Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-25 / 56. szám, szombat
...egyszer mág akácfát is ültetnek! Látogatóban a csécsi Győzelmes Február Efsz-ben A Spišská Nová Ves-i Tatrasvit üzem dolgozói is felajánlásokkal és a munkakezdeményezés fejlesztésével köszöntik a Februári Győzelem 30. évfordulóját. A terv szerint az idén 200 millió korona értekben gyártanak kötött felsőruhákat, kötött fehérneműt és más terméket. Áruik több mint negyed részét exportálják, főleg a Szovjetunióba, Nagy-Britanniába, az NSZK-ba, Ausztriába és más országokba. A képen: Alžbeta Hovancová, az egyik szocialista munkabrigád tagja a kötőgépet kezeli. (Felvétel: A. Haščák — CSTK) Egy részvevő emlékei A komáromi (Komárno) fiatalok is megemlékeztek a februári eseményekről. Találkoztak Beck Pál veterán kommunistával, a város első munkásszármazású polgármesterével, aki résztvevője volt a 30 év előtti eseményeknek. Pali bácsit mindenütt nagy érdeklődéssel hallgatták a fiatalok. A februári eseményekre így emlékezik vissza: . — Abban az időben a villamos- és gázművek üzemi bizottságának az elnöke voltam, így engem ért az a megtiszteltetés, hogy képviseljem járásunkat az üzemi bizottságok elnökeinek országos értekezletén. A politikai légkör ebben az időben már robbanásig feszült volt. A reakció mindent elkövetett, hogy letérítse országunkat a szocialista építés útjáról és ismét magához ragadja a hatalmat. Az események azonban gyorsan peregtek, a CSKP erélyesen kiállt a dolgozók igaza mellett. Az országos értekezleten vagy nyolcezren voltunk. Az első sorban foglaltam helyet. A napokban az egyik előadásomon, ahol filmet is vetítettek a februári eseményekről, többen is felismertek a filmvásznon. Gott- wald elvtárs részletesen tájékoztatott bennünket a reakció mesterkedéseiről, pártunk célkitűzéseiről. Habár sok ellenséges elem is befurakodott a terembe és igyekeztek zavart kelteni, a küldöttek mégis egyhangúlag elfogadták a határozatokat. Ezután az egyes kerületek küldöttei külön tanácskoztak. Ígéretet kaptunk, hogy rövid időn belül fegyverhez jutunk. Az értekezlet után niég éjjel hazautaztam és mindjárt tájékoztattam a dolgozókat az eseményekről. Február 23-án nagy teherautó állt meg az üzemünk előtt, engem kerestek. Az ígért fegyvereket hozták. Minden eshetőségre számítva még aznap éjjel felfegyvereztük járásunk jelentősebb központjait és az üzemek dolgozóit. Mindig büszkén gondolok a 30 év előtti sorsdöntő eseményekre. Látva városunk és országunk nagyarányú szocialista fejlődését, örülök annak, hogy harcunk és sokéves áldozatos munkánk nem volt hiábavaló. Pali bácsi hosszú, harcokkal teli életéről (az idén tölti be a 76-ik életévét) könyvet lehetne írni. Életében mindig a köz érdekében munkálkodott, s így példaképül szolgál a felnövekvő ifjú nemzedék számára. BENDE ISTVÁN Rendőrségi heti krónika Szocialista társadalmunk nagy gondot fordít a gyerekek és az ifjúság sokoldalú és egészséges fejlődésére. Ezen a téren országunk a világon az elsők közé tartozik. A szülők túlnyomó többsége rendesen törődik gyerekei nevelésével, vigyáz, óvja fejlődésüket. Néha í’zonban pillanatnyi feledékeny- ség, gondatlanság tragikus következményeket okozhat. Az alábbi esetek fokozott elővigyázatosságra intenek. Gyermekek tűzhalóla A múlt pénteken Magdaléna O. füleki (Filakovo) lakos reggel eltávozott lakásáról. Odahaza két kisgyereke felügyelet nélkül maradt. Az anya fél tíz körül tért vissza. Észrevette, hogy a lakásban tűz van. Az asszony azonnal kihozta a két gyereket az égő lakásból, s kórházba szállították őket. Az orvosoknak a 3 éves František életét sikerült megmenteniük, a 9 hónapos Norbert azonban füstmérgezésben meghalt. Négy- és hároméves gyerek halálát okozta a lakástűz a michalovcei járási Komárovce községben. Anyjuk, Kvetá K. kedden délelőtt Sobranecba ment a fogorvoshoz, és a kisgyerekek egyedül maradtak a lakásban. Gyufa került a kezükbe, játszani kezdtek, és hamarosan égni kezdett a berendezés. A hazatérő anyát szörnyű látvány fogadta. A lakásban sűrű füst gombolygott, és a két gyerek mozdulatlanul hevert kis ágyacskájuk alatt. A kihívott orvos már csak a halált tudta megállapítani. Tragédia az utakon A közutakon is gyakoriak az olyan balesetek, amelyeknek gyermekek esnek áldozatul. Hétfőn a déli órákban a prie- vidzai járási Kos községben Adriana P. 11 éves kislány féktávolságon belül egy teherautó elé futott. Pavol J., a gépkocsi 32 éves vezetője már nem tudta elkerülni a szerencsétlenséget, és a kislány a bal hátsó kerék alá került. A szerencsétlen gyermek a helyszínen kiszenvedett. Ugyanabban az időben hasonló baleset történt Bohdanovce (Kassa-vidéki — Košice- vidiek-járás) községben. Ladislav P. tehergépkocsi-vezető autójával egy álló autóbusz mellett haladt el. Az autóbusz mögül a tehergépkocsi elé futott Miroslav B. 13 éves rákoši fiú, a 9-éves Iskola tanulója. A gépkocsi halálra gázolta a fiút. A súlyos következményekkel járó szerencsétlenségek intsék Weisszer Pál, Csécs (Ceče- jQvce) község nyugdíjas orvosa már többször is beszélt nekem a falu és az itt élő emberek múltjáról. Az egységes föld- inűvosszövetkezet új irodaháza felé haladva a portalanított utcákon elsuhanó autók, a sok ház láttán azon töprengek — vajon a most felnövő új nemzedék tudja-e, hogy 1948 előtt az őszi esőzések beálltával, vagy tavasszal olvadáskor, ebben a faluban is térdig érő volt a sár. Fiatalokkal szeretnék találkozni az utcán, hogy rákérdezzek múltismerelükre, de úgy látom, nem lesz szerencsém. Dél körül jár az idő, s így a kisebbek még iskolában, a nagyobbak pedig munkában vannak. Csend van a faluban. Szép az új Csécs! Alighanem a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járás legszebb községében járok. — Valami azonban mégis lehangol: az akácfák hiányai Ez is csak azért, mert annak idején Csécsben az út két oldalán olyan akácfák voltak, hogy a koronájuk összeölelkezhetett az út fölött. Az irodaház előtt fiatal lány nyal találkoztam. — Az elnöküket kerestem. Remélem itt találom? — kérdezem, miután megtudom, hogy itt dolgozik. — Ma itt van, mert vezetőségi gyűlést tartunk — válaszolja, és felvezet az elnöki irodába. Útközben még megtudom róla, hogy közgazdasági szak- középiskolát végzett és nem rég jött a szövetkezetbe dolgozni. A tanácsterem ajtaján hol szlovák, hol magyar nyelvű mondatfoszlányok szűrödnek ki. A Győzelmes Február Egységes Földművesszövetkezet vezetősége a jövő feladatairól tárgyal. Csáji István, a szövetkezet elnökét kértem meg — miután befejeződött a gyűlés —, hogy foglalja össze azokat a jelentősebb változásokat, amelyek közel harminc év alatt itt Csécsben a szocialista mezőgazdaságban végbementek. — A csécsi szövetkezetet járásunkban az elsők között — 1949 augusztusában alakítottuk meg —.kezdi Csáji István. — A legderekasabb munkát akkor Szabó Ferenc, Pelegrin Elek, Csáji László, Veres István, Gy. Bartko Imre, Kuzder Ferenc vállalták magukra. A szövetkezet megalakításakor jómagam is jelen voltam, de engem csakhamar politikai iskolába küldtek tanulni. Itt, a csécsi szövetkezetben 1949-től 1952-ig tartott a legkritikusabb időfokozott óvatosságra a gépjárművek vezetőit, de ugyanúgy a közúti közlekedés többi résztvevőjét, s a szülőket, valamint a tanítókat is. Szerencsétlenség az erdőben Negyed (Neded) község határában (galántai járás) a Vág menti erdőben Ján F. 34 éves helybeli lakost súlyosan sérült állapotban találták meg. A kivizsgálás folyamán megállapították, hogy előző nap motoros kézifűrésszel az erdőbe ment tűzifát készíteni. Felmászott egy fára és fűrészelni kezdett egy vastag ágat. Az ág lezuhant és a fatörzshöz szorította a szerencsétlen embert. Másnap, amikor kiszabadították szorult helyzetéből, azonnal a vágsellyei (Šaľa) kórházba szállították. Az orvosok azonban már nem tudták megmenteni az életét. Baleset az építkezésen Vágsellyén egy lakóház építkezésén pénteken délután a munkások daru segítségével a negyedik emeleten épületelemeket szereltek össze. Baltazár B. 28 éves férfi irányította Juraj C. darukezelőt, hova helyezze el a darukötélen függő két épületelemet. A darukezelő szak. Ezeknek az éveknek az eredményességétől függött, hogy a. szövetkezetesítés helyénvalóságát be tudjuk-e bizonyítani a magángazdálkodóknak, vagy sem. Nos, sikerült. A szövetkezet gyarapodni kezdett, 1956-ban már a községhez tartozó valamennyi földterületet a magáénak mondhatta. — Az ötvenes évek elején nem volt könnyű — folytatja kis szünet után. — Az emberek féltek az újtól, s ezért sokat kellett magyarázkodni, hogy mit miért akarunk. Az évszáza dós lemaradást is minél előbb be kellett hozni. Végül pedig a talaj összetételéről is szóla- nom kell. Itt, a szepsi síkságon kötött, agyagos és ráadásul savanyú volt a talaj, nem be szélve arról, hogy mennyi bajunk volt a helyvizekkel! Voltak olyan évek, hogy 80—100 hektáros tavak keletkeztek a rétjeinken,' melyeknek természetesen csak a fürdőző vadka csák örültek. Ma már persze ezeknek a „tavaknak“ a helyén érjük el a legjobb termést: hektáronként 70 mázsa kukoricát, 45 mázsa árpát. A hatvanas évek elején már világosan láttuk, hogy képzett mezőgazdasági szakemberekre van szűk ségünk. Jelenleg kilenc mérnökünk, 36 technikusunk van. — A csécsi szövetkezet az új dolgok megvalósításában mindig az élen járt. Ügy tudom a járásban az első egyesített szövetkezet Is itt jött létre? — Igen, már 1964 ben egye sültünk a szőlőskei (Seleška) szövetkezettel, majd 1975-ben a pányi (Paüovce) szövetkezet is csatlakozott gazdaságunkhoz. Ma 3178 hektáron gazdálkodunk, melyből 2786 hektárnyi a szántó. 1965 tői a növénytermesztés fejlesztésére helyeztük a legnagyobb súlyt. Azért erre, mert tudtuk, míg a növénytermesztésben nem áll be javulás, addig az állattenyésztésben sem várhatunk jobb eredmé nyékét. A .hatvanas évek elején gabonafélékből csak 18—20 mázsás volt az átlagos hektárhozam, tavaly már 44,70 mázsá- nyit takaríthattunk be egy-egy hektárról. — És az állattenyésztés? — 1560 szarvasmarhánk, 3400 sertésünk és 45 000 baromfink van. A tejtermeléssel nem vagyunk elégedettek. Az egy tehénre eső fejési átlag a múlt éven csak 2780 liter volt, s tudjuk, hogy ma már a háromezer literes fejési átlaggal sem lehet dicsekedni. Nagyobb fegyelemre, többszöri ellenőrzés bevezetésére van szükség ebben az ágazatban. Persze a 3000 literes fejési átlag elérése Csécsben is lehetséges. Dienes Dezső és Szokol Dezső állat- gondozók példája is ezt igazol ja. 1981—82 ben már teljes kapacitással kell üzemelnie a szőelővigyázatlansága következtében a súlyos panelek Baltazár B. lábára kerültek. Jajkiáltására Ladislav T. 39 éves vágsellyei munkás a segítségére sietett. Mikor szerencsétlenül járt társa kezét megfogta, a darus megemelte a terhet, eközben Baltazár B. és Ladislav T. az alattuk levő 15 méteres mélységbe zuhant. Ladislav T. súlyos sérülésébe a kórházban belehalt, Baltazár B.-t többszörös csonttöréssel kórházban kezelik. A baleset körülményeit még vizsgálják. Betörőt veitek őrizetbe A Michalovcei Járási Iparvállalat épületébe betört Tibor A. 20-éves helybeli lakos. Kifeszítette a bejárati ajtót és behatolt a szabóműhelybe. Innen 6400 korona értékű textllanya- got vitt el A lopott holmival azonban nem jutott messzire. Űtközben feltartóztatta a közbiztonsági szervek járőre. A vizsgálat folyamán megállapították, hogy előző éjjel is betört ugyanarra a helyre és négyezer korona értékű anyagot ellopott. A lopott holmit a rendőrség lefoglalta és visz- szaadta a tulajdonosnak. A betörőt a járási ügyész utasítására őrizetbe vették. —hr— lőskei ötezres sertéshizlaldának és a 860 koca elhelyezésére épített neveidének is. 1980—84- re várjuk az ezer férőhelyes korszerű tehénistállónk felépítését is. Állatállományunk jelenleg még azokban az épületekben van elhelyezve, amelyeket 1949-ben építettünk. Mit mondjak még? Bizakodva nézünk a jövőbe. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy még jobb eredményeket érjünk el és tovább emeljük tagjaink életszínvonalát, Dienes Dezső tehéngondozó középkorú, szikár ember. Kíváncsi vagyok, ő miért képes jobb eredmények elérésére, mint társai. Megtudom, hogy 1950-től tagja a szövetkezetnek és azóta 1968 ig kocsis volt. Ekkor kérték, hogy vállalja el a tehenek gondozását. Most 32 tehenet lát el és fej közösen a feleségével. Havonta átlagosan kilencezer liter tejet fejnek. Hogyan lehet ezt elérni? — Csak pontos munkával — válaszolja határozottan. — Ez mit jelent? — Az állatoknak mindennap pontosan meghatározott időpontokban kell adni a takarmányt. Az állat megérzi, ha tíz perccel hamarabb, vagy ké sőbb kap enni. — Ezt a többi állatgondozó is megteheti. — Persze! — Külön külön is ismer minden tehenet? — Ez természetes! — Mennyit keresnek? — Havonta hatezer körül van kettőnk keresete. A gépjavítóműhely ajtaján kilépve fiatalember siet az egyik traktorhoz. Megszaporá- zom a lépteimet, hogy utolérjem, mielőtt elmenne. Sikerül röviden elbeszélgetnünk Mida Károllyal. így kezdi: — Szerintem a csécsi szövetkezetben olyan munka- és élet- feltételeket teremtettek a fiataloknak, amilyenek a környé- ző gazdaságokban kevés helyen vannak. Azon túl, hogy a szövetkezet vezetősége mindig figyelembe veszi a véleményünket, a kéréseinknek is igyekszik eleget tenni. Én 1964-től dolgozom itt, s azóta szövetkezetünk például három hatcsaládos, hét négycsaládos lakásegységet épített a fiataloknak. Az idén pedig egy újabb hat lakásegységből álló házat adnak át. A feleségemmel és három gyermekemmel én is ilyen lakásban lakom. A feleségem sertésgondozó. Én traktoros vagyok, s a munkámat nagyon szeretem. Ha nem így lenne, akkor tavaly a mezőgazdasági miniszter kezéből biztosan nem vehettem volna át a „Kiváló munkáért“ állami kitüntetést. Mida Károly meglep ezzel a mondatával. Pár perccel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy ilyen kiváló dolgozóval hoz össze a véletlen. Hogy mik a jellemzői a jó traktorosnak? — folytatja. — Talán az a legfontosabb, hogy szeresse a mezőgazdaságot. Ha ez megvan, akkor a dolgozó az igényesebb, nehezebb munka alól sem keres kibúvót. És még valami: szeretni, gondozni kell a traktort is. Én nem Itt születtem, de úgy érzem, többünk nevében mondhatom: Csécsben jó lakni, és ebben a szövetkezetben érdemes dolgozni. Az az Igazság, hogy a falut nem lehet elválasztani a szövetkezettől. 32 tagú SZISZ-alaoszervezetünk Például jól együttműköd'k a falusi alapszervezettel. Társadalmi munkában segítünk a hnb választási programjának a megvalósításában. Estefelé búcsúzom el Csécs- től. Kassa (Košice) felé haladva Mida Károly egy mondata visszhangzik bennem: „Csécsben ió lakni, és ebb°n a szövetkezetben érdemrjs dobozni.“ Hiszek a Mida Károlvnnk, és bízom benne, hogy a csécsi szövetkezeti lakások elé egyszer még akácfát is ültetnek! SZASZÁK GYÖRGY 1978 II. 25.
