Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-13 / 13. szám, péntek
A marxista szociológia helyzete a kor politikai küzdelmeiben 1978. I. 13. Voltak, vannak és az emberi társadalom fejlődésében vitathatatlanul a jövőben is lesznek olyan események, amelyek hosszú évtizedeken át befolyásolják egyes népek szociálpolitikai fejlődését. így például a ltí. század végének eseményei — különösen a nagy francia forradalom — nemcsak az akkori Európa szociálpolitikai fejlődését határozták meg, hanem eszmei áramlatai révén nagymértékben halottak a 19. század társadalmi folyamataira is. Még ennél is sokkal nagyobb és radikálisabb hatást gyakoroltak az egész emberiségre az 1917. októberében lezajlott események. Mérföldkövei voltak annak a történelmi törvényszerűségnek, hogy a szocializmus kifejlődése az egyedüli humánus és reális alternatívája a további civilizált életnek a földön. A szocializmus ezzel átvette a meghatározó, történelmi kezdeményező szerepet. Fejlődése — a materialista dialektikának köszönhetően — a jelenkori társadalmi fejlődés bonyolult folyamatainak megismerésén alapul. Ez a megismerés lehetővé teszi, hogy egyesítsük, és reális utakon, reális célok felé vezessük a néptömegeket. Az elméleti tevékenység fő küldetése a proletariátus történelmi küzdelme új feltételeinek és lehetőségeinek megértése és elemzése. A társadalmi dinamizmus megismerését, a társadalmi tudat változásai által előidézett új helyzetek tanulmányozását, a polgársággal vívott ideológiai, gazdasági és katona-politikai küzdelem tapasztalatainak általánosságát minden alapvető pártdokumentum igen fontos feladatnak tartja. A marxizmus nemcsak azért élő, fejlődő tanítás, mert tudományos és módszertani bázisa á kommunista pártok politikájának, ami lehetővé tette a szocialista építés reális tudományos programjainak és terveinek kidolgozását, hanem azért is, mert a társadalmi gyakorlatban és korunk küzdelmeiben állandóan fejlődik és új eszmékkel gazdagodik. Élő és minden irányban fejlődő tanítás már azon képességénél fogva is, hogy meg tudja magyarázni a helyzetek okait, megmutatja a munka felszabadításához, az emberek közötti egyenlő kapcsolatok megteremtéséhez és a jelen égető problémáinak megoldásához vezető utat. Ezért a marxizmust társadalmi derűlátással teli tanításként kell jellemezni, olyan tanításként, amely egyúttal az emberiség legreálisabb és legnemesebb vágyai valóra váltásának a programja. A 20. század elején nemcsak fokozódott az osztályharc, amelynek súlypontja Oroszországba tevődött át, hanem a természettudományi ismeretek tömkeleg© gazdagította a tudományt. Nem véletlenül szokás erről a korszakról azt mondani, hogy a fizika aranykora. Ebben a bonyolult helyzetben Lenin nemcsak megvédte, hanem jelentős mértékben továbbfejlesztette a dialektikus materialista gondolkodást, s ezzel kapcsolatban álláspontját így fejtette ki: Marx elméletére egyáltalán nem úgy tekintünk, mint valami végleges és érinthetetlen dologra, éppen ellen- kezűleg, meg vagyunk győződve arról, hogy Marx tanítása csak alapkövét helyezte le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak minden tekintetben tovább kell fejleszteniük, ha lépést akarnak tartani az élettel. A leninizmus tehát a dialektikus materialista elmélet új ismeretekkel való gazdagítása. Az elméleti tételekbe foglalt ismeretek visz- szatükrözik a társadalom fejlődésének új helyzeteit és a természetről alkotott új ismereteket. Csak egyetérthetünk M. B. Mitinemmel, aki azt írta, hogy Lenin a szovjet társadalom első szociológusa volt. Elemezte a forradalom utáni és a forradalom előtti Oroszország (1905 —1917) társadalmi szerkezetét, észrevette a társadalmi csoportok és rétegek (munkásosztály, parasztság, földbirtokosok, nagy- és kispolgárság, állami bürokraták), a társadalmi intézmények és a nemzetiségek helyzetét. Felfedte a társadalmi szerkezet bonyolult kapcsolatait, elemezte a munka- és a kultúra problémáit, foglalkozott a nemzetiségek közti különbségek, a város és a falu közti- ellentétek felszámolásával. . A szociológiai kutatáshoz méltó tudományossággal elemezte az orosz és a nemzetközi társadalmi élet legfontosabb tényeit és folyamatait. Elemezéseit egybekapcsolta a munkásosztály forradalmi küzdelmével. Elmondhatjuk, hogy Lenin munkássága a 20. század forradalmi mozgalmát a kor legnagyobb szociológiai problémáival egyesíti. Aki szociológusként munkáját a marxista módszertanra alapozva végzi, bizonyára észreveszi, hogy Lenin kidolgozta a szociológiai elmélet materialista alapjait. Leninistának lenni Számunkra azt jelenti, hogy erőnktől és lehetőségeinktől függően tárgyszerűen és kompromisszummentesen kell megoldani az összes megoldásra váró problémát, s tudományos kutatómunkával kell válaszolni a társadalmi élet által felvetett kérdésekre. Hogy milyen sok és bonyolult kérdésről van itt szó, ezt megmutatta pártunk XV. kongresszusa és a CSKP KB Elnökségének A csehszlovákiai társadalomtudományok fejlődése, jelenlegi helyzete és feladatai című dokumentuma. Ezeket a problémákat a reakciós polgári filozófiákkal és a szociológiai pozitivizmus összes jelenségeivel vívott harc közepette oldjuk meg. A polgári szociológia mély gyökereket eresztett a ma már ugyan letűnő, de még mindig befolyásos és erős tőkés világban. Egyúttal alkalmazkodni képes és tapasztalatai is vannak. Nem árt, ha megemlítjük, hogy képes sokáig olyan kérdéseken és problémákon kérődz- ni, amelyeket mi néha egy kéz- legyintéssel elintézünk. Azt sem fölösleges ismételten- hangoztatni, hogy világnézetünk tisztaságáért vívott küzdelmünk mindig fontos feladat volt és az is marad. Harc ez a polgári filozófia és szociológia ellen, s egyúttal a marxista megismerés rendszeres fejlesztése. E fejlődés természetesen magával vonja a nézetek konfrontációját, az alkotó tudományos vitákat, ellentéteket és polemizálásokat. „Ha ellentétek találhatók a marxizmus—leninizmus általános elveinek bázisára épülve és ezek nem kerülnek a tudományosság határai mögé, akkor jelentős eszközei a tudományos haladásnak és az eszmei nevelésnek ...“ mondja ki a CSKP KB Elnökségének már említett dokumentuma. E követelmény érvényesítését nem szabad úgy értelmezni, hogy a szociológusnak minden értekezése elején meg kell ismételnie a történelmi materializmus összes általános elvét és következtetését és ha már „megtette, amit elvártak tőle“ a téma miniatürizálásával és tapasztalati leírás útján szabadon és könnyedén a már rég szeszélyesnek nyilvánított vizekre evez. Amilyen könnyedséggel figyelmeztethet ugyanis a bevezető részben az ilyen szerző az osztályliarc fontosságára, ugyanilyen könnyedséggel képes flörtölni a pozitivizmussal. Ugyanígy aligha lehet helyeselni annak a szerzőnek az eljárását, aki ugyan bírálja a polgári szociálfilozófiai és szociológiai elméleteket, mégis olyan szerzőkre és művekre támaszkodik (s ugyanezt javasolja az olvasóknak is) akik ma nemcsak nézeteikkel, hanem fizikailag is emigráltak a szocialista világ határai mögé és elvetették mindazt, ami a szocializmussal kapcsolatos'. Az ember csodálkozva veszi észre, hogy M. Jirková Polgári szociálfilozófiai és szociológiai elméletek című könyvében sokszor szerepel a neve annak a Z. Baumannak, aki emigrációban írt pamfletjeiben any- nyira agresszívan támadja a lengyel szociológiát és elvet mindent, ami őt valaha is a marxizmushoz fűzte. A marxista szociológia a szocializmust tükrözi. Azokkal a küzdelmekkel áll kapcsolatban, amelyek a magántulajdon megszüntetésére, a tőke hatalmának felszámolására, valamint a szocialista és a kommunista kapcsolatok megteremtésére irányulnak. Ezzel szerves részévé válik a világ megváltoztatásáért vívott forradalmi küzdelemnek. A polgári szociológia olyan társadalmi gyakorlatot tükröz vissza, amely a tőkés társadalom osztályellentétein alapul. Ezt a tényt semmilyen „objek- tivizmus“, a társadalmi jelenségek és folyamatok semmilyen elemzése sem szünteti meg. Ez csak arra jó, hogy leleplezze a polgári szubjektivizmus osztályjellegét. A marxista szociológusok számára teljesen értelmetlen a társadalmi folyamatok „pártatlan“ elemzéséről alkotott illúzió. Éppen ellenkezőleg mi teljes mértékben azonosítjuk magunkat a párt, a dolgozó nép küzdelmével és tevékenyen részt veszünk ebben a küzdelemben. A marxista szociológus tevékenységét a szocialista hazafi- ság és internacionalizmus hatja át. Nincs annál becsületesebb, miint azoknak az oldalán állni, akik a dolgozók érdekeiért küzdve vesznek részt a két ideológia, a két világnézeti irányzat egyévszázados harcában. A szociológiai megismerésben is ismételten bebizonyosodik az a már ezerszeresen bebizonyosodott tény, hogy az emberi haladást szolgálni csak a társadalom forradalmi erőinek oldalán, a kommunista mozgalom és a szocialista világrendszer oldalán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom oldalán állva lehet. KAREL RYCHTARÍK KÉT ÚJ KÖNYV A nemzetközi kommunista mozgalom dokumentumai ,(1945—1976) A Szlovákiába érkező szovjet sajtót, főleg a szaklapokat a Postai Hírlapszolgálat kassai (Košice) központjában osztályozzák. Szlovákiába 1805 szovjet lap és folyóirat jár mintegy 450 0U0 példányban. A képen: Anna Onderková (baloldalt) és Mária Habacíková a szovjet folyóiratokat osztályozzák. (Felvétel: A. Haščák — CSTK) Határozatok, irányelvek, levélváltások tömegéből állt össze A nemzetközi kommunista mozgalom dokumentumai (1945— 1976) című fontos, kézikönyvnek is tekinthető kötet. Szerkesztői arra törekedtek, hogy a közölt anyagból világosan kirajzolódjon a kommunista és munkásmozgalomnak a második világháború utáni fejlődése. A mintegy hétszáz oldalas gyűjtemény első részében a kommunista mozgalom nemzetközi tanácskozásain kidolgozott és elfogadott dokumentumok, második részében pedig egyéb- általános jellegű dokumentumok szerepelnek. A kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásai a Tájékoztató Iroda 1947- es összejövetelétől az 1957-es és az 1960-as moszkvai, az 1967-es Karlovy Vary-i, az 1969- es újabb moszkvai és az 1976- os berlini értekezlet korunk nagy kísérleteire keresték a választ. Nemcsak a nemzetközi helyzet átfogó értékelésére vállalkoztak, hanem az emberiség békéjét, egész jövőjét érintő feladatok meghatározására is. A pártok 1957-es nyilatkozata a kor hangulatát érzékeltetve szögezte le: a kommunista és munkáspártok előtt nagy, történelmi feladatok állnak. Ezek megoldásához nemcsak maguknak a kommunista és munkáspártoknak az összefor- rotlsága szükséges, hanem egyszersmind az egész munkásosztály tömörülése, a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítése, valamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség összefogása, az egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülése is. A testvérpártok e meggyőződéstől indíttatva mozgósították a béke- szerető milliókat, tanácskozásaik ezért válhattak a nemzetközi élet nagy jelentőségű eseményeivé. A kötet két első része szervesen összefügg, és az említett értekezleteken kimunkált és elfogadott dokumentumokat tartalmazza. A kommunista pártok a szocializmus, a kommunizmus megvalósítása útján című harmadik részben közölt írások sorrendje a folyamat történeti kibontakozását követi, ős azt mutatja be, hogy a kommunista pártok . vezetésével miként győztek — a Szovjetunió felszabadító harcára támaszkodva — a népi demokratikus forradalmak Európában és Ázsiában, és egy-egy párt hogyan vívta ki a proletárhatalmat. Többek között ebben a részben kapott helyet a CSKP XIV. kongresz- szusával kapcsolatos anyag is. A kötet negyedik része a tőkésországok kommunista pártjainak fejlődéséről, a monopolista rendszer elleni harcukról és a nemzetközi kommunista mozgalomban betöltött szerepükről, ötödik része pedig az úgynevezett „harmadik világ"- ban tevékenykedő kommunista és munkáspártok küzdelméről ad képet. A szocialista országok együttműködéséről szóló rész a KGST és a Varsói Szerződés alapdokumentumain kívül olyan dokumentumokat is tartalmaz, mint amilyen például a szocialista integráció fejlesztésének komplex programja, vagy az európai békéről szóló 1972-es prágai nyilatkozat. A tőkésországok kommunista pártjainak harcát a francia, az olasz, a spanyol, a brit, a portugál, a német, a görög, a finn, a japán párt néhány állásfoglalása, valamint több közösen elfogadott határozat érzékelteti. A fejlődő országok munkásmozgalmát összefogó fejezetekben az indonéz, a chilei, az arab, a dél-afrikai, az indiai, az izraeli és más kommunistákról, és e kommunistáknak a bonyolult helyzetekben szüleletett nézeteiről, döntéseiről olvashatunk. A Kossuth Könyvkiadó által kiadott kötet a kommunista és munkáspártok fontos dokumentumainak a felsorakoztatásával átfogó képet tár az olvasó elé, egyben dokumentálja korunk fő forradalmi erejének — a szocialista világrendszernek, a tőkésországok munkásosztályának és a nemzeti felszabadító mozgalomnak — a fejlődését és a feladatait, illetve ezeken belül egyes pártoknak a nemzeti sajátosságokkal összefüggő sajátos politikai koncepcióikat. Nagy érdeme az is, hogy nem hagyta figyelmen kívül sem a mozgalomban folyó szerteágazó vitákat, sem a nézeteltérések és az ellentétek leküzdésére irányuló törekvések érzékeltetését, bemutatását. A gyűjtemény közleményeiben (az egyes országok és térségek sajátosságaiból adódó megvilágításban is) vissza-visz- szatérnek olyan kérdések, mint a proletárdiktatúra elve és államának irányító, szervező tevékenysége, a kommunista pártok vezető szerepe a forradalmi folyamatok kibontakoztatásában, a marxizmus—leninizmus hatókörének kiszélesedése, a szövetségesek kiválasztásának es megnyerésének feladatai, a szocializmushoz vezető — azonos lényegű, de szükségképpen változatos formájú — utak keresésének hibáktól sem mentes kísérletei. Egyben és ezen túl a kiadvány kifejezi a kommunista pártok önállóságát és egyenjogúságát, a proletár internacionalizmus szerepét, a proletár internacionalizmus elve megtartásának a szükségességét; a kommunista és munkáspártok internacionalista összefogásának a jelentőségét, az egységük erősítése érdekében alkalmazott formák fejlődését. A kötetnek növeli a használhatóságát a dokumentumok tematikus csoportosítása és ezen belül a kronológiai sorrend. Az igényes szerkesztés Fen- csik László, a tartalmas előszó Harsányi Iván és Szántó György, a válogatás és a jegyzetelés Horváth fenő, Johancsik fános, Stemler Gyula és Vígvári András munkáját dicséri. A szocializmus időszerű kérdései Nemrég pártmunkások és tudósok részvételével Szófiában A társadalmi fejlődés elméleti és gyakorlati kérdései a testvérpártok kongresszusainak anyagaiban címmel nemzetközi jeliegii tudományos értekezletet tartottak. Az elméleti konferencián 105-en vettek részt. A plenáris üléseken és a szekciókban 9ö előadás és tudományos beszámoló hangzott el. A Kossuth Könyvkiadó által a napokban A szocializmus időszerű kérdései címmel megjelentetett kötet az érlkezleten részt vett nyolc testvérpárt — a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Kuba Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi' Párt, a Német Szocialista Egység- párt, és a Szovjetunió Kommunista Pártja — képviselői részéről elhangzott, a legfontosabb kérdéseket érintő felszólalásokból készített jegyzőkönyvet tartalmazza. A kötet — ha csak vázlatosan is — napjaink legfontosabb politikai, gazdasági és ideológiai kérdéseit állítja a vizsgálódás középpontjába. A CSKP küldöttsége a szocialista életmód kialakításának problémakörét tárgyalva a tanácskozáson egyebek között azt emelte ki, hogy a CSKP a szocialista életmód fejlesztésének feladatait a minőség és a mennyiség egységében igyekszik megoldani. Arra törekszünk, hogy eszmei-nevelő munkánk meggyőzően és világosan mutasson rá a szocialista munka és élet előnyeire. A békés egymás mellett élés, a világforradalml folyamat és az ideológiai harc kérdéseit elemezve Vasil Bejda így érvelt: „A CSKP a nemzeti és a sajátos alkalmazását, az egyes szocialista országok és kommunista pártok önállósága és egyenjogúsága elveinek elismerését úgy értelmezi, mint a nemzetközi szolidaritás és együttműködés elemét, mint a munkásosztály és a haladó erők egységes nemzetközi mozgalmának alkotórészét.“ A szocializmus időszerű kérdései című kötetet kiegészítő Függelék a KGST-tagországok fejlődéséről ad — számokkal gazdagon dokumentált — sokrétű és jól használható áttekin- tést. BALÁZS BÉLA
