Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-17 / 17. szám, kedd

Vi i 11 a n t á s ssza p Születésnopi beszélgetés Karol Machatával Éppen sminkelték, amikor rányitottam az ajtót. Magas, egyenes tartásü. Ha beszél, má­gikus hangja betölti a szobát. Már majdnem sikerült meg­győznie, hogy a közeli napok­ban egyszerűen nem tud időt szakítani a beszélgetésre. Én időpontot javaslok, ő meg pró­báról, rádióról, és forgatásról beszél. Végül mégis megadja magát. , * * » • Színház, rádió, televízió, filmstúdiók. Mikor is kezdődött ez az örökös körforgás? — Tizenkét éves voltam, ami­kor számos gyermekjáték fő­szerepével bíztak meg a rádió­ban. Egyenes, előadások vol­tak ezek, még ma is boldogság tölt el, ha erre gondolok. Négy év elteltével megköszönték a munkámat, megkaptam a bú­csú tiszteletdíjat, és a mikrofon­tól egy időre búcsút kellett vennem. Mutálni kezdett ugyan­is a hangom, de annyira, hogy gátlásaim voltak, ha beszélnem kellett. Emlékszem, anyám csak a zárás előtt tudott el­küldeni az üzletbe. Erős han­gom végképp nem illett a sző­ke hajamhoz. Érettségi után a bratislavai Kereskedelmi Főiskola hallga­tója lettem, majd később át­iratkoztam a Szlovák Nemzeti Színház színiiskolájába. 1949- ben írtam alá a szerződést, az­óta is hű vagyok a színházhoz. • Ügy tudom, az első igazi főszerepét a Szent Péter eser­nyője című magyar—szlovák koprodukcióban készült film­ben kapta. — Hát, az igaz, hogy Vibra Gyuri alakja nagyon szép, há­lás feladat volt számomra, de előtte eljátszottam már a Falu a hegyek között és az Utolsó boszorkány főszerepét is. CSTK-felvétel A Szent Péter esernyője for­gatása idején egész életre szó­ló barátságot kötöttem magyar kollégáimmal. Nagyszerű gár­da jött össze akkor. Szinte ma­gam előtt látom Törőcsik Ma­rit... Olyan aranyos kislány volt... De ott volt Psota Irén is, meg Egri Pista, na és Pécsi Sándor. Megrendített korai ha­lála. • Nagyon sok színházi és filmrendezővel volt már alkal­ma együtt dolgozni. Kit tart közülük ideálisnak? — Elsősorban azt, aki ér­tékeli a színészt. Olyannak ve­szi, amilyen. Ha lehetőséget ad neki az önfeledt játékra és nem kötözi le merev instruk­ciókkal, biztosan nem áll be törés keltőjük elképzeléseiben. Ilyen ember volt Bán Frigyes, a Szent Péter esernyője rende­zője is. Az egész forgatás ide­jén szórakoztatott bennünket, Száz év után sem mindegy Az idősebb generáció tagjai ma is rajongnak érte. A közép- nemzedék zöme eléggé felüle­tesen ismeri őt. A fiatalabbak legfeljebb annyit tudnak róla, * hogy egykor világhírű színmű­író volt, és A Pál utcai fiúknak is ő a szerzője. Száz év telt el Molnár Fe­renc születése, több mint ne­gyed század halála óta, de a körülötte kavargó hullámok nem csitultak el. Sokan es­küsznek rá, de legalább ennyi­en legyintenek. A századforduló éveiben rob­ban be a magyar* szellemi élet­be, akkor, amikor Budapest igyekszik lerázni a provinciá­lis életforma megannyi nyűgét, s a rövid ideig tartó politikai szélcsendben a jóval előbbre haladó nagyvárosok utolérésé­re törekszik. Még ott volt a múlt, számtalan gonddal-bajjal, feudális, félfeudális rétegekkel és életszemlélettel, de már ott lüktet a jobbat, többet akarás is. . Ez a sajátos pesti világ emelte föl Molnár Ferencet is. Újságíróként kezdte, nevéhez új műfaj, a groteszk, irónikus hangvételű kroki meghonosítá­sa fűződik. Hihetetlenül termé­keny publicista volt, szinte na­ponta jelentek meg szellemes fordulatokkal, találó megfigye- \ lésekkel teli cikkei. Huszonöt éves korában már több kötetre való publicisztikai írását közöl­te a korabeli sajtó. Aztán ünnepelt színházi szer­ző lett. Amiben senki sem vi­tatkozik: kevés ember ismerte úgy a színműírás fortélyait, a színpad lehetőségeit mint ő, és tehetségben, ötletekben is állja a versenyt huszadik szá­zad más híres drámaíróival. Ady Endre írta róla: „Bolond dolog ez: engem, az avas szín- házlenézőt, gyalázatoson ér­dekel a Molnár Ferenc színpa­da, s kezd érdekelni általában Molnár Ferenc révén és általa a színpad. Ennek a kiválóan és különösen pesti intellektus­nak, a Molnár Ferencnek, vala­mikor, egykoron, nem is régen majdnem bámész rabja lettem, s e gyöngédségemért ma sem pirulok.“ Ezzel szemben Lukács György keményen fogalmaz: „A trükk, a ráaggatott szelle­messég tágítja ki a tárca ter­jedelmét három felvonásosraj' Mindkét értékelésre több pél­dát hozhatunk föl Molnár Fe­renc életművéből. Az előbbire az Egy, kettő, három, a Va­laki és talán A testőr című színműveket, a már említett gyermekregényt, s prózáját: a Széntolvajokat és az Andort. Az utóbbi igazolására azokat a színdarabokat említhetnénk, amelyek megírásánál a szerző a tehetségét a szó szoros érte­lemben aprópénzre váltotta, s a mélységeket is megjáró mű­vész a felszínen mozgó, min­dent kiszámító mesteremberré szürkült. Nemcsak a sportban, a mű­vészetben is a csúcsteljesítmé­nyei révén mérik az embert, s ebben az esetben is ezt a mér­cét kell alkalmazni. Nemrég lapoztam egy angol nyelvű tu­dományos kiadványt, amelyben Molnár Ferencet századunk nagy színházreformátorai kö­zött tartják számon. Tavaly 24 országban játszották színmű­veit. Ezek lények. Száz év után teljesen mind­egy, hogy értékelik az embert, mondta egy alkalommal félig komolyan, félig élcelődve. Most a centenárium alkalmából is- mét tudatosítjuk, hogy ez egyáltalán nem mindegy. Ezért kellene már elválasztani az ocsut a búzától, hogy ne ma­gasztaljuk őt kritikátlanul az égig, de azért egész életművét sem dobjuk az elavult, értqjfte- len művek szemétdombjára. Molnár Ferenc egyik végletet sem érdemli meg. SZILVÄSSY boldog volt, ha vele együtt mó­káztunk, örült, ha újat hoztunk, értékelte a munkánkat, humo­ros rajzokkal illusztrálta elkép­zeléseit és fegyelmet tudott tartani a forgatáson. • Megtörtént-e már, hogy nem tudta megvalósítani elkép­zeléseit a szerep megformálá­sa során? — Igen. Miért is tagadnám? Hiszen hibát csak az követ el, aki dolgozik. Még ma is min­den előadás után érzem, hogy adós maradtam valamivel. So­sem voltam elégedett önma- gammal. Tudom, hogy mindig lehet valamit adni a szerep­hez. Valami mást, valami újat. Ha például ismét felkérnének Cyrano vagy Ivanov szerepére, ma biztosan másképp játsza­nám el, mint annak idején. Látja, ezért is élő a színház. • Hosszú idő után újra fel­tűnt a filmvásznon. Legutóbb a Lidércfényben láthattuk. Té­véjátékokban viszont még ma is ritkán játszik. Mi ennek az oka? — Csak annyi, hogy előny­ben részesítem a színházat és a rádiót. Rövidnadrágos korom óta járok a rádióba, hű is ma­radok hozzá. Érzem, hogy szük­ség van rám, tudom, hogy igénylik a munkámat. Egyszer komolyan megbetegedtem és hónapokon át nem rádióztam. Rengeteg levelet kaptam. Hiá­nyoltak a hallgatók. Ugye, mondanom sem kell, milyen örömet jelent ez a színésznek. A film, a televízió a szó szo­ros értelmében szétszedi az embert. Az éjjeli forgatások, felvételek sosem voltak rám jó hatással. Különben is nem szí­vesen filmezek. A hangjátékok, a színpadi előadások sokkal jobban vonzzanak. • Mit szeretne elérni ezután a színészi pályán? — Elsősorban új, felrázó erőkre, inspiráló hatásokra vá­gyom. Szerepálmom már nin­csen. A Peer Gyntet szerettem volna eljátszani, sajnos nem volt rá alkalmam. • És a magánéletben? — Évekkel ezelőtt volt egy nagy kívánságom. Ha feltalál­ják a rák elleni gyógyszert, az egész világon szólaljanak meg a harangok. Remélem, nem kell már sokáig várnom. * # * Karol Machata, a Szlovák Nemzeti Színház Klement Gott- wald-díjas érdemes művésze ötvenéves. Életében azonban sosem az évek jelentettek ha­tárkövet, inkább a szerepek, a testi-lelki átváltozások. „Engem ma is az tesz boldoggá, hogy minden este más ember bőré­be bújhatok, más jelmezt ölt­hetek, máshogy festem az ar­comat — nekem a színház az életem.“ 6. SZABÓ LÁSZLÓ Egy népművész tárlata kapcsán Nagyon sok látogatója volt Juhos Rudolf nádszegi (Trstice) népművész — a község műve­lődési házában több mint egy hónapig nyitva tartott — tárla­tának. A mátyusföldi alkotó nádból készült képei azt a vi­lágot tárták elénk, amelyet csak legnagyobb képzőművé­szeink tudtak közvetíteni: a szegényparasztét, annak életér­zéseit a maga egyszerűségében és állandó megújulásában. Juhos Rudolf alkotásaiban földerengenek a táj szépségei, amelyet a népdalgyűjtő Kodály a Szajna partjánál is szebbnek látott. Fűzfák, nádasok ringnak szürkéskék és fekete vásznain. Az öröm és a bú ünnepeit, a dolgos hétköznapokat sajátos, mélyből fakadó élményvilágá­val kelti életre. Önmagunkat tennénk gazda­gabbá, ha jobban odafigyelnénk Juhos Rudolf amatőr képzőmű­vész tevékenységére, hiszen te­hetségéről s eredeti formavilá­gáról vall az is, hogy három műve a fővárosi Vármúzeum­ban, kettő pedig a Szlovák Nemzeti Galériában — azaz: rangos és tiszteletet parancso­ló helyen — tekinthető meg. ÚJ FIL IGAZSÁG ÉS HAZUGSÁG (olasz) A kapitalista országok filme­sei közül sokan — fiatalok és kevésbé fiatalok — vállalkoz­nak arra, hogy hazájuk közvet­len valóságát vigyék filmre, azaz — napjaink szóhasznála­tával élve — mai filmet for­gassanak. Egyre inkább tért hódít a publicisztikai megköze­lítés, ameiy — újrajátszás, vizs­gálat vagy vita formájában — módot ad a nyílt, szókimondó fogalmazásra. Bár gyakoriak az olyan filmek is, amelyek meg­őrzik a hagyományos formát, a klasszikus cselekménybonyo­lítást. Az első kategóriába tartoz­nak például Damiano Damiani, badulva a férje holléte után nyomoz, s amikor a férfi tár­saságában találja azt a nőt, aki helyett hét évig „ült“ hirtelen felindultságában rálő. Az újabb vizsgálat során fény derül az igazságra, s bebizonyosodik az asszony korábbi ártatlansága. Csakhogy a gyilkosság az gyil­kosság, a bizonyítékok kézzel­foghatóak, a bűnöst tehát el kell ítélni... Eriprando Visconti filmje nem csupán krimi, hiszen ké­pet ad hazája igazságszolgálta­tásáról, mely akadályozza a bűn leleplezését. A film két hőse, az államügyész és az ügy­véd, egyszersmind két szemlé­Paola Pitagora és Terence Hill, az olasz film főszereplői Elio Petri, Francensco Rosi filmjei, vagyis, az olasz politi­kai filmek, melyek a mai nyu­gati társadalom válságjeleit vagy hatalmi gépezetét ábrá­zolják — leplezetlenül kimond­va azt, ami van. Politikai film — bár formá­ját és a’ téma feldolgozásának módját tekintve az utóbbi kate­góriába sorolható — az Igaz­ság és hazugság című alkotás is. Eriprando Visconti rendező (a közelmúltban elhunyt Luchi­no Visconti unokaöccse) e bűn­ügyi drámában az olasz igaz­ságszolgáltatás negatívumaira mutat rá. A történet közép­pontjában egy fiatal tanítónő vergődik, aki az igazságszol­gáltatásba vetett hitének az ál­dozata lesz. Izgalmas krimi pereg a né­zők előtt: egy tanítónőt azzal vádolnak, hogy meggyilkolta férje üzleti partnerét, szere­tőjét. Bár a vizsgálat során számos körülmény arra utal, hogy a tanítónő nem követhet­te el a gyilkosságot, a becsvá­gyó és karrierista ügyész még­is bebizonyítja a nő bűnössé­gét — s a fiatal ügyvéd min­den jószándékú segítsége elle­nére a tanítónőt fegyházbünte­tésre ítélik. A börtönből kisza­let példázata. A dörzsölt állam* ügyész hisz a törvényben, ame> lyet képvisel, azt is tudja, ho* gyan lehet a paragrafusokkal manipulálni, s győz, mert az igazságszolgáltatás egész rend- szerének hű kiszolgálója; az ügyvéd viszont szükségszerűen elbukik, mert magányosan, rossz eszközökkel harcol és naivitásában nem látja, milyen erőkkel is kell megküzdenie. Egyetlen dolog segíthet csak: az igazságszolgáltatás rendsze­rének gyökeres megváltoztatá­sa — ez a film végkicsengése, A rendező mondanivalóját azonban nem tudta olyan meg­győzően és hatásosan megfő- galmazni, mint az említett al­kotók. Társadalombírálatra nem elég éles, az összefüggések megvilágításában nem ás elég mélyre. A főszereplők: Martin Balsam és Terence Hill — az állam- ügyész és az ügyvéd — színé- szileg is ellentétei egymásnak. Terence Hill olasz alkat, még­sem szenvedélyes, játéka is túl­ságosan jellegtelen. Martin Bal­sam amerikai és higgadt — re­mek alakítást nyújt egyébként a filmben. A tanítónőt Paola Pitagora játssza, mélyen átél­ve és átérezve szerkóét. DOLGOZÓK FILMFESZTIVÁLJA Január 19-én, csütörtökön Karvinában A morvaföldről cí­mű cseh film ünnepélyes be­mutatójával megkezdődik a dolgozók filmfesztiválja. Az ezt követő napokon az ország 104 városában (69 cseh és 35 szlo­vákiai városban) rendezik meg a téli szemlét. Bratislavában a Hviezda, a Slovan, a Mier és a Mladosť moziban vetítik a fil­meket. Mint lapunk hasábjain közöl­tük már, a fesztivál műsorán 22 játékfilm szerepel. Az illeté­kesek az utóbbi napokban vég­legesítették a műsort; eszerint a rendezvényen az alábbi fil­meket láthatjuk: Penelopé, A morvaföldről, Egy amerikai Prágában, Egy szerelem törté­nete, Kálvária, Gépzongora, Herkulesfürdői emlék, Árnyék­vonal, Az államvédelmi törvény módosítása, A látnok asszony, Osztályrész, Csillagporban, Nap- fogyatkozás, Tisztes honpolgá­rok, Csak egy asszony, Erőske­zű Ferdinánd, Kígyót melenget­ni, A macskás öregúr, A Ku- Klux-Klan tagja, A feléledt kö­vek, Alom és valóság, Menyasz- szony. A fesztivál február 9-ig tart. A záróünnepségre Žiar nad Hronomban kerül sor, ez alka­lomból bemutatják a Penelopé című szlovák filmet. —ym-~ FODOR RUDOLF ( Jelenet A morvaföldről című cseh filmből 1978. I. 17. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents