Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-26 / 26. szám, csütörtök

Szívvef-lélekkel jelen lenni A CSEMADOK košicei városi bizottságának munkájáról 9 A CSEMADOK kassai (Ko­šice) városi bizottsága négy városkerületi szervezetet irá­nyit, amelyeknek taglétszáma 2400. Ezenkívül az ún. pártoló tagságot a Magyar Tanítási Nyeivü Gépipari Szakközépis­kolába és a Gimnáziumba járó gyermekek szülei képezik, akik a szülői szövetségek révén nyújtanak támogatást. Erről a szép számú tagságról, s az el­múlt esztendőben végzett mun­káról beszélgetünk Dvorcsák Jánossal, a szövetség városi bi­zottságának titkárával. — Elégedettek lehetünk sza- valóink; két irodalmi színpa­dunk, énekkarunk, népi együt­tesünk és klubjaink tevékeny­ségével. Bábosaink, sajnos, meg­rekedtek, s emiatt bizony szét- hullóban van az országszerte híres kassai magyar bábmozga­lom. A pillanatnyi elszomorító helyzet ellenére remélem, hogy a jövő ezen a művészeti ágon is szép sikereket terem majd ne­künk, mint termett az elmúlt esztendőben a szavalóknak. Kö­zei negyven vers- és prózamon­dónk közül immár hagyomá­nyosan legalább tízen eljutnak a jókai-napokra, s ott a „do­bogós“ helyezésnél alább nem adják. így volt ez tavaly is, s remélem, az idén sem lesz másképpen. % Kassán két magyar iro­dalmi színpad is működik. A Gágyor Péter vezette Szép Szó, és a Havasi Péter irányításával dolgozó Pinceszínház. Hogyan segítik őket munkájukban, mű­vészi tevékenységük kibontako­zásában? — A knb-től és a vnb-től anyagi támogatást kapnak, s mindkét csoportnak biztosít­juk a próbahelyiségeket. Hol a CSEMADOK klubjában, hol pe- díp a Thália Színházban gyako­rolnak. Hogy jó munkát végez­nek. azt sorozatos sikereik iga­zolják. Köztudott, hogy a leg­utóbbi Jókai-napokon, a kis- színpadok versenyében a Szép Szó nyerte el a fődíjnak beillő ún. rendezés díját, s decem­berben, a Balassagyarmaton megtartott XIII. Madách Imre Nemzetközi Irodalmi Színpadi Napok fődíját. Az egyiket a Kalevalával, a másikat Fábry Zoltán: Ady Igaza című irodal­mi összeállítással. Hiszem, hogy a fiatal Pinceszínház is hasonló sikereket ér majd el. Lehetőségei adottak. % És a nagy hírű Csermely­kórusnak? — A közelmúltban a knb juttatta pénzen vettünk ruhát a tagoknak, akiknek az elmúlt évben tizennégy fellépésük volt. Második díjat szereztek Nyír­egyházán, azon a seregszemlén, amelyen a Szovjetunióból és Lengyelországból is vettek részt énekkarok. A Kelet-szlovákiai Kerületi Kórusfesztiválon, Bar- dejovban, amelyen először vett részt magyar csoport, harma­dik díjat kaptak. Örömmel tölt el bennünket, hogy a Havasi József vezette harminckét tagú kórus nyolcvan százaléka fia­tal, s hogy már most nagyon lelkiismeretesen készülnek az idei Kodály-napokra, amelyre eljutni minden csehszlovákiai magyar karénekesnek rangot, megtiszteltetést jelent. # Tavaly keveset hallottunk, olvastunk az Oj Nemzedék Né­pi Együttesről. — Az együttes huszonkét lel­kes tagja a város központjától kissé félreeső helyen, az egyik népművelési központban, he­tente kétszer találkozik. Hogy munkájuknak nem volt kellő visszhangja, arról nem ők te­hetnek. Az együttes bemuatko- zott már Zselízen, Gombaszö­gön, Svidníkben, Východnán, sőt, Csehországban is, s elfo­gultság nélkül mondhatom, mindenütt szép sikert arattak a zempléni és a borsodi nép­szokások művészi tolmácsolásá­val. — Országszerte nagy nép­szerűségnek örvend a klubmoz­galom. Vajon a kassai magyar fiatalnak rendelkezésére áll-e egy olyan klub, amelynek te­vékenységét a közművelődésért vállalt közös felelősség szel­leme hatja át? — Ezen ' a téren sem kívá­nunk lemaradni. A Fábry Zol­tán Ifjúsági Klub tagjai minden szerdán találkoznak, s olyan előadóknak válnak vitapartne­reivé, akik a partizánmozgal­makról a világűrkutatásról, or­szágunk gazdasági fejlődésé­ről, irodalmunk és kulturális let-szlovákiai kerület közti kul­turális együtműködésnek, hogy tavaly immár nyolcadszor szer­vezte meg a csehszlovákiai ukrán és magyar dolgozók ba­rátsági estjét, hogy a Thália Színháznak 340 állandó bérle­test biztosít, hogy a Fábry- és a Kazinczy-napok megszervezé­sében is segít, akkor el kell mondanunk azt is, mi az, amin a közeljövőben javítani, vál­toztatni kellene. — Több szakmai támogatást várunk a CSEMADOK Központi Bizotságának, és a Népműve­lési Osztály nemzetiségi osztá­lyának illetékeseitől. Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek kapcsolataink, de gyakran úgy tűnik, messze vagyunk a fővá­rostól. Különösen az országos rendezvények előtt kellene ha­tékonyabb szakmai támogatást nyújtaniuk. % és a tagság? Kétezer­négyszáz emberrel tevékenysé­gével hatalmas közművelődési terület ölelhető egybe. — Ez csak a taglétszám. En­nél ma még jóval kevesebben dolgoznak aktívan. Négy kör­zeti szervezetünk vezetőségének ugyan jó kapcsolatai vannak a tagsággal, akiket viszont nehéz összehozni és aktivizálni, mert szétszórtan élnek az új város­részekben. Nagyon sok az ide­A CSEMADOK kassai városi szervezetének Szép Szó Irodalmi Szín­pada évek óta amatőr művészeti együtteseink élvonalába tartozik, több díjat szerzett a Jókai-napokon is. Legutóbbi, Fábry Zoltán: Ady igaza című műsorukkal, amelyet Gágyor Péter rendezett, Ba­lassagyarmaton az irodalmi színpadi fesztivál nagydíját nyerték el. (Gyökeres György felvétele) életünk problémáiról színesen és színvonalasan szólnak. Na­gyon hasznos és népszerű ez a klubforma, felér a szabad­egyetemmel. Szövetségünk nő­tagjai Hemerka Olga tanárnő vezetésével havonta egyszer ta­lálkoznak, s a gyermekneve­lést, a családot, a lakberende­zést és egyéb témaköröket érintő műsoraikba az önműve­lés is belefér. Énekelnek, sza­valnak, koncerteznek. — Ha mindehhez hozzátesz- szük, hogy Kelet-Szlovákia me­tropolisában a CSEMADOK vá­rosi bizottsága rendszeres kap­csolatot tart a párt- és álla­mi szervekkel, immáron tizen­kettedik éve egyik patrónusa a Dolgozók Filmfesztiváljának, hogy egyik szervezője és ápo­lója a Borsod^ Megye és a ke­települt fiatal, ezeket is meg kell majd találnunk, s bevon­nunk őket a munkába. Továbbá azokat, akik szlovák nyelvű főiskola hallgatói ugyan, de magyar nemzetiségűek. A csal­lóköziekre, a gömöriekre, a bodrogköziekre stb. gondolok, akik Itt élnek a városban, de a kulturális önművelésben pasz- szívak. Az eddig említett cso­portokban valójában azok dol­goznak, akik szívvel-lélekkel jelen vannak. Jelen — ezt meg­ismétlem. Jelen vannak szocia­lista közművelődési munkánk fontos területén, az amatőr mű­vészeti közösségek támogatásá­ban. — Vagyis: ott vannak ön­magunk gyarapodásának kút­főjénél. Köszönöm a beszélne- tést. SZIGETI LÄSZLÚ Prágától Rio de janeiróig Jaroslav Krombholc nemzeti művész hatvanéves Jaroslav Krombholc, a cseh zenei élet sajátos egyé­nisége hatvanéves. Neve és művészeti tevékenysége nemcsak hazánk zenei elő­adóművészetével forrott össze, hiszen karmesterke­zét Európa-szerte ismerik. A prágai születésű mű­vész már gimnáziumi évei alatt eljegyezte magát a ze­nével. Később a Konzerva­tóriumban, majd a prágai Mesteriskolában sokoldalú zenei műveltségre tett szert. Zeneszerzésben Otakar Sin és Vítézslav Novák voltak a mesterei, vezénylésre a cseh karmesteriskola olyan jelentős képviselői oktatták, mint Pavel Dédeöek, Otakar Oströil és Václav Tálich. Csillapíthatatlan tudásszom­ja elvezette őt Alois Háha- nak, a két világháború kö­zötti cseh zeneszerzés egyik vezető alakjának az osz­tályába. Itt Hába negyed- és hatodhang-rendszerben írt, világszerte feltűnést keltett műveit tanulmányozta. Köz­ben a Károly Egyetem böl­csészeti karán Zdenék Ne­jedlý művészettörténeti és esztétikai előadásait is lá­togatta. Első nagyobb sikerét ze­neszerzőként aratta: 1939­ben a Cseh Filharmónia ver­senyt hirdetett s ennek első díját Jaroslav Krombholc Szvit zongorára és zenekar­ra című darabja nyerte el. Ekkor már huzamosabb ide­je E. F. Burian Színházában működött zeneszerzőként és karmesterként. Később a Nemzeti Színház operájának a korrepetitora lett. 1944- ben kinevezték az Ostravai Opera igazgatójává. A fel­szabadulás után visszatért a prágai Nemzeti Színházba, s azóta is állandóan együtt­működik a prágai operával. Jaroslav Krombholc zenei közéletünk egyik legsokol­dalúbb egyénisége. Ahhoz a karmestertípushoz tartozik, amelyik egyforma bizton­sággal mozog mind a szim­fonikus, mind az operai ze­nekarok élén. Nemcsak Cseh Filharmóniával adott hang­versenyei — melyek felöle­lik a klasszikus és a kor­társ zeneműveket —, hanem külföldi koncertjei is arról tanúskodnak, hogy a szim­fonikus művek Igazi értője és lelkiismeretes interpre­tátora. Hangversenykörútjai alkalmával nagy sikereket aratott Dél-Amerikában; Rio de Janeiro zeneértő közön­sége számára emlékezetesek maradnak Krombholc hang­verseny-ciklusai. Fellépett Romániában, Lengyelország­ban s nagy visszhangja volt angliai szereplésének is. 1957 és 1960 között rend­szeresen koncertezett Lon­donban, ahol többek között bemutatta Leoš Janáček hí­res Ószláv miséjét is. Kon­certjeit elsősorban a tökéle­tes felkészültség és csalha­tatlan stiláris biztonság jel­lemzi. A prágai Nemzeti Színház operájában az utóbbi évtize­dek legjelentősebb bemuta­tói az ő nevéhez fűződnek. Jaroslav Krombholc elsősor­ban a cseh operairodalom remekműveire összpontosí­totta figyelmét; Smetana, Dvofák és Janáček művein kívül bemutatta Josef Bo- huslav Foerster, Zdenék Fi- bich, Vítézslav Novák, Ota­kar Jeremiás, Otakar Ostr­öil, Karéi Kovafovic, E. F. Burian operáit is. Szergej Prokofjev Háború és béke és Alban Berg Wozzeck cí­mű operájának Krombholc vezényelte előadásait Euró­pa legjelentősebb zenei ese­ményei között tartják szá­mon. A jubiláló művész a Nem­zeti Színház operatársulatá­val Edinburghban, Bécsben, Pji'celonában, Zürichben és másutt öregbítette hazánk zenei hírnevét. Zongorista­ként is érdemes tevékeny­séget fejt ki. Számos hang­versenye közül említsük meg a feleségével, Márle Tauberová nemzeti művész­szel adott dalesteket, ame­lyeken a kiváló énekesnőt kellő muzikalitással és re­mek technikai felkészült­séggel kíséri. Karmesteri elfoglaltsága miatt a művésznek nem sok ideje maradt a zeneszerzés­re, habár pályája kezdetén a komponálás érdekelte leg­inkább. Ennek ellenére több kamaraművet írt; említsük meg közülük legalább két vonósnégyesét, kisebb zon­goraszerzeményeit, brácsa­szonátáját és dalciklusait. A Nemzeti Színházban be­töltött tisztsége mellett 1973 óta a prágai Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zeneka­rának is a vezető karmes­tere. Új zenekarával sike­resen szerepelt a Prágai Ta­vaszon és a Szovjetunióban. Sokoldalú művészi, de el­sősorban karmesteri tevé­kenységéért 1955-ben meg­kapta a Klement Gottwald állami díjat, 1958-ban az érdemes művész, 1966-ban pedig a nemzeti művész megtisztelő címmel tüntet­ték ki. SCHLOSSER KLÁRA Sokan azt hiszik, sőt han­goztatják, hogy a mai gyere­keknek nincs saját elképzelé­sük, meglátásuk, ítélőképessé­gük. Pedig ez nagyon téves fel­fogás, írért a legtöbbnek igenis van! Csak hát a gyakorlatban ez a következőképpen fest. A gyerek, a szülei elé áll el­képzelésével, amikor már elér­kezettnek látja az időt, hogy őket is beavassa a „nagy elha­tározásba“. Ezt azért hangsú­lyozom. mert a szűkebb köre legtöbbször már tud döntéséről. Ha a gyerek elképzelése egye­zik a szülőével, és a divatos pályák egyikét választotta — orvos, tanár, esetleg tanító — a szülők boldogan néznek ösz- sze és egy gondolatuk van: Hát igen, a mi gyerekünk erős lel - lem, tudja mit „érdemes“ ta­nulni. Nem estek terméketlen talajba a nevelés magval. Jól irányítottuk egyengettük az út­ját. Az ismerősök megpukkad nak az irigységtől, ha megtud ják És meg is tudják egyhamar, PÁLYAVÁLASZTÁS — A PEDAGÓGUS SZEMÉVEL mert se szeri, se szama nem lesz az elejtett mondatoknak, amelyeket az apuka és az anyuka hint el a széles rokon­ság és az ismerősök táborában. Nehéz kérdés elé állított bennünket a gyerekünk. „De mi megkeressük a »befolyásos« személyhez vezető utat. Nem fogjuk sajnálni a fáradságot, az anyagiakat. Ha kell, meg­mozgatjuk azokat a köveket is amelyek mások számára moz- díthatatlanok, de megmutat juk...“ Persze, egészen másképpen alakulhatnak a dolgok, ha a gyerek elképzelése más, és fü­tyül a felkapott szakmákra. Ha ő „egyszerűbbet“ választ, olyat amelyet tényleg azért akar ta­nulni, mert ehhez van kedve, ezt szeretné csinálni. Ilyenkor nem egy esetben elszabadul a pokol. A szülők drákói mód­szerhez folyamodnak. Kiássák a csatabárdot és csak egy vá­lasztást, egy döntést engedé­lyeznek: „Márpedig úgy lesz, ahogy mi akarjuk. Elhiheted, hogy mi csak a javadat akar­juk.“ Mi történik ilyenkor? A gye­rek vagy makacsul kitart min den perpatvar ellenére, vagy nyelni fog, megbékél, beadja a derekát. Fejet hajt a szülői akarat előtt, sutba dobva a sa­játját. Az effajta „engedékeny­ség“ gyakran mély nyomokat hagy a gyerekben. Kialakul benne egy egészségtelen élet- szemlélet. Ezután semmi sem érdekli különösebben. Vállvo- ncgatva jelenti ki, ha meg­kérdezik a véleményét: majd döntenek helyettem a felnőttek! Ekkor jut szerephez a pe­dagógus. Téves lenne ugyanis az a feifogás, hogy csak ott­hon irányítják, egyengetik a gyerek életútját. Az iskola na­gyon fontos láncszem az élet- szemlélet kialakításában. Hisz az akarat fejleszthető és irá­nyítható. Előbb azonban egy nagyon fontos mozzanatnak kell kialakulnia a pedagógus és a tanítvány között. A tiszta, emberi, őszinte viszonynak. Ez persze nem jön magától. A kü­lönféle kirándulások, összejö­vetelek, táborozások, társadal­mi munkák, barangolások, meg hitt beszélgetések (akár négy­szemköztiek is) mind elősegí­tik az egészséges vélemény­cserét, az őszinte légkör ki­alakulását amely lehetővé te­szi, hogy mindenről lehessen beszélgetni. Az iskolákban működő pálya- választási felelősnek is ebből kellene kiindulnia Nem elég csak száraz irányszámokat kö zölni a végzős tanulókkal vagy győzögetni puhítgatni, hogy ide vagy oda menien egyik-másik tanuló meri neki csakl« ez felel meg. Figyelmen kívül hagyva azt. akinek a szakmát kellene tanulnia akinek talán már van salát elkéozelése. vé­leménye a jövőjéről. Ha ezt az „apróságot“ figyel­men kívül hagyják, a jövendő szakmunkástanuló vagy főisko­lás ingerültté, dacossá, fásult- tá válik. Ilyenkor az osztály­főnöknek kell idejében észre- vennie a nem kívánatos je’en- séget. Csak az őszinte beszélge­tések vihetik előbbre az ügyet, hozhatják ismét egyenesbe a gyereket tanítóval, szüleivel, önmagával. Nagyon helytelen lenne, ha az osztályfőnök is a szülők hi­bájába esne, és csak úgy egy­szerűen a „felsőbb Dolcró’“ mondana ítéletet­„Az élet komnlikált. Nincs még helyes célotok, nincs egész­séges meglátásotok, kiforrott akaratotok. Ezért bízzatok szü­léitekben tanítóitokban. Hisz ők mindig csnk lót akarnak nektek1 Igaz, üp az igazság csak úgv lesz teljes ha a gyerek, az otthon és az iskola akaratát közös nevezőre frgiuk hozni Természetesen megértéssel, sze­retettel... BENDE JÓZSEF 1978

Next

/
Thumbnails
Contents