Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-03 / 27. szám

Akárhogy figyeltem is, hét gida helyett egyszer­re csak ötöt sikerült fel­fedeznem a Moszfilm stúdióban, ahol A farkas és a hét gida című mesé­ből készült szovjet—fran­cia—román zenés mesejá­ték felvételei folytak. Ho vá tűnt két kisgida? Úgy látszik, elkevered­tek a vásárra összegyűlt állatok tarka, vidám for­gatagában. Rozsdaszínű mókusok szökellnek dús farkukat magasba emelve egyik lépcsőről a másikra. Ró­zsaszín szőrű, kényeske- -dő báránykák sétálgatnak az árusok sorai között. A lilaruhás, elálló szárnyú fecskék pedig olyanok, mintha egy knrmestercso- port vonulna erre. — De hová lett a két kisgida? — Csak öt gida lesz, nem hét — mondta Ju- rij Entin, a forgatókönyv egyik szerzője. — Amikor Vaszilika Isztratéval, a forgatókönyv társszerző­jével nekiálltunk a mun kának, kiderült, hogy a történet Romániában, csakúgy, mint Franciaor­szágban népmesének szá­mít, csak éppen a ro mán mesében hét helyett három gida szerepel. így aztán, hogy ne ke­veredjenek a különféle népmesék motívumai, el határoztuk, hogy a gidák számától eltérünk és a rosszról meg a jóról ké­szítünk filmet, aminek ideiglenes címe: Mama. — Hogy érzi magát a kecskemama szerepében? — kérdeztem Ljudmila Gurcsenkót. — Mi itt most, ha jól megnézem, azt hiszem va­lamennyien először alaki tunk állatfigurákat; Sza- velij Kramarov például a Farkaskölyök, Natalija Kracskovszkaja a Medve anyó. Oleg Popov a Med­veapó — mondja ä mű­vésznő. — Az én szere­pemben különösen az tet­szik, hogy a Kecskema­ma figurája plasztikus, határozott és egyértelmű. Gurcsenko ismét bele­mélyed a térdén heverő szövegkönyvbe, a most felvett epizód román vál­tozatába. Ugyanis három variáció készül: orosz, román és francia szöveg gél. J. BORISZOGLEBSZAKAJA rémszínü kosztümben, li­la trikóban jött beszél­getésünkre. Ejfekete hajzuhata- ga, spanyolos arca a filmvá­szonról, a képernyőről és a színházból már régóta ismert előttünk. Láthattuk őt a Visszatérések, A szerelem palettája, A Lan- fieri kolónia, a Napforduló és a Minden időben című filmek­ben. Temperamentumos egyéniség. Magával ragadó természetes sége, bizalmas tekintete csupa kedvességet áraszt. — Hogyan jellemezné önma­gát? — Vidám teremtés vagyok. Szeretem magam körül a humo­ros fiatalokat. A munkában és az életben segítőkész barátokra van szükségem. — Milyen típusok állnak leg­közelebb alaptermészetéhez? — Azt hiszem, leginkább a mai fiatal nők. — Úgy tudom, teljesen vélet­lenül lett színésznő. Tizenhéi éves volt, amikor szerepet ka pott a Szerződés az ördöggel című filmben. — A szerencsés véletlen ha tározta meg döntésemet. Éppen érettségi előtt álltam, amikor felajánlották nekem ezt a sze­repet. A kolibai filmstúdió kö­zelében laktam, s többek kö­zött engem is lefényképeztek, rendező látásmódját sem értet­tem, ma már a szerepemre is csak homályosan emlékezem. Trintignant? Borzasztóan ön­fegyelmezett ember. Mindig fel­készülve jött a forgatásra. Tu­dom, szinte hihetetlennek hang­zik, de nyáron, amikor filmez­tünk, este hétkor járt aludni. Filmezés előtt még egy deci bort sem ivott meg. — Az utóbbi időben csupán három-négy színpadi szerepben láthatjuk. Ebből arra következ­tetek, hogy a filmet előnyben részesíti. — Nem, dehogy. Számomra a színház legalább annyira fon­tos, mint a film. Hogy a szín­házban kevesebb szerepet ka­pok? Ez nem csak rajtam mú­lik ... — Mi okoz nehézséget szín­padi szerepei megformálásá­ban? — Nézze: öt színházi évad van mögöttem. Három évig tar­tott, míg megszabadultam gát­lásaimtól. Rettentően nagy lám­palázzal kellett meggyürkőz- nöm egy-egy előadás előtt. Megtörtént, hogy főiskolai ta­nárommal volt közös jelene­tünk. Ilyenkor a félelmem is megduplázódott. Ma már azon­ban sokkal szabadabban lépek a színpadra. Felold a nézők te­kintete. — Élettapasztalatait is szín padra viszi? (Zuzana MináCová felvétele) Beszélgetés ZUZANA KOCÚRIKOVÁYAL, a Hviezdoslav Színház tagjával hogy később esetleg próbafel­vételre hívhassanak. A jelentkezők közül végül is engem választottak ki, s mivel a munka megtetszett, annak el­lenére, hogy képzőművészet] főiskolára készültem és kosz­tümtervező szerettem volna lenni, mégis a színművészet mellett döntöttem. — Mielőtt felvették volna, újabb filmszerepet kapott. A férfi, aki hazudik című alko­tásban Jean-Louis Trintignant partnere volt. Mit jelentett ez akkor önnek? — Fiatal voltam, még nem voltak különösebb nézeteim a munkát, a filmet illetően. Az akkor elsőfilmes Robe Grillet — Természetesen. Az író képzeletbeli figuráját nem le­het csak úgy általánosan elját­szani. Érzelmek és belső tulaj donságok alapján estéről esté­re gazdagítani kell azt, hiszen minden változik körülöttünk. Persze, gyökeres változásról nem lehet szó, de a szerepet még a ki tudja hányadik elő­adáson is úgy kell eljátszani, hogy az lényegében mindig ugyanaz, és mégis más legyen. — Kit tart ideális rendező­nek? — Kérem, ne kívánja tőlem, hogy valakit is megnevezzek. Tíz éve vagyok a pályán. Rá­jöttem: a rendező és a színész munkája csak akkor vezet eredményhez, ha nézeteik meg­egyeznek, vagy legalább hason­lóak. Ezt az összhangot akkor tudom elérni, ha korban hoz­zám illő rendezővel dolgozom. — Milyen élményeket szer­zett a Csillag felfelé hull című cseh film forgatásakor? — Nagyon örültem, hogy Ka­rel Gott-tal játszhattam együtt. Kedves, szerény ember. A for­gatás nem a legjobb körülmé­nyek között zajlott, mégis örömmel gondolok vissza erre a munkára. — Gyakran szerepel cseh filmekben. Lát valamilyen kü­lönbséget a barrandovi és a kolibai filmstúdió között? — A cseh filmnek nagyobb tradíciója van, több a profesz- szionális egyénisége. A szlovák film előnye pedig a forgatás természetesebb légköre. — Várja-e új tévészerep? — Júniusban kezdtük el a Két élet című kétrészes tévéjá­ték forgatását, amely Thomas Bell regénye alapján készül. * * *r Tehetséges színésznő. Játéká­val hétköznapi lesz a maszk, a vers, az idézet, de rendkívüli a találó maszk, szépen mondott vers, okos idézet. Ilyen az igazi színész: hét köznapi és mégis rendkívüli. G. SZABÓ LÁSZLÓ Rudolf Hruéinsk^ érdemes művész doktor Meluzin szere­pében (Jaromír Komárek felv.) Új cseh film A BURGONYASZÁR FÜSTJE Több történelmi film, mint például a Markéta Lazarová, a Méhek völgye, vagy az Adelheid után Frantisek Vláéil rendező első ízben forgatott mai tárgyú filmet. Az alkotás címe A búr gonyászár füstje; a film Bohumil Ríha nemzeti művész Doktor Meluzin című közismert regénye alapján készült. A költői szépségű történet egy öregedő orvosról szól, aki egy mélyre­ható családi válság után távozik a fővárosból, vidékre megy, hogy ott új életet kezdve ismét megtalálja élete értelmét. Az alkotást a cseh és a szlovák filmek bratislavai fesztiválján díjjal jutalmazták, s megérdemelten, mert a rendező rendkívül érzékenyen és hatásosan ültette át a regényt filmre. Az alkotás főszerepében Rudolf Hrusinsky érdemes művészt láthatjuk. Játszik még a filmben Marie Logojdová, Véra Galatí ková, Jana Dítétová, Vítézslav Jandák, Josef Somr, Alois Sveh- lík, Václav Lohnisky érdemes művész és mások. A film opera­tőre FrantiSek Uldrich. Frantiáek Vlácil arra a kérdésre, mi ragadta meg őt Doktor Meluzin történetében, így válaszolt: „Elsősorban a regény in timitása. A történetnek nincsenek negatív szereplői, az em­berek azonban különböző természetűek és mentalitásúak. Az egyének közti kapcsolatok rendkívül természetesek, a cselek mény mentes a túlbonyolított konfliktusoktól. Képletesen szól­va az irodalmi alapanyag egyetlen hangszerre komponált szer­zeményhez hasonlítható, nem pedig egy szimfonikus zenekar számára írt műhöz. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a film egy passzív hősről szóló tanulmány.“ V. HUMHEYOVÁ VII. 3. 10 ÚJ szó S W Bh HBHH HHS9B bhb IHH Hb Wl IDS HD 1BMH flSBSI MBH 9E31) H VBE

Next

/
Thumbnails
Contents