Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-14 / 14. szám, szombat
Siiiffik meg a gyerekek I Azt mondják, hogy a baleset, a szerencsétlenség, a sérülés a műszaki haladásért fizetett adó. Első pillantásra ez meggyőzőnek tűnik: az egyre tökéletesebb technika az embert mind gyorsabb életritmusra kényszeríti. Másrészt azonban az ember csak korlátozott mértékben tud alkalmazkodni pszicho- jizíológiai tulajdonságaival a megváltozott körülményekhez. Ilyennek tűnik a helyzet az első pillantásra. Csakhogy még távolról sem aknáztuk ki a balesetek száma csökkentésének összes lehetőségeit. Ezzel a kérdéssel foglalkozik A. O. DOB- RUSINNAK, a Szovjet Tudományos. Akadémia tagjának tanulmánya, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Van egy 400 000 lakosú város a Balti-tenger partján, a 400 ezer lakosból 70 000 gyermek. Mindem évben 12 000 gyermek szorul elsősegélynyújtásra, 600- at kórházba szállítanak, közülük 15-en, 18-an meghalnak. A gyermekek és a fiatalok körében a halál leggyakoribb oka a baleset, amely minden betegséget túlszárnyal. Feltehetjük a kérdést: lehetne-e csökkenteni a balesetek számát és ha igen, hogyan. Nem ismerjük környezetünket A balesetekről általában elmondhatjuk, hogy mindent nem lehet előre látni. De valóban így van ez? A balesetek túlnyomó többsége tipikus helyzetekben következik be. E tipikus helyzetek száma korlátozott, a kisebb-nagyobb variációkkal törvényszerűen ismétlődnek. Sajnos, a legtöbb ilyen helyzetet sok ember nem ismeri. Sokan nem tudják például, hogy a legtöbb egy-hároméves gyermek vízbefúlás következtében hal meg. A gyermekek e korban könnyen elveszítik egyensúlyukat és arccal a pocsolyába vagy a patakba esnek, sőt elég, ha csupán 10—20 centi- méteres vízbe. Ilyenkor nem tudják visszatartani lélegzetüket, vizet szívnak be levegő helyett, és szinte a földön fulladnak meg. A Szovjet Tudományos Akadémia foglalkozott azon közlekedési balesetek okaival, amelyeknek a gyalogosok is részesei. Kiderült, hogy gyakorlatilag minden baleset (az ilyen balesetek 95 százaléka), amelynek gyermekek is részesei voltak, 27 tipikus helyzet valamelyike. A közlekedési helyzetek megoldásában a megfigyelés igen fontos szerepet játszik. Tíz szerencsétlenül járt gyermek közül kilenc és tíz szerencsétlenül járt felnőtt közül nyolc nem vette idejében észre a közeledő gépjárművet, és — tévesen — azt hitte, hogy biztonságban van. A szerencsétlenül járt gyermekek két harmada és a felnőttek két ötödé nem vette észre a veszélyesen közeledő közlekedési eszközt, mégpedig azért nem, mert a járművet valami eltakarta előle (persze a sofőr sem látta őket). Minden szerencsétlen következménnyel járó tipikus helyzet igen egyszerű. Csakhogy az iskolákban nem oktatják ki a gyermekeket, mit kell tenniük az Ilyen veszélyes helyzetekben. Sem a szülőket, sem gyermekeiket, sem a gépjármű- vezetőket nem tanítják meg, hogyan kell helyesen reagálni az ilyen helyzetekben. Nem vagyunk képesek előre látni a veszélyt A közúti balesetekről manapság úgy beszélünk, mint ami természetes tartozéka mindennapi életünknek. Érthetetlen, hogy mindazt, amivel az emberiség történelme során nem tudott megbirkózni magától értetődőnek vette. A középkorban a járványokat, napjainkban pedig a baleseteket és a katasztrófákat. Van olyan vélemény Is, hogy a balesetek a civilizáció természetes velejárói. ezt az árat kell fizetnünk a tudományos-műszaki haladásért. Negyedmillió ember halálát? Ez lenne a motorizálás ára? Csakhogy a balesetek okát nem a civilizációban és a műszaki haladásban kell keresni. A szerencsétlen esetek törvényszerű következményei annak, hogy az ember nem alkalmazkodik a potenciálisan veszélyes környezethez. A probléma egyenlete egyszerű: az önismeret hiánya plusz a környezet Ismeretének hiánya egyenlő az alkalmazkodóképesség hiányával. A bölcsőtől a gépjárműszerencsét le nségig Megszületett a gyermek. Sem- milyes tapasztalatai sincsenek. Mivel él és fejlődik, tapasztalatai napról napra sokasodnak. Például a gyerekkocsi mellé odaállították a tévékészüléket, s a gyermek tudat alatti érzékei felfogják a tévé képernyőjén látható képsort. A gyermek fokozatosan megismeri a tévé- készülék tulajdonságait, aztán rájön arra, mire szolgál az alsó gomb. Ehhez az alsó gombhoz igyekszik hozzáérni mindennel, ami a keze ügyébe kerül, csavarral, fésűvel, dróttal. A tárgyaknak csak egyoldalúan ismeri a célját. Mindennek csak a jó és hasznos tulajdonságait tudatosítja, a veszélyeseket annál kevésbé. Számára a dolgoknak csak jó tulajdonságaik vannak, rosszak sohasem. Sajnos, erre a szülők nem mindig gondolnak. Vajon miért nincsenek minden háztartásban, ahol apró gyermekek vannak, számukra hozzáférhetetlenné téve az áramütés veszélyével fenyegető tárgyak? Talán azt sem figyelte meg senki, hogy a kisgyermek könnyen elsajátítja azt a veszélyes szokást, hogy kirohan „rejtekhelyéről“ anélkül, hogy jobban körülnézne nincs-e valami a mellette levő tárgyak mögött. Ha a lakásban ily módon kirohan a szekrény, az asztal vagy a fotel mögül, legfeljebb az a veszély fenyegeti, hogy összekoccan egy másik gyermekkel vagy egy felnőttel. Ennek következtében kialakul benne az a gondolatkomplexum, miszerint, látom a tárgyat, így azt is tudom, hogy mögötte nem rejtőzik veszély“. És ha a gyermek ezzel a berögződéssel megy ki az utcára, könnyen baj történhet, gondolkodás nélkül rohan az úttestre vagy az útkereszteződésbe, és máris motorkerékpár vagy gépkocsi kerekei alá kerülhet. Vagy mondjuk, kirohan egy álló autóbusz vagy teherautó mögül anélkül, hogy körültekintene. Hiába figyelmeztetjük, olyan sokszor gyermekeinket:,,Ne rohanj az autóbuszra, s csak a zebrán menj át az úton“, mindez csak falra- hányt borsó marad, ha nem párosul megfelelő szokással, s a gyermekek az adott helyzet hatása alatt elfelejtik az intő szavakat. A statisztika azt mutatja, hogy az úttestre körültekintés nélkül kirohanő, vagy a kilátást eltakaró tárgy mögül kiszaladó 10 000 gyermek közül egyetlenegy rohan egy arra haladó gépjármű kerekei alá. Ha a gyermek veszélyes helyzetbe kerül, 300 eset közül csak egyetlenegy esetben menekül meg a katasztrófától. Mégis az esetek túlnyomó többségében a gyermekek úgy rohannak ki a forgalmas utcára, hogy ennek számukra semmilyen következménye nincs. Helytelen viselkedésük tehát büntetlen marad, így aztán a meg nem állapított, a meg nem büntetett hibát a gyermek helyes cselekedetként könyveli el, és a jövőben Is nagy bizonyossággal megismétli. Néha 20—50 évig sem tud az ember megszabadulni attól a szokásától, hogy „rejtekhelyét“ körültekintés nélkül hagyja el. Az ilyen szokás pedig előbb vagy utóbb tragédiához vezethet. Kit terhel a felelősség? Felvetődik a kérdés: milyen intézmény felelős a háztartási balesetek megelőzéséért. Nem arról van Itt szó, hogy ki tesz valamit a balesetek következményeinek felszámolásáért (ez főleg az egészségügy dolga), hanem a balesetek megakadályozásáért. Ilyen intézmény egyszerűen nincs. Sem a családban, sem a társadalomban nincs oly személy, aki viselné a felelősséget a megelőzés és a gyakorlat közti ellentétek következményeiért. A közlekedésbiztonsági tanfolyamok csak a szavak szférájában mozognak, csak a lehetséges következmények tudatosítását tudják elősegíteni. A közúti közlekedés szabályai, a tűzrendészen szabályok, meg ilyen szabályok és olyan szabályok . .. szavak, szavak, és harmadszor is csak- sza - vak... Csodálkozhatunk hát, ha a szabályokkal teletömött fejű embert, akinek nincsenek meg a szükséges megszokásai, baleset éri, vagy meghal amiatt, mert megszegte a szabályokat? Azt mondjuk erre, hogy az illető fegyelmezetlen és figyelmetlen. Pedig nem lenne helyesebb sok esetben azt mondani, hogy az illetőnek nincs védőmegszokása, helyzettapasztalata, képtelen előre látni a reá leselkedő veszélyt? A helyes reagálás berügzíté- séhez tehát nemcsak a szabályokat kell tanulmányozni, hanem a szabályok érvényesítését konkrét példákon, valódi helyzeteken kell gyakorolni. Ehhez nagymértékben hozzájárulhat a diafilm, a mozi és a televízió. A probléma hatékony megoldása érdekében távlati kutatási programokat kell kidolgozni, sok ezer balesetet és veszélyes helyzetet kell elemezni, minden helyzet esetében fel kell állítani a baleset okának valószínű hipotézisét, a baleseteket rendszerezni kell, ki kell emelni a tipikus eseteket. Sajnos, a közlekedési balesetekkel kapcsolatos információk mai rendszere nem tökéletes. A dokumentumok a leggyakrabban nem említik meg, valójában hogyan következett be a baleset, hiányoznak a balesetek okaira fényt derítő lényeges adatok. A kórházakban és az elsősegélynyújtó helyeken rendszerint csak a „gyógyászati“ információkat jegyzik fel. De hogyan küszöböljük ki az életveszélyes helyzeteket, amelyekről azt szokás mondani, hogy „hajszál híján a gépjármű kerekei alá került“? Ez már a pszichológusok feladata, nevelniük kell a gyalogosokat a közúti közlekedésben a helyes magatartásformák tiszteletben tartására, fel kell használniuk a baleset nélkül közlekedő gépjárművezetők tapasztalatait. Ä valószínűség előre látásának fontos tényezője az emóció, az érzelmi tényező. Amennyiben szükséges, hogy az ember meg tudja jósolni az egyes helyzetek következményeinek valószínűségét, az Iskolában a gyermekeknek nemcsak tudást kell adni, hanem az - előrelátó-képességet is gyakoroltatni kell velük. Az irányítással foglalkozó szakembereknek mélyebben kell elemezniük az embernek és környezetének kapcsolatát, főleg a nagyvárosi életformát véve alapul. Az első kísérletek egyikét ezzel kapcsolatban Tal- linnban végzik U. Szibur fősebésznek és V. Nemszadzenak, Moszkva főgyermeksebészének kezdeményezése alapján. A kísérlet eredményeit fel fogják használni az ember balesetvédelme rendszerének töké'etesí- tésére. mégpedig főleg Moszkvában. A közlekedési balesetek problémája nem egyszerű, de mégis meg kell oldani, szembe kell vele nézni. Az idő nem várat magára. A kérdéssel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy minden évben érdekes versenyt rendez más állami intézményekkel együttműködve a Plonerszkaja Pravda szerkesztősége. A gyermekek számára megrendezett akcióban mintegy 100 ezren vesznek részt. Tény, hogy egy év alatt a versenybe benevezők jelentkezési ívei 3 tonnát tesznek ki. Ez is bizonyítja, hogy a Szovjetunióban mekkora érdeklődés mutatkozik a közlekedés okozta problémák leküzdése Iránt. Becsülettel heSytáüS Január 15-e a csehszlovák tüzérség és rakétaegységek naDia Az erdő csendjét hirtelen motorbúgás veri fel. Acélkígyóként gyorsan a tüzelőállás felét tart a sorozatvezető üteg. A katonák arcán komolyság ül. Nem is csoda, hiszen éleslövészettel egybekötött gyakorlaton vesznek részt. Gondolkodásra azonban nem marad idejük, máris felhangzik a parancsszó. Irányzék ... távolság — ismételte a rádiós a törzstől kapott parancsot. Aztán eldördültek az első lövések ... Amíg a sorozatvetők tüzeltek, a törzs gépkocsija mellett Kalocsányi Gábor gépkocsivezető, a szakminősítési jelvény tulajdonosa az üzemanyag és az olaj szintjét ellenőrizte. Megnézte, jól működnek-e a fényszórók. Tudta, hogy éjszaka tüzelőállást változtatnak, s ha nem lesz rendben a gépkocsija, lemarad a többitől. Amikor másnap visszatértek a laktanyába, újra találkoztunk. Forró Vincével a löveg- vontató jármű kerekét vették le, majd hozzáfogtak a fékdob szétszedéséhez. Szó nélkül dolgoznak, csak a fémhez ütődő szerelőkulcs kopogása hallatszik olykor-olykor. Václav Barborlca tiszt észreveszi, hogy figyelem munkájukat és mellém szegődve megjegyzi: — Az ügyes katonák mindenkor feltalálják magukat. Egyébként katonáink a gépjárműveket szociális gondozásba vették. Kalocsányi közlegény Kalocsai Gábor a gépjármű karbantar* tása közben immár második éve baleset nélkül közlekedik, és jó eredményeket ér el az üzemanyag megtakarítása terén is. A Bátorkeszi (Vojnice) születésű fiú, a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár dolgozója példásan teljesíti állampolgári kötelességét. A néphadseregben új barátokat szerzett, élettapasztalatra tett szert. Gyakran vált levelet egy hazai kislánnyal. Amikor majd leszerel, büszkén mondhatja magáról: becsülettel helytálltam, úgy mint harminchárom évvel ezelőtt a csehszlovák tüzérek laslónál. Kép és szöveg: Josef Honzer APftÓHIRDETES H Kulturális szervezet bratislavai székhellyel — üzemi ellenőri és — kiiny vtárosi beosztásba munkaerőt keres főiskolai végzettséggel és gyakorlattal. Közelebbi információt kérhetnek a következő telefonszámokon: 533 94, 528 07. ŰF-1 egészséget és nyugodt, békés öregséget kívánnak fia, menye, lánya, unokái, lino- kamenyei, unokavejel és dédunokái 0-38 9 C s a d i Imrének, Feketenyék (Čierna Voda] A legdrágább férlnek, édesapának, apósnak és nagyapának 60. születésnapja alkalmából sok szerencsét, boldogságot, erőt, egészséget és hosszan tartó boldog életet kívánunk, hogy sokáig éljen szerettei körében. Köszönet a hűséges odaadásért, amit ez ideig tőle kaptunk: szerető felesége, három lánya, két fia, menye, három veje és tíz szerető kis unokája 0-44 B8 40 éves komoly, idegileg legyöngült nő szeretne megismerkedni 40—50 év körüli férfival házasság céljából. Jelige: Megértés. 0-42 38 40/175 elvált szakmunkás, három gyermek apja, szerető feleséget és jó anyukát keres 5 és 12 éves kislányainak, valamint 9 éves kisfiának. Alkoholisták kíméljenek meg! Jelige: Közösen egymásért. ‘ 0-43 adásvétel S3 Fájó szívvel emlékezünk drága halottunkra, a jó férjre, édesapára és nagyapára. Illés Gézára, (Zemné — Szimő), akit a kegyetlen halál 1977. január 26-án 62 éves korában ragadott kt szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek reá szeretettel, és szenteljenek számára egy néma pillanatot ezen a szomorú évfordulón. Gyászoló felesége, fia, menye, valamint unokái. Erika és Marika 0-38 55 Eladó 230 kg-os hízó sertés. Nová Dedinka, Hlavná 63, Bratislava vidéki járás. 0-31 (S Eladó liba- és kacsatömő, darabja 50 korona. A. Kaslnec, Plu- hova 64, Bratislava. 0-32 Eladó családi ház kerttel Far- nad (Farná) községben + 11 ár szőlő, megegyezés szerint. Vétel után azonnal beköltözhető. Érdeklődni Zoliozovcén. Dózsa u 20 szám alatt lehet. 0-37 Eladó Búčon a 161 es számú ház nagy kerttel. Érdeklődni a szomszédban lehet. 0 41 SS Szoboszlai Imrének, Üalova 50. születésnapja alkalmából szívből gratulál, erőt, egészséget és még nagyon hosszú, boldog éle tét kíván felesége és három fia 0-15 9! Drága édesapánknak, Nagy Zoltánnak, Sajógömör (Gemer) 66. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak és még* nagyon hosszú, boldog életet kívánnak felesége, gyermekei. menye, veje és unokái 0-35 & Porubszky Lajosnak, Zselíz (Želiezovce] 80. születésnapja alkalmából szeretettel gratulálnak, további jó Összetört, fájó szívvel mondunk köszönetét mindazon rokonoknak, szomszédoknak, a vadásztársulat és halásztársulat tagjainak, a szövetkezet tagjainak, barátoknak és Ismerősöknek, akik 1977. december 22 én elkísérték utolsó útjára az 57 éves korában elhunyt drága férjet, édesapát és nagyapát, C z a f i k Jenőt a felsőszeli temetőbe Köszönetét mondunk mindenkinek a koszorúkért és virágokért, amelyekkel enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, lánya, veje és unokái 0-151 gs Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak, a zenekarnak, szomszédoknak, utcabellek- nak, falubelieknek és a vivőknek, akik 1977. december 25-én elkísérték utolsó útjára a vezekényi (Vozokany) temetőbe a 63 éves korában, hosszú betegség után elhunyt drága jó, felelthetetlen férjet, édesapát, nagvapát, Sárközi Istvánt. Külön köszönetét mondunk mindenkinek, aki részvétével enyhítette mély fájdalmunké* Gyászoló felesége leá iya. fia, menye, veje és 5 unokája 0-34 1978. I. 14. 6
