Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-10 / 41. szám, péntek
Megérleni más népeket ZDENEK NEJEDLÝ CENTENÁRIUMÁN Nejedlý u cseh művelődéstörténet legjelentősebb rendszerező je és a korszerű művelődés- politika kezdeményezője. Műveinek a mennyisége is lenyűgöző: a Csehszlovák Tudományos Akadémia illetékes osztályt! n 1959-ben összeállított bibliográfia szerint 155 kötet könyvet, negyedfél ezernél több tanulmányt, cikket, vitairatot tett közzé, s 22 folyóiratot szerkesztett; ám e mennyiségnél. amely persze — tudósról lévén szó — eleve rendkívüli, többet mondó a Nejedlý-múvek minősége: az előadás elegan clája, a stílus érzékletessége a módszer kristályos szilárdsága, s főképp az aprólékos adatközlés és a távlatnyitó szintézis- javaslat mindig jelenlevő egysége. Száz éve született az egyik legpatinásabb cseh kisvárosban, Litomyšlben, ahol az apja tanító és zenepedagógus volt. A Nejedlý-életmfi tengelyében a nemzeti műveltség fejlő déstörténetének az értelmezése áll. Tudós eszményképe kezdettől fogva František Palacký volt és maradt, „fiatal kor és fiatal társadalom embere, akiben még szilárdan élt a hit"; ezért, az ő példája nyomán, mélyebb összefüggéseiben kívánta megismerni, érteni és értékelni a nemzeti haladó erők föllendülésének kicsúcsosodó mozzanatait (s ezek ellenpárjaiként a megpróbáltatás korszakait is). Műveiben többször méltatta Palackýt, mindig a legnagyobb elismeréssel, viszont a múlt század végén kibontakozott új — hanyatló — polgári gondolkodás képviselőit, köztük Masarykot is, a pályakezdése óta következetesen bírálta. Lényegileg Palacký1 iránymutatása szerint állította a cseh történelmi fe|lődés fő vonalába a huszita hagyományt, amelynek új változatú folytatódását látta a nemzeti újjáéledés XVIII. század végi és XIX. század eleji korszakaiban. A Palacký-hagyaték elmélyült elemzése és értelmezése továbbgondolása révén alakult ki az a tudományos meggyőződése, hogy a történelmi folyamatok alakítója a nép — s az a7, erkölcsi-politikai magatartás Is, hogy mindig jelen legyen nemzete életében rajta tartva kezét a fejlődés ütőerén. Tudós és tanító kívánt lenni egy személyben: amit Húszról írt, reá is érvényes: „Tanítását nemcsak egyetemi katedráról hirdeti, a nép közé is kimegy.“ Nejedlý egyéniségének és életművének megértéséhez elsődlegesen fontos e kettősség szem előtt tartása; a népiségnok középpontba emelése teremt összhangot egyfelől a tudós kutató, összegező, eredménykö/slő munkája, s másfelől a közéleti ember sokfelé ágazó tevékenysége közt; Nejedlý számára ugyanis épp a népiség az a princípium, amely elhatározó erővel ad tartalmat egy élet minden megnyilvánulásának. Az életkörülmények alakulása folytán e sorok írója — a csehszlovákiai haladó magyar fiatalok Sarló-szervezetének prágai elnökeként — személyesen Is megismerkedhetett Ne- jedlývel, akinek egyik tanulmányát kéziratból magyarra fordította s A nacionalizmus pályafutása címmel közzétette a Korunkban (1932. XII.); némileg később interjút is készített Nejedlývel a magyar— cseh kulturális és tudományos értékcsere akkor aktuális kérdéseiről (Magyar Újság 1934. III. 30.). Annyi év és esemény múltán is érdemesnek látszik idézni néhány részletet e beszélgetésből, amelynek szövegét Nejedlý a közlés előtt jóváhagyta, s amely tanulságosan & Életmű a néptöm@g@k szolgálatában A Rudé právo cikke Zdenék Nejedlýrôl A Nejedlý-centenárium alkalmából országszerte tudományos ülésszakokon, szemináriumokon, kiállításokkal és sok-sok tanulmánnyal méltatják a kiváló egyéniség nagy jelentőségű életművét. A CSKP Központi Bizottsága napilapjában, a Rudé právóban Ladislav Stoll akadémikus tollából jelent meg ma méltatás századunk nagy gondolkodójáról. A Zdenék Nejedlý halála óta eltelt Idő igazolta és állandóan Igazolja, s az új nemzedékeknek is egyre meggyőzőbben bizonyítja, hogy a Nejedlý-élet- mű mennyire élő és ható, mához is szóló örökség. A történelemtudomány, a művészettörténet, s a politikai tudományok egyaránt még sokáig meríthetnek Nejedlý művéből ösztönzőt és erőt. iSdenék Nejedlý csodálatra méltóan, szuverén tárgyilagossággal, de ugyanakkor pártos történészként tudta szemlélni és szemléltetni a történelmi eseményeket, az átélt pillanatot. Ez a képessége segítette őt abban, hogy az akkori egyetemi tanárok közül talán egyedül, nagyon korán felismerte az 1917-es oroszországi forradalmi események kihatását a nemzetközi politikai életre és a világ további fejlődésére. Ezért ismerte fel, hogy a kommunista párt a XX. század egyedüli politikai szervezete, amely programszerűen munkálkodik az új, szocialista társadalom felépítésén. Már 1919- beri ezt írja: „Oroszország nélkül nincs népek szövetsége, nincs béke, ez nagy igazság, Igazság, amelyet Nyugat-Euró- pa nem ismer, s éppen ezért kellene világgá kiáltanunk — saját és minden nemzet érdekében!“ Számára a legdöntőbb érdek — amelyet elismert és mindenek fölé helyezett, s amelynek győzelméért egész életében sík- raszállt, ami támaszt jelentett tudományos szemléletéhez — a néptömegek érdeke volt, s ezt az érdeket a legkövetkezetesebben a forradalmi munkásosztály pártjának ideológiája fejezte ki. Példamutató és mindmáig ösztönző hatású Nejedlý viszonya a művészethez. Távol állt tőle az öncélúság. Bármit is tanulmányozott, bármit is írt tudását mindig eszköznek tekintette valamilyen cél érdekében, fegyvernek a szocialista humanizmus szolgálatában. Következetes elviség tükröződik Nejedlý egyik alapvető esztétikai megállapításában: „Semmi sem lehet szép, ami nem igaz, ami gondolatszegény“. Nejedlýnek elévülhetetlenek az érdemei a cseh kulturális örökség átértékelésében, az új szocialista kultúra kialakításában. Zdenék Nejedlý elvtárs életműve — olvassuk Stoll akadémikus cikkének végén — kiválóan kapcsolja össze a cseh nemzeti megújhodást az újkori proletárforradalmi mozgalommal. Életműve több mint fél évszázadon át szinte mérhetetlen hatással volt a politikai és kulturális közéletre. Életműve igaz, világos, örökbecsi életmű. Még sokáig iámasza lesz az őszinte emberi kapcsolatokon alapuló társadalomért küzdő becsületes és haladó embereknek. (smj szemlélteti érzékeny problémalátását. Az akkori csehszlovákiai haladó magyar fiatalokról: a sarlósokról ezeket mondta: „A szlovenszkói magyar ifjúságot jól ismerem, főleg a baloldaliakat, s nagyon sokra becsülöm őket. Figyelemmel kísértem fejlődésüket és munkájukat, s többször tárgyaltam vezetőikkel. Különbnek tartom őket a cseh ifjúságnál, mert volt bátorságuk elszakadni minden hivatalos ideológiától, a magyartól éppúgy, mint a csehszlováktól, s a saját lábukra álltak, új eszméket teremtettek, új látásmódot formáltak. Az a szellemi erjedés, amelyet ők Szlovenszkón megindítottak, áthatott a szlovák, sőt a cseh ifjúság mozgalmaira, és csak hasznukra volt ezeknek.“ Különösen fontos, amit akkor Nejedlý a nemzetek külcsö- nös kapcsolatainak eszmei tartalmáról mondott: „Ahogy nem szabad fokozati különbséget alkalmazni egyének és egyének közt, ugyanúgy nem lenne szabad, hogy különbség legyen nemzetek közt sem. Az önök ifjúságát épp azért becsülöm annyira, mert ki tudtak szakadni abból a gondolatkörből, amely különbséget tesz nemzetek között. Nem eleve-elfo- gultságal, de megértéssel kell egy másik nép értékeihez és érzékeihez közelednünk. Nemzetek fejlődésében sohasem a múlt, mindig a jelen és a jövő fontos. Erre, s nem a múltra kell tekintenünk. A múltat azonban kitörölni nem lehet. A magyart sem.“ E távlatból nézve kivételes jelentőséget kap az a fejtegetés a nacionalizmus pályafutásáról, amely — mint említettük — magyarul is megjelent, s amelynek zárótételeként Nejedlý korszerű meghatározását adta (1932-ben!) a nemzeteszme történelmi funkció változásának: „A nemzetiségi kérdést nem a polgárság, hanem a proletariátus hivatott megoldani: minden nemzetnek megadja, ami az övé, s meg is adhatja, mivel nincs szüksége rá, hogy a másik nemzetből a maga hasznára javakat zsákmányoljon, ahogyan a burzsoázia tette. Ezzel azonban módosul a nemzet feladata is a proletár társadalomban: feladata itt az, hogy az emberiség közös művén munkálkodjék. Híjképpen valójában csak itt nincsen ellentét a nemzet, illetve a haza iránti természetes szeretet, s ama kevésbé természetes vonzalom közt, amelyet az emberiség iránt érzünk.“ Az e cikkben inkább csak jelzésül bemutatott néhány idézet is tanúsíthatja, hogy a haladó magyar közvélemény már a harmincas években olyan gondolkodót ismert meg Zdenék Nejedlýben, aki szilárd kapcsot illesztett a nemzethűség és a nemzetköziség közé, s aki népének legjobb szellemi értékeit következetesen és eredményesen igyekezett átmenteni a szocializmus formálódó világába. DOBOS^Y I.ÄSZL0 Kolttunk, BeM IígcSí A világhírű német drámaíró, rendező és kiváló színházi szakember ma lenne 80 éves. írások, megemlékezések sokasága jelenik meg ezekben a napokban. Minden bizonnyal méltatják majd a Koldusopera, a Kurázsi mama, a Szecsuáni jóember, A kaukázusi krétakör, a Galilei, a Mahagóny és más szíművek értékelt, a Berliner Ensemble színházművészetben számos vonatkozásban határkövet jelentő előadásait, továbbá Brecht és Piscator együttműködését, Brecht és Helene Weigel közös erőfeszítéseit, s talán szólnak majd Lukács György és Brecht vitáiról, Brecht és Sztanyiszlavszklj közötti nézetkülönbségekről, s megfelelő jelzőkkel emelik ki Brecht múlhatatlan érdemelt. Nem kevés ez sem, de ez az évforduló színésztől, színházi szakembertől, nézőtől egyaránt többet kíván. Elsősorban azt, hogy elgondolkozzunk: ismerjük-e valójában Brechtet, lehetőségeinkhez mérten megtet- tünk-e mindent, hogy másokkal is megismertessük? Színházi szakembereink, művészeink képesek-e őt, és eszmélt, színházról alkotott elképzeléseit tovább éltetni? Sajnos, egyre inkább hajlamosak vagyunk a skatulyázásra és a leegyszerűsítésre, pedig a nagy emberek különösen - - s így Brecht sem — nőm tűrik a vulgarizálásokat. Napjainkban is hallani még — olykor színháziaktól is —, hogy Brecht divatjamúlt, mert az elidegenítési technikájával, a hűvös ráció, az értelem kizárólagosságának a hangsúlyozásával, nézőt, színészt foszt meg az illúzióktól, az érzelmektől, s így a katarzis kiiktatásával a színház lényegét, küldetését kérdőjelezi meg. Kell-e hangsúlyozni, akik így gondolkoznak és beszélnek, mennyire félreismerik, mennyire félremagyarázzák Brechtet? A színházat nem sírásra-rl- vásra, búfelejtésre, sírva kacagásra, nosztalgikus révedezésre alkalmas szentélynek tartotta, hanem olyan helynek, ahol a színházművészet eszközeivel politikusán kell szólni sorskérdésekről, emberi problémákról, dilemmákról, méghozzá a néző közreműködésével, a művészek és a közönség együttműködése révén. Brecht nézeteit, hatását talán a leghívebben Major Tamás ecsetelte: „Mikor a Berliner Ensemblet először láttam Budapesten játszani, az előadás után éreztem, ezentúl nem játszhatunk úgy, mint eddig (...} Nem bírtam hazamenni, és próbáltam elemezni azt a hatást, amelyet az előadás tett rám. Nem éreztem olyan megrendülést, mint egy Shakes- peare-dráma után, hiányzott a katarzis, az a megkönnyebbült- ség, meghatottság f... ) De hát mégis mi volt az az érzés azon az éjszakán? Mi pótolta a katarzist? Én, mint a közönség, nem meghatott megrendüléssel jöttem ki a színházból. Brecht ingerelt, felidegesített, és gondolkodásra kényszerített (...) És a színészek is másképpen, számomra újszerűen építették szerepüket, a figurák Ä* UJ S£Ó novellapályázciíci Ez év decemberében ünnepeljük az Üj Szó első száma megjelenésének 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból szerkesztőségünk pályázatot hirdet olyan novellákra, amelyek a szocialista társadalmi viszonyok között élő és dolgozó ember örömeit, törekvéseit, egyéni és közösségi gondj-ait, érzelem- és gondolatvilágát, a szocialista valóság ember- formáló erejét, nemzetiségi életünk egy-egy mozzanatát az együtt élő nemzetek és nemzetiségek kapcsolatát tükrözik A pályázaton részt vehet hazánk minden állampolgára, egy vagy két, eddig sehol sem publikált írással. I díj: 3000 korona II. díj: 2000 korona III. díj: 1000 korona A bíráló bizottság a díjazott alkotásokon kívül pénzjutalomban részesíthet további színvonalas pályaműveket is. A pályaműveket három példányban (legfeljebb 12 gépelt oldal terjedelemben, egy gépelt oldal 30 sor) magyar nyelven ez év szeptember 15 ig kell beküldeni szerkesztőségünk címére A pályázat jeligés, azaz a pályázók nevüket, jeligéjüket, a lakhelyük címét lezárt borítékban csatolják a beküldött pályaműhöz. A jeligével ellátott novellákat az CT) SZŐ szerkesztősége által kijelölt öttagú bíráló bizottság értékeli. A pálvázat eredményét az Új SZŐ december 10-t (vasárnap.! számában tesszük közzé A díjnyertes és a megfelelő színvonalú novellákat lapunkban közöljük és az érvényben levő előírások szerint honoráljuk. nem egy ívben épültek, forrósodtak fel: precízen kifaragott emberi magatartások ütköztek össze a színpadon.“ Pontos leírás: egyértelműen kirajzolódik Brecht szinházel- méleti nézeteinek lényege, az ilyen előadások hatása. Eb ben a szelleműiben kell nekünk is — ki-ki a saját munkaterületén — dolgoznunk a mai, korszerű színházért, ahol nem hintenek port a néző szemébe, hanem bevonják őt a nagy horderejű egyéni és társadalmi problémák megvitatásába, a megoldás lehetőségeinek fölkutatásába. Persze, nem száraz tényfelsorolással, hanem a művészet eszközeivel. Mert Brecht ugyan valóban az értelemre, az emberek gondolkodásmódjára akart hatni, de nem az érzelmek ellen harcolt hanem a hamis illúziókat számf űzte a színpadról. Tanúként őt Idézzük: „A színésznek mind szellemi, mind érzelmi tekintetben állást kell foglalnia alakjával, jelenetével kapcsolatban. Ez a szükséges átváltás azonban nem valami hideg mechanikus művelet; semminek, ami hideg és mechanikus, nem lehet köze a művészethez, márpedig ez az átváltás művészi folyamat, amely nem mehet végbe az új közönséggel való igozi kapcsolat, az emberi haladásban való szenvedélyes érdekeltség nél-. kül“ Sok kísérletezés, hányattatás után 1949 óta a Német Demokratikus Köztársaságban telepedett le, ahol megfelelő társadalmi feltételek között, kiváló előadásokkal igazolta elméletének életképességét. Elméleti munkássága, művészete az egyetemes szocialista színház- művészet örök becsű kincse. Brecht színháza nem divatos, vagy divatjamúlt Irányzat, hanem eszmei és művészi hitvallás a színházművészet társadalmi jelentőségéről, emberformáló szerepéről. Ezért kell még jobban megismernünk őt, hogy gátat vethessünk a leegyszerűsítéseknek, s alkotó munkával éltethessük tovább szellemét. SZILVASSY JÓZSEF Miről olvashatunk az Irodalmi Szemlében? Irodalmi és kritikai folyóiratunk januári száma rendkívül változatos, sok műfajban olvashatunk tartalmas, érdekes, szórakoztató írásokat, amelyek között — és a borítólapokon — egy vándorkiállítás anyagából válogatott szatirikus élű, háborúellenes rajzokat láthatunk. Kulcsár Ferenc előszavával. A szám első részében Tóth László, Gál Sándor, Szemlér Ferenc és Zs. Nagy Lajos versei szerepelnek, továbbá Kovács Magda novellája, Tar Károly szatírája és Duba Gyula irodalmi paródiái. A fiatalok Műhely-rovatában Kövesdi Károlytól, Finta Lászlótól, Karsay Katalintól és Molnár Imrétől verseket, Cuth Jánostól novellát, Zolczer Jánostól riportot, Hodek Máriától — A ballada és a modern epika címmel — recenziót olvashatunk. Ezt követi két szovjet író egy-egy humoreszkje, valamint Vladimír Mináč Jozef Miloslav Húrban összegyűjtött perei című esszéjének első része. Tő- zsér Árpád fordításában és jegyzeteivel. Egy színház és vidéke a címe Tóth László dolgozatának, amely a Magyar Területi Színház megalakulásának 25. évfordulója alkalmából íródott. Az Élő múlt rovatban szerepel Fónod Zoltán Ady és a szimbolizmus című tanulmánya. A Naplóban Zalabai Zsig- mond köszönti a hatvanéves Rácz Olivért; Koncsol László Kormos Istvánt búcsúztatja; ugyanitt közli a lap Nyitrai Dezső Adalékok Magyárbőd őslakosainak történelméhez és néprajzához című munkáját. A Fórumban jelent meg Bábi Tibor Szimbólum és szimbolizmus című vitairata. A továbbiakban könyvkritikákat- és recenziókat olvashatunk Koncsol László, Balla Kálmán, Varga Imre és Popély Gyula tollából. A Holmi, mint mindig, ezúttal is a csehszlovákiai magyar irodalmi élet eseményeiről, irodalmi alkotásaink hazai és külföldi fogadtatásáról számol be egy- egy mondatban. fbrl
