Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-25 / 56. szám, szombat
Tovább szilárdítjuk a párt és a nép élő kapcsolatát Jozef Lenárt elvtárs beszéde a szlovákiai központi szervek ünnepi ülésén Tisztelt Elvtársak! Tisztelt Barátaim! Harminc év telt el 1948 történelmi februári napjai óta, amikor a munkásosztály a dolgozó parasztsággal, a haladó értelmiséggel és hazánk hazafias erőivel összefogva befejezte a kizsákmányoló burzsoá rendszer megdöntéséért vívott küzdelmet. Megnyílt az út ahhoz, hogy valóra váljanak a dolgozóknak a társadalmi és a nemzeti egyenlőséggel és igazságossággal kapcsolatos régi óhajai, megnyílt az út a szocializmus és a kommunizmus építéséhez. Ebben az irányban hat van évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tört utat. Az az idő, amely elválasztott bennünket nemzeteink forradalmi mozgásának és újkori történetének legjelentősebb fordulópontjától, alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk arról, ami előidézte a Februári Győzelmet, de főleg arról, mit eredményezett számunkra ez ;i győzelem, hogyan teljesítjük és fejlesztjük hagyatékát. Ebben a dicső percben, amikor ugyanazon a helyen jöttünk össze, ahol három évtizeddel ezelőtt forradalmi megmozdulások zajlottak le, engedjék meg, hogy forró elvtársi üdvözletünket és megbecsülésünket fejezzük ki mindazok iránt, akik ehhez a történelmi győzelemhez hozzájárultak. Köszöntjük a munkásokat, akik a háború utáni újjáépítés legnagyobb terhét viselték, s a forradalmi egység és a határozottság példáját mutatták a burzsoázia reakciós erői ellen vívott küzdelemben. Éppen a munkásosztály egységének, forradalmi határozottságának és megfontoltságának köszönhetjük, hogy megkezdhettük a szocializmus építését. Köszöntjük az egykori kis- és középparasztokat, akik egybekötötték sorsukat a. munkás- osztállyal és együtt olyan erőt alkottak, amely keresztülhúzta a reakció számításait. Köszöntjük a partizánokat, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosait, az antifasiszta mozgalom résztvevőit, a forradalmi szakszervezetek tagjait, a fiatalokat, a nőket, a haladó értei miségieket, az összes igazi hazafit, akik a haladás útját követték, és nem sajnáltak áldozatokat hozni a boldog jelenért és a dolgozók jólétéért. Szívből jövő hálával köszönt jük a népi milícia, a biztonsági testületek, a néphadsereg tag jait, akik a dolgozók oldalán állottak és a februári dicső napokban segítettek megvédeni a felszabadulás után elért vívmányukat. Megbecsüléssel és bálával tartozunk mindazoknak, akik a szocialista országépítés nagy müvéhez munkájukkal hozzájárultak, és ezzel valóra váltották és továbbfejlesztették a Februá rí Győzelem hagyatékát. Hálával tartozunk azoknak a munkásoknak, parasztoknak, értei miségieknek, akik úgy döntöttikus forradalom programjába. Akkor az volt a cél, hogy a politikai hatalom alapjává a nemzeti bizottságok váljanak, amelyek útján a nép irányítani és igazgatni kezdte saját ügyeit és az, hogy a népgazdaság, a legnagyobb gyárak, bányák, bankok és a föld a dolgozók tulajdonába menjen át, hogy az új köztársaság két valóban egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok állama legyen. Arra is törekedtünk, hogy a népi demokratikus Csehszlovákia jö vője a Szovjetunióval való sző vétség révén külpolitikailag is egyszer s mindenkorra megbízhatóan biztosítva'legyen. Ezek a követelések kifejezték a dolgozók óhajait, nemzeteink érdekeit, széles teret adtak az emberek kezdeményezésének. A Nemzeti Front szervezeteinek többsége számára elfogadhatók voltak. Az adott helyzetben kénytelen volt elfogadni őket a burzsoáziának az a része is, amely részt vett az antifasiszta harcban. Persze, mást jelentett a program céljaiba beleegyezni és megint mást — ez meg fontosabb volt — következetesen valóra váltani őket. A kommunisták megnyerték a tömegek támogatását Míg a munkásosztály az államosítást, a parasztság a nagybirtokok felosztását, a haladó értelmiség pedig a művelődés* és oktatásügy demokratizálását követelte, a gyárosok, Jozef Lenárt elvtárs ünnepi beszédét mondja (Felvétel: M. Borodáčová — ČSTK) tek, hogy közös ünnepünket a 6. ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése érdekében kifejtett példás tettekkel ünnepük meg, s ezzel hűségüket és odaadásukat fejezik ki a szocializmus forradalmi eszméi iránt. A felszabadító szovjet hadsereg erősítette a népi és demokratikus erőket 1978 II. 25. Tisztelt Elvtársak! Az, ami 1948 februárjában történt, a munkásosztály és a többi dolgozók által a kizsákmányolás ellen, a politikai és a szociális szabadságért vívott sokéves küzdelem eredménye volt. Ekkor érte el tetőfokát népünknek az a hősies küzdelme, amelyet a fasizmus ellen és nemzeti szabadságáért indított. Folytatása volt azoknak a forradalmi változásoknak, amelyek akkor születtek, amikor hazánkban és más európai országokban a nemzeti demokratikus erők győzelmet arattak a fasizmus erőin. Közép- és Délkelet-Európa népeinek történetében nagy fordulatot eredményezett a szovjet hadseregnek a, náci Németország fölött aratott győzelme. Ezekben az országokban a háború végén vereséget szenvedett a burzsoáziának az a része, amely a fasizmus hordozója volt és együttműködött a fasizmussal, ez az egész burzsoáziát meggyöngítette. A reakciós burzsoázia népellenes politikája és kimondott hazaárulása nagy nyugtalanságot váltott ki a tömegekben, és azt az óhajt eredményezte, hogy átrendezzék a viszonyokat országainkban. Az uralkodó osztály politikája minden korábbinál nagyobi) válságba került. És ez a válság — Lenin szavaival élve — robbanást idézett elő, megindult az elnyomott osztályok elégedetlenségének és fellázadásának a lavinája. A felszabadító szovjet hadsereg erősítette a népi és demokratikus erőket, s ezen erők védőpajzsa volt a külföldről jövő reakciós beavatkozásokkal szemben. Az azonban, hogy sikerül-e felhasználni a kedvező feltételeket a nép forradalmi óhajainak valóra váltása érdekében, az emberek politikai tapasztalataitól és érettségétől, a forradalomhoz való helyes elméleti hozzáállásától, meg attól függött, hogy ‘a néptömegek a munkásosztály vezetésével végig tudják-e vinni az antifasiszta harc idején létrejött egységet a demokratikus és szociális értelemben vett végső győzelemig. Csehszlovákiában is ez volt a helyzet. Népünk tanulva a burzsoázia uralmának keserű tapasztalataiból — hiszen a burzsoázia a nép életének egyetlen alapvető problémáját sem volt képes megoldani, és köztársaságunkat a müncheni árulásba, szabadságunk és szuverenitásunk elvesztésébe, hazánk megszállásába és a háborúba vitte bele — levonta a tanulságokat a tragikus tapasztalatokból, és aktív küzdelmet vívott, új úton kezdett járni. Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az az erő, amely hangot adott a kor legfontosabb követelményeinek és nemzeteink szükségleteit programjába iktatta. Ezzel megnyerte a tömegek támogatását. Pártunk programja az új szociális, nemzeti és külpolitikai alapokon felépítendő új Csehszlovákia programja volt. A program céljainak elérése érdekében a kommunisták egyesítették a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget, a legszélesebb demokratikus és hazafias erőket. E célokért harcoltak illegalitásban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a cseh nép májusi felkelésében is. Ezeknek az erőknek és ennek a mozgalomnak az egysége a csehek és a szlovákok nemzeti frontjában nyilvánult meg, amely jól bevált a fasizmus elleni harcban, és az új Csehszlovákia politikai szerkezetének bázisa lett. Pártunk érdeme volt, hogy hazánk felszabadításának ide- ján azok a célok, amelyek eléréséért a nép küzdött, bekerültek a Košicei Kormányprogramba, a nemzeti és demokraa nagybirtokosok — akiket a burzsoá politikai pártok képviseltek — minden lehetőt elkövettek annak érdekében, hogy leállítsák a nép kedvező fejlődését. Míg a haladó közvélemény követelte az árulók és a kollaboránsok következetes megbüntetését, a reakció ezt akadályozta és igyekezett lehetetlenné tenni. A nép többsége őszinte szövetséget akart a Szovjetunióval, a burzsoá körök a ,,hidak politikájának“ ürügyén igyekeztek kapcsolatot teremteni azokkal a külföldi erőkkel, amelyek a sorsdöntő percekben nemzeteinket elárulták. Akkor, amikor a csehszlovák burzsoázia és kiszolgálói magatartása veszélyeztette a kormány, a parlament és a nemzeti bizottságok tevékenységét, s végső soron az egész népi demokratikus fejlődést, pártunk követelte, hogy a Košicei Kormányprogramot minden téren következetesen valósítsák meg. Arra törekedett, hogy a népet ne vakítsák el a forradalmi harc eddig elért eredményeivel, mint ez az első köztársaság létrejöttének idején történt. Ezért a kommunisták mindennapos meggyőző munkát végeztek, megnyerték a tömegek támogatását politikájuk iránt, és leleplezték a reakció céljait. Ezért szívósan arra törekedtek, hogy az államosított ipar hatékonyabban termeljen, mint a gyárosok magánipara, hogy a nép teljes mértékben érvényesítse hatalmát a nemzeti bizottságok révén, tehát hogy az új köztársaság és népi rendszere egyre kifejezőbben bizonyítsa előnyeit. Ez volt az a fő terület, . amelyen a haladásért és az előrehaladásért vívott küzdelem lezajlott, ez volt az a politika, amellyel a kommunista párt a tömegek egyre nagyobb bizalmát szerezte meg. A nép támogatására támaszkodva — amely az 1946. évi Választásokon is megnyilvánult — a kommunisták fokozták a nyomást a Nemzeti Frontba tömörült politikai partnereikre, hogy a munkások, a parasztok, a zsellérek és az alkalmazottak követeléseit programba iktassák és megvalósítsák. Az országépítő program megfelelt a .tömegek gondolkodásának, és az ellene indított harcot nem lehetett másképp értelmezni csak úgy, mint a nép ellen, a nép szociális és nemzeti érdekei ellen indított harcot. A cseh és a szlovák burzsoázia — az imperializmus erői által a népek haladó forradalmi törekvései ellen tett lépéseitől ösztönözve és kizárólag osztályösztönzését szem előtt tartva — szabotálta a nép követeléseinek megvalósítását és kezdte nyíltan elárulni az antifasiszta harcnak és vívmányainak hagyatékát. Hiszen, mi más lehetett, ha nem árulás, amikor a burzsoázia követelni kezdte az elkobzott vagyonok visszaadását volt tulajdonosaiknak, amikor arra törekedett, hogy az állami vállalatokat külföldi érdekeltségű részvénytársaságokká alakítsa át, amikor arra törekedett, hogy elfogadjuk a Marshall-ter- vet, amelynek az volt a célja, hogy köztársaságunkat gazdaságilag és politikailag az amerikai imperializmus érdekeinek vessék alá. Hogyan értékelhetjük másként a csehszlovák burzsoázia magatartását, ha nem mint népellenesnek és antihu- mánusnak, amikor a rendkívüli élelmiszerhiány idején a nép ínségét az ellátás megnehezítésével, a szállítások szabotá- lásával, árspekulációkkal, rejtett tartalékokkal fokozta, ezzel a jelszóval: Minél rosszabb, annál jobb. Emlékezünk arra, mekkora nehézségekkel küzködtiink annak idején Szlovákiában is. Emlékezünk azon emberek ezreinek áldozatkészségére és ha- zaflságára, akik mindent megtettek a háború következményeinek felszámolásáért, hidakat építettek, vasutakat és gyárakat építettek újjá, igyekeztek megoldani az ellátás nehézségeit, és megszervezni új életünket. És ezért nem volt véletlen, hogy 1947 őszén, amikor a szlovák burzsoázia legreakció- sabb része — amelyet a demokrata párt képviselt — megmozdult államunk ellen, és sárba taposta a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát, népünk egységesen és határozottan fellépett a felforgatok és az összeesküvők ellen. Az üzemi és a munkástanácsok kongresszusán, a parasztság szlovákiai konferenciáján, az üzemekben és hivatalokban megrendezett sok ezer gyűlésen és összejövetelen, az alkalmazottak és a zsellérek tiltakozásai útján, és nem utolsósorban az ellenállási mozgalom résztvevőinek határozott fellépésével követelte, hogy vessenek véget a felforgatásnak, a szabotázsnak, a korrupciónak, a földreform szabotálásának és a lu- dákok cselekedeteinek. Ez a tömeges, valóban az egész népre kiterjedő mozgalom, amely a cseh munkásosztály és a haladó erők támogatását élvezte, érezhető csapást mért a reakcióra. A CSKP mindent megtett a forradalom békés kibontakozásáért Amikor a Szlovákiában bekövetkezett politikai válság megoldásával kapcsolatban a munkásosztály és a néptömegek döntő szerepéről beszélünk, szeretnénk kiemelni Szlovákia Kommunista Pártja szerveinek és szervezeteinek, a párt vezetőinek és személy szerint Husák elvtársnak határozott magatartását, Éppen neki, mint a Megbízottak Testülete elnökének jutott a rendkívül felelős feladat — teljesíteni a nép akaratát, amely követelte a tisztogatást, mindenekelőtt a legfőbb szlovákiai kormány- szervben — a Megbízottak Testületében. Husák elvtárs e feladat teljesítését megtiszteltetésnek és parancsnak tartotta, mert, mint mondotta, a demokratikus államban nem tudott elképzelni semmilyen magas szintű szervet, amely a közügyeket a lakosság széles rétegeinek akarata ellenére intézhette volna. A kommunista pártnak a néptömegek által támogatott határozott magatartása volt az, amely a reakció elleni további fellépéshez és a reakció egyre nagyobb elszigeteléséhez vezetett. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a jelentős szerepet, amelyet a szakszervezetek, a parasztszövetség, az ellenállási mozgalom szervezetei, az ifjúsági szövetség játszott ebben a folyamatban. A helyzet alakulására jellemző és döntő volt, hogy a munkások, parasztok, kisiparosok, értelmiségiek döntő többsége egyre inkább támogatta a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjában tömörült haladó erőket, és szembeszállt azokkal, akik megpróbálták visszafelé forgatni a történelem kerekét. És természetes volt, hogy a polgári pártok reakciós képviselőitől kezdtek elfordulni azok a hazafias gondolkodású emberek is, akik nemrég még hittek ígéreteik- • nek. Ez volt az eredménye azoknak a nagy tapasztalatoknak, amelyeket az embermilliók szociális, osztály- és nemzeti követeléseikért folytatott küzdelemben halmoztak fel, tapasztalatok abból a harcból, amelyben beértek, és felismerték: „ki kicsoda“. Az akkori csehszlovák társadalom többségének tudatában kikristályosodott a meggyőződés, hogy nem visz- szafelé, hanem csak a haladás, a szocializmus útján lehet haladni. A burzsoázia szemtől szemben azzal a megdönthetetlen ténnyel, hogy a nép a közelgő választásokon kifejezésre juttatja gondolkodását és akaratát, és a kommunistákra adja szavazatát, kormányválságot idézett elő azzal a céllal, hogy ellenforradalmi fordulatot valósítson meg. Ebben a döntő ösz- szecsapásban a munkásosztály — szövetségben a többi dolgozóval — szilárdan felzárkózott a párt mögé, és a politikai hatalom kérdését ff nép a szocializmus javára oldotta meg. A nép e felzárkózásának kifejezése volt az újjászületett Nemzeti Front, amelyet a kommunista párt mellett olyan nagy társadalmi szervezetek alkottak, mint a szakszervezetek, az antifasiszták, az ifjúsági szervezet, a szövetkezeti szervezetek és mások, valamint más politikai pártok is, Szlovákiában a Szlovák Megújhodás Pártja és a Szabadságpárt. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindent megtett, hogy — ahogy azt Lenin tanította — amennyire csak lehetséges, biztosítsa a forradalom békés kibontakozását. Igazolta ezt a reakciós miniszterek lemondása következtében beállt kritikus helyzetben is, amikor a válságot alkotmányosan, demokratikusan és parlamentáris úton, a városok és a falvak dolgozóinak minden rétegét képviselő Nemzeti Front alapján kívánta megoldani. Igaz, ezt a kedvező belső és külső körülmények adta lehetőséget nem abszolutizálta, a helyzetet nem idealizálta, józanul ítélte meg, s a széles tömegeket nagyfokú éberségre ösztönözte. Ezért joggal elmondhatjuk, hogy a munkásosztály volt Február fő hőse. A dolgozók széles rétegeivel együtt azért vívta ki a győzelmet, mert a leninizmussal felvértezett, eszmeileg és akcióképességben egységes, a néppel szorosan (Folytatás a 4. oldalon)
