Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-20 / 20. szám, péntek

Mkor szólni kell és beszlii M Könyvkiadóink — Február tiszteletére Hogy mit je­lentett a „gyü­mölcshozó Feb­ruár“ — ahogyan Sas Andor ne­vezte — a cseh­szlovákiai ma­gyar szellemi élet számára, azt ^ -Q.g már számos al- kalommal megír- rcnnuHK ták és elmond­ták mások. E rövid cikk beve­zetéseképpen csupán arra sze­retnék emlékeztetni, hogy a harminc esztendővel ezelőtt le­zajlott februári forradalmi ese­mények nyitottak utat a cseh­szlovákiai magyar szellemi élet­nek, a Győzelmes Február ha­tására indul meg lapunkkal, az Oj Szóval a magyar sajtó, születik meg könyvkiadásunk első műhelye, a Magyar Könyv­tár, amelyből később kifejlődik az egykori Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó, később a Pravda Kiadó magyar szerkesz­tősége és az 1969 óta önállóan működő Madách Könyvkiadó. Könyvkiadóink most, a 30. évforduló alkalmából, ünnepi kiadványokkal tisztelegnek a történelmi határkövet jelentő februári „parlamentálls forra­dalom“ emléke előtt. A Madách Könyvkiadónál megjelent Február 1948—1978 című ízléses füzetke többek között Fraňo Kráít, Fábry Zol­tánt és Sas Andort szólaltatja meg. Jégtörő és gyümölcshozó Februárunk című klsesszéjében Sas Andor ezt írja: „Egész köztársaságunkat átfogó és na­gyon mélyről feltörő mozga­lom hozta meg az 1948-as februári tisztulást. A mozgalmi tényezők és erők ezrei, mint gyújtópontban, Prágában egye­sültek, a végső döntést hozó események itt játszódtak le. A prágai Óvárosi terén emel­kedő Husz-emlékmü mintha élő szoborrá vált volna azokban a februári napokban. A meg nem alkuvó forradalmiság, melyet ércben és művészi formában örökít meg, mintegy kilépett belőle a valóságos életbe, újra élő, társadalomformáló hata­lommá vált.“ Az évforduló je­gyében született a Madách Ki­adó gyűjteményes kiadványa is, mely A Csallóköztől a Bodrog­közig címet viseli. A Zalabal Zsigmond válogatásában és előszavával megjelent kötet nyolc tájegységünk fejlődéséről és mai életéről próbál képet adni versek, novellák, regény- részletek, riportok, vallomások és tanulmányok által. Az ün­nepi kiadványban Fábry Zoltán és a „jégtörő Február“ más öreg tanúi mellett számos olyan szerző is szót kapott, aki az eltelt harminc év alatt nőtt emberré, lett költővé, íróvá vagy publicistává. Nem árt, ha arra is emlékeztetünk, hogy számunkra, csehszlovákiai ma­gyarok számára Február az ál­lampolgári szabadságjog mel­lett aü emberi méltóság vissza­nyerését Is jelentette. Nagy és megható élmény volt. ez. És drámai élmény, éppúgy, mint azok a sorok is, amelyeket Fábry Zoltán Az első szó című írásában olvashatunk a kötet elején: „Az első szót hosszú hallgatás után leírni, mérlegel­ni, kimondani nem könnyű. A hang rekedt, a kéz elnehezült, a toll akadozik, a szív és agy eltompult. A hallgatás: beteg­ség, a görcs nehezen enged. Első nekifutásra nem múlik, mégha eljött is a pillanat, ami­kor szólni kell és beszélni le­het; társulni újra, ember- és munkasorba állni újra, élni fel­emelt fővel, és közösséget építe­ni, oszthatatlan békét, ember­ség fegyvertörő szocializmusát, imperializmus és háború ez egyetlen ellenszerét.“ Bál nem kifejezetten .„évfor­dulós“ könyvek, de számos vo­natkozásban Februárra utalnak a Madách Kiadó következő publikációi is: Jan Kozák: Szent Mihály, Gizelu Kocoureková: Zelma, Jozef Dunajovec: Ember és folyó, Marie Pujmanová: Já­ték a tűzzel (Győzelem-soro­zat), Csontos Vilmos: Dalol a föld, Duba Gyula: Ívnak a csu­kák, Csanda Sándor: Szülő­föld és irodalom. A Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztősége mindenekelőtt Miroslav Bouček és Miloslav Klimeš cseh szerzők Drámai februári napok — 1948 című művének magyar kiadásával emlékezett meg a harminc év­vel ezelőtti nagy politikai je­lentőségű eseményekről. A ter­jedelmes mű a budapesti Kos­suth Könyvkiadóval közös gon­dozásban jelent meg. A drámai februári napok szer- szői a magyar olvasóhoz inté­zett előszóban párhuzamosan nyomon követik Csehszlovákia népe és a magyarság sorsának háború utáni alakulását. Majd kb. 450 lapnyi terjedelmű hat bő fejezetben világítják meg Csehszlovákia szociális és poli­tikai átalakulásáért vívott küz­delmét, visszanyúlva egészen A cselekvő humanista ANTON HOLLÝ TÁRLATA 1918-ig, a Csehszlovák Köztársa­ság létrejöttéig, a CSKP meg­alakulásáig és a demokráciáért vívott harcának főbb állomásai­ig. A könyv, miközben a cseh­szlovák forradalom négy sza­kaszát vizsgálja, rávilágít a Nemzeti Fronton belül 1945— 1946-ban elmélyült ellentétekre, és leleplezi az ádáz pártharcok lényegét. Izgalmas olvasmány a mű 1947 és 1948 fordulójával fog­lalkozó fejezete, amelyben a szerzők — a nemzetközi diplo­máciai háttér felvázolásával — rámutatnak, hogy ebben az időszakban Csehszlovákiában a legszámottevőbb politikai erő a CSKP volt (1 millió 310 ez­res taglétszámával), mely dön­tő módon befolyásolta a népi demokratikus köztársaság fej­lődését. Külön fejezet szól a legdrá­maibb hat februári napról (1948. február 20—25.). Regé­nyesen érdekesek a könyvnek a nagy társadalmi feszültségek­ről tudósító lapjai, melyeken a nyílt kormányválságtól a győzelem kivívásáig kísérheti figyelemmel az olvasó, milyen kemény harcban született meg népünk szabadsága. A könyv átfogó képet ad a februári események eszmei, po­litikai és gazdasági oldaláról egyaránt. Az évfordulóhoz kötődik a Tények és érvek című kiadvány is, mely szerzői kollektíva együttes munkája. A Pravda magyar szerkesztő­sége az évfordulóra számos közhasznú füzetet is megjelen­tet (pl. Február forradalmi ha­gyatékának mai Időszerűsége stb.). A szerkesztőség külön fü­zetben adta ki a CSKP KB El­nökségének a Február 30. év­fordulójával kapcsolatos hatá­rozatát, mely többek között megállapítja: „Az 1948 február­ja óta eltelt három évtized folyamán olyan mélyreható for­radalmi átalakulások valósultak meg a nép politikai, gazdasági és kulturális életében, amelyek­re történelmünkben nincs pél­da. A szocializmus építését kí­sérő nehézségek, tévedések és hibák ellenére is az elmúlt év­tizedek alatt elért eredmények, ha szembesítjük a burzsoá Cseh­szlovákia fejlődésével, vagy pe­dig a jelenlegi kapitalista világ helyzetével, a szocializmus mérhetetlen eszmei, politikai, erkölcsi és anyagi előnyeit s erejét bizonyítják “ KÖVESDI JÁNOS A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének Gorkij utcai tár­lati termében Anton Hollý 1937 és 1973 között alkotott grafi­káinak, rajzainak és képeinek sűrített válogatását láthatjuk. A stupaval tanító 1915-ben szü­letett és hétéves korában elár­vult fiában már a reáliskolai érettségi után megnyilvánul a rajzra való hajlam. Hatá­rozottan körvonalazódik világnézete Is: a balol­dal felé vonzódik. A régi hagyományú Prága nyit­ja meg számára a kultú­ra és a képzőművészet széles horizontját. Kiváló professzoroknak, O. Bla- žíčeknek és Cyril Boudá- nak neveltje. A harmincas években rajztanár! oklevéllel tér vissza Szlovákiába. A tár­sadalmi és történeti ese­mények mély nyomot hagytak benne. Az akko­ri embertpróbáló eszten­dőkben Hollý vállalta korának haladó nézeteit. Nyílt politikai állásfogla­lása miatt az Havai kon­centrációs táborba kerül, ami felső kiképzést je­lent szocialista fejlődésé­ben. Kiszabadulása után a a Szlovák Rádiónál dol­gozik Bratislavában. Az illegális kommunista párt tagiaként részt vesz az SZNF előkészítésében. Kora zaklatott világát szenvedély fűtötte raj­tokban, fa- és linómetszetek­ben mesterségbeli avatottsäggal szakmai finomságokkal, formai ötletességgel rögzíti. Egyéni elképzeléseit egyedi ízzel fog­lalja képbe. Az érzékeny, fe­szültségekkel teli művész a for­mailag nehezen megragadható élményt is képes jelképi érte­lemmel, jelképes motívumokkal kifejezni (Memento—Megszál­lás Álom, Láz, Vágy). Cselekvő humanista magatartást tanúsít Tél a Jeseníkyben Fe kiáliófei a vásznon Karol Drexler érdemes művész ötvenöt éves (V. Galgonek — CSTK felv.) A Banská Štiavnica-i szár­mazású Karol Drexler festői pá­lyafutása furcsa körülmények között indult. Amikor Lévát a müncheni árulás után a Horthy- Magyarországhoz csatolták, lé­vai diákkén't ő is kénytelen volt belépni a magyar hadseregbe. 1944-ben, huszonegy évesen a keleti frontra került. Rajzolási vágya arra ösztönözte, hogy él­ményeit papírra vesse. Ekkor születtek — még iskolázatlan kézzel felvázolt — ceruza-, toll- és krétarajzai, valamint vízfest­ményei. Még ugyanabban az évben átállt a szovjet hadsereg oldalára és a Ludvík Svoboda vezetése alatt harcoló önkéntes csehszlovák hadosztály tagja lett. Részt vett a hazánk fel­szabadításáért vívott döntő üt­közetekben. Harci élményeiről készült rajzait néhány szovjet újság rendszeresen közölte. A háború befejeztével rögtön beiratkozott a bratislavai Mű­szaki Főiskola rajzszakára, amelyet 1949-ben Milly, Mud- roch és Mallý festők tanítvá­nyaként fejezett be. Utána a közeli Jur városkában telepe­dett le, s rajztanárként műkö­dött. Egy Ideig a bratislavai Mezőgazdasági Kiadó technikai szerkesztőjeként dolgozott. 1951-ben a Szlovák Képzőművé­szek Szövetségének tagja lett, s azóta kizárólag a festészetnek szenteli idejét. Érdeklődésének legjobban a tájképfestészet felelt meg. Lí­rai érzéke talán épp e téren nyilvánult meg a legkifejezőb­ben. Érdeme, hogy a tájképfes­tészet szokványos lehetőségeit kiaknázva valami újat, többet, sajátosat Igyekezett alkotni. Ezt elsősorban a természetes formák érzékeny átformálásá­nak ábrázolásával érte el. Időnként — most már éret­tebben — háborús tapasztalatai­hoz is vissza-visszatér, melyek kitörölhetetlen emlékként ma­radnak meg benne. A koráb.ban leíró ábrázolásmóddal szakít­va, a háborús élményt figyel­meztető, óvó felkiáltójelként al­kalmazza. Politikai plakátjai is ebből a témából táplálkoznak. A hatvanas években érdeklő­dése fokozatosan a monumen­tális művészetre irányult. Gyak­ran együtt dolgozott Barta Gyula és Szabó Sándor festő­művészekkel. Szlovákia szerte láthatók nagyméretű, belső és külső épületdíszítő alkotásai. A legismertebbek közül említ­sük meg a Nitrában, Rratlslavá* ban, Humennéban, Levicében, Košlcében, Zvolenban és másutt látható mozaikjait, goblenjeit. ötvenedik születésnapján ka­tonai kitüntetései mellé az ér­demes művész megtisztelő cí­met is megkapta. Győztes zászlók című fest­ménye — egy szovjet hajó ré­szérj — és a Győzelmes út című képe legújabb munkái közé tartoznak. L. GÄLY TAMARA Anton Hollý: Békét a gyermekeknek! a háború ostoba emberellenes- ségével szemben (Háborús táj, Fuldokló madár, A háború meg­személyesítése}. Az önkény saz öldöklés súlya alatt sorvadó emberiség sorsával azonosul. Erről vallanak formai feszült­ségű, expresszív dinamikájú, drámai erejű metszetei (Éjsza­ka a Prašiván, Fel a hegyekbe, Telgárt). A felszabadulás után a kas­sai (Košice) rádiónál dolgozik, majd a kultúrpolitikában s a képzőművészet terén munkál­kodik. Az augusztus 29 képző- művészeti csoport egyik alapí­tó tagja. 1958-tól tizenkét éven át a Roháč főszerkesztője. Sza­tirikus rajzok kerülnek ki tolla alól. Bélyegek, plakátok, lito­gráfiák, akvarellek, mozaikok és néhány Art protis [ Emléke­zés az SZNF-re) jelzik a nagy kultúrájú mester sokoldalú mű­vészetét, technikai igényessé­gét. A szovjetunióbeli és kubai útján szerzett tanulságok Is nyomot hagynak sckműfajű mű­vészetében. Hollýnak általános emberi tartalmú, mozgósító szellemű alkotásain kívül a tárlat bemu­tatja a változó szépségeket megjelenítő, finom vonású táj­képeit, a mélyen átélt termé­szetet. Az erdőrészletek, egy- egy furcsa törzsű lombját el­hullatta fa csuoa nyugalom, a szemnek a formák széoségében való tiszta öröme. A növényi lét buriánzó folyamatának elmé­lyült mopf'pvelőle. Éle?ih!e+ésű jeevek 1e*7lk a dolgokat belül­ről kifelező toll- és ceruzaral- zai". Anton Hollý művével a kö­zönné? ösztönösen vagy tuda­tosan. de biztosan érzelmi kap­csolatba kerül BÁRKÁNY JENÖNÉ ANYANYELVEN TANULNI Lendült apám keze, csont­rengető erővel ütött volna szájon abban a késő esti órá­ban, az élelmiszerüzlet meg­világított és szemkápráztató kirakata előtt, ha anyám tö­rékeny karja, megvédeni me­gint, nem érkezik idejében az arcom elé. — Hogy jutott eszedbe ilyesmi? Lopni, ra­bolni akarsz?! Elvenni, ami nem a tiéd?! — kérdezte apám, keményen, hogy a po­fon nem fájt volna jobban. Pedig csak annyit mond­tam, szüleim között ellépked­ve, a kirakat előtt, hogy de jó is lenne, ha most azt a sok csokoládét meg nápolyit, ami az üveg mögött van, hazavi- hetném. Gyermeteg óhaj egy gyermek szájából, mégis fel­bőszítette apámat, mint min­den gondolat vagy tett, amely természetellenes, becs'elen vagy igazságtalan volt. Akkor este éreztem meg először, hogy apám nemcsak pajtá­som, játszótársam, hanem ta­nítóm is, aki a javamat akar­ja, aki életem és jövőm igaz kezű építője is, akinek min­den ítéletében megbízhatok. Annyira vigasztaló és boldo­gító érzés volt, hogy mire el­aludtam, fölszáradt minden könnyem. Ma már tudom — és kö­szönném neki, ha élne —, hogy az imént fölidézett, számomra életfogytig ható kis jelenet után néhány hét­tel helyesen döntött egy élet­bevágón fontos kérdésben. Döntött? Egyszerűen természetesen gondolkodott, amikor azt mondta hogy ebben az or­szágban joga és lehetősége van minden gyermeknek a saját anyanyelvén tanulni, azon a nyelven, amelyen a legjobban, leggyorsabban és legkönnyebben sajátíthatja el j az ismereteket; 5 nem fogja félrevezetni a hát i’Jnfls érde­kek miatt, megnehezíteni, gyermek- és ifjúkorát, nem lesz okozója belső válságok­nak, előidézője az éppen éb­redező öntudat elsekélyesedé- sének; ha van esze, és lesz akarata, megtalálja helyét az életben, szlovákul is megta­nul. Es Komenskýt idézte. Tőle hallottam először a nagy gondolkodóról és pedagógus­ról. Gyakran beszélt róla, másodnak is. Bs egyszerűen természete­sen cselekedett, amikor 1954. szeptember 1-én kézen fogott és Bánhegyi tanító néni osz­tályába vezetett, hogy megta­nuljam írni és olvasni az át, a bét, a cét és a többi betűt; hogy a későbbi esztendőkben anyanyelvemen jussak el ön­magamhoz, szűkebb és tágabb környezetemhez, a világhoz. A szlovák nyelvhez, sőt, más idegen nyelvhez is. Persze, itt el kell mondani, hogy apám­nak — hat esztendővel a jég­törő Február után — már volt választási lehetősége, ami ugyancsak természetes volt a számára, mint ahogy termé­szetes ma az én számomra. Távoli szemlélője sem le­hettem a februári események­nek, ami történt, tanköny­vekből és elbeszélésekből is­merem. Az előző nemzedékek­hez viszonyítva, azt kell mondjam, szerencsésebb az én nemzedékem és az utá­nunk következők, mert reális — ismételjem a szót —, ter­mészetes körülmények között Indulhattunk. Így indulhatnak ma is a hatévesek ha a szü­lők ts úgy akarják ISzemélyes emlékeket idéz­tem, elnézést ér*e Tettem pusztán azért, meri — és, ez­zel nem mondok újat — a szülők egy-egy mondata, cse­lekedete is meghatározza, sokszor döntő módon, a leg­több ember egész életét, magatartását, gondolkodásá­nak, cselekvéseinek irányát, minőségét.) BODNÁR GYULA 197R I. 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents