Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-25 / 84. szám, szombat

ŰJ szó

1978. III. 25.

3

ELSÜÍlíi KIADATUNK: A KV. PÁRTKONGRESSZUS PROGRAMINAK MEfflAUStlASA

Vasil Biľak elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagiának, a KB titkárának beszéde az SZLKP Központi Bizottságának március 22-i ülésén

A CSKP KB 11. ülésén Husák elv- társ által előadott jelentés, a széles körű vita és az önök tanácskozása is nagyon szemléltetően tanúsítja, hogy mit értünk el és mit kell tennünk a XV. kongresszuson kitűzött célok elérése és a határosatok teljesítése érdekében. Felvetődhet a kérdés, a Központi Bizottság miért éppen most, lényegében a sikeres két év és két hónap elteltével értékeli ilyen igényesen a kommunisták munkáját minden területen. Nincs ebben semmi véletlen, semmi olyasmi, ami feltevéseket avagv találgatásokat válthatna ki, mint ahogy ezt a nyugati hírügynökségek teszik. Eleget teszünk annak az ígéretnek, amelyet Husák elvtárs tett a XV. kongresszuson, hogy a kongresszusi program megvalósításáról való rendszeres gondoskodást elsőrendű feladatunknak, kommunista becsületünk, fe lelősségtudatunk és lelkiismeretünk ügyének fogjuk tekinteni.

A pártot tájékoztattuk a Központi Bizottság 11. ülése előkészületeiről és a jelentés alapvető pontjairól. Nyugaton különféle kombinációk és főleg találgatások és jóslatok láttak napvilágot. Azt állították, „megbízható forrásokból származó, szavatoltan igaz információik vannak" népgazdaságunk mély válságáról, amely nagy személyi változásokat követel meg. Sőt, állítólag fel kell kérni a gazdasági tisztségekbe való visszatérésre azokat, akik tíz évvel ezelőtt feleltek a népgazdaságért, szakmailag és politikailag megbuktak és posztjaikról kénytelenek voltak távozni.

Nem került sor semmiféle szenzáció ra. Amint az látható, nem szolgáltatnak igaz információkat, hanem mérgezett vizet azok a források, amelyekből a nyugati hírügynökségek merítettek. Most a Központi Bizottság ülése után a szalmaszálba is belekapaszkodnak, szeretnének belőle hidat építeni. Husák elvtárs a bírálatról és az önbírálatról beszélt, és ez szerintük annyit jelent, hogy „valami nincs rendben“. Ök azonban nem tudják, hogy a bírálat és az önbírálat bevált kommunista módszer, amelynek — amint ezt Husák elvtárs hangsúlyozta — rendkívüli jelentősége van társadalmunk fejlődése, a marxista—leninista párt és egész tevékenysége, főleg kádermunkája szempontjából.

Mi természetesen sohasem folytathatunk olyan politikát és dolgozhatunk ki olyan pártdokumentumokat, amelyek tetszenének az antikommunisták- nak. A központi bizottsági ülés célja mozgósítani a kommunistákat és minden állampolgárt minden szakaszon a feladatok teljesítésére. Arról van szó, hogy sikereink ne vezessenek gondtalanságra, a különféle problémák, fogyatékosságok, vagy nehézségek ne váltsanak ki bizonytalanságot, illetve a távlatok szem elől tévesztését. Ez, meg az is előfordul, és a jövőben is elő fog fordulni.

A szemmellátható sikereknek van másik oldaluk is. Egyes emberek, és ne kendőzzük el, hogy egyes tisztség- viselők is, elégedettek önmagukkal, a szocializmus elért fokával. Ügy vélik, már nem kell forradalmárnak lenni, fejleszteni a kezdeményezést, áldozat- készséget tanúsítani, becsületesen dolgozni és szüntelenül tanulni. A másik oldalon a naponta előforduló gondok, s ezekből bőven akad. mintha elhomályosítanák elért sikereinket és csak a nehézségeket látják. Ezért időről időre helves visszatekinteni a megtett útra, és meggyőződni arról, hogv helyes irányban haladunk

joggal büszkék vagyunk arra, amit tettünk, amit elértünk. Viszont nem kevés a probléma, amelyet nem szabad takargatnunk, megkerülnünk, sem magunk előtt görgetnünk, hanem naponta rugalmasan meg kell őket oldanunk. A párt-, az állami, a gazdasági szerveknek és szervezeteknek, a nemzeti bizottságoknak, a Nemzeti Frontnak szem előtt kell tartania, hogy a különféle nehézségeket és fogyatékosságokat helyettünk senki nem oldja meg, és senkire sem háríthatjuk a felelősséget. Ez egyidejűleg nagy szervező és nagy tömegpolitikai munkát követel meg, azt, hogy színvonalasan működjön egész politikai rendszerünk, minden ember tudja, mivel veszi ki a részét a kitűzött feladatok teljesítését célzó Igyekezetből A problémákkal nem szabad globálisan foglalkozni, és általános jellegű vitákat folvtatni. Vizsgálnunk kell az okokat, felismerve objektív vagy szubjektív jellegüket, közben tudva azt. hogv egy és ugyanazon ok a központi szervek, a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek számára objektív, az alsóbb szervek számára pedig szubjektív lellegfi lehet és megfordítva. Amennyiben a kormánvban, vagy a minisztériumon nem a tények

mélyreható elemzése alapján döntenek, akkor ez törvényszerűen kedvezőtlenül hat az egész irányító struktúrára.

Helyesen hangsúlyozzuk a párt alap- szervezeteinek jelentőségét és irányításukban a járási pártbizottságok szerepét. Ez azonban nem kisebb mérték ben érvényes a pártirányítás minden láncszemére. A CSKP Központi Bizottsága nemcsak irányítja és szabályozza a kerületi pártbizottságok tevékenységét, hanem egyben törődik azzal is, hogy a központi szféra minden láncszemében következetesen érvényesüljön a párt vezető szerepe. Ez vonatkozik a kerületi és a járási pártbizottságok munkásságára is. Ügyelnünk kell nemcsak az alapszervezeti kommunisták magas fokú aktivitására, hanem irányítanunk és szabályoznunk kell azoknak a tisztségviselőknek, kommunistáknak a tevékenységét is, akik a kerületekben, illetve a járásokban biztosítják a feladatok teljesítését. A kerületi és a járási pártbizottságoknak, a Nemzeti Front szerveinek jó munkája nélkül a feladatok nem teljesíthetőek. Ahol erre nem ügyelnek, ott a párt helyettesíti az állami és a gazdasági szerveket. A CSKP KB újra felhívta a figyelmet ennek a gyakorlatnak káros voltára.

Sok szó esik és joggal, a népgazdaság elsődlegességéről, az életszínvonal emelkedéséről, de ez semmiképp sem jelenti, hogy elhanyagolhatjuk a pártmunkát és nem kell törődnünk az ideológiai, valamint a tömegpolitikai tevékenységgel. Ellenkezőleg, enélkül nem birkózhatunk meg feladatainkkal a népgazdaságban. Helyesen hangsúlyozzák az életszínvonal megőrzésének és emelésének igényét. Erről elég sokszor beszélnek, sőt többet, mint a jó és lelkiismeretes munka szükségszerűségéről. Szorgos és lelkiismeretes munka nélkül lehetetlen megőrizni és emelni az életszínvonalat. Munkahelyén mindenki így dolgozik? Vajon ngm akad-e elég sok példája az anyaggal, az energiával, a nyersanyaggal való pazarlásnak, a munkaidő meg nem felelő kihasználásának stb.? Nem kell ismételnünk, hogy az emberek túlnyomó többsége tetteivel valóra akarja váltani a párt irányelvét, el akarja érni a munka nagyobb hatékonyságát és jobb • minőségét. Viszont nem tudják mindenütt, hogy mi a teendőjük. A kommunistáknak e tekintetben az élen kell állniuk és nagyon konkrétan kell szervezniük a munka magas fokú hatékonyságáért és jő minőségéért kibontakozó igyekezetei. Minden munkahelyen konkrét munkatervet kell kidolgozni, hogy miben lesznek ők jó gazdák, hány kilowattóra villamosenergiát takarítanak meg, hogyan használják ki jobban az állóeszközöket, a nyersanyagot, az anyagot és a munkaidőt. Ez vonatkozik a nemtermelési szférára is.

Elvtársak, a takarékoskodás nem a milliókkal, hanem a fillérekkel és a koronákkal kezdődik. Közgazdászaink kiszámították, hogy ha nálunk gyártmányonként csak egy fillért megtakarítunk, akkor ez az egész népgazdaság viszonylatában évente több mint 6 milliárd koronát tesz ki. Nem titok, nálunk a legrosszabban azzal gazdálkodnak, amit drága pénzért kell importálnunk, vagy amit külföldön értékesíthetünk. Ugyanakkor tudjuk, hogy a gépiparban milyen veszteségeket okoz a fémek nem gazdaságos felhasználása. Pedig érvényes az az elv, amelyen senki semmit nem változtathat, hogy ha drágán és rossz minőségben fogunk termelni, akkor sikeresen nem állhatjuk meg a helyünket a világ kon- kurrenciaharcában és a belső piacon sem lehet elegendő jó minőségű és árban megfelelő árucikk. Ezzel kapcsolatban mindannyiunknak egyformán igényeseknek kell lennünk. A termelésben és a kereskedelemben, az építő iparban és a közlekedésben dolgozó elvtársaknak egyaránt. Sajnos elég gyakran előfordul az is, hogy a vállalat büszkélkedik hatékonyságával, de ugyanakkor meglopja az embereket. Rossz minőségű árucikkeket állít elő, a kereskedelem hajlandó azokat eladni. Ez is, az is hatékony, de megkárosítja a fogyasztót. Az ilyen gyakorlatnak nincs semmi köze a hatékonysághoz. A hatékonyságot nem leszűkített, gyakran önző szemszögből kell értelmeznünk, hanem elsősorban táráadalmi szemszögből.

Miért ismétlődnek évről évre a

problémák a gyümölccsel és a zöldséggel való ellátásban, még akkor is, amikor nagy a termelés? Dél-Szlovákiának, de más kerületeknek elvtársai is megmondhatnák, hogy mennyi gyümölcs, paradicsom és más zöldség vész kárba, sőt beszántják. Azután pedig

drága pénzért külföldről kell importálnunk. Gondolkodnak, kínlódnak efölött a felvásárló, elosztó és feldolgozó szervezetek, azok az elvtársak, akik ezekért a kérdésekért közvetlenül felelnek. Számukra mi a döntő fontosságú? Terveik globális teljesítése, a prémium, avagy a lakosság elégedettsége? Itt nemcsak nagy gazdasági veszteségek keletkeznek, hanem nem csekély politikai károk is, ami következményeiben árt pártunk és a szocializmus ügyének.

A munka magas fokú hatékonyságának és jó minőségének követelménye nemcsak a termelésben dolgozó munkásra és a szövetkezeti parasztra vonatkozik, hanem ránk is a Központi Bizottságon, a minisztériumokban, a gazdasági és az irányító apparátusra, a nemzeti bizottságokra, az egészséges az iskola ügyre, a kultúrára és a tudományokra, egyszóval mindenkire. Mindenkinek először a saját portáján kell körülnéznie és nem másokra kell hivatkoznia.

Senki sem állítja, hogy egyszerű és könnyű dolog a nevelés, a szervezés, a munkában a példamutatás, a maradi hangulatokkal szembeni fellépés. Üj társadalmi rendet építünk, amelyben új ember formálódik. Ez forradalmi marxista—leninista párt, valamint

kommunisták, lelkes, áldozatkész emberek nélkül nem érhető el. Ezért

kell olyan nagy gondot fordítanunk az egész pártra, eszmei egységére, akció- képességére. a párttagok ideológiai nevelésére.

Ez idén általában magas volt az évzáró taggyűlések színvonala. Viszont nem mindegyiken szenteltek megfelelő figyelmet az ideológiai munka kérdéseinek. Többé kevésbé csak úgy köte- lességszerűen említették meg őket. Efölött komolyan el kell gondolkodni. Minden alapszervezet igényes ideológiai tevékenysége, magas fokú marxista—leninista fejlettsége híján egyetlen párt sem lehet forradalmi élcsapat, képtelen a dolgozók széles tömegeinek egyesítésére. Mély meggyőződésem, hogy a jövőben is növekedni fog az ideológiai munka jelentősége. Ez az új világ, az új emberközi kapcsolatok formálásának egyik döntő tényezője lesz. Már ma látjuk, hogy az imperializmus milyen örökséget hagyott a volt gyarmatokon — fejletlen termelőerőket, alacsony élet- és kulturális színvonalat.

Köztársaságunk iparilag fejlett, magas élet- és kulturális színvonallal, politikai fejlettséggel rendelkezik és mégis akadnak emberek, akik azonnal nem ismerik fel a burzsoá propaganda szocializmus és hazánk ellen irányuló alattomosságát. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden sikerünk, minden előrelépésünk ma és még hosz- szú ideig eredménye a reakció erőivel, a régi szokásokkal, elképzelésekkel és az olyan csökevényekkel szemben vívott szívős harcnak, amelyeknek mély gyökerei vannak a volt kispolgári életmódban és annak m^g előforduló megnyilvánulásaiban.

Ebben a harcban tapasztalt és könyörtelen osztályellenfél áll velünk szemben. Minden kis hibát, minden fogyatékosságunkat felhasználja és felnagyítja. Demagóg módon eltorzítja a reális szocializmus igazát, és minden eszközzel megkísérli elkendőzni az imperializmus visszás jelenségeit és népellenes jellegét.

Az imperializmus képtelen megoldani a dolgozók életének egyetlen alapvető kérdését is. A jelenlegi válság lemezteleníti a tőkés világrend minden ellentétjét. Ügy tűnik, mintha a gazdasági válság véget ért volna, egyes ágazatokban növekszik a termelés, de a következmények megmaradtak. A fejlődés nem stabil. Továbbra is töipeges a munkanélküliség, tart az infláció, a

dolgozó ember életét sújtó minden legsúlyosabb következményével együtt.

Nálunk az embereket, főleg a fiatal nemzedéket nap nap után eszmeileg fel kell vérteznünk, hogy helyesen megértsék, miért folyik a küzdelem, s hogy immúnisakká váljanak a burzsoá propagandával szemben, amelynek szemében semmi sem szent és semmilyen hazugság nem elég nagy. Az anti- kommunista központok „különleges figyelmet és gondot“ szentelnek Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. Amint azt Husák elvtárs mondotta a Központi Bizottság ülésén, ennek magyarázata többek között az, hogy nem akarnak megbékélni a csehszlovákiai ellenforradalmi fordulattal kapcsolatos terveik csődjével. Erről találóan beszélt itt Lenárt elvtárs is.

Tíz évvel, ezelőtt Csehszlovákia közvetítésével veszélyes csapást akartak mérni a Varsói Szerződés tagállamainak egységére, általában a szocializmus pozícióira és meg akarták teremteni annak feltételeit, hogy a legreak- ciősabb erők támadásba lendüljenek a haladás és a béke ellen. Az imperializmus gyűlöletét meghatványozza az, hogy nem sok hiányzott csehszlovákiai tervei megvalósításához. A jobboldali opportunista és a szocialistaellenes erők tömbjének tevékenysége következtében, amelynek képviselői helyet foglaltak éppen a párt és az állam vezetőségében, a pártban és az egész politikai rendszerben bekövetkezett a bomlás olyan foka, hogy az ellenforra dalom győzelmének, a mindazzal való teljes leszámolásnak reális veszélye'fe- nyegetett, amit 1948 februárja óta értünk el, fenyegetett a csehszlovák nép szocialista vívmányai felszámolásának veszélye.

Ezek nehéz pillanatok voltak pár? tünk és népünk számára. A demagógiának, az elmélyülő zűrzavarnak árada-: tában, a tervszerűen terjesztett félelem légkörében nem volt könnyű tájékozódni. Csehszlovákiában az ellenforradalom alattomossága abban rejlett, hogy nemzetellenes és szoclalista-elle? nes céljait álcázta a szocializmus javításáról szóló hamis jelszavakkal. Az álértékeket feltüntették tényleges értékekként, a hazugságot Igazságnak, a soviniszta nacionalizmust és a szov- jetellenességet hazafiságnak, az

anarchiát demokráciának, a morális terrort és a népellenes uszítást szabadságnak, a kapitalizmushoz való visszatérést haladásnak, egyszóval az ellenforradalmat forradalomnak.

Ezt a tényt nem azért említjük, mintha ünnepségekre készülnénk. Számunkra. csehszlovákiai kommunisták számára szomorú dolog, hogy oly kevéssé voltunk éberek és megengedtük a lopakodó ellenforradalomnak oly messzire jutását, hogy nem volt más út, mint segítséget kérni barátainktól és szövetségeseinktől.

Ez számukra sem volt egyszerű és könnyű. A magas fokú felelősség tudatában folyamodtak ehhez a jelentős lépéshez, jóllehet világos volt, hogy az imperialista erők dühödt kampányt robbantanak ki és sok becsületes ember sem érti meg azonnal az internacionalista segítségnyújtás elkerülhetetlenségét. Ugyanakkor ez a döntés abból a kötelezettségből következett, amelyet a testvéri országok I960 augusztus elején fogadtak el ünnepélyesen Bratislavában, hogy „a népek hősi igyekezetével, minden ország népének áldozatos munkájával elért szocialista vívmányok támogatása, védelme és megszilárdítása minden szocialista ország közös internacionalista kötelessége.“

Az e történelmi döntés óta eltelt évek teljes mértékben igazolták, hogy ez helyes és elkerülhetetlen lépés volt. Megnyilvánulása volt szövetségeseink mérhetetlen erkölcsi erejének és bátorságának, a kommunista eszmék iránti hűségüknek. Csehszlovákiában megmentették a szocializmus sorsát és ezen túlmenően, amiről a reakciós erőknek nem szabadna megfeledkezniük, a nemzetközi imperializmus egyeztetett támadásával szembeszegült a szocialista közösség országainak kollektív ereje. Bizonyítást nyert, hogy a szocializmus képes megvédeni létét és vívmányait. Ezáltal a gyakorlatban ismét igazolódott a nemzetközi szolidaritás ereje, életképessége és Időszerűsége.

Amennyiben nem gátolták volna meg az ellenforradalmi összeesküvést, a fejlődés egészen más, rendkívül veszélyes útra tért volna. Túlzás nélkül állíthatjuk, az imperializmusra ez any- nylra ösztönzőleg hatott volna, hogy a burzsoá kormányok realista politiku(Folytatás a 4. oldalon)