Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-08 / 39. szám, szerda
# i ? ír ggjg Unm. Világszerte ismert vadász- és sportfegy- oereket gyártanak az Vherskfj Brod-i Finommechanikai Üzem dolgozói. A šum- perki Pramet nemzeti vállalat Kohászati Kutatóintézetének szakembereivel közösen zsugorított karbidból készített szerszámokat fejlesztettek ki, ezekkel pótolják a gyorsvágó acélból készített szerszámokat. A termelésben így fokozzák a munkatermelékenységet és ezzel megszűnik az importált árutól való függőségük. Például a speciális csehszlovák ke- mény fémből készített fúrószerkezetek, amelyeket a fegyverek csöveinek fúrásakor használnak, a külföldiekkel egyenlő életképességííek, ám sokkal olcsóbbak. A puskacsövek gyártásakor ilyen fúró- szerkezetek alkalmazásával évenle több millió koronát takarítanak meg. Felvételünkön Ivan Stefko, a kovácsprés kezelője. Ezen a présen készülnek a csőfuratok és az igen pontos töltényűr. IFelvétel: ČSTK — J. Tachezy] A MINŐSÉG ALLAMI MÉRCÉIÉ Tervszerűen bővül a gyártmánymínösítö intézetek tevékenysége és hatásköre A gzadasági fejlődés új feltételeivel és követelményeivel összefüggésben minden iparilag fejlett országban előtérbe kerül a gyártott termékek műszaki színvonalának, minőségének a kérdése. A szocialista országokban a minőséggel szemben támasztott követelményeknek ezen túlmenően elsősorban társadalmi szempontjai vannak, hiszen a fejlett szocialista társadalom építésének jellegéből adódik, hogy itt a cél a lakosság, a dolgozók állandóan növekvő igényeinek minél magasabb szintű kielégítése, ami a termelésben egyaránt jelent mennyiségi és igényes minőségi feladatokat. Nem kevésbé fontos az a körülmény, hogy a világkereskedelem mai körülményei között, amelyre egyrészt a tőkés piacok stagnálása, másrészt pedig egyes fejlődő országok iparának növekvő kínálata a jellemző, mindinkább csak a legkiválóbb termékek lehetnek versenyképesek. Ezért az olyan nyílt gazdálkodást folytató országokban, amilyen például Csehszlovákia is, a kivitelre gyártott termékek kiváló minősége a gazdasági egyensúly egyik alapvető feltétele. A társadalom érdekében Bár a kívánt minőségi szint elérése elsősorban a termelő vállalatok érdeke, hiszen a gyenge minőségű árut sem itthon, sem külföldön nem lehet eladni, ami a vállalatnak megoldhatatlan gazdasági problémákat jelent, az egész társadalom szempontjából sem lehet közömbös, hogy a termelés egyes szakaszain milyen eredményekkel jár a gyártmányfejlesztés, hogyan érvényesülnek a társadalom érdekei a termelési folyamatokban, s hogy a világban tapasztalható műszaki fejlődéshez viszonyítva hol tartunk az egyes szakágazatok termelési színvonalának emelésében. Államunk ezért intézményesen gondoskodik a gyártott termékek hivatalos értékeléséről, minőségi kategóriákba való besorolásáról. A Szabványos Mérésügyi Hivatal irányítása és ellenőrzése alatt ma 44 önálló gyártmányminősítő intézet működik az anyagi termelés ágazataiban. A legutóbbi években a népgazdaság fejlődési irányzatai abban is megnyilvánultak, hogy az állami minősítő intézetek tervszerű, koncepciós jellegű kiépítésére alapjában véve csak a hetvenes évek folyamán került sor, éspedig a minőséggel szemben támasztott követelmények általános és gyors növekedésével összefüggésben. A minősítő intézetek mai hálózatára tehát ügy kell tekintenünk, mint új és dinamikusan fejlődő jelenségre, amelyre rendkívül fontos és állandóan növekvő feladatok hárulnak fejlett szocialista társadalmunk gazdasági alapjának további építésében. A hatáskör fokozatos kiszélesítésével Az előbbiekkel függ össze, hogy-a minősítő intézetek tevékenysége az egye6 szakágazatokban ma még nem terjed ki a teswelés egész területére, ennek csak bizonyos hányadát öleli fel, általában véve egyelőre csak a legfontosabb gyártmányok minőségi ellenőrzését végzik. A vegyiparban és a gumiiparban például a termelés pénzben kifejtett értékének 33 százaléka, a gépiparban 40 százaléka, az építkezési anyu- gok gyártásában körülbelül 60 százaléka, az élelmiszeriparban pedig 54 százaléka tartozik a hivatalos állami értékelés hatáskörébe. A 6. ötéves tervidőszakban az állami értékelés és minősítés az egyes szakágazatokban további területekre terjed ki, a gépipari minősítő intézetek teljesítménye például további 30 százalékkal növekszik, amihez fokozatosan meg kell teremteni a nélkülözhetetlen anyagi-műszaki és káderfeltételeket. A hatékonyság növelése érdekében A gyártmányminősítő intézetek tevékenysége elsősorban a hazai termékek értékelésére, az új termékek gyártásának jóváhagyására, a műszaki mutatók és a biztonsági előírások megtartásának ellenőrzésére, a termékek minőségi fokozatának megállapítására, továbbá a behozatalra javasolt termékek véleményezésére terjed ki. Sokoldalú tevékenységükkel közvetlen és jelentős hatást gyakorolnak az egész népgazdaság hatékonyságának növelésére. Az egyes vállalatok termékeit az ágazatok szerint szakosított gyártmányminősítő intézetek részletes műszaki elle- őrzés és nemzetközi összehasonlítás alapján, valamint a fogyasztási igények kielégítésének mértéke szempontjából három minőségi fokozatba sorolják. Az első fokozatba kerülnek a legkorszerűbb, a világ- színvonal követelményeit elérő termékek, a másodikba a standard minőségű, gazdaságosan gyártható termékek, a harmadik csoportba pedig azok, amelyek már nem elégítik ki a fogyasztók igényeit, amelyek termelését rövid időn belül meg kell szüntetni, s helyettük más, korszerűbb, felújított termékek gyártását kell bevezetni. A gazdasági szabályozók rendszere az első fokozatba kerülő termékek gyártását előnyössé teszi a termelő vállalat számára, ugyanakkor a harmadik fokozatban szereplő termékek gyártása hátrányossá, ráfizetésessé válik. A gyártmányminősítő intézetek objektív intézkedései tehát a népgazdaság érdekeinek megfelelően arra ösztönzik a termelőket, hogy rendszeresen gondoskodjanak a gyártmányfejlesztésről, a termékek felújításáról. A gyártmányfejlesztés hatékony ösztönzése Az állami gyártmányminősítő intézetek 1976-ban, a 6. ötéves tervidőszak első évében összesen 7658 terméket értékeltek. Ebből 14,4 százalékot soroltak az 1. minőségi fokozatba, 73,7 százalékot a 2. minőségi fokozatba, 11,5 százalékot a 3. minőségi fokozatba, az értékelt termékek 0,7 százalékát pedig kizárták a termelésből. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban tulajdonképpen négy fokozat létezik. Az egyes minőségi fokozatokba történő besorolás természetesen csak bizonyos időre szól, hiszen a termékek fokozatosan elavulnak, újak jelennek meg a hazai és a világpiacon. Ezért az értékeléseket szabályos időközökben meg kell ismételni, s ha a termelő vállalat nem gondoskodott gyártmányainak folyamatos fejlesztéséről, korszerűsítéséről, az első osztályú termékek az új értékelésnél a másodikba, a másodikból a harmadikba kerülnek, s az is előfordulhat, hogy a harmadik osztályban szereplő termékek gyártását — amennyiben a termelő vállalat gazdasági okokból nem tett még ilyen intézkedést — a minősítő hivatal leállítja. Az ilyen intézkedések elsősorban azokat a vállalatokat sújtják, amelyek minimális gondot fordítanak a műszaki fejlesztésre, amelyek a társadalom érdekeivel ellentétben elhanyagolják a haladás követelményeinek állandó és rendszeres teljesítését. Az elmondottakból világosan láthatjuk, hogy a gyártmány- minősítő intézetek munkájától nagyon sok függ a jövőben, ezért a központi párt- és állami szervek körültekintően gondoskodnak tervszerű fejlesztésükről, munkájuk és hatáskörük állandó kiszélesítéséről, ahogy azt a gazdasági és társadalmi fejlődés egyre igényesebb feladatai megkövetelik. MAKRAI MIKLÓS | Kommentáljuk Az ember érdekében Nem kell nagyon visszaforgatni a történelem kerekét ahhoz, hogy felmérhessük azt a hatalmas változást, ami a mezőgazdasági üzemekben az emberről való gondoskodást jellemzi. „Felépítettük a százas tehénistállút, s a fejők részére még csak egy szobát sem terveztünk, ahol átöltözhettek volna. S ugyan mibe, hiszen munkaruhát sem kaptak, dolgoztak az otthoniban, s előfordult, hogy munka után még a trágyás csizmát sem tudták lemosni“ — jellemezte a hatvanas évek elején uralkodó helyzetet az egyik tekintélyes földművesszüvetkezet vezető dolgozója. A példa általános volt, hiszen az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban az első szociális helyiségeket a hatvanas évek elején építették. Ez volt az emberről való szociális gondoskodás kezdete. Ahogy teltek az évek, ügy lett e gondoskodás egyre tartalmasabb, s végül komplex jellegű, amint azt a szövetségi kormány 1973-ben hozott egyik határozata is leszögezi. Kimoudja, hogy valamennyi szocialista szervezetben komplex programot kell kidolgozni a dolgozókról való gondoskodásra, amelyben a munka- és az életkörnyezet tervszerű javítására kell összpontosítani az erőket. A szociális gondoskodással összefüggő feladatok teljesítését a CSKP XV. kongresszusán elfogadott, a CSSZSZK 1376— 1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelvei is hangsúlyozzák. Többek között leszögezik, hogy a szociális gondoskodás komplex tervének a munka-, valamint életkörnyezet állandó javításán túl a dolgozók munka- és politikai aktivitásának fokozását is szolgálnia kell. Abban a bizonyos földművesszövetkezetben ennek értelmében dolgozták ki a szociális gondoskodás komplex tervét, s ezzel összhangban cselekedtek, jelenleg az egyes telepeken hideg-meleg vízzel és zuhanyozóval, valamint étkezőhelyiséggel ellátott szociális épületek vannak. Az ebédet valamennyi munkahelyre kiviszik. A szövetkezet a családi házat építőket kölcsönnel segíti, és üzemi lakásokat is épít. A jobb káderellátás érdekében évenként ösztöndíjasokat vesznek fel, akik az iskola elvégzése után náluk fognak dolgozni, s dolgozóiknak is íehetővé teszik a továbbtanulást. A tagok rendszeresen beutalókat kapnak üdülésre, illetve gyógykezelésre, gyermekeiket pionírtáborba viszi a szövetkezet, az otthoni hasznos időtöltés és szórakozást pedig a szövetkezeti klub biztosítja. A jövő tervei között szerepel a munkaszüneti napok bevezetése az állattenyésztésben, az emberek munkába szállítását traktor vontatta autóbuszpótkocsi helyett mikro- busszal akarják megoldani, szeretnék, ha lenne üzemi orvosuk, és üzemi iidülő felépítésének gondolatával is foglalkoznak. Miért mondtuk el mindezt most? Nem véletlenül. 1978-at írunk, tehát két év állt rendelkezésre, hogy a mezőgazdasági üzemek teljesítsék a szociális gondoskodás tervében meghatározott feladatokat. Mennyiben sikerült ez? Most időszerű felmérni, a számvetések és a tervezések napjaiban. Az említett példa jó alap lehet az összehasonlításra. Nem szólva arról, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának ide vonatkozó 1977-es határozata értelmében az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma is felméri a hatáskörébe tartozó ágazatokban és üzemekben a komplex szociális gondoskodás helyzetét. Ehhez értékelni kell a program valamennyi mutatóját s ki kell dolgozni a további konkrét feladatokat, amelyek a gazdasági terv szerves részét képezik. EGRI FERENC bíráló Észrevételek Tanácskoznak a kassai (Košice) ipari vállalatok kommunistái A Pustimé'ri na Vyskovsku-t fdélmorvaorsiági kerület/ Efsz tagjai hatszázezer korona értékű vállalással köszöntik a Februári Győzelem 30. évfordulóját. Képünkön Karel Krampl, Marie Zah- radníöková és Drahomíra Kramplová állatgondozók láthatók a tehenek etetése közben. (ČSTK-felvéte)J Lassan befejezik munkájuk eredményeinek értékelését a kassal (Košice) városi pártszervezet kommunistái, ugyanis a városban a pártalapszerve- zetek évzáró taggyűléseinek már csaknem 90 százalékát megtartötták. E tanácskozások jó előkészítését és magas színvonalát bizonyítja az is, hogy az évzáró taggyűléseken a kommunisták több mint 96 százaléka részt vett, s a résztvevők több mint egynegyede felszólalt a vitákban. Miután az utcai pártszervezetek és a felépítményi szférában tevékenykedő pártalapszer- vezetek mar megtartották az évzáró taggyűléseket, most az iparban és az építőiparban működő pártszervezetekben a sor, hogy megvonják eredményeik mérlegét. A Kelet-szlovákiai Vasmű és a Kelet-szlovákiai Öépgyár pártalapszervezeteinek évzáró taggyűlésein főként a XV. pártkongresszus határozatainak, valamint a kohó- és gépipar fejlesztéséről tanácskozó központi bizottsági ülések határozatainak teljesítésével, a munka hatékonyságának további növelésével és minőségének javításával, az önköltségek csökkentésével, valamint a tüzelőanyag-, az energia-, a nyersanyag- és az anyagmegtakarítás eredményeivel foglalkoztak. Nemcsak a sikereket értékelték, például azt, hogy a Keletszlovákiai Gépgyár befejezte a centrifugális üntésű excentrikus prések alkatrészeinek kikísérletezését, ami 19,9 tonna cinezett bronz megtakarítását eredményezte. A kommunisták a fogvaté:.osságokra és tartalékokra is bírálóan rámutattak annak érdekében, hogy tovább javítsák munkájuk minőségét. Nyíltan beszéltek például arról, hogy tartalékok vannak a munkaidő kihasználásában, a Kelet-szlovákiai Vasmű kokszoló- üzemének dolgozói pedig a szénellátás folyamatosságában találtak kifogásolni valót. A problémák megoldásához való konstruktív hozzáállást bizonyította a vita is, amelyben számos értékes észrevétel és szocialista kötelezettségek vállalásáról szóló bejelentés hangzott el. A Szlovák Magnezit Üzemek bányájának kommunistái bírálóan rámutattak arra, hogy nem használják ki eléggé az importált gépeket, és nem tudnak hozzájuk alkatrészeket szerezni. Ezért elhatározták, hogy a gépeket szocialista gondozásukba veszik, törődnek teljes kihasználásuk* kal, s egyúttal az élettartamukat is meghosszabbítják. A Kassai Közlekedési Vállalat dolgozói több mint egymillió korona értékű vállalati felajánlást tettek évzáró taggyűléseiken. További felajánlásokat jelentettek be a gyűléseken a kommunisták kollektíváik képviseletében más munkahelyeken is. Az évzáró taggyűléseken elfogadott intézkedések és határozatok arra irányulnak, hogy a dolgozók becsülettel teljesítsék a 6. ötéves tervidőszak harmadik évének igényes feladatait. E célok elérését több mint 10 000 kommunista és párton kívüli dolgozó, — akiket az évzáró taggyűlések határozatairól nyilvános pártgyűléseken tájékoztattak — minden tőlük telhetőt megtesznek. —ČSTK— ÚJ szó 1978. II. 8.
