Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-28 / 86. szám, kedd

AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA

(Folytatás az 5. oldalról) gyűlésein és az Iskola kommunistáinak márciusi plenáris gyűlésén értékelték a tudományos kutatómunka eddigi eredményeit, meghatározták további

javításának és hatásosabbá tételének feltételeit, valamint átvitelüket a gyakorlatba a CSKP XV. kongresszusa

után. A pártalapszervezetek gyűlésein leszögezték, hogy a kommunisták s az iskola dolgozói az anyagi és kutatóalap építésében, valamint az iskola munkahelyeinek anyagi-technikai felszerelésében mutatkozó néhány probléma ellenére feladataikat felelősségteljesen teljesítik.

Az ötödik ötéves tervidőszakban ösz- szesen 166 kutatófeladatot oldottak

meg, ebből a növénytermesztés és állattenyésztés területéről 87, a közgazdaság, szervezés, irányítás és matematikai módszer területéről 31, a gépesítés területéről 29, a rektorátusi alakulatokban pedig 19 feladatot. Jelenleg a gyakorlattal 285 pedagógiai dolgozónk van kapcsolatban, akik jelentős mértékben veszik ki részüket a tudományos kutatás eredményeinek gyakorlati megvalósításából.

Főiskolánk többtematikus irányzatú, ezért összefogja a tudományos kutatómunkát és az alapágazatokbtól, az alkalmazott tudományos szakokig, és az állami programokban történő kicsú- csosodásig úgy, hogy azok megjelenésének gazdasági és társadalmi eredménye legyen. A mezőgazdasági főiskolán a tudományos kutatómunkát így célszerűen összevonjuk az alapkutatás állami programjának fő feladataival.

A hatodik ötéves tervidőszakban a kutatási feladatok 80 százaléka az állami programban van összpontosítva (az ötödik ötéves tervidőszakban ez 60 százalék volt). E koncepció alapján a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeit a gyakorlatban érvényesítjük, tehát munkánkat a tudományos ismeretek keletkezésétől átvissziik a tudo- mány-kutatás-termelés-felhasználás vonalon.

Iskolánkon együttműködve a reszoit tudományos kutatóintézeteivel, a Szocialista Akadémiával, a vezérigazgatóságokkal stb. 1977-ben 31 tudományos rendezvényt szerveztünk. Ezeken a tudományos rendezvényeken hazánkból 3270, a szocialista államokból pedig 24 tudományos dolgozó vett részt.

A főiskola a kutatás szakaszán a szocialista államok tizenegy főiskolájával működik együtt. Elsősorban az Ukrán Mezőgazdasági Akadémia kijevi központjával, továbbá a hallel Luther Márton Fgyelemmel, a krakkói Földműves Akadémiával és másokkal. Az Ukrán Mezőgazdasági Akadémiával növelni kellene a baráti napok számát, mivel a jelenlegiek a két Iskolán levő kapacitások kihasználására nem elégségesek.

A baráti főiskolákkal való együttműködésben 25 kutatási témán dolgozunk, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa kutatótervének keretében pedig 23 témában vagyunk rákapcsolva az ügyvivő munkahelyekre, amelyek az egyes

tudományágak kezesei. Az állattenyésztés területén az NDK-beli düsseldorfi koordináló ' kutatóhelyre vagyunk rákapcsolva. A fejlődő országok baráti Iskoláival való együttműködésünk keretében jelenleg 17 aspiránst iskoláztatunk, és az UNESCO keretében továbbképezzük a fejlődő országok tanítóit.

Az eddigieknél nagyobb gondot fordítunk az újító- és feltalálómozgalomra. 1977-ben 28 újítást és találmányt nyújtottak be, melyek a kutatófeladatok gyakorlati megvalósítását szolgálják. A hatodik ötéves tervidőszakban tudományos kutatóprogramunk — amelyet a párt- és az állami szervekben is megtárgyaltak — nálunk és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belül is szorgalmazza az együttműködés elmélyítését az egyes tanszékek, osztályok és a tudományos kutatómunka többi ágazata között.

Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a tudományos kutatás hazánkban a szocialista építés legdinamikusabban fejlődő ágazata. A tudomány és technika fejlesztésére a hatodik ötéves tervidőszak éveiben 18 milliárd koronát fordítunk. Ez a mezőgazdaságra vonatkoztatva a Szlovák Szocialista Köztársaságban, és külön a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán a következőket jelenti. Az egyes kutatóintézetekben, amelyek közvetlenül vagy közvetve az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának reszortjába tartoznak, 4200 dolgozó tevékenykedik. Ha abból indulunk ki, hogy a pedagógiai dolgozónak évente 500 órát, a technikai dolgozónak pedig az egész évi munkaidőalapot a kutatásra kell fordítania, akkor az év folyamán iskolánkban a tudományos kutatómunkába 500 egyén van bekapcsolva. Ha ezekhez hozzáadjuk a hallgatókat, a diplomamunkákon dolgozókat, az egyes körök tagjait, aspiránsokat és a gyakorlatban tevékenykedő volt hallgatóinkat, akik közvetlenül ellenőrzik és vezetik be az új ismereteket, akkor az egész évben tevékenykedő tudományos dolgozók száma még jelentős százalékkal megnövekszik.

Ez, a tudományos ismeretek elsajátításában nélkülözhetetlen erő esetenként 20—50 százalékban járul hozzá a tudományos ismeretek gyakorlatban való alkalmazásához. Ilyen szempontból nekünk is értékelnünk kell eddigi gyakorlatunkat, és el kell gondolkodnunk arról, miként tudnának hallgatóink és volt diákjaink hatékonyabban hozzájárulni a tudományos-műszaki ismereteknek a gyakorlatba való átviteléhez. A hallgatókat a diplomamunkákkal, továbbá a tudományos és szak- tevékenységgel, valamint az egyes körökön keresztül úgy kell ösztönöznünk, hogy a mezőgazdasági és az élelmezés- ügyi reszortban ne kelljen létrehozni külön átvivőközpontokat, hanem a tudományos ismeretek átvitele szerves része legyen a hallgatók mindennapi tevékenységének úgy, hogy a tudományos ismeretek helybeli alkalmazása nélkül el se tudják képzelni munkájukat, életüket.

Vladimír Cirbes, az SZLKP KB tagja, Szlovák Tudományos Akadémia

Pártunk Központi Bizottságának ta- nácskozá a és mai ülésünkön az Elnökség jelentése is bíráló szellemben mutatott rá arra, hogy tudományos-kutatás alapunk tevékenységében, valamint a tudomány és a technika eredményeinek érvényesítésében nagy fogyatékosságok és tartalékok vannak. Pártunknak a tudományos-műszaki fejlődéssel kapcsolatos határozatai gyakorlati megvalósításában továbbra is sok szakaszon tapasztalható a formális megközelítés, az ügyeskedés, a kitaposott ösvények követése. Még sok felelős dolgozó nem értette meg eléggé a tudományos-műszaki haladás következményeit, amelyek alapvető változásokat követelnek meg irányító tevékenysége stílusában és módszereiben is.

Nyilván elérkezett annak ideje, hogy sekkal összpontosultabban, határozottabban és hozzáértőbben foglalkozzunk számos olyan gyakorlati és elméleti kérdéssel, amelyek két egymáshoz kötődő komplex probléma különféle vetületeit alkotják. Először is a r«n- delkezésünlcre álló tudományos kutatási alap hatékonyságának és színvonalának problémájáról, társadalmunk időszerű és hosszú távú szükség'etei- nek, különösképpen pedig emberi és anyagi erőforrásai legmegfelelőbb fel- használásának szempontjából való fejlesztés kérdéséről van szó. Másodszor termelési és más társadalmi gyakorlatunkban a korszerű tudomány és technika eredményeinek intenzívebb, rugalmasabb és kezdeményezőbb felhasználásáról s az ilyen intenzifikálás megfelelő szubjektív feltételeinek megteremtéséről. Továbbá az olyan sM7.da- sági és erkölcsi ösztönzők rendszerének létrehozásáról, amely kötelezően

e folyamat meggyorsítására orientálná a felelős dolgozókat.

Az emíltett problémakomplexumok számos időszerű kérdése közül néhány rendkívüli figyelmet érdemel.

Az első közülük tudományos-kutatási alapunk struktúrája. Ezzel kapcsolatban gyakran joggal mutatnak rá két tényre. Egyrészt tudományos-kutatási bázisunk nagy szétforgácsoltságára, másrészt ennek a bázisnak struktúrájában az alapkutatás ki nem elégítő hányadára. Az alapkutatás már évek óta tudományos-kutatási alapunknak leglassúbb ütemben növekvő része, jóllehet hányáda a Szlovák Szocialista Köztársaságban valamivel nagyobb, mint országos viszonylatban, mégpedig hozzávetőleg 15 százalékos, néhány területen, például az olyan fontos szférában is, amilyen a gazdasági kutatás, csak 8 százalékos. Ez a tendencia nem kedvező, nem áll összhangban azzal a tapasztalattal, hogy az alapkutatás a tudományos-műszaki fejlődés döntő fontosságú kútforrása.

További időszeJí kérdés tudományos-kutatási alapunk dolgozóinak képzettségi összetétele. Szlovákiában a szocializmus építésének harminc esztendeje alatt a tudományos-kutatási alap dolgozóinak száma több mint * hatvanszorosára növekedett. Ezzel a jelentős mennyiségi fellendüléssel azonban nem fejlődtek arányos ütemben a minőségi vetületek. Főleg a termelési-gazdasági egységek mellett működő kutatási és fejlesztési intézeteinkben van viszonylag kevés tudományos dolgozó. Ha egy intézetre átlagosan másfél tudományos dolgozó esik, és sokan közülük egyidejft'eg több kutatási feladat megoldásával foglalkoznak, akkor nyilvánvalóan nem érhető

el a tudományos-kutató munka igényelt hatékonysága és minősége. Az alapkutatás, valamint az alkalmazott kutatás munkahelyeinek aránytalan ellátottsága tudományos dolgozókkal csökkenti annak lehetőségét, hogy megfelelően hatékony legyen a tudományos-kutatási alap e két jelentős szférájának kölcsönhatása.

Tudományos-kutatási alapunk jelentős részét képezik a főiskolák, amelyeken ma nagy számban dolgoznak tudományos-pedagógiai káderek. Az utóbbi években ugyan növekedett részvételük az alapkutatás állami tervfeladatainak teljesítésében, de az még mindig nem felel meg sem a lehetőségeknek, sem a társadalmi szükségletnek. Sőt, sok esetben továbbra Is tapasztalható az a törekvés, hogy a feladatokat inkább a tárcaszervek és főiskolai karok tervei keretében teljesítsék, mivel ez bizonyos vonatkozásban kényelmesebb. Elvárjuk, hogy a Szlovák Tudományos Akadémiának és az SZSZK Oktatási Minisztériumának vezetősége által, az együttműködési szerződés keretében jóváhagyott konkrét intézkedések hozzájárulnak a két tárca együttműködésének további elmélyítéséhez, a tudományos kutatás területén éppúgy, mint az új tudományos káderek nevelésének igényes szférájában.

A kutatási eredmények gyakorlati megvalósítása mechanizmusának tökéletesítése, a tudomány termeléssel, gazdasági és egyéb társadalmi gyakorlattal való kapcsolata haladó formáinak keresése joggal került a figyelem középpontjába, s pártunk erre joggal fektet elsőrendű hangsúlyt. Akadémiánkban több szerződést kötöttünk a vezérigazgatóságokkal és az egyes vállalatokkal. Ezek főleg olt járnák eredménnyel, ahol a kutatási és az adott vállalati terület dolgozóiból komplex racionalizációs birgádok jöttek létre. A tapasztalatok azonban megerősítik és ezt Elnökségünk jelentésében Lenárt elvtárs is hangsúlyozta, hogy a tudományos-műszaki haladás kilátásai szempontjából sokkal nagyobb jelentőségük van a tudományos-termelési társulásoknak, mivel ez megszilárdítja a tudományos és termelési potenciál kapcsolatát, és meggyorsítja a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásé nak ütemét. A Műszaki Kibernetikai In tézet új szervezési formájaként egy tu dományos-termelési egység létrehozá sára irányuló említett javaslat célja éppen az alap- és az alkalmazott ku tatásnak, a fejlesztésnek és a kísérleti termelésnek integrálása a programsze' rű gépipari automata gépek és ipar robotok gyártása területén. Nyilvánva ló, hogy a tudomány és a termelés kapcsolata hatásosabb formáinak keresése megköveteli a tudósok és a termelők vállvetett igyekezetét, és az e tekintetben megtett kedvező lépések megkívánják az illetékes tárcák és tervező szervek megértését és cselekvő támogatását.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy manapság előtérbe kerülnek a tudomány, főleg az alapkutatás fejlesztése hosszú távú stratégiájának problémái, mégpedig elválaszthatatlan dialektikus kapcsolatban további társadalmi fejlődésünk általános stratégiájával. A tudománypolitika távlati orientációjának kidolgozása feltétlenül szükséges a szocializmus előnyeinek teljes érvényesítése érdekében, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak elsajátítása és felhasználása folyamatában.

Vasil Pačuta, az SZLKP K8 tagja, a kosicei Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati pártbizottságának elnöke

Pártunk XV. kongresszusa kitűzte a célt, miszerint rendszeresen fokoznunk kell minden munka hatékonyságát és minőségét. Ebből indultunk ki a tervezésben, az anyagi és az erkölcsi ösztönzők megszabásában, erre irányítottuk a pártszervek és -szervezetek a gazdasági vezetőség, a Kelet-szlovákiai Vasmű valamennyi dolgozójának erőfeszítését. A céltudatos munka, dolgozóinknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. óvfordulója tiszteletére kifejtett nagy kezdeményezése és aktivitása, az ésszerűsítési mozgalom és a komplex szocialista racionalizáció révén a 6. ötéves tervidőszak két évi feladatait minden alapvető mutatóban teljesítettük, és több esetben túlszárnyaltuk. Az árutermelés például 15 százalékkal növekedett, a nyereség elérte a 2,5 milliárd koronát. A szocialista államokba 4,1 milliárd korona értékben, a tőkésállamokban pedig 3 milliárd korona értékben szállítottunk gyártmányokat. A vállalat dinamikus fejlődéséről más eredmények is tanúskodnak.

Noha a minőség javításának nagy figyelmet szenteltünk, az ütem mégsem felel meg a társadalmi szükségleteknek, és pártszerveink határozatainak sem. Tudatosítjuk, hogy még nem aknáztuk ki a vállalatunkba rejlő tartalékokat és lehetőségeket, hogy munkánk hatékonysága még nem felel meg minden szinten a szükségleteknek.

Az évzáró taggyűléseken, a plenáris, az üzemi és a vállalati pártkonferenciákon a munka pozitív értékelésén és méltányolásán kívül bírálóan elemezték a fogyatékosságokat, amelyek csökkentik a kollektívák általános törekvését a hatékonyság és a gyártmányok minőségének fokozása terén. Bírálták az egész kohászati folyamat, főleg a nagyobb igényességű gyártmányok minőségét, mint amilyenek például az élelmiszeripar, az elektrotechnika és a gépkocsiipar számára gyártott bádoglemezek. Fogyatékosságok és tartalékok mutatkoznak az irányítási és ellenőrzési szférában, a technológiai és a munkafegyelem megtartásában.

Ügy véljük, hogy a minőség javítása nem vált mindenütt a termalés irányításának részévé, hogy a gyártmányok minőségét nem értékelik műszakonként, a műszak folyamán naponta, nem összpontosultak a lehető legnagyobb mértékben arra, hogy mindenütt megtegyék a hatékony intézkedéseket.

A vállalati konferencia a párttagok megjegyzései, valamint a problémák és fogyatékosságok alapos elemzése után programcélokat tűzött ki és fogadott el, amelyeket lebontunk a pártós a társadalmi szervezetek, valamint a gazdasági vezelős g konkrét terveibe, s ezzel munkakollektíváinkban és dolgozóinknál a munka színvonala emelésének alapjává válnak.

Elsősorban a fogyatékosságok szubjektív okainak kiküszöbölésére összpontosítjuk figyelmünket. Megerősítjük a gyártmányok kibocsátása előtti ellenőrzést, újrafogalmazzuk a technológiai előírásokat az egyes aggregátok számára. A technológia megtartásáért a felelősséget közvetlenül a munkahelyekre, főleg a mesterekre ruházzuk. A szervezési, gazdasági és politikai intézkedések segítségével azt szeretnénk elérni, hogy a minőség kérdése a munkakollektívák, a vezető gazdasági dolgozók, a mesterek és az élmunkások, minden pártalapszervezet, minden kommunista és általuk minden dolgozó mindennapi érdeklődésének a tárgya legyen.

A jelen időszakban megoldásra váró első feladatunk, hogy a minőségről való komplex gondoskodási rendszer segítségével elmélyítsük a technológiai és az ellenőrzési tevékenységet.

Kitűztük a célt, hogy következetesebben meg kell oldanunk a minőség problémáját, mégpedig a meglevő berendezéseink korszerűsítésével, átépítésével, újabbak építésével, hogy intenzíven fokozzuk a célunk értékét. Tudatában vagyunk annak, hogy berendezéseink a magas fokú amortizáció ellenére is még termelésre nagymértékben alkalmasak, és sokáig szolgálhatják céljainkat. Hogy emellett biztosítva legyen a gépipar számára fontos gyártmányaink haszonértékének és tulajdonságainak színvonala, meglevő berendezéseinket fokazatosan a gépek felújításával, korszerűsítéssel és átépítéssel kell kiegészíteni, hogy teljesíthessük a fokozottabb követelményeket.

További feladat, amelytől elvárjuk, hogy jelentős mértékben hozzájárul majd a minőségirányítási rendszer és a termelés hatékonyságának elmélyítéséhez, a folyamatos ellenőrzés, a fémek, a fűtőanyag, az energia és egyéb anyagok műszaki-gazdasági fogyasztási normái megtartásának, a termelési folyamatban történő párhuzamos ellenőrzése. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a minőség és a hatékonyság iránti érdeklődés súlypontja a termelési folyamatban, a mindennapi irányítási munkában, tehát nem csupán a termelési folyamat befejezése utáni ellenőrzésben legyen. Azon dolgozunk, hogy műszaki kezelőszemélyzetünk, az olvasztások, a hengerdel munkások, a mesterek és más irányítási dolgozók a termelési folyamatban ismerjék mindennapi feladataikat, a minőség és a gazdaságosság terén elért eredményeket.

A vállalati pártbizottság ragaszkodik ahhoz, hogy az üzemi bizottságok és pártalapszervezetek mélyrehatóbban és következetesebben szereznék Ismereteiket a meglevő fogyatékosságokról, hogy konkrétan vázolják fel azok okát, hatékony intézkedéseket tegyenek kiküszöbölésükre, s ugyanakkor hangsúlyozzák a gazdasági vezetők személyes felelősségét. Minden szinten javítani kell a helyzetismeretet, el kell mélyíteni az analitikus munkát, mert csak úgy lehet helyes határozatokat hozni, hatékony intézkedéseket foganatosítani.

1978. IM. 20.

6