Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-24 / 30. szám
— Drágám, igazán nem jártál előttem senkivel? — Esküszöm! Mindegyiknek autója volt. — Az ember nem hiheti el mindazt, amit itt-ott hall. — Azt nem. De továbbadhatja) Egy amerikai Velencében: — Ez rettenetes! A városban árvíz van, és ők énekelnek! A régiségboltban a vevő fontoskodó tekintettel nézegeti a kiállított műtárgyakat. Az eladó egy értékes ókori görög vázát kínál eladásra. — Tudja, uram, hogy ez a váza kétezer éves? — mondja az eladó, hogy érdeklődést keltsen a portéka iránt. — Ne csináljon belőlem bohócot! — méltatlankodik a vevő. — Hiszen még csak 1977-et írunk! A kaszárnyaudvaron találkozik a parancsnokával az újonc. Lelkesen szalutál, habár a fején nincs sapka. — Miért nincs a fején sapka? — kérdi a parancsnok. — Főhadnagy elvtárs, jelentem, azért, mert nem fázik a fejem! — feleli a katona. — Amikor megismertem Magdát, azt hittem, hogy valóságos angyal. — És aztán? — Később rájöttem, hogy a libának is van szárnya. A NAGYFÖNOK TANÁCSA Jobban teszi, Kovács, ha nem okvetetlenkedik! Kesztyűs Ferenc rajza — Apu, szükségem van az iskolába enciklopédiára. — Adok én neked enciklopédiát! Gyalog fogsz járni az iskolába, úgy mint valaha én jártam. — Mit csináljunk, professzor úr? Minden elő van készítve az operációhoz, csak még a páciens nem érkezett meg. Mire a professzor: — Nem fogjuk vesztegetni az időt. Megkezdjük nélküle. nyaralási gondjaink. (Jezs) — A feleségem szörnyen leszidott. — Késő este mentél haza? — Dehogyis! — Hát akkor miért? — Korán reggel jöttem meg. — Szeretnék száz évig élni! — sóhajt fel az asszony. — Ez teljesen lehetetlen — feleli a férj. — Miért? — Mert már tizenkét éve egyfolytában negyven vagy! Egy turista krétával a falra írta: „Itt voltam a feleségemmel. Gyönyörű volt!“ Később jött egy másik turista, és a felirat alá írta: „Itt voltam a feleségem nélkül, és még gyönyörűbb volt!“ — Az autós karambol után eszméletét veszti. Amikor végül magához tér, ijedten kérdezi: — Hol vagyok? — A huszonhármas szobában! — mondja az orvos. — Börtön vagy kórház? ... Szemrehányást tesz a leány a fiúnak: — Miért dicsekedtél a barátaidnak, hogy megcsókoltál?! — Lehetséges, hogy megmondtam nekik, de hogy dicsekedtem volna, az azért túlzás! TABLÓ Karel Smrkovsk^ rajza VII. 24. 19 — Villamos alá került? — Rosszabb. Beléje ... CSÖCSFORGALOMBAN Elek Tibor rajza — Bocsánat, professzor úr, az étteremben várja önt az ebéd... — Jól van, vezesse be a dolgozószobámba, azonnal utánamegyek. Oj ember kerül a londoni meteorológiai intézethez, s megszerkeszti az első prognózist: „Este növekvő sötétedéssel lehet számolni.“ — Miért nevezik a közlekedés ütőerének az országutakat? — Mert sok vér folyik rajtuk ... — Tessék öt korona, és tanúsítson semleges magatartást. — Adjon, uram, tíz koronát, s az ég áldását kérem önre. Ha nem ad, elátkozom. Mondom, hogy Magyarországon 350 000 embert fenyeget a veszély, hogy rövidesen alkoholistává válhat, kérdem, mi a helyzet itt náluk? — Nem valami rózsás — sóhajt föl az Íróasztal mögött ülő férfi, az üzem igazgatója. — A mi munkásaink sem jobbak a többinél. Nálunk is súlyos gondként jelentkezik a részegség, az italozás miatti termeléskiesés, nem is szólva a minőségromlásról, egyebekről. Bánatosan legyint, lenyúl, ötcsillagos bolgár konyakot emel ki az íróasztal egyik rekeszéből, tölt, koccintunk, lehúzzuk. — Hiába harcolunk ez ellen évek óta — folytatja —, a műhelyekből csak nem tudtuk száműzni a bögrecsárdákat, a demizsonbárokat. Kibeszélhetjük nekik a lelkünket, magyarázhatjuk, büntethetjük,, tütüznek vfgan tovább. Bekapjuk a másodikat. Mondom, hogy nálunk egy főre évente több'mint tíz liter tiszta szesz jut, ettől még szomorúbb lesz. — Helyi adatokat leginkább a főmérnökünk adhat, majd a titkárnőm átkísér, egészségedre, én vagyok az idősebb. Leszalad a harmadik. Aztán megnyom egy gambat, még a párnázott ajtón is áthallik a berregés a szomszéd szobából, de semmi hatás. Ojabb, hosszabb csengetés, újabb, hosszabb, semmi. A harmadikat követően végre kinyílik az ajtó, csillogó szemű, szőke csoda imbolyog be, megtántorodik, gyorsan megkapaszkodik az állófogasba, ránk mosolyog, kedvesen érdelüődik: — Hukk? — Hányszor mondjam magának — ripakodik rá a főnök —, hogy ha Anna-napot, István-napot, tudom is én, milyen napot, vagy eljegyzést, sikeres iskolai vize gát, jutalmat, gyermekáldást, kitüntetést ünnepelnek az adminisztrációban, azért valakit ültessen be a helyére? Világos? Most pedig kísérje át az újságíró elvtársat Bokker főmérnök kartárshoz, hogy adatokat kaphasson a munkásalkoholizmusról. Bűntudatosan pislog a titkárnő, merészen elengedi a fogast, belekapaszkodik a váltamba, vonszoljuk egymást kifelé. Szép pár lehetünk, amint végigszlalomozunk az irodaház folyosóján, de különösebben senki sem bámul meg minket, még akkor sem, amikor a szőke csoda a kanyarban fölborul és engem is magával ránt. Végül kikötünk egy másik hivatalos helyiségben, komor, kopasz, szemüveges úriember szobormereven áll az ablak mellett, ő Bokker. Mondom neki, hogy nálunk a családok évi jövedelméből 27 milliárd forint költődik el szeszes italokra, mi van itt náluk? — Csőd — szögezi le tompán. — Különösen a kettes gépteremben, az udvari anyagmegmozgatóknál, a téeinkában és a villanyszerelőknél isznak a dolgozók, mint a szitakötők, minden pénzük piára megy, nagy itt még a sötétség. Meglágyul a kőarc, a főmérnök dúdolni kezd: — Sötét van, nem látok, gyere, babám, gyújtsál világot ... Bocs, kicsit feldobtuk magunkat a tervező mérnökökkel, nagyon belevaló fickók, megoldottak egy nehéz műszaki problémát, ennek örömére kis bulit rendeztünk, ne ugorjunk át hozzájuk? Átugrottunk, később haza is fuvaroztak, lefektettek, pár órát aludtam, elég józanon ébredtem, lekopogtam a cikkemet, bevittem a laphoz, odaadtam a rovatvezetőnek, érdeklődéssel futott át rajta. — Ez kell! — jelentette ki, amikor a végére ért. — Fölmutatni a társadalmi, gazdasági, morális kárt, ami a fizikai dolgozók folyamatos pityizálásából származik. Fontos téma, jól megírva, gratulálok. Es egy fonottas bütyköst varázsolt elő a könyvszekrény mélyéből, megkotyogtatta. — Valódi kisüsti! — kacsintott rám büszkén. KÜRTI ANDRÁS
