Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-15 / 46. szám, szerda

Összeforrlak üzemükkel LÁTOGATÁS A MOD&ANYI ORION CSOKOLÁDÉGYÁRBAN Az élelmiszeripari üzemek újfajta termékeinek megjelené­se a piacon mindig élénk érdeklődést vált ki a fogyasztók körében. Különösen az ínyenc falatok, a csemegék és az édesipari termékek keresettek. Például a Bon Pari néven idén nyáron először forgalomba hozott, különböző finom töltelék­kel ízesített cukorkának — a modranyi Orion Csokoládégyár termékének — népszerűségét bizonyítja, hogy amikor a gépso­ron bekövetkezett üzemzavar miatt néhány hétre eltűnt a pul­tokról, a fogyasztók panaszt emeltek a hiány miatt. Ma már ismét elégedettek a vevők, kedvük szerint válogathatnak a cukorkákban, amelyekből naponta 4 tonna hagyja el az üze­met. Ahol a karamellcukorkát fözilk A csarnokokat lárva minde­nütt kellemes csokoládéillat és mosolygó arcok fogadnak. Meg­tekintem a korszerű gépsorokat, s a körülöttünk foglalatoskodó fehérköpenyes, fehérfejkendős dolgozókkal váltott néhány szó­ból megtudom, hogy munkájuk nem nehéz ugyan, de mint mindenhez, ehhez is érteni kell, és ugyanilyen fontos kövecel- mény a lelkiismeretesség és a pontosság. Jindra Kozáková 17 eszten­deje dolgozik a gyárban: a ka­ramellcukorkát gyártó részleg lelke, az üzemi szakszervezeti bizottság tagja és a műhelybi­zottság elnöke, aki 10-tagú szo­cialista munkabrigádjával pél­daképe a többieknek. A színül- tig telt. 2500 liter szirupot és kondenzált tejet befogadó lét­rán megközelíthető tartályok közt sürgölődik. — A nyers­anyagok kitűnő minősége csak e hatalmas tartályok tisztán tartásával biztosítható — utal az amúgy is bonyolult munka ra. amelyet megnehezít a főző­házban uralkodó ?-5ség. A dolgo­zók mégsem cserélnék fel mun­kahelyüket mással, mert aki megszerette ezt a tevékenysé­get, az a környezetet is hama­rosan megszokja. A kollektíva a „Felelek mun­kámért“ néven ismert mozga­lom keretében a termékek még jobb minőségére, a termelési költségek csökkentésére és a munkatermelékenység emelésé­re törekszik. A munkaerőhiány és a takarékoskodás azonban további kötelezettségvállalások­ra készteti a dolgozókat, akik szabad idejükben az üzem körüli takarítási munkákból is dere­kasan kiveszik részüket. Olga Hájková, a műhelybi- zottaág tagja. 12 esztendeje te­vékenykedik a gyárban. El­mondja, hogy kollektívájuk minden tagjának van tisztsége. — Amikor Olgát választottuk j ea az üzemi étkeztetési bi­zottság elnökévé, megszűntek az üzemi konyhát ért gyakori panaszok — tájékoztat Jindra asszony, aki csak nagy ritkán szólal meg. A beszédnél fonto­sabbnak tartja a munkálat. Ez­zel magyarázható, hogy még a gyakori túlórázást is örömmel vállalja, hiszen — amint mond­ja — amióta meghalt a férje, senki sem várja odahaza, egye­dül él. Amikor pedig nincs rá szükség a gyárban, a kelleme­set a hasznossal összekötve a közép-csehországi Voticében élő húgát és gyermekeit látogatja. — Jól esik ez a kikapcsoló­dás, a gyerekeket nagyon sze­retem, a friss vidéki levegőn pedig valósággal újjáéledek. — De azért ott sem henyél Jindra asszony. Főz és szorgalmasan javítgatja a család fehérnemű­iét, és a nagymosást is elin­tézi, hogy megkímélje a húgát. A brigád tagjainak problémái csak a munkahelyükön azono­sak. Magánéletükben mindegyi­ket más-más gondolatok foglal­koztatják Olga asszony gyer­mekei már felnőttek. A házi munkában sokat segít a férje és a smíchovi pályaudvar ven­déglőjében kitűnő szakácsnő hí­rében álló 22 éves lánya. Anič­ka szerencsére otthon is hódol ennek a szenvedélyének, s nem­csak a családot tartja lói főzt- jével. ízletes kalácsaival édes­anyja kollektíváiét is gyakran ellátiŕi — Minthogy valamennyien dolgozunk, megértéssel viselte­tünk eai/más kötelességei iránt — mondia. Ennek köszönhető, hogv O'pr a?szonv sem sokall- 1a ^ 1980 végére várható — köny- nyebb lesz a dolgozók munká ja, mert a légkondicionálás jó­voltából megszűnik a hőség a főzőházban. Ez az előny gazda­sági eredményeik javulásán kí­vül minden bizonnyal a munka­erőhiány problémájának eny­hüléséhez is hozzájárul majd. — De azért itt is lehet jó mun­kát végezni — utal a két asz- szony az igazgató és az üzemi bizottság vándorzászlaira, ame­lyek már második esztendeje büszkeségei a szocialista mun­kabrigádnak. Beszélgetésünkbe a főzőházba belépő Božena Rothová mérnök is bekapcsolódik. A kezében levő üvegedények nugátot, va­lamint keserű- és tejcsokoládé- masszát tartalmaznak. — Min­ták — mutat az üzem minőség- ellenőrző osztályának vezetője az üvegekre —. A minőséget naponta ellenőrzik a laborató­Dobozokba kerül a különféle töltelékekkel ízesített csokolá­dé (ČSTK felvétele} riumban. Most éppen a kakaó­por miatt elégedetlenkedik. A minőségét, pontosábban durva őrlését kifogásolja. — Ilyen körülmények közt elkerülhetet­len a selejt — bosszankodik. A tervmutatókat azonban az objektív nehézségek ellenére is teljesíteniük kell. Ezt meg­könnyítik a külföldi és a hazai testvérvállalatokkal fenntartott kapcsolataik, amelyek a ta­pasztalatcserét lehetővé levő együttműködésen kívül a dol­gozók és gyermekeik gyakori találkozásaiban is megnyilvá­nulnak. Üdültetési csereakciók A gyár Liberec környéki üdü­lőközpontjában és a nyári idő­szakban a kb. 450 gyermeket befogadó dél-csehországi pio­nírtáborban nemzetközi csere­akciók is folynak. A moszkvai Babajev Csokoládégyáron kívül az NDK-beli Delitschi Csoko­ládégyárral és az Orionnak gé­peket szállító Ernigerodi Gép­gyárral is közös üdültetési ak­ciókat szerveznek. Olga asszony szívesen emlé­kezik vissza idei szabadságára, a Harz hegységben eltöltött kellemes napokra és ú| isme­rőseire, akikkel, bár nem be­szél németül, jól megértették egymást. Mert a barátságot — úgymond — a szavak helyett inkább a szív. az érzések táp­lálják. A dolgozók hétvégi kirándu­lásaik alkalmával gyakran lá­togatják a gyár autóbuszán szlovákiai testvérvállalatuk, a Figaro üzem dolgozóit Is. Az Orion gyár dolgozói a szenei (Senec), a Figaro dolgozói pe­dig a csehországi üdülőben ér­zik magukat otthonosan. A sétákra, a meghitt esti be­szélgetésekre, a tábortűz mel­lől felhangzó közös dalokra, a zsiványpecsenye sütésére gon­dolva felragyog az asszonyok szeme. Legközelebbi hétvégi ki­rándulásaikat a sobéslavi tá­borba tervezik.. Ezúttal nem a pihenés a céljuk: társadalmi munkában bekapcsolódnak a tábor karbantartásába és kor­szerűsítésébe. Nemcsak maguk miatt, hanem a többiekért is, akik a jól végzett, becsületes munka után ugyancsak megér­demlik. hogy egészséges, kelle­mes környezetben töltsék sza­bad idejüket. Ilyenek az Oi'ion gyár dolgo­zói. összeforrtak üzemükkel, amely nélkül — és ezt meg­győződéssel állítják — el sem tudják képzelni életüket. KARDOS MÁRTA Népi milícia a mezőgazdaságban |ó kezekben az iiányfttis Munkahelyén, a Bodrogszer- dahelyi (Streda nad Bodro­gom) Takarmánykeverő Üzem­ben — melynek vezetője — kerestük fel a Bodrogszerdahe- lyi Állami Gazdaság népi mi- líclaegységének parancsnokát, Timko Ferenc elvtársat. — Jókor érkeztek — foga­dott —, mert a takarmányke­verő üzemben felújítási, bővíté­si munkálatok folynak, áll a termelés, így akad időm beszél­getésre. — Milyen céllal alakult egy­ségük? — kérdeztem. — Maga a gondolat már 1968-ban megszületett — vála­szol Timko elvtárs. — Stefán Miklós igazgatóval és Csáji Lászlóval, az állami gazdaság üzemi pártbizottságának elnö­kével beszélgettünk annak ide­jén erről a kérdésről, s arra a következtetésre jutottunk, hogy Bodrogszerdahelyen is szüksé­ges megalakítani a népi milí- ciát. Abban a zűrzavaros idő­ben számba vettük, hogy a mi községünkben is van mit meg­védeni, ha a helyzet úgy kí­vánja. Hiszen itt székel a je­lenleg hétezer hektáron gaz­dálkodó állami gazdaság érté­kes állatállománnyal. Közsé­günk határában folyik a Bod­rog, ennek partjait egy fontos vasúti és egy közúti híd köti össze. Ezenkívül egy hatalmas terményraktár és a mi takar­mánykeverő üzemünk működik Bodrogszerdahelyen. Tehát in­dokolt, hogy kértük az illetékes szervek engedélyét egységünk megalakítására. Megértésre ta­láltunk, és 1971 óta működik egységünk. Kikből válogatták az egy­ség tagjait? — Többnyire az állami gaz­daság politikailag fejlett, fegy­verforgatáshoz értő dolgozói a tagjai egységünknek. Köztük a gazdaság igazgatója és a párt- bizottság elnöke is. Egységünk 80 százalékban munkásokból te­vődik össze. Nem véletlenül került ennek a népi milíciaegységnek élére Timko Ferenc elvtárs, aki ép­pen harminc éve tagja a CSKP- nek, fiatal kora óta jelentős tisztségeket lát el. Például több mint negyedszá­zaddal ezelőtt elnöke volt a Honvédelmi Szövetség Klrály- helmeci (Kráľovský Chlmec) Járási Bizottságának. A terüle­ti átszervezést követően azzal bízták meg, hogy Trebišovban megszervezze a Honvédelmi Szövetség járási bizottságát. Majd a trebišovi járási pártbi­zottság dolgozójaként tevékeny­kedett mindaddig, amíg 1969- ben átvette a Bodrogszerdahe­lyen felépített új takarmány­keverő üzem vezetését. Ezen a területen is példásan végzi munkáját. Az irányítása alatt dolgozó 26 tagú kollektí­vából olyan sikeresen dolgozó közösséget kovácsolt, amely kezdettől fogva, minden évben túlteljesíti termelési feladatát, s a szakágazatban dolgozó szo­cialista munkabrigádok közül elsőként nyerte el az arany fo­kozatot. Megkapta a CSSZBSZ és a CSKP XV. kongresszusa brigádja címet is. — A népi milíciával, a Hon­védelmi Szövetségben ellátott tisztségemből eredően, hosszú éveken át szorosan együttmű­ködtem — mondta Timko elv­társ. — És a milíciának egyéb­ként is hagyományai vannak családunkban. László testvérem Ostraván volt a népi milícia parancsnoka, már meghalt. A másik testvérem, Sándor pedig a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Művek népi milícia- egységének tagja. Timko elvtársról közismert, amit elvállal, becsülettel telje­síti is. Ezt igazolják az elis­merő oklevelek, a különböző kitüntetések, ötvenedik szüle­tésnapja alkalmából megkapta a „Kiváló munkáért“ állami ki­tüntetést, viselője a „Népi mi­lícia példás parancsnoka“ jel­vénynek, a CSKP, a népi milí­cia és a Honvédelmi Szövetség különböző emlékérmeinek. Elfoglalt ember. Az eddig fel­sorolt tisztségeken kívül immár második megbízatási időszak­ban képviselője a Kelet-szlová­kiai Kerületi Nemzeti Bizott­ságnak, az utóbbi választások óta pedig tanácsának is tagja. Szerinte mindenre jut idő, ha az ember jól osztja be, szívvel- lélekkel, helyes hozzáállással látja el mindazt, amivel meg­bízzák. Timko elvtárs szemé­lyében a népi milícia egységé­nek irányítása is jó kezekbe került. K. G. Ea » Issz a munka Az új. korszerű gyár felépí­tése után — üzembe helyezése A népi milícia járási pa­rancsnokságán vetették fel a gondolatot, hogy a V. I. Lenin Pamutipari Művek Lévai (Levi­ce) Üzemében, amely zömmel nőket foglalkoztat, női rajjal bővítsék a milíciaegységet. Két éve már, hogy a gondolat való­sággá vált, s a kilenc nőből ál­ló raj ma már az egység szer­ves részét képezi. — Éppen gyermekgondozási szabadságról tértem vissza a munkahelyemre, amikor felszó­lítottak, hogy Irena Cokovával (jelenleg a raj parancsnoka) gondolkodjunk azon, kiket le­hetne számba venni a raj létre­hozásához. Nem volt könnyű feladat, mert akkor még sok­kal kevesebb volt a párttag és tagjelölt a női dolgozók kö­zött, s olyan is akadt, aki hal­lani sem akart a dologról — emlékezik vissza Antónia Du- rovská, a rajparancsnok he­lyettese. — Én meg irigykedtem, hogy nem lehetek a kiválasz­tottak között, mert még nem voltam párttagjelölt — szólt közbe Bibiána Berkešiová, a SZISZ üzemi szervezetének el­nöke, aki egy éve már szintén milicista. — A felvételt megelőző be­szélgetések, az eskü és az alapismeretek elsajátítása óta az éjszakai gyakorlatok kivéte­lével — az eddig, még nem volt kötelező számukra —, minden akcióban részt vesznek a női raj tagjai Is. Kitűnő eredmé­nyeket érnek el például lövé­Egyenlőség egyenruhán szetben, némelyikük még a fér­fiakon is túltesz — mondja Jozef Bačkôr, az egység pa­rancsnoka. A két nő mosolyogva hall­gatja a dicséretet. — Soha nem fe­lejtem el, amikor először lőttem gép­pisztolyból, egy hé­tig kék volt utána a vállam — mondja Bibiána. — Én meg, ha eszembe jut, még ma is derülök raj­ta, hogy amikor Bibiána kilencven férfi között egye­dül menetelt az ünnepélyes esküté­telre, hátam mö­gött a nézők közül valaki teljes ko­molysággal megje­gyezte: „Nézzétek, az a férfi elfelej­tett nadrágot húz­ni“ — meséli An­tónia Öurovská. — Eleinte, azt hi­szem, az egység­ben is szokatlan volt a jelenlétünk, de most már nemcsak itt, hanem más egy­ségekkel folytatott közös gya­korlatokon is megszoktak ben­nünket. A Segítőkészséggel, ta­nácsadással azonban soha, a kezdet kezdetén sem volt prob­léma. Ez pedig a nők igyekezeté­nek, aktivitásának is köszönhe­tő. Minden iránt érdeklődnek, semmilyen közös munkától, fel­adattól nem húzódoznak. Mint a parancsnok elmondta, kíilö­Bibiána Berkešiová a nagysallól pionírokkal beszélget a népi milícia küldetéséről. ,Ľudovít Drmlík felvétele) nősen sokat segítenek a pioní­rok számára szervezett rendez­vények során. Az egység ugyanis baráti kapcsolatot tart fenn a nagysallól (Tekovské Lu- žany) Alapfokú Kilencéves Is­kola pionírjaival és a járási pionír- és ifjúsági házzal. Be­szélgetéseket, előadásokat szer­veznek a gyerekek számára, s szakavatottan bekapcsolódnak a pionírok, tanulók honvédelmi gyakorlatainak szervezésébe, lebonylításába. — Számunkra és a gyerekek számára is élményt jelentenek a közös rendezvények. Hálás és hasznos a velük való fog­lalkozás — mondja Bibiána. — A gyerekek levelei, melye­ket a milíciaegységnek írnak, bizonyítják, hogy nem formális, hanem valóban baráti és aktív az együttműködés. A baráti szlovák és magyar tanítási nyelvű iskola és a pionírház legtevékenyebb, legügyesebb pionírjait a Februári Győzelem és a népi milícia egységek megalakulása 30. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi gyűlésükre Is meghívják. — A jövőben a pionírok mel­lett többet szeretnénk segíteni üzemünk szakmunkástanulói­nak Is — mondja a terveikről szólva Bibiána. — Tanulólá­nyaink tavaly a Dukla orszá­gos honvédelmi versenyen ötö­dik helyen végeztek. Módunk­ban áll többet foglalkozni ve­lük, s így Idén esetleg még jobb eredményt Is elérhetnek. Az eltelt két év alatt a lévai nők bebizonyították, hogy milí- ciatagként is helyt tudnak áll­ni. Idén a női rajt további négy taggal bővítik, s ez azt igazol­ja, hogy helytállásukat értéke­lik Is. FLÖRIÁN MÁRTA 1978 II. 15. 6

Next

/
Thumbnails
Contents