Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-02 / 33. szám, csütörtök

GONDOZZAK A GEPEKET A fiatalok köszöntik a februári évfordulót 1948 FEBRUÄR A termelési értekezlet utón Ladislav Palla, az tizem igaz­gatója Dušan Keôkéšhez, a SZISZ-szer- vezet elnökéhez fordult: „Még he menj el, va­lamit akarok mondani!“ Ami­kor kettesben maradtak, az igazgató azonnal a tárgyra tért: „Dušan,, tegnap a vállalat vezetősége közölte velünk, hogy 1978-ban nem számítha­tunk külföldi gépek behozata­lára, mert erre nem futja a de­vizakeretből. Ez azt jelenti, hogy meg kell hosszabbítani a marógépek, a köszörűgépek és más gépek élettartamát, törőd­ni kell azzal, hogy minél keve­sebb legyen az üzemzavar. Gondolkodj el azon, mit tehet­nének ennek érdekében az ifjú­sági szervezet tagjail Mi lenne, ha a gépeket szocialista gondo­zásukba vennék?“ Mindez még tavaly december­ben történt. Azót.a nem folyt le sok víz a közeli Túróc patakon, s a Zetor-motorokat gyártó martini üzem fiatal dolgozói máris sokat beszéltek arról, mit kellene tenniük, hogy az idén több mint 16 000 négyhen­geres motort gyártsanak a tervnek megfelelően, vagyis többet, mint tavaly. Naponta tehát 82 motort kell gyártani­uk. Persze e kérdésekkel főleg a gazdasági dolgozóknak kelle­ne foglalkozniuk, mivel azon­ban az üzem dolgozóinak zöme fiatal, a probléma őket sem hagyja hidegen, jól tudja ezt Dušan Kečkéš, a SZISZ-alap- szervezet elnöke is, aki egyéb­ként az üzem egyik legjobb esztergályosa. Általában nincs sok ideje be­szélgetni. „Tudja, nem lehet el­várni az igényes feladatok telje­sítését másoktól, ha az ember nem jár elöl jó példával. Bán­tana, ha lemaradnék a teljesít­ménynorma teljesítésében. Nőm akarom, hogy a többiek azt vessék a szememre, hogy csak a szám jár ...“ Megkérdeztem tőle, tettek-e valamit az igazgatóval folyta­tott decemberi beszélgetés óta. „Természetesen. Már a decem­beri taggyűlésen úgy döntöt­tünk, hogy valamennyi gépet szocialista gondozásba vesszük, örülünk annak, hogy azok a fiatalok is hajlandók bekapcso­lódni az akcióba, akik nem tagjai a SZISZ-nek“. Felvetődik a kérdés: milyen eredménnyel jár a martini üzem SZISZ-tagjainak kezde­ményezése. Nem tudjuk felbe­csülni, hány korona értéket ta­karítottak meg ezzel. Palla elv­társ, az üzem igazgatója, aki egyébként tapasztalt régi tiszt­ségviselő, nem győzi dicsérni a fiatalokat: „Döntő mértékben kivették részüket abból is, hogy a tavalyi tervet maradék­talanul teljesítettük, sőt túl is szárnyaltuk. Meggyőződésem, hogy kezdeményezésük az idén is eredményes lesz. Nálunk ha­gyomány, hogy az anyag- és ,az energiamegtakarítás sikereit, és általában a dolgozók kezde­ményezését csak akkor értékel­jük, amikor már minden felada­tot magunk mögött tudunk. Ak­kor már könnyebb megvonni a mérleget. Azt hiszem, ez ,a mér­leg az idei év végén is kedvező lesz. Hiszen az év első napjai­ban a termelés tervét minden­nap túlteljesítettük.“ Az igazgató derűlátását tá­masztják alá az alábbi apró mozaikkockák: Jaroslav Lepíš, az egyik mű­helyben dolgozó SZISZ-csoport vezetője nemrég felkereste a SZISZ-alapszervezet elnökét és közölte vele: „Dušan, csopor­tunk úgy határozott, hogy a műhelyben levő valamennyi gé­pet szocialista gondozásába ve­szi." „Ez szép elhatározás, csak­hogy a műhelyben alig 12 SZISZ-t,ag dolgozik és a gépe­MERÉSZ TERVEK A rimaszombati (Rimavská Sobota] járásban, Sajógömör (Gemer) községben a SZISZ helyi szervezetének elnöke, Csala Erzsébet az évzáró tag­gyűlésen szép raunkasikerekről számolt be. Figyelemre érde­mes tényeket ismertetett. Tár­sadalmi munkában 500 órát dolgoznak le a fiatalok a mű­velődési ház építése során, a faluszépítési akcióban és a sür­gős mezőgazdasági munkák idején a helyi földművesszö­vetkezetekben. Népművelő te­vékenységük is jelentős volt, mert hiszen az évfordulók al­kalmával rendezett ünnepsége­ken mindig műsoros fellépések­kel vettek részt, és önálló em­lékesteket, műsoros esteket is szerveztek. A politikai oktatást jól megszervezték, bár a meg­valósítás terén akadt néhány probléma. Figyelemre érdemes az a tény is, hogy a szervezet­nek csak 23 tagja van, de a re­gisztrált tagok — számuk húsz — a legtöbb esetben tevéke­Kommentáljuk nyebbek voltak, mint a rendes tagok közül néhányan. Új elnököt választottak a fia­talok ifj. Gergely László sze­mélyében, és az évzáró taggyű­lés határozatában merész ter­vek megvalósítását vállalták. Ügy tervezik, hogy ebben az évben a tavalyinál nagyobb mértékben vesznek majd részt a társadalmi munkában, 700 órát dolgoznak le, ebből 250 órát a VIT tiszteletére. Termé­szetesen a munkából eredő be­vételt befizetik a szolidaritási alap folyószámlájára. Vállalták, hogy bemutatnak egy színdara­bot. - Folytatják a tagtoborzást, öt új taggal növelik majd a szervezet tagjainak számát. Körülményeikhez viszonyítva merész, de nem megvalósítha­tatlan tervek teljesítésére vál­lalkoztak. Ha mindegyik azo­nos lelkesedéssel, odaadással teljesíti majd a határozatban összegezett feladatokat, bizo­nyos, hogy egy év múlva újabb sikerekről számolhatnak be. RUSZÓ LÁSZLÓ Milan Kopanica is kezeskedik gépe hibátlan működéséért. (A szerző felvétele) két 20 ember kezeli“ —• vetet­te ellen az elnök. „Ebben igazad van, csakhogy valamennyien bekapcsolódtunk a szaratovi mozgalomba. Más­különben is a műhelyben már mindenkivel beszéltem erről, és az indítvánnyal mindenki egyet­értett. Mindenki megígérte, hogy az eddiginél sokkal job­ban fog törődni gépével, és felelősséget vállalt zavarmen­tes működéséért.“ Ugyanezt közölte az elnökkel Bohuš Tencer marós is. „Ne félj semmit, a gépek zavartala­nul fognak működni és a szük­séges javításokat, vagy alkat­részcseréket éjjel fogjuk elvé­gezni. Ezt nemcsak a magam, hanem a többiek nevében is megígérem“. Egy árvái falusi lány, Tonka Dulíková SZISZ- tag ezt mondotta az elnöknek. „Természetesnek tartom, hogy a gépet szocialista gondozá­somba vettem. Erről igyekszem meggyőzni a többieket is. Már csak azért is, mert ez a Feb­ruári Győzelem 30. évfordulójá­nak tiszteletére tett felajánlá­sunk. Ennek az eseménynek mi Árvában nagyon sokat köszön­hetünk, ahogy mondani szok­tuk, 1948 februárjában temették el nyomorunkat.“ ... A martini üzemben február elsején minden gép fölé táblát akasztanak a következő felirat­tal: Szocialista gondozásba vet­tük. Zavarmentes működéséért X. Y. felel. Vajon nem követésre méltó-e a martini SZISZ-tagok ösztönző példája? Méltó köszöntése ez a Februári Győzelem évforduló­jának! BÁTORI JÁNOS A fiatalítás Önmagában az életkor nem mindig minősít, most is van­nak és mindig lesznek harmincon túli fiatalok, s ugyan­úgy vannak és lesznek huszonéves „öregek“ az ifjúsági mozgalomban. A vezetőségek fiatalítása tehát rendkívül bonyolult probléma, nincs helye semmifajta mechanikus szemléletnek. Az élet természetes folyamatához tartozik viszont, hogy egyesek fölött elszálltak az évek, mások közben felnőttekké értek, így a természetes cserét maga az élet követeli. Számon tartani ezt a természetes folyamatot fontos po­litikai érdek. A SZISZ II. kongresszusának határozata is erre figyelmeztet: „Állandó feladat a tehetséges, fiatal tisztségviselők kiválasztása, képzésük és felkészítésük.“ Megfelel a XV. pártkongresszus határozatában megfogal­mazott követelménynek: „A Szocialista Ifjúsági Szövetség munkájában szem előtt kell tartani, hogy kulcsfontosságú a fiatalítás.“ Nyilvánvaló tehát a tennivaló. Most, az évzáró taggyűlések, a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség járási konferenciáinak idején ez a legaktuálisabb tennivaló. Tervszerű cselekvés nélkül persze nem lehet ezt megvalósítani. Tavaly a különböző szintű vezetőségek­ben 32,2 százalékban történt személyi változás ebből a szempontból. A fiatalításnak ez az aránya megfelel. Emlí­tésre méltó ugyanakkor, hogy tavaly a különböző szintű vezetőségekben 11,7 százalékban újraválasztottak 30 éven felüli vezetőket. Ez is helyes. Mégis emlékeztetünk a fiatalításra. Miért? A pionírcsapatokban, főleg az utóbbi évek során, rend­kívül tehetséges, jól felkészített nemzedék nőtt fel. Ha ennek a nemzedéknek legtehetségesebb, legrátermettebb tagjai nem kerülnek azokba a tisztségekbe, ahol már len­niük kellene, hibát követünk el. Nem arról van szó, hogy rögtön az iskolapadból állít­suk a fiatalokat a magasabb, felelős tisztségekbe, hiszen aranyigazság, hogy mindaz, amit a pionírcsapatban, az Iskolában megtanult valaki, csak módot, lehetőséget ad a továbbképzéshez, de egyetlen tizenévest sem tesz veze­tővé. Hiba, avult szemléletben gyökerező kifogás azon­ban, ha jelölésekor megkérdezik: Mit akartok tőle? Tavaly még pionír volt... Az ilyen és hasonló megjegyzések a fogyatékos kádermunkát leplezik. Ne feledjük: kiválasztást, képzést, felkészítést említ a SZISZ II. kongresszusának határozata. Ez a helyes ká­dermunka módszere. Ez a fiatalítás programja. Egyébként a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága tavaly a tisztségviselők 25 százalékának képzéséről, felkészítésé­ről gondoskodott a központi politikai iskola, két kerületi és három területi politikai iskola hosszabb tartamú tan­folyamainak megszervezésével. A tisztségviselők további húsz százaléka számára egyszeri, rövidebb tartamú tan­folyamot szervezett. Külön említésre méltó, hogy a leg­több üzemi szervezetben is hagyományos már a tisztség- viselők esti tanfolyamainak megszervezése. A kiválasztás utáni képzés, felkészítés tehát velejárója, természetes része a fiatalítás programjának. Reméljük, hogy a káros féltékenység, a megcsontoso- dott nézetek nem okoznak kárt ebben a programban, és az évzáró taggyűlések, járási konferenciák utáni jelentések a dinamikus fiatalítás eredményéről számolnak majd be. Meggyőződésünk, hogy azok a kommunisták, akik szív­ügyüknek tartják az ifjúság politikai nevelését, akik párt­feladat teljesítése formájában foglalkoznak fiatalokkal, a fiatalításnak, okos szóval, meggyőző érvekkel szereznek érvényt. HA}D0 ANDRÁS Néhány hónap múlva... Készülünk a Világifjúsági Találkozóra A XI. VIT ünnepélyes meg­nyitására néhány hónap múlv.a kerül sor, hiszen ezt a nagy jelentőségű találkozót július 28-a és augusztus 5-e között rendezik meg a Kubai Köztár­saság fővárosában, Havanná­ban. Ezer, meg ezer fiú, lány vesz majd részt a találkozón, melynek jelszava: „Összefogás­sal az imperializmus ellen, a békéért, a barátságéri/" Föl­dünk mindegyik részéből eljön­nek a találkozóra azoknak az ifjúsági szervezeteknek ,a kül­döttei, melyek ennek a jelszó­nak a jegyében küzdenek az emberiség szebb holnapjáért. Amerika legdélibb csücskéből, a távoli Óceánia szigeteiről, a forró Afrikából éppúgy, mint a szinte végielen kiterjedésű Szovjetunióból, a kicsinyke ‘ Lu­xemburgból. És közöttük lesz­nek a mi küldötteink is. A Világifjúsági Találkozó megrendezésének hagyománya 31 évvel ezelőtt kezdődött, 1947 nyarán, .amikor elsőként hazánkban, Prágában rendezték meg. Erre méltán büszkék lehe­tünk, mert világraszóló jelentő­ségű hagyomány megteremtői­A csaknem 250Ü dolgozót fog­lalkoztató Banská Bystrioa-i Tesla vállalat az idén több mint 325 millió korona érték­ben gyárt termékeket, 14 száza­lékkal többet, mint. tavaly. A képen A szocialista munka if­júsági műhelye címmel kitün­tetett munkahely dolgozóinak egy csoportja munka közben. (Pwlvétel: Tibor Babjak — CSTK) nek adtunk oühont annak ide­jén. Az idei találkozó azonban kü­lönleges lesz. Abban különbö­zik az eddigiektől, hogy Föl­dünk nyugati felén első ízben hangzik majd fel hivatalosan is n világ demokratikus ifjúságá­nak himnusza: Egy a Jelszónk: a béke... Ott, azon a kicsi szi­geten, melynek hősi népe a le­gendás hírű Fidel Castro, s a kommunisták vezetésével 1959- ben forradalmi utat választott, majd megkezd(e a szocializmus építését. Mi is készülünk erre a talál­kozóra. Jelenlegi legfontosabb feladatunk a küldöttek kivá­lasztása. Havannába Ifjúságunk legjobbjainak legjobbjait fogjuk elküldeni: fiat.al munkásokat, ifjú mezőgazdasági dolgozókat, középiskolásokat, néphadsere­günk ifjú katonáit, pionírokat és pionírvezetőket. Természete­sen fiatal sportolókat, művésze­ket Is, hogy hazánk ifjúságának minden rétege képviseletet kapjon. Hagyományosan jó és igaz baráti kapcsolat fűz bennünket a kubai Ifjú Kommunisták Szö­vetségének tagjaihoz, tehát ért­hető a törekvésünk: azt akar­juk, hogy vendéglátóink, bará­taink joggal büszkék lehesse­nek küldöttségünkre. Ezért ide­jében megkezdtük a felkészü­lést. A csehszlovák előkészítő bizottság már 1976. november 11-én megalakult. Részt vettünk a nemzetközi előkészítő bizott­ság tanácskozásán is, melyet 1977 áprilisában Havannában rendeztek meg. Ekkor állították össze, hagyták jóvá a XI. VIT programját, ekkor szervezték meg az Állandó Előkészítő Bi­zottságot, melyben képviseletet kaptak országonként, de földré­szenként is az ifjúsági szerve­zetek. Sőt, a nagyobb, haladó szellemű, nemzetközi szerveze­tek, az SFDM, a MSS, az OCLAE is képviseletet kaptak. A felkészülést szolgálta a SZISZ II. kongresszusa is, hi­szen a határozatok között ott szerepel: hogyan, miként kell hozzájárulni a Világifjúsági Ta­lálkozó megrendezéséhez. A múlt év szeptemberében az Ál­landó Előkészítő Bizottság mar Megkezdte működését, ott a helyszínen. Havannában. Októ­berben, a Bolgár Népköztársa­ság fővárosában, Szófiában megrendezték a Diákszövetsé­gek Nemzetközi Szervezetének a XII. kongresszusát, melynek egyebeken kívül egyik fő fel­adata: meghatározni, hogý mi­ként" készüljenek fel a Világif­júsági Találkozóra a középisko­lások, a főiskolások. December­ben Havannában megbeszélést tartott a BITEJ, az ifjú turisták ügyeivel foglalkozó nemzetközi bizottság, és megoldotta azokat a problémákat, melyek az ifjú turisták részvételével kapcsola­tosak. És azóta egyre* serényebb a munka az előkészítő bizottsá­gokban, hiszen néhány hónap múlva már Havannában zengik majd a küldöttek ezrei: Éljen a Világifjúsági Találkozó! Éljen a béke és a barátság! LADISLAV STRANSKÝ, a csehszlovák előkészítő bizottság titkárságának vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents