Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-25 / 84. szám, szombat

ŰJ szó 1978. III. 25. 3 ELSÜÍlíi KIADATUNK: A KV. PÁRTKONGRESSZUS PROGRAMINAK MEfflAUStlASA Vasil Biľak elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagiának, a KB titkárának beszéde az SZLKP Központi Bizottságának március 22-i ülésén A CSKP KB 11. ülésén Husák elv- társ által előadott jelentés, a széles körű vita és az önök tanácskozása is nagyon szemléltetően tanúsítja, hogy mit értünk el és mit kell tennünk a XV. kongresszuson kitűzött célok el­érése és a határosatok teljesítése ér­dekében. Felvetődhet a kérdés, a Köz­ponti Bizottság miért éppen most, lé­nyegében a sikeres két év és két hó­nap elteltével értékeli ilyen igényesen a kommunisták munkáját minden terü­leten. Nincs ebben semmi véletlen, semmi olyasmi, ami feltevéseket avagv találgatásokat válthatna ki, mint ahogy ezt a nyugati hírügynökségek teszik. Eleget teszünk annak az ígéretnek, amelyet Husák elvtárs tett a XV. kongresszuson, hogy a kongresszusi program megvalósításáról való rend­szeres gondoskodást elsőrendű felada­tunknak, kommunista becsületünk, fe lelősségtudatunk és lelkiismeretünk ügyének fogjuk tekinteni. A pártot tájékoztattuk a Központi Bizottság 11. ülése előkészületeiről és a jelentés alapvető pontjairól. Nyuga­ton különféle kombinációk és főleg találgatások és jóslatok láttak napvi­lágot. Azt állították, „megbízható for­rásokból származó, szavatoltan igaz információik vannak" népgazdaságunk mély válságáról, amely nagy személyi változásokat követel meg. Sőt, állító­lag fel kell kérni a gazdasági tiszt­ségekbe való visszatérésre azokat, akik tíz évvel ezelőtt feleltek a nép­gazdaságért, szakmailag és politikailag megbuktak és posztjaikról kénytelenek voltak távozni. Nem került sor semmiféle szenzáció ra. Amint az látható, nem szolgáltat­nak igaz információkat, hanem mérge­zett vizet azok a források, amelyekből a nyugati hírügynökségek merítettek. Most a Központi Bizottság ülése után a szalmaszálba is belekapaszkodnak, szeretnének belőle hidat építeni. Hu­sák elvtárs a bírálatról és az önbírá­latról beszélt, és ez szerintük annyit jelent, hogy „valami nincs rendben“. Ök azonban nem tudják, hogy a bírá­lat és az önbírálat bevált kommunista módszer, amelynek — amint ezt Husák elvtárs hangsúlyozta — rendkívüli je­lentősége van társadalmunk fejlődése, a marxista—leninista párt és egész tevékenysége, főleg kádermunkája szempontjából. Mi természetesen sohasem folytatha­tunk olyan politikát és dolgozhatunk ki olyan pártdokumentumokat, ame­lyek tetszenének az antikommunisták- nak. A központi bizottsági ülés célja mozgósítani a kommunistákat és min­den állampolgárt minden szakaszon a feladatok teljesítésére. Arról van szó, hogy sikereink ne vezessenek gond­talanságra, a különféle problémák, fo­gyatékosságok, vagy nehézségek ne váltsanak ki bizonytalanságot, illetve a távlatok szem elől tévesztését. Ez, meg az is előfordul, és a jövőben is elő fog fordulni. A szemmellátható sikereknek van másik oldaluk is. Egyes emberek, és ne kendőzzük el, hogy egyes tisztség- viselők is, elégedettek önmagukkal, a szocializmus elért fokával. Ügy vélik, már nem kell forradalmárnak lenni, fejleszteni a kezdeményezést, áldozat- készséget tanúsítani, becsületesen dol­gozni és szüntelenül tanulni. A másik oldalon a naponta előforduló gondok, s ezekből bőven akad. mintha elho­mályosítanák elért sikereinket és csak a nehézségeket látják. Ezért időről időre helves visszatekinteni a megtett útra, és meggyőződni arról, hogv he­lyes irányban haladunk joggal büszkék vagyunk arra, amit tettünk, amit elértünk. Viszont nem kevés a probléma, amelyet nem szabad takargatnunk, megkerülnünk, sem ma­gunk előtt görgetnünk, hanem naponta rugalmasan meg kell őket oldanunk. A párt-, az állami, a gazdasági szerveknek és szervezeteknek, a nemzeti bizottságok­nak, a Nemzeti Frontnak szem előtt kell tartania, hogy a különféle nehéz­ségeket és fogyatékosságokat helyet­tünk senki nem oldja meg, és senkire sem háríthatjuk a felelősséget. Ez egy­idejűleg nagy szervező és nagy tö­megpolitikai munkát követel meg, azt, hogy színvonalasan működjön egész politikai rendszerünk, minden ember tudja, mivel veszi ki a részét a kitű­zött feladatok teljesítését célzó Igye­kezetből A problémákkal nem szabad globálisan foglalkozni, és általános jellegű vitákat folvtatni. Vizsgálnunk kell az okokat, felismerve objektív vagy szubjektív jellegüket, közben tud­va azt. hogv egy és ugyanazon ok a központi szervek, a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek számára objektív, az alsóbb szervek számára pedig szubjektív lellegfi lehet és meg­fordítva. Amennyiben a kormánvban, vagy a minisztériumon nem a tények mélyreható elemzése alapján döntenek, akkor ez törvényszerűen kedvezőtlenül hat az egész irányító struktúrára. Helyesen hangsúlyozzuk a párt alap- szervezeteinek jelentőségét és irányí­tásukban a járási pártbizottságok sze­repét. Ez azonban nem kisebb mérték ben érvényes a pártirányítás minden láncszemére. A CSKP Központi Bizott­sága nemcsak irányítja és szabályozza a kerületi pártbizottságok tevékenysé­gét, hanem egyben törődik azzal is, hogy a központi szféra minden lánc­szemében következetesen érvényesüljön a párt vezető szerepe. Ez vonatkozik a kerületi és a járási pártbizottságok munkásságára is. Ügyelnünk kell nem­csak az alapszervezeti kommunisták magas fokú aktivitására, hanem irá­nyítanunk és szabályoznunk kell azok­nak a tisztségviselőknek, kommunis­táknak a tevékenységét is, akik a ke­rületekben, illetve a járásokban bizto­sítják a feladatok teljesítését. A kerü­leti és a járási pártbizottságoknak, a Nemzeti Front szerveinek jó munkája nélkül a feladatok nem teljesíthetőek. Ahol erre nem ügyelnek, ott a párt helyettesíti az állami és a gazdasági szerveket. A CSKP KB újra felhívta a figyelmet ennek a gyakorlatnak káros voltára. Sok szó esik és joggal, a népgazda­ság elsődlegességéről, az életszínvonal emelkedéséről, de ez semmiképp sem jelenti, hogy elhanyagolhatjuk a párt­munkát és nem kell törődnünk az ideológiai, valamint a tömegpolitikai tevékenységgel. Ellenkezőleg, enélkül nem birkózhatunk meg feladatainkkal a népgazdaságban. Helyesen hangsú­lyozzák az életszínvonal megőrzésé­nek és emelésének igényét. Erről elég sokszor beszélnek, sőt többet, mint a jó és lelkiismeretes munka szükség­szerűségéről. Szorgos és lelkiismeretes munka nélkül lehetetlen megőrizni és emelni az életszínvonalat. Munkahelyén mindenki így dolgozik? Vajon ngm akad-e elég sok példája az anyaggal, az energiával, a nyersanyaggal való pazarlásnak, a munkaidő meg nem fe­lelő kihasználásának stb.? Nem kell ismételnünk, hogy az emberek túlnyomó többsége tetteivel valóra akarja vál­tani a párt irányelvét, el akarja érni a munka nagyobb hatékonyságát és jobb • minőségét. Viszont nem tudják mindenütt, hogy mi a teendőjük. A kommunistáknak e tekintetben az élen kell állniuk és nagyon konkrétan kell szervezniük a munka magas fokú hatékonyságáért és jő minőségéért ki­bontakozó igyekezetei. Minden munka­helyen konkrét munkatervet kell ki­dolgozni, hogy miben lesznek ők jó gazdák, hány kilowattóra villamos­energiát takarítanak meg, hogyan használják ki jobban az állóeszközö­ket, a nyersanyagot, az anyagot és a munkaidőt. Ez vonatkozik a nemter­melési szférára is. Elvtársak, a takarékoskodás nem a milliókkal, hanem a fillérekkel és a koronákkal kezdődik. Közgazdászaink kiszámították, hogy ha nálunk gyárt­mányonként csak egy fillért megtaka­rítunk, akkor ez az egész népgazdaság viszonylatában évente több mint 6 milliárd koronát tesz ki. Nem titok, nálunk a legrosszabban azzal gazdál­kodnak, amit drága pénzért kell im­portálnunk, vagy amit külföldön érté­kesíthetünk. Ugyanakkor tudjuk, hogy a gépiparban milyen veszteségeket okoz a fémek nem gazdaságos felhasz­nálása. Pedig érvényes az az elv, ame­lyen senki semmit nem változtathat, hogy ha drágán és rossz minőségben fogunk termelni, akkor sikeresen nem állhatjuk meg a helyünket a világ kon- kurrenciaharcában és a belső piacon sem lehet elegendő jó minőségű és ár­ban megfelelő árucikk. Ezzel kapcso­latban mindannyiunknak egyformán igényeseknek kell lennünk. A termelés­ben és a kereskedelemben, az építő iparban és a közlekedésben dolgozó elvtársaknak egyaránt. Sajnos elég gyakran előfordul az is, hogy a válla­lat büszkélkedik hatékonyságával, de ugyanakkor meglopja az embereket. Rossz minőségű árucikkeket állít elő, a kereskedelem hajlandó azokat eladni. Ez is, az is hatékony, de megkárosítja a fogyasztót. Az ilyen gyakorlatnak nincs semmi köze a hatékonysághoz. A hatékonyságot nem leszűkített, gyak­ran önző szemszögből kell értelmez­nünk, hanem elsősorban táráadalmi szemszögből. Miért ismétlődnek évről évre a problémák a gyümölccsel és a zöldség­gel való ellátásban, még akkor is, ami­kor nagy a termelés? Dél-Szlovákiá­nak, de más kerületeknek elvtársai is megmondhatnák, hogy mennyi gyü­mölcs, paradicsom és más zöldség vész kárba, sőt beszántják. Azután pedig drága pénzért külföldről kell importál­nunk. Gondolkodnak, kínlódnak efölött a felvásárló, elosztó és feldolgozó szer­vezetek, azok az elvtársak, akik ezekért a kérdésekért közvetlenül felelnek. Számukra mi a döntő fontosságú? Terveik globális teljesítése, a prémium, avagy a lakosság elégedettsége? Itt nemcsak nagy gazdasági veszteségek keletkeznek, hanem nem csekély poli­tikai károk is, ami következményeiben árt pártunk és a szocializmus ügyének. A munka magas fokú hatékonyságá­nak és jó minőségének követelménye nemcsak a termelésben dolgozó mun­kásra és a szövetkezeti parasztra vo­natkozik, hanem ránk is a Központi Bizottságon, a minisztériumokban, a gazdasági és az irányító apparátusra, a nemzeti bizottságokra, az egészség­es az iskola ügyre, a kultúrára és a tu­dományokra, egyszóval mindenkire. Mindenkinek először a saját portáján kell körülnéznie és nem másokra kell hivatkoznia. Senki sem állítja, hogy egyszerű és könnyű dolog a nevelés, a szervezés, a munkában a példamutatás, a maradi hangulatokkal szembeni fellépés. Üj társadalmi rendet építünk, amelyben új ember formálódik. Ez forradalmi marxista—leninista párt, valamint kommunisták, lelkes, áldozatkész em­berek nélkül nem érhető el. Ezért kell olyan nagy gondot fordítanunk az egész pártra, eszmei egységére, akció- képességére. a párttagok ideológiai ne­velésére. Ez idén általában magas volt az év­záró taggyűlések színvonala. Viszont nem mindegyiken szenteltek megfelelő figyelmet az ideológiai munka kérdé­seinek. Többé kevésbé csak úgy köte- lességszerűen említették meg őket. Efölött komolyan el kell gondolkodni. Minden alapszervezet igényes ideoló­giai tevékenysége, magas fokú marxis­ta—leninista fejlettsége híján egyetlen párt sem lehet forradalmi élcsapat, képtelen a dolgozók széles tömegeinek egyesítésére. Mély meggyőződésem, hogy a jövőben is növekedni fog az ideológiai munka jelentősége. Ez az új világ, az új emberközi kapcsolatok formálásának egyik döntő tényezője lesz. Már ma látjuk, hogy az imperia­lizmus milyen örökséget hagyott a volt gyarmatokon — fejletlen termelő­erőket, alacsony élet- és kulturális színvonalat. Köztársaságunk iparilag fejlett, ma­gas élet- és kulturális színvonallal, politikai fejlettséggel rendelkezik és mégis akadnak emberek, akik azonnal nem ismerik fel a burzsoá propaganda szocializmus és hazánk ellen irányuló alattomosságát. Nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy minden sikerünk, minden előrelépésünk ma és még hosz- szú ideig eredménye a reakció erőivel, a régi szokásokkal, elképzelésekkel és az olyan csökevényekkel szemben ví­vott szívős harcnak, amelyeknek mély gyökerei vannak a volt kispolgári élet­módban és annak m^g előforduló megnyilvánulásaiban. Ebben a harcban tapasztalt és kö­nyörtelen osztályellenfél áll velünk szemben. Minden kis hibát, minden fo­gyatékosságunkat felhasználja és fel­nagyítja. Demagóg módon eltorzítja a reális szocializmus igazát, és minden eszközzel megkísérli elkendőzni az im­perializmus visszás jelenségeit és nép­ellenes jellegét. Az imperializmus képtelen megoldani a dolgozók életének egyetlen alapvető kérdését is. A jelenlegi válság lemez­teleníti a tőkés világrend minden el­lentétjét. Ügy tűnik, mintha a gazdasá­gi válság véget ért volna, egyes ágaza­tokban növekszik a termelés, de a kö­vetkezmények megmaradtak. A fejlődés nem stabil. Továbbra is töipeges a munkanélküliség, tart az infláció, a dolgozó ember életét sújtó minden legsúlyosabb következményével együtt. Nálunk az embereket, főleg a fiatal nemzedéket nap nap után eszmeileg fel kell vérteznünk, hogy helyesen megértsék, miért folyik a küzdelem, s hogy immúnisakká váljanak a burzsoá propagandával szemben, amelynek sze­mében semmi sem szent és semmilyen hazugság nem elég nagy. Az anti- kommunista központok „különleges fi­gyelmet és gondot“ szentelnek Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­nak. Amint azt Husák elvtárs mondot­ta a Központi Bizottság ülésén, ennek magyarázata többek között az, hogy nem akarnak megbékélni a csehszlo­vákiai ellenforradalmi fordulattal kap­csolatos terveik csődjével. Erről talá­lóan beszélt itt Lenárt elvtárs is. Tíz évvel, ezelőtt Csehszlovákia köz­vetítésével veszélyes csapást akartak mérni a Varsói Szerződés tagállamai­nak egységére, általában a szocializ­mus pozícióira és meg akarták terem­teni annak feltételeit, hogy a legreak- ciősabb erők támadásba lendüljenek a haladás és a béke ellen. Az imperia­lizmus gyűlöletét meghatványozza az, hogy nem sok hiányzott csehszlovákiai tervei megvalósításához. A jobboldali opportunista és a szocialistaellenes erők tömbjének tevékenysége követ­keztében, amelynek képviselői helyet foglaltak éppen a párt és az állam vezetőségében, a pártban és az egész politikai rendszerben bekövetkezett a bomlás olyan foka, hogy az ellenforra dalom győzelmének, a mindazzal való teljes leszámolásnak reális veszélye'fe- nyegetett, amit 1948 februárja óta ér­tünk el, fenyegetett a csehszlovák nép szocialista vívmányai felszámolásának veszélye. Ezek nehéz pillanatok voltak pár? tünk és népünk számára. A demagó­giának, az elmélyülő zűrzavarnak árada-: tában, a tervszerűen terjesztett féle­lem légkörében nem volt könnyű tájé­kozódni. Csehszlovákiában az ellenfor­radalom alattomossága abban rejlett, hogy nemzetellenes és szoclalista-elle? nes céljait álcázta a szocializmus javí­tásáról szóló hamis jelszavakkal. Az álértékeket feltüntették tényleges ér­tékekként, a hazugságot Igazságnak, a soviniszta nacionalizmust és a szov- jetellenességet hazafiságnak, az anarchiát demokráciának, a morális terrort és a népellenes uszítást sza­badságnak, a kapitalizmushoz való visszatérést haladásnak, egyszóval az ellenforradalmat forradalomnak. Ezt a tényt nem azért említjük, mintha ünnepségekre készülnénk. Szá­munkra. csehszlovákiai kommunisták számára szomorú dolog, hogy oly ke­véssé voltunk éberek és megengedtük a lopakodó ellenforradalomnak oly messzire jutását, hogy nem volt más út, mint segítséget kérni barátainktól és szövetségeseinktől. Ez számukra sem volt egyszerű és könnyű. A magas fokú felelősség tuda­tában folyamodtak ehhez a jelentős lé­péshez, jóllehet világos volt, hogy az imperialista erők dühödt kampányt robbantanak ki és sok becsületes em­ber sem érti meg azonnal az interna­cionalista segítségnyújtás elkerülhetet­lenségét. Ugyanakkor ez a döntés ab­ból a kötelezettségből következett, amelyet a testvéri országok I960 au­gusztus elején fogadtak el ünnepélye­sen Bratislavában, hogy „a népek hősi igyekezetével, minden ország népének áldozatos munkájával elért szocialista vívmányok támogatása, védelme és megszilárdítása minden szocialista or­szág közös internacionalista köteles­sége.“ Az e történelmi döntés óta eltelt évek teljes mértékben igazolták, hogy ez helyes és elkerülhetetlen lépés volt. Megnyilvánulása volt szövetségeseink mérhetetlen erkölcsi erejének és bá­torságának, a kommunista eszmék iránti hűségüknek. Csehszlovákiában megmentették a szocializmus sorsát és ezen túlmenően, amiről a reakciós erőknek nem szabadna megfeledkezni­ük, a nemzetközi imperializmus egyez­tetett támadásával szembeszegült a szocialista közösség országainak kol­lektív ereje. Bizonyítást nyert, hogy a szocializmus képes megvédeni létét és vívmányait. Ezáltal a gyakorlatban is­mét igazolódott a nemzetközi szolida­ritás ereje, életképessége és Időszerű­sége. Amennyiben nem gátolták volna meg az ellenforradalmi összeesküvést, a fejlődés egészen más, rendkívül veszé­lyes útra tért volna. Túlzás nélkül ál­líthatjuk, az imperializmusra ez any- nylra ösztönzőleg hatott volna, hogy a burzsoá kormányok realista politiku­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents