább a párthatározatok szellemében, a bíráló igényesség módszerével végezzük továbbra is munkánkat. Az utóbbi években a fő tömegtájékoztatási eszközükben növekedett a párttagok száma, sikeresen teljesítjük a'szerkesztők továbbképzéséről hozott határozatokat, tovább javítottuk az újságírók tájékoztatását. ürömünkre szolgál, hogy a szerkesztőségekben egyre növekszik a pártalapszervezetek aktivitása. így minden feltétel adva van ahhoz, hogy tömegtájékoztatási és propagandaeszközeink pártunk valóban hatékony segítőtársat legyenek. Juraj Buša, az SZSZK oktatási minisztere A tudományos-technikai forradalom szakaszában a fejlett szocialista társadalom építése a dolgozókkal szemben mind politikai, mind szakmai téren egyre nagyobb követelményeket támaszt. Különösen fontos annak a fiatal nemzedéknek a nevelése, amelyet most készítünk föl a munkába lépésre. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy oktatási rendszerünk tartalmi és szervezési átalakítása során egyetlen pillanatra seim tévesztettük szem elől a fő- és döntő tényezőt, miszerint elsődleges feladatunk oktatási rendszerünk szocialista jellegének megerősítése, az új szocialista öntudat, és ifjúságunk szocialista etikájának elmélyítése, valamint a kommunista munkaerkölcsre nevelés. A CSKP XV. kongresszusa határozatainak következetes teljesítése megköveteli a fiatal munkásnemzedék eszmei-politikai és szakmai nevelésének sokoldalú fokozását. Nem csak az oktatási rendszerünkben, de valamennyi területen, ahol a munkásfiatalságot nevelik, elsősorban a kommunisták felelőssége sokszorozó- dik meg, hiszen a középiskolai előkészítés biztosításával párhuzamosan az ifjúság azon rétegének kötelező iskolai végzettségét is biztosítjuk, amely nem folytatja szakközépiskolában a tanulmányait, s mindemellett a munkásosztály utánpótlását, azét a munkásosztályét, amely társadalmunk vezető politikai és döntő gazdasági erejét képezi. Ezért a csehszlovák oktatási rendszer további fejlődését biztosító tervezet, amelyet 1976 júniusában jóváhagyott a CSKP KB Elnöksége összhangban a szocialista társadalom lehetőségeivel és elvárásaival, különös figyelemmel, aktívan és komplex módon oldja meg a fiatal munkásnemzedék felkészítését a szaktanintézetekben. Az iparitanuló-iskolákban egyre igényesebb munkát követel e tervezet megvalósítása. Ez az igényesség a fiatalság szakmunkára neveléséből, az iparitanuló-iskolák és szaktanintézetek tartalmi, strukturális és szervezési átalakításából adódik. A központi szervek és a kerületi nemzeti bizottságok tudatosítják az ezzel járó munkák fontosságát és politikai jelentőségét, ezért ajánlatot dolgoztak ki a szaktanintézeti hálózat tökéletesítésére az 1978/85- ös évekre. Miután kimerítettük a meglevő tartalékokat és lehetőségeket, szándékaink megvalósítása elképzelhetetlen az invesztíciós eszközökkel szemben támasztott igények fokozása, valamint a gazdasági élet vezető dolgozóinak aktivitása nélkül, melyet az elkövetkező időszakban teljes mértékben ki kell bontakoztatni. Az 1977—-78-as tanévben — a tanszakok új nomenklatúrájának keretében — az összes csehszlovákiai főiskolákon megkezdődött az oktatás, egységes tanterv és tanmenet szerinti tartalmi átépítése, ami teljes mértékben összhangban áll a készülő új főiskolai törvénnyel. E feladatok teljesítése rendkívül nehéz. A párt- és állami szervek tökéletesítették és megszilárdították a főiskolák irányítását, és egész sor intézkedést hoztak a kitűzött feladatok sikeres végrehajtására. Az elmúlt tanévben a CSKP KB Elnöksége által elfogadott elvek alapján új intézkedéseket hoztunk a közép- és főiskolákra történő felvétel minőségének további javítására. Ezek az intézkedések súlyt helyeznek a pályázó diákok komplex értékelésének következetes megtartására a felvételi eljárás folyamán, előírják, hogy tanintézeteinkben pontosabban állapítsák meg, megfelelő képességekkel rendelkezik-e a diák az általa választott tanszak szempontjából, meg- felelőek-e az előző tanintézetben elért eredmények és a felvételi vizsgán tanúsított aktivitás és tudás a főiskolán rá váró igényesebb munkához. Fokoztuk a középiskolai igazgatók, a főiskolai és egyetemi rektorok és dékánok felelősségét a jóváhagyott irányelvek megtartásáért és kötelességükké tettük, hogy a felvételi eljárás folyamán akadályozzák meg a túlságosan elharapózott közbenjárásokat, a felvételi eljárás minden szakaszában biztosítsák az anonimitást, miáltal jelentős mértékben növelhető az objektivitás. A felvételi eljárás lefolyása és eredményei megmutatták, hogy az elfogadott irányelvek alapvető céljait teljesítettük, ha nem is sikerült kiküszöbölni az összes eddigi fogyatékosságokat. Rendkívüli sikernek számít, hogy több mint 102 százalékra teljesítettük a tervet, a munkásszakmákra képesítő tanintézetekbe történt tanulóíelvé* telben és hogy túlteljesítettük a tervet a főiskolák műszaki irányzataira való felvételben. Már hatodik éve sikerrel teszünk eleget a társadalom oszlálystruktúrájá- nak megfelelő elvek alapján történő felvétel követelményeinek. Az 1977—78- as tanévben is mintegy 70 százalékban vettünk fel munkás- és parasztcsaládból származó tanulókat a középiskolákba, és mintegy 65 százalékba a főiskolákra és egyetemekre. A gyakorlatban megállta a helyét az az intézkedés, mely szerint a kiváló pályázók felvételi vizsga nélkül vehetők fel a közép iskolákba és a főiskolákra. Ily módon a tanulóknak mintegy 8 százalékát vettük fel a középiskolákba és főiskolákra. Az így felvett jelentkezők szociális összetétele rácáfolt azokra az aggodalmakra, hogy ezzel az intézkedéssel előnyökhöz juttatjuk az értelmiségi családokból származó gyerekeket. A helyzet az, hogy a felvételi vizsga nélkül felvett tanulók a középiskolákban megközelítőleg 65 százalékban, a főiskolákon pedig mintegy 55 százalékban munkás- és parasztszülők gyermekei voltak. Ez a tény nemcsak nagy politikai sikernek számít, hanem szocialista iskolarendszerünk demokratikus elvei hatékonyságának is kiváló bizonyítéka. 197b'. III. 30.
