Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-03 / 34. szám, péntek
Gyula, te nem öregszel... 1948 FEBRUÁR Pontos volt, mint egész életében. Megérkezett és fürkészve rám emelte tekintetét. Kézfogás után kurtán csak ennyit mondott: — Megjöttem, elvtárs. Mosolygó szemét, magas alakját, munkától kérges kezét néztem, amely életében oly sok gépet, autót javított már meg. Pápai Gyuláról senki sem mondaná, hogy túl van már életének 65. évén, hogy harminc éve szolgálja a pártot, három évtizede hordja a népi milícia egyenruháját. Gyermekkori megpróbáltatások után az autószerelői szakmát tanulta ki, de a segédlevéllel együtt az elbocsátót is kézhez kapta. Volt munka nélkül, majd letette a gépkocsivezetői szakvizsgát és egy MÁV- autóbuszon dolgozott mindaddig, amíg Dunaszerdahelyre [Dunajská Streda) meg nem érkezett a szovjet hadsereg. Ezután a helyi konzervgyárban vállalt munkát, melyben abban az időben még a gyártulajdonos, de a kormánybiztos is ott volt. Az utóbbi az ő emberük volt. Tőle tudták meg az országban lejátszódó eseményeket, azt, hogy mikor és mit kell tenniük. — Amikor Prágában a tömeg az Óvárosi térre vonult, üzemünkben még nem volt népi milícia — mondja, majd mosolyogva hozzáteszi: — A munkapad platt azonban ott lapult két frontot járt puska, s ha a szükség úgy hozta volna, szereztünk volna többet is. Abban az időben az üzemben öten voltunk párttagok, de ismertük a dolgozókat, tudtuk, kikre számíthatunk. Nem véletlen, hogy ő lett az özemi pártszervezet első elnöke és ezt a tisztséget nyolc Jó úton haladnak Feketenyéken (Čierna Voda) is megoldották a dolgozó és dolgozni vágyó családanyák problémáját. Szeptembertől még egy osztály- lyal bővült az óvoda, s így a 26 gyermek mellett újabb 26 kapott helyet. A teremről még a nyár folyamán a hnb, valamint a helyi építőcsoport gondoskodott. Az emeletes épületet, amelynek eddig csak a földszintjén működött az óvoda, példásan átépítették, az emeleti részét is berendezték. A gyerekek mozgástere nagyobb lett, és bővült a konyhai rész is. A hnb megfelelően gondoskodott az óvoda berendezéséről, játékokkal, segédeszközökkel való felszereléséről. Rövidesen a konyha berendezését is korszerűsítik. így annak ellenére, hogy egy régi épületet építettek újjá, a galántai járás egyik legszebb óvodáját találhatjuk Feketenyéken. Természetesen az oktatási módszerek is megváltoztak az óvodában. Az iskolai előkészítő csoportot Parkas- né és Gáspárné óvónők tervszerűen készítik elő az iskolai életre. A gyerekek néhány hónap alatt az anyanyelvükön szerzett ismeretek bővítése mellett kiválóan haladnak a szlovák nyelv alapismeretéinek elsajátításában, s a legújabb módszerek alapján ismerkednek a matematika alapjaival is. A kiscsoportosokkal Simo- nicsné, az óvoda igazgatónője és Molnár Viola óvónő foglalkozik. Itt a fő cél a játék helyes formáinak kialakítása, a kollektív szellem megteremtése, a gyerekek tudatos felkészítése az igényesebb feladatokra is. Az óvónők munkáját segíti a szülői munkaközösséggel való jó együttműködés. Feketenyéken tehát a tankötelezettség előtti gyermekek nevelése jó úton halad. FODOR RUDOLF éven keresztül töltötte be. Különben 1948 márciusában ő rakta le a kis létszámú népi milícia egység alapjait. Amikor az üzemi szakszervezeti bizottság elnökének tisztségét ajánlották fel neki, szó nélkül vállalta, de továbbra is ott dolgozott a karbantartó részlegen, ahogy ő mondta: a fiai között. A mindennapi élet forgatagában egy percre sem feledkezett meg arról, hogy erősíteni kell a pártalapszervezetet és a népi milícia üzemi egységét. — Hőskor volt az az idő — jegyzem meg szinte csak maPápay Gyula (Németh Sándor felv.) gamnak, de Gyula bácsi felfigyel. — Az volt, elvtárs, keveset pihentünk, de ha újra kellene kezdenem, ott volnék az első sorban. — Az első sorban? ... — Pápai elvtárs még ma is felveszi a versenyt a fiatalokkal — szól hozzá Ladislav DolgoS, a népi milícia járási törzskarának parancsnoka. — Ma is bírja a menetelést és a legjobb lövők egyika Nézem ezt a veterán harcost, s közben arra gondolok, hogy bajtársaival mennyit segített .a dunai árvíz idején, hogy 1974- ig, nyugdíjazásáig, tagja volt a karbantartók szocialista munkabrigádjának, és ott volt még a bronzfokozat átvételénél is. Se szeri, se száma azoknak az ésszerűsítéseknek, amelyek ugyan nem hoztak milliókat az üzem konyhájára, de megköny- nyítették az ott dolgozók munkáját. — Ma is gyakran bejár az üzembe — folytatja Dolgos elv- társ. — Úgy körülveszik, mintha édesapjuk lenne. Az idősebbek pedig élcelődve megjegyzik: Gyula, te nem öregszel ... — Korán kelek, szeretek a kertben dolgozni, a szabadban lenni — veszi át a szót. — Hiába nyugdíjaztak, a napi négy órát a Honvédelmi Szövetségben még mindig ledolgozom. Ahogy mondani szokás, jó az öreg a háznál. így igaz. A népi milícia egységeiben sok ilyen ember van. Szerények, tettre készek és nem dicsekvők. Gyula bácsiról is csak később tudtam meg, hogy 1965-ben a népi milíciá- ban kifejtett érdemeiért a kerületi csapatzászló előtt lefényképezték. Amikor ezt szóba hozom, csak annyit mond: — Hát illik ilyesmivel dicsekedni? Semmi mást, csak a kötelességemet teljesítettem, azt, amit önként vállaltam, amivel a munkásosztálynak tartozom, így volt, s így kell lennie ennek a jövőben is, noha már elszálltak fölöttem az évek, s két unokám is van. Belenézek Gyula bácsi törzslapjába is. Példás népi milícia- tag, példás lövész, „A népi milícia építésében és a haza szolgálatában szerzett érdemekért" kitüntetés tulajdonosa. Az említettek mellé nemsokára beírják azt is, hogy a februári események 30. évfordulója .alkalmából átvette „A szocializmus építésében szerzett érdemekért" kitüntetést. — Ez a megtiszteltetés, kitüntetés nemcsak nekem szól, noha az én zubbonyomra tűzik fel — mondja búcsúzóul. — Az egykori alapító tagok és az üzemi egység jelenlegi állományának minden egyes tagja hozzásegített ehhez a nagy megtiszteltetéshez. Volna még miről beszélni, de Gyula bácsit szólítja a kötelesség. Már távozóban vagyok, amikor Dolgos elvtárs még megjegyzi: — Pápai elvtárs kocsija a népi milíciánál mindig üzemképes volt... — Hogyhogy volt, csak nem akartok tőlem megválni? — Nem. A világ minden kincséért sem. Nem tudom, melyik napon veszi át Pápai Gyula bácsi az említett kitüntetést, de azt tudom, hogy a szokáshoz híven abból az alkalomból a Pápai család apraja-nagyja együtt fogyasztja el majd a vasárnapi ebédet, és jogos büszkeséggel gratulálnak a kitüntetettnek. S ehhez bizonyára csatlakoznak mások is. NÉMETH JÁNOS Múzeumba került a legendás IL—2-es „A fekete halál“, „Schw.arzer Tód!“ — ez a felkiáltás a Nagy Honvédő Háború első napjaitól kezdve gyakran hangzott el a náci Wehrmacht katonái körében, a lövészárkokban, a repülőtereken, a vasútállomásokon, támadás és védekezés közben akkor, amikor észrevették, hogy IL-2-es szovjet harci repülőgépek közelednek. Bizonyára nem " feledkeztek meg még most sem erről azok, akik a „fekete halált“ túlélték, és mondjuk ma a nyugatnémet Bundeswchr tábornoki egyenruháját viselik. ra törtek szét és roncsaik elégtek, mégis lehetséges volt, hogy épségben is megmaradhatott harci repülőgép, hiszen a vidék mocsaras. Ezután további beszélgetések következtek azokkal a helybeli lakosokkal, akik még vissza tudtak emlékezni az eseményekre. Tanulmányozni kezdték azoknak a repülőegységeknek a naplóit, amelyek a Nagy Honvédő Háború idején ebben a térségben harcoltak, felkutatták az egységek volt tagjait és intenzíven megvizsgálták a mocsaras területeket. Ez a nagyk utolsó „fekete halói“ 99 Ezt a harci repülőgépet Szergej Vlagyimirovics Iljusin tábornok, a Szocialista Munka Hőse és munkatársai szerkesztették. Az IL-2-sekből a szovjet repülő- gépipar a Nagy Honvédő Háború idején több miiTt 36 000-et szállított a frontra két változatban. Az IL-2-es az a repülő- géptípus, amelyből eddig a legtöbbet gyártottak ,a világon. A háború vége felé IL-2-sekkel szerelték fel a Szovjetunióban alakult I. csehszlovák vegyes légihadosztály harmadik ezredét is. Néhány évvel ezelőtt a Szovjetunióban azt vették észre, hogy az egész országban nem található az IL-2-esből egyetlen példány sem. Pedig a gép a szovjet hadsereg gyalogságának és haditengerészetének nélkülözhetetlen segítőtársa volt a támadás és védelem során. Az IL-2-es helye nemrég még a monyini Légi Múzeumban is üres volt, pedig itt valamennyi orosz és szovjet repülőgép egy- egy péklány.a megtalálható. Azt a feladatot, hogy legalább egyetlen eredeti lL-2-es repülőgépet felkutatnak, 1. Ka- tierov, a Szovjetunió Hőse, a DOSZAAF (Szovjet Honvédelmi Szövetség) novgorodi sportrepülős klubjának parancsnoka vállalta. Nagyszabású valóban kalandos nyomozás Indult meg, főként a novgorodi területen, melynek nyugati részét 1941 júliusától egészen 1944 januárjáig a fasiszta haderő tartotta megszállva. A terület keleti részén, amely gyakorlatilag két és fél éven át frontterület volt, gyakoriak voltak a légicsaták. Az első reménysugár akkor villant fel, amikor a kresztci járásban több embertől sikerült megtudni, hogy néhány harci repülőgépet láttak itt annak idején lezuhanni. Igen valószínű volt, hogy a gépek darabokszabású munka hosszú időn át semmilyen eredménnyel sem járt, de a nyomozást nem adták fel. Ügy másfél évvel ezelőtt az erőfeszítéseket siker koronázta. A Nyevij Moh mocsárban két repülőgépre bukkantak, és mind a kettő IL-2-es volt. Még azután is maradt megoldásra váró probléma. A gépeket a mocsárból ki kellett emelni és a szárazföldön tovább kellett szállítani úgy, hogy a gépekben ne essen kár. Itt kapcsolódott be az akcióba az arra leghivatottabb személy, V. K. Kokkinaki, a Szovjetunió Hőse cím kétszeres tulajdonosa, a világhírű szovjet próbapilóták egyike. Ő és társai, V. P. Cskalov, A. P. Anyi- szimov, G. F. Bajdukov, G. P. Kravcsenko, A. K. Szeröv, V. A. Styepancsuk és mások hatalmas érdemeket szereztek a szovjet: légi közlekedés fejlesztésében a háború előtt és alatt. Maga V. K. Kokkinaki már 1935. november 19-én szovjet repülőgéppel világcsúcsot állított feh' 14 575 méter magasságba emelkedett, majd 1936-ban további magassági rekordokat állított fel, hasznos terhet szállító géppel. Az ő irányításával és helikopter segítségével a mocsárból mindkét lL-2-est kiemelték. A feladat nem volt könnyű, mert a repülőgép súlya megterhelés nélkül is 4500 kilogramm. V. K. Kokkinaki szaktudásának és a többi résztvevő lelkes munkájának köszönhető, hogy az akció teljes sikerrel járt. Miután kijavították a két IL-t, a repülőgépek elfoglalhatták helyüket a múzeumokban, hogy emlékeztessék a jövő nemzedékét a szovjet repülősöknek a Nagy Honvédő Háború Idején tanúsított hősiességére. . — ORVOSI TANÁCSADÓ A hallászavarok és a munkaképesség Világszerte, de különösen a szocialista országokban megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak a munkaegészségügy kérdésével. Egymás után jelennek meg a dolgozók egészségét védő törvények és rendelkezések. Az érvényes előírásoknak megfelelően a dolgozóknak munkába való felvételük előtt orvosi vizsgálatokon kell átesniük," többek között — bizonyos munkaágazatokban — hallás- vizsgálaton is. — Az ép hallás jelentősége különösen azért fontos, mert az ipar és a technika fejlődésének egyik káros velejárója éppen a fülnek, ennek a fontos érzékszervünknek a veszélyeztetése. A mai rohamos ütemű fejlődés minden téren a zajártalom növekedésével jár, ez pedig árt a hallószerv- uek. Már a gyermekkorban is előfordulnak hallászavarok, amelyeket két csoportba oszthatunk: egyik a született hallászavar, ' vagyis a nagyothallás és a süketség, a másik a szerzett, vagyis másodlagos hallászavar. Tüneteik egyformák, azonban a született nagyothallás rendszerint egész életre szóló hallászavart jelent. Audio- metrlai vizsgálattal még a legcsekélyebb hallási eltérések is kimutathatók. Az orvostudomány ilyenkor még idejében tud segíteni, és a további h,al- láscsökkenést meg tudja akadályozni. Született vagy öröklött hallászavar esetén a gyermek jövője szempontjából nagyon fontos, hogy a szülők helyesen válasszák meg leendő munkakörét. A hallássérült gyermek számára nem előnyös a híradástechnikai Ipar, mivel itt éppen a jó hallásszint a feltétel. Továbbá nem ajánlatos a járművezetői szakma sem, mivel itt is nélkülözhetetlen a jó hallás. Egyoldali hallászavar esetén sem ajánlatos ezeket a szakmákat választani, mert ha időközben a jó hallású füllel is történik valami, az illető nem folytathatja a szakmáját. Sokan azt hiszik, hogy a nehéziparban, ahol általában nagy a zaj, nyugodtan dolgozhat a rosszul halló, mert őt ez nem zavarja. Született nagyothallóknál mindig a hallószerv legérzékenyebb részei vannak megsérülve. A hallószerv többi része normális körülmények közölt éppen a nagy zajtól és egyéb sérülésektől védi a legérzékenyebb részeket. -Született hallászavar esetén rendszerint ez a mechanizmus sincs tökéletesen kifejlödvo és így a sérült fül sokkal érzékenyebb a külső hatásokra, mint az egészséges. így a túl erős zaj teljes erővel hat a már úgyis sérült érzékszervre, és ezzel további — már nem gyógyítható — károsodást okoz. Tehát nem szabad olyan foglalkozást választania, ahol a fül védőhatását túllépő hangimpulzusoknak van kitéve. Az egészééges, normális fület is sérti a zaj. Van azonban egy bizonyos határ, amit a hallószerv még el tud viselni, Rengeteg vizsgálat során ezt az általános hanghatárt 85—90 decibelben határozták meg. A normális hangerejű beszéd 45— 50 decibel, a startoló motorkerékpár zaja 80 decibel, a sugár- hajtású repülőgépé 120 decibel erősségű. Bizonyára észrevették már, hogyha túl zajos helyiségből kilépnek, úgy érzik, mintha a fülük eldugult volna. Ennek oka, hogy a normális hallószerv a túl erős hangimpulzusra úgy reagál, hogy a dobhártyát feszítő izom elernyed, s ezáltal a hang nem jut teljes energiával a belső fülbe. A sérült fül azonban nem képes követni a hangerősség változását és az érzékenyebb részeit védő mechanizmus nem lép működésbe. A jelenleg érvényes egészségügyi rendelkezések értelmében a 18. életévüket betöltött egészséges hallószervű egyének 85 decibel erősségű zajban hallószervük károsodása nélkül napi 8 órát dolgozhatnak. Ennél magasabb zajszint esetén vagy a munkaidő csökkentése. vagy védőeszközök használata válik szükségessé. A 85 decibel feletti zajban dolgozókat évente hallásvizsgálatra kell berendelni. Az ún. professzionális, vagyis foglalkozásból eredő hallászavar első tünete a fülzúgás. Ez kezdetben a munka befejezése után 1—2 órával magától elmúlik. Ilyenkor még orvosilag könnyen korrigálható. Később azonban állandóvá válik és 3—5 év múlva jelentkeznek a komolyabb panaszok. Nem érzékeli jól a normális hangszintű beszédet, romlik a hang érthetősége. Ilyenkor az audiometriai vizsgálat már nagy elváltozásokat mutathat ki. Ennek a hallászavarnak van egy nagyon érdekes tulajdonsága. A zajártalom kezdetétől számítva a 8—9. munkaévig a hallás rosszabbodik, tovább azonban már rendszerint nem romlik. Ezért a már 10 éve zajos munkában dolgozó jó szakember nyugodtan maradhat munkahelyén anélkül, hogy aggódnia kellene hallása további romlása miatt. A különféle zajártalmak ellen más és más védőeszközt kell használni. Kívánatos, hogy maguk a dolgozók is szorgalmazzák a szükséges védőeszközök bevezetését. Tehát van lehetőség o hallási zavarok megelőzésére. Orvosilag megállapított hallási zavar esetén a dolgozó ne hanyagolja el betegségét; mindenben kövesse a szakorvos utasításait, hogy ezzel eleiét vehesse a legsúlyosabb következményeknek, hallása teljes elvesztésének. Dr. SINKA LAJOS 1978. n. 3.
