Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1987-01-27 / 27. szám, péntek

Ősbemutató o MATESZ Iliin Színpadán Kmeczkó Mihály: Mint tű fölé az árnyék A jubileumi évadban két fia­tal szlováKiai magyar szerző, Kmeczkó '.lihúly és Batta György, darabját tűzte .műso­rára a Magyar Területi Szín­ház, egyúttal (és újra) föl­vetvén bennünk a régi kér­dést, lesz-e végre — ne res­telljem leírni — nagy drámánk, amely rólunk szól, az utánunk jövő nemzedékekhez és talán más népekhez is híven, érde­mesen beszél majd nemzeti­ségi életünkről, fölidézvén az utóbbi harminc-harmincöt vagy akár hatvan esztendőből tör­ténelmi zajlásokat, egy-egy korszakváltó pillanatot, ember­próbáló időszakot. Költésze­tünk, prózairodalmunk, ma már elmondhatjuk, nemcsak megkö­zelítette valóságunkat, a leg­kiemelkedőbb művek egyene­sen benne fogantak, belőle nőt­tek, sehol máshol nem íródhat­tak volna meg. Tehát csehszlo­vákiai magyarok. Ilyen drá­mánk — értem: az imént emlí­tett versekhez, regényekhez, novellákhoz mérhető — nincs. Ami van, illetve volt, nem bi­zonyult életképesnek. És ez mintha azt is igazolná, hogy akik eddig nálunk drámát ír­tak, nem Ismerték eléggé — különösen a szocialista viszo­nyok között — átrétegeződött valóságban, a nemzetiségi lét mélyebb rétegeiben lejátszódó bonyolult folyamatokat, vagy ha Ismerték is, nem tudtak belőle erőteljes színpadi művet fogalmazni. Vajon sikerült-e Kmeczkó Mihálynak, akinek első darab­ját, Mint fű fölé az árnyék címmel, a kassai (Košice) Thá- lia Színpad mutatta be. Gyaní­tom, a szerzőben, akarva-aka- ratlanul, szintén fölmerült a kérdés, amikor elhatározta, hogy — bármiképpen nézzük — tiszteletre méltó szándékát tettre váltja, és eszébe jutott, befolyásolta munka közben. De ne siessünk a válasszal, ma­radjunk a szándéknál. „Hőse­im általában azokról a dol­gokról beszélnek, amelyektől szabadulni szeretnének — a múltjukról — nyilatkozta Kmeczkó Mihály, néhány nap­pal az ősbemutató előtt. — Amit tenni kell, arról nem szól­nak. Azt megteszik ... megva­lósítják a szövetkezetesítést tervet, építik a szocializmust .. Elsősorban önismeretre sze­retném serkenteni a nézőt, m. enélkiil nincsen haladás. Továbbá arra, hogy cselekedni kell, és nem szószátyárkodni a cselekvésről. Hogy az őseink nyitotta sorból nem léphetünk ki, mert aki kilép az egyénileg is, társadalmilag is elveszett.“ Lényegében ezt látjuk viszont a színpadról, egy olyan tragi­komédiában, amelynek „cselek­ménye“ 1977 nyarán játszódik, valahol Dél-Szlovákiában. Idé­zőjel közé szorítottam a cselek­ményt, mert a darabnak való­jában nincs cselekménye, leg­alábbis a szó hagyományos ér­telmében. Ami történik, inkább a tudatban, a lélekben. Heves vitákból, elmérgesedett dialó­gusokból bontakozik ki előttünk egy öttagú család múltja, hogy összecsapjon a jelenével. Az apa, az anya és a sógor életé­be beleszólt a történelem, s ál­taluk beleszól Miklós és a hú­ga, Magda életébe. A valóság­ból, irodalmi művekből is is­merős szavakat, mondatokat vagdosnak egymás fejéhez. Miklós: ,flem lehet mindig a múlton rágódni...“: Apa: „Saj­nos, nekünk végig kellett él­nünk azt, amit te végig sem akai„z hallgatni... Cserélnél e velem életet, fiam?...“; Anya: „A szülők akarata szent és sérthetetlen. Aki vét ellene, elkárhozík“ ; Magda: „Ha ma­guk olyan okosak, mondják meg: mit kell tennie az ember­nek, hogy boldog legyen?!... Anyuka mindig a Bibliát hív­ja segítségül, ha elapad a sza­va“. Természetes, nem ezek és a hasonló mondatok kötik nem­zetiségi közösségünkhöz ezt a darabot, hanem a benne meg­idézett, az iménti mondatokat is kiváltó történelmi esemé­nyek, amelyek itt zajlottak le, sokszor tragukos (tragikomi­kus) helyzetekbe kényszerítve kodták a csillagokat / Párbajra keltek szobájában a szagok ... Kivirított bennük a kíváncsi­ság“; „Koponyád falán illem­tudón / kopognak a képtelen­ségek“; „Hideg fürdővized va­gyok — / eszméltető egyen­áram“ síb. Szücs János, a Miskolci Nem­zeti Színház tagja, egészében véve jó előadást hozott létre, jól építkezett a színpadon, föl­erősítvén a szenvedélyeket, in­dulatokat fogta egybe a pro­dukciót; kreált jó néhány tisz­ta jelenetet, teremtett nagy fe­szültségű szituációkat. Miklós Csendes László, Várady Béla, Tóth adás egyik jelenetében. az embereket, meg aztán arra is, hogy hazudjanak önmaguk­nak, egymásnak, szűkebb kör­ben is. Egy család széthullásának utolsó fejezetét írta meg Kmeczkó Mihály. Megoldást, kiutat nem javasol, nem is ja­vasolhat, de meggondolkoztat, önmagunk felé fordítja figyel­münket. A mindennapi életből ismerős figurákat, drámai hely­zeteket teremtett. Kitűnő ötlet a történelmi körhinta, amelybe nem ül bele mindenki, vagy félelemből (mint az Anya), vagy azért, mert utálja (mint Magda). A Sógor kiesett belő­le, kisodorta a történelem; az Apa viszont minden menetre befizetett, vagyis minden idő­ben vállalta, amit éppen kel­lett: munkát, harcot. Aki a kör­hintát forgatja, Miklós, a har­minchárom éves újságíró. Itt jegyzem meg, hogy fölösleges volt hangsúlyozni, kikiáltani a színpadon is, hogy ez a kör­hinta történelmi, rájöttünk vol­na, annyira nyilvánvaló. Van aztán a darabban né­hány, az egyes szereplők szá­jából furcsán hangzó, eről- tetettnek vagy bölcselkedőnek tűnő közhely, suta hasonlat: „Az embert leköti... hatalmá­ba keríti a munkája ... De. a távolság nem csökkenti a meg­becsülést meg a szereteted; (Az igazság)... a szülők szá­jából úgy csordul, mint a lé­pesméz ; „...ez a szó igen­csak csiklandozza a múltam"; „Ügy csúsztam lefelé, a ma­gasba tartva téged, mint egy győzelmi lobogót“; „De ha a felnőtt veri magát földhöz, úgy éget a könny, mint a folyékony vas“. Ezeknél azonban jobban zavartak a szerző — Mozdula­tok című kötetében is szereplő — versel, amelyeket Szakái Gábor zenésített meg és Miklós énekelt a közjátékokban. Ugyanis legtöbbjük banális, meghökkentő sorokkal, zavaros képekkel teli vers: „Zsebken- dőnyi egén (hamutartóba nyom Erzsébet és Szabó Rózsi az elő- (Gyökeres György felvétele) szerepével, sem ő, sem Csendes László nem tudott mit kezdeni, ugyanis a szerző túl sokat bí­zott erre a figurára, amely ennek következtében alakta­lanná vált. Emlékezetem nem őriz róla egyetlen jellemző, jellegzetes képet sem. Annál többet a cinikus, az életét cél­talannak látó Magdáról, akit Tóth Erzsébet személyesített meg, végig hitelesen, határo­zottan, mély átéléssel. Kovács József ezúttal halványabb tel­jesítményt nyújtott, bár elein­te úgy tűnt föl. testhez álló feladat az Apa ihegformálása. Kevés jelenetben tudott a sze­repéhez illő szintre jutni. Jól játszott, magán tartotta figyel­münket Szabó Rózsi (Anya); annyit hozott szerepében, amennyire éppen szükség volt. Ugyancsak hitelesen, egyenle­tes játékkal keltette életre a sógort Várady Béla. Komikus és drámai pillanatok között egyensúlyozott, hogy meg se billent, igaz ugyan, hogy csak a második felvonásban igénye­sebb a feladata. A díszletet Platzner Tibor, a jelmezeket Kopócs Tibor tervezte. Ennyit az ősbemutatóról, amellyel Kmeczkó Mihály és a Magyar Területi Színház biz­tató lépést tett előre önma­gunk felé — végre színpadon is. BODNÁR GYULA A szociaüs^a realizmus Ti ' j g ti cseh uttoroje Hetvenöt éve született Edo Urx Hevenöt évvel ezelőtt szüle­tett a morvaországi Veľká köz­ségben századunk első felének neves cseh publicistája és Iro­dalmi kritikusa, Edo Urx. Ne­ve a korabeii szlovák olvasók előtt sem volt ismeretlen. Edo Urx ugyanis már fiatalon a proletár ^nemzetköziség szel­lemében tevékenykedő kommu­nista újságíró, a cseh és a szlovák munkásosztály, a kom­munisták egységének lelkes hí­ve és egyik megteremtője volt. Ezért cikkeit, irodalmi kritikáit a cseh és a szlovák haladó szellemű lapokban és folyóira­tokban egyaránt publikálta. A húszas években a haladó szlovák irodalmi kritika egyik fő irányítója lett és jelentős szerepet játszott abban az írói csoportosulásban is, amely „da- visták“ néven vált ismertté. Ez az írói csoportosulás 1924- ben dr. Vlado Clementis irá­nyításával kiadta a DAV című folyóiratot, amely a marxista világszemlélet és a marxista esztétika híveit kívánta csata­sorba állítani. A DAV két év múlva megszűnt, de 1929-ben Clementis más formában fel­újította. Ettől kezdve a lap már nem az irodalmi avant­garde szócsöve volt, hanem a párt politikáját az eszmei és kulturális harc fegyvereivel tá­mogató bátor, társadalompoli­tikai, kulturális és esztétikai kérdéseket taglaló kiadvány lett. Fraňo Kráľ, Laco Novo- meský, Ján Poničan, Peter Ji~ lemnický, Vladimír Clementis, Josef Rybák hozzájárultak ah­hoz, hogy a DAV nemcsak a haladó szellemű értelmiség, ha­nem a szocialista gondolkodá­sú munkástömegek körében is betölthette nemes ember- és társadalomformáló szerepét. Edo Urx publicisztikai tevé­kenysége 1926-ban kezdett ki­bontakozni, amikor Moravská Ostravába került mint a Pravda egyik szerkesztője és éles han­gú, bátor írásaival mutatott rá a tőkés társadalmi rendszer visszásságaira, hibáira és igaz­ságtalanságára. Ostravából Prá­gába került, ahol a Rudé právo helyettes főszerkeszőjeként te­vékenykedett. Amikor Masaryk köztársasági elnök ellen írt cik­ke miatt elfogatási parancsot adtak ki ellene, a Szovjetunió­ba távozott. A világ első szocialista or­szágában töltött évek megacé­lozták Edo Urx kommunista öntudatát, elmélyítették mar­xista meggyőződését, hiszen a Szovjetunióban bőséges alkal­ma nyílt tapasztalni, hogy a marxista elmélet hogyan való­sul meg a gyakorlatban. Urx, a vérbeli riporter, szovjetunió­beli élményeit riportsorozatban rögzítette. írt az új, kialakuló­ban levő szovjet társadalomról, az új típusú, a kommunista er­kölcs normált valló szovjet em­berről. Lelkesen szólt az or­szágban végbemenő nagy vál­tozásokról, a falvak és a falu­si élet átalakulásáról, az ú] munkaerkölcsről, a munkaver­senyekről, a szocialista közös­ségért komoly áldozatokra és hőstettekre kész szovjet embe­rekről. Riportkönyve Peter Ji- lemnický Töretlen föld című regényének címét és mondani­valóját Is Idézve Felszántott föld címmel jelent meg. Az akkori burzsoá Csehszlovákia ural a könyv tartalmát azon­ban lázítónak és felháborító­nak minősítették, ezért a ki­adványt elkobozták. Edo Urx irodalmi kritikus­ként Is jelentős tevékenységet fejtett ki. Egyértelműen a szo­cialista irodalom mellett fog­lalt állást, a szocialista rea­lista irodalmi irányzatnak volt lelkes pártfogója és propagá­lója. A költészetben igen pozi­tívan értékelte a kibontakozó cseh szocialista költészetet s főleg Jirí Wolker és Vítézslav Nezval költészetét elemezte a marxista irodalmi kritikus nagy felkészültségével, rámutatva, hogy a modern szocialista köl­tészetben elsősorban a társa­dalmi, eszmei és politikai kér­déseknek kell helyet kapniuk. Ennek jó példáját éppen az említett két költő nyújtotta — állapította meg műelemzéseiben Edo Urx. Behatóan foglalko­zott Vladislav Vančura és Ivan Olbracht művelnek elemzésével is és bennük a kritikai, illetve a szocialista realizmus cseh út­törőit látta. Edo Urx egyike volt az első cseh Irodalmi kri­tikusoknak és esztétáknak, akik a szocialista realizmus elméle­ti kérdéseivel behatóan foglal­koztak. Tanulmányai, számos műelemzése és kritikája ma is jelentős forrásmunkák az iro­dalomtörténészek és -kutatók számára. Amikor Edo Urx 1934-ben ha­zatért a Szovjetunióból, Euró­pa és a burzsoá Csehszlová­kia felett már a hitleri fasiz­mus vészjósló felhői tornyosul­tak. Mint öntudatos és képzett kommunista újságíró kötelessé­gének és magától értetődőnek tartotta, hogy publicisztikai és irodalmi tevékenységével is figyelmeztessen az egyre nö­vekvő fasiszta veszélyre. 1938 őszén Csehszlovákia Kommu­nista Pártja illegalitásba kény­szerült. Edo Urx, fullus Fu- őíkhoz hasonlóan, az illegali­tásban is a pártot kívánta szol­gálni. További sorsa azonban Fučíkéhoz hasonlóan alakult: árulás miatt a Gestapo Edo Urxot és elvtársait letartóztat­ta, a mauthauseni koncentrá­ciós táborba hurcoltatta, ahol 1942. április 20-án kivégezték. Harminckilenc éves korában halt mártírhalált a csehszlo­vákiai kommunista publicisztika egyik jeles képviselője, aki egész életét a haladó szellemű kommunista újságírásnak, a marxista irodalomesztétika és a szocialista realizmus fáradha­tatlan propagálásának szentelte. SÁGI TÖTH TIBOR Ku^i alkalmazott művészet Bratislavában ff j Sčífagényeš* KULTURÁLIS HÍREK '"J Bulgáriában Veliko Tirno vo megyeszékhely közvetlen közelében fekszik a nevezetes múzeumfalu: Arbanasszi. A XII.—XIlí. században alapított — eredetileg albán — települé stm öt középkort templom, két kolostor és Bulgária nemzeti újjászületésének korszakából származó számos lakóház ta­lálható Az erődítményrzerű la kőházak a szebbnél szebb freskókkal. fafaragásokkal ékes ősi templomok sok láto­gatót vonzanak a múzeumfalu­ba. □ A Halál a Níluson című Agatha Chrlstie-regényből ké­szült filmnek talán nagyobb si­kere lesz, mint a Gyilkosság az Orient expresszen címűnek volt... John Guillermin rende­ző Hercule Poirot szerepét Pe­ter Ustlnovra bízta. A szerep- osztás ismét parádés: Bette Da vis, Mia Farrow, Olivia Hussey, David Niven és Jane Birkin. • A leningrádi Szaltikov- Scsedrtn Állami Könyvtárban 21,5 millió könyv várja az ol­vasót. A könyvtár 1976-ban egymillió kötettel gyarapodott, s több mint száz ország 2900 könyvtárával tart cserekapcso­latot. „A kék haboktól fodrozott Kuba“ tizenkilenc esztendeje önálló állam. „A fénylő csilla­gok alatt a boldog és szabad Kubában“ (Rácz Olivér) az élet minden területén érzékelhető ettől az időtől fogva a fejlő­dés. Az emberi természet sajátos­sága, hogy a távolihoz, a nem mindennapihoz, a tőle eltérő­höz erősen vonzódik. De ennek a festői szigeten fekvő köztár­saságnak az alkalmazott művé­szete nem csupán egzotikumá­val kap meg. A Dimitrov Vegyi művek üze­mi klubiának nagytermében mutatják be a mennyiségében nem nagy, de szín- és forma­gazdag anyagot, amelyet ro- konszenvvel és érdeklődéssel szemlélünk meg. ízleljük a forradalmi Kuba népének vele született szépérzékből fakadó, ősi hagyományokat óvó, őrző, továbbfejlesztő törekvéseit, amelyek iparművészeti mun­káiknak valamennyi darabjában kifejezésre jutnak. Egy réges-régi kultúra afri­kai ritmusa, a spanyol hódítók szokásai elevenednek meg sze­münk előtt. Hajdan volt szo­kások és szertartások emlékét őrzik máig is a kubai karne­válok. A népes ünnepi felvo­nulás résztvevőinek múltat idé­ző, díszes festői ruháiba öltöz­tetik a babapárokat vagy egyes alakokat a ma Iparművé­szei. Láttukra elképzeljük a látványos menetet, a szenvedé­lyes táncokat, a volt néger rab­szolgák Afrikából magukkal hozott zenéjét. Megszólal a két kis korongból álló trumbadora nevű hangszer. A fából készült, hosszúkás ütőhangszer pattogó ütemére vonultak egvkor harc­ba a férfiak. Különös gömbö­lyű. fejnaRysát»ú pvümölcsnek a Gűirának keménv megszá­rított, síma, kifényesített héiá- ből maszkokat alakítanak, az emberi arcot jelző vonások. A dísztárgynak szánt fél gyü­mölcs domború felflle+ére vé­kony ecsettel su^ár pá'mákat festenek. Színes keskeny keret fogia körül a fehér háncsból font legyezőt. Az otthont éke­sítő, agyagból korongolt edé­nyeket apró fehér kagylókkal borítják. Az új életigénynek megfelelő praktikus munkaru­hákat, zubbonyokat s az asz- szonyok számára meleg tónu­sú virágos kendőket állítanak elő. Ékszereik meglepően vál­tozatosak. Egyedi darabok és sorozatgyártásban készültek is vannak köztük. Anvaguk több­nyire ezüst. A széles dekora­tív nyakékeket, gyűrűket, kar­kötőket színes kövek korallok élénkítik A hatásos ruhadíszek, láncok, füegők pvönpvből. mű­anyagból valók. S néni ihleté- sűek. A szép mívű zománccal ékesített darabok supalmazóla a délszaki pomnás nillanpó és a sok. csábító formájú és szí­nű különleges viráe. És a szépet szerető kubaiak által formált változatos anyag révén nem csunán ismereteink bővültek, hanem még közelibb viszonyba keltünk egv baráti néppel. BARKAny fEMÖNÉ 197B I. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents