Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
Akárhogy figyeltem is, hét gida helyett egyszerre csak ötöt sikerült felfedeznem a Moszfilm stúdióban, ahol A farkas és a hét gida című meséből készült szovjet—francia—román zenés mesejáték felvételei folytak. Ho vá tűnt két kisgida? Úgy látszik, elkeveredtek a vásárra összegyűlt állatok tarka, vidám forgatagában. Rozsdaszínű mókusok szökellnek dús farkukat magasba emelve egyik lépcsőről a másikra. Rózsaszín szőrű, kényeske- -dő báránykák sétálgatnak az árusok sorai között. A lilaruhás, elálló szárnyú fecskék pedig olyanok, mintha egy knrmestercso- port vonulna erre. — De hová lett a két kisgida? — Csak öt gida lesz, nem hét — mondta Ju- rij Entin, a forgatókönyv egyik szerzője. — Amikor Vaszilika Isztratéval, a forgatókönyv társszerzőjével nekiálltunk a mun kának, kiderült, hogy a történet Romániában, csakúgy, mint Franciaországban népmesének számít, csak éppen a ro mán mesében hét helyett három gida szerepel. így aztán, hogy ne keveredjenek a különféle népmesék motívumai, el határoztuk, hogy a gidák számától eltérünk és a rosszról meg a jóról készítünk filmet, aminek ideiglenes címe: Mama. — Hogy érzi magát a kecskemama szerepében? — kérdeztem Ljudmila Gurcsenkót. — Mi itt most, ha jól megnézem, azt hiszem valamennyien először alaki tunk állatfigurákat; Sza- velij Kramarov például a Farkaskölyök, Natalija Kracskovszkaja a Medve anyó. Oleg Popov a Medveapó — mondja ä művésznő. — Az én szerepemben különösen az tetszik, hogy a Kecskemama figurája plasztikus, határozott és egyértelmű. Gurcsenko ismét belemélyed a térdén heverő szövegkönyvbe, a most felvett epizód román változatába. Ugyanis három variáció készül: orosz, román és francia szöveg gél. J. BORISZOGLEBSZAKAJA rémszínü kosztümben, lila trikóban jött beszélgetésünkre. Ejfekete hajzuhata- ga, spanyolos arca a filmvászonról, a képernyőről és a színházból már régóta ismert előttünk. Láthattuk őt a Visszatérések, A szerelem palettája, A Lan- fieri kolónia, a Napforduló és a Minden időben című filmekben. Temperamentumos egyéniség. Magával ragadó természetes sége, bizalmas tekintete csupa kedvességet áraszt. — Hogyan jellemezné önmagát? — Vidám teremtés vagyok. Szeretem magam körül a humoros fiatalokat. A munkában és az életben segítőkész barátokra van szükségem. — Milyen típusok állnak legközelebb alaptermészetéhez? — Azt hiszem, leginkább a mai fiatal nők. — Úgy tudom, teljesen véletlenül lett színésznő. Tizenhéi éves volt, amikor szerepet ka pott a Szerződés az ördöggel című filmben. — A szerencsés véletlen ha tározta meg döntésemet. Éppen érettségi előtt álltam, amikor felajánlották nekem ezt a szerepet. A kolibai filmstúdió közelében laktam, s többek között engem is lefényképeztek, rendező látásmódját sem értettem, ma már a szerepemre is csak homályosan emlékezem. Trintignant? Borzasztóan önfegyelmezett ember. Mindig felkészülve jött a forgatásra. Tudom, szinte hihetetlennek hangzik, de nyáron, amikor filmeztünk, este hétkor járt aludni. Filmezés előtt még egy deci bort sem ivott meg. — Az utóbbi időben csupán három-négy színpadi szerepben láthatjuk. Ebből arra következtetek, hogy a filmet előnyben részesíti. — Nem, dehogy. Számomra a színház legalább annyira fontos, mint a film. Hogy a színházban kevesebb szerepet kapok? Ez nem csak rajtam múlik ... — Mi okoz nehézséget színpadi szerepei megformálásában? — Nézze: öt színházi évad van mögöttem. Három évig tartott, míg megszabadultam gátlásaimtól. Rettentően nagy lámpalázzal kellett meggyürkőz- nöm egy-egy előadás előtt. Megtörtént, hogy főiskolai tanárommal volt közös jelenetünk. Ilyenkor a félelmem is megduplázódott. Ma már azonban sokkal szabadabban lépek a színpadra. Felold a nézők tekintete. — Élettapasztalatait is szín padra viszi? (Zuzana MináCová felvétele) Beszélgetés ZUZANA KOCÚRIKOVÁYAL, a Hviezdoslav Színház tagjával hogy később esetleg próbafelvételre hívhassanak. A jelentkezők közül végül is engem választottak ki, s mivel a munka megtetszett, annak ellenére, hogy képzőművészet] főiskolára készültem és kosztümtervező szerettem volna lenni, mégis a színművészet mellett döntöttem. — Mielőtt felvették volna, újabb filmszerepet kapott. A férfi, aki hazudik című alkotásban Jean-Louis Trintignant partnere volt. Mit jelentett ez akkor önnek? — Fiatal voltam, még nem voltak különösebb nézeteim a munkát, a filmet illetően. Az akkor elsőfilmes Robe Grillet — Természetesen. Az író képzeletbeli figuráját nem lehet csak úgy általánosan eljátszani. Érzelmek és belső tulaj donságok alapján estéről estére gazdagítani kell azt, hiszen minden változik körülöttünk. Persze, gyökeres változásról nem lehet szó, de a szerepet még a ki tudja hányadik előadáson is úgy kell eljátszani, hogy az lényegében mindig ugyanaz, és mégis más legyen. — Kit tart ideális rendezőnek? — Kérem, ne kívánja tőlem, hogy valakit is megnevezzek. Tíz éve vagyok a pályán. Rájöttem: a rendező és a színész munkája csak akkor vezet eredményhez, ha nézeteik megegyeznek, vagy legalább hasonlóak. Ezt az összhangot akkor tudom elérni, ha korban hozzám illő rendezővel dolgozom. — Milyen élményeket szerzett a Csillag felfelé hull című cseh film forgatásakor? — Nagyon örültem, hogy Karel Gott-tal játszhattam együtt. Kedves, szerény ember. A forgatás nem a legjobb körülmények között zajlott, mégis örömmel gondolok vissza erre a munkára. — Gyakran szerepel cseh filmekben. Lát valamilyen különbséget a barrandovi és a kolibai filmstúdió között? — A cseh filmnek nagyobb tradíciója van, több a profesz- szionális egyénisége. A szlovák film előnye pedig a forgatás természetesebb légköre. — Várja-e új tévészerep? — Júniusban kezdtük el a Két élet című kétrészes tévéjáték forgatását, amely Thomas Bell regénye alapján készül. * * *r Tehetséges színésznő. Játékával hétköznapi lesz a maszk, a vers, az idézet, de rendkívüli a találó maszk, szépen mondott vers, okos idézet. Ilyen az igazi színész: hét köznapi és mégis rendkívüli. G. SZABÓ LÁSZLÓ Rudolf Hruéinsk^ érdemes művész doktor Meluzin szerepében (Jaromír Komárek felv.) Új cseh film A BURGONYASZÁR FÜSTJE Több történelmi film, mint például a Markéta Lazarová, a Méhek völgye, vagy az Adelheid után Frantisek Vláéil rendező első ízben forgatott mai tárgyú filmet. Az alkotás címe A búr gonyászár füstje; a film Bohumil Ríha nemzeti művész Doktor Meluzin című közismert regénye alapján készült. A költői szépségű történet egy öregedő orvosról szól, aki egy mélyreható családi válság után távozik a fővárosból, vidékre megy, hogy ott új életet kezdve ismét megtalálja élete értelmét. Az alkotást a cseh és a szlovák filmek bratislavai fesztiválján díjjal jutalmazták, s megérdemelten, mert a rendező rendkívül érzékenyen és hatásosan ültette át a regényt filmre. Az alkotás főszerepében Rudolf Hrusinsky érdemes művészt láthatjuk. Játszik még a filmben Marie Logojdová, Véra Galatí ková, Jana Dítétová, Vítézslav Jandák, Josef Somr, Alois Sveh- lík, Václav Lohnisky érdemes művész és mások. A film operatőre FrantiSek Uldrich. Frantiáek Vlácil arra a kérdésre, mi ragadta meg őt Doktor Meluzin történetében, így válaszolt: „Elsősorban a regény in timitása. A történetnek nincsenek negatív szereplői, az emberek azonban különböző természetűek és mentalitásúak. Az egyének közti kapcsolatok rendkívül természetesek, a cselek mény mentes a túlbonyolított konfliktusoktól. Képletesen szólva az irodalmi alapanyag egyetlen hangszerre komponált szerzeményhez hasonlítható, nem pedig egy szimfonikus zenekar számára írt műhöz. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a film egy passzív hősről szóló tanulmány.“ V. HUMHEYOVÁ VII. 3. 10 ÚJ szó S W Bh HBHH HHS9B bhb IHH Hb Wl IDS HD 1BMH flSBSI MBH 9E31) H VBE
