Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-17 / 29. szám

i _ emberi teljesítőképesség határa AZ a sportban tulajdonképpen azóta vitatéma, amióta megszületett az első eredmény. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy napjaink fantasztikus rekordjai után ia szakemberek és a nem szakemberek gyakran teszik fel a kérdést: hol a teljesítmények felső határa? Hol van, milyen magas az a bizonyos képzeletbeli plafon? Meddig képes az ember javítani eredményein?

Igen, meddig? Meddig lehet fokozni a futók gyorsaságát, az ugrók által leküzdött távolságokat és magasságokat, a súlyemelők által fölemelhető súlyokat? És egyáltalán: föl szabad-e, föl lehet-e tenni így ezt a kérdést? Létezik-e felső határ? Nem kisebb sportember, mint Jurij Vlaszov Róma súlyemelő olimpiai bajnoka nemmel válaszolt: „Végső határok csak az emberi fejekben lehetnek. Az erő, akárcsak az ész, korlátlanul fejlődhet...“ Nem nagyon illik ilyen szakemberrel vitába szállni, ám a tudományos kutatások fejlődése, a természettudományok — elsősorban az élettan — mai ismeretei alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy valahol azért van egy túl nem szárnyalható határ. Csupán az a kérdés, milyen messze van még és mikor érjük el.

Nem roppant össze!

Az érdekesség kedvéért lapozzuk fel az első olimpiai játékok (1896) eredménylistáját. Az amerikai Garrett például 29,15 méteres dobással nyerte a diszkoszvetést, az ugyancsak amerikai Clark 181 centimétert ugrott magasba, a magyar Hajós Alfréd a 100 méteres úszásban 1:22,2 perces idővel jutott az aranyéremhez...

Nevetséges eredmények, ugye? Az akkori szakemberek jóslatai nem állnak a rendelkezésünkre, de úgy gondoljuk, a mai eredmények a múlt század végén még a fantázia határait is messze túllépték volna. Mert 1900-ban elképzelni, hogy bő háromnegyedszázaddal később 233 centiméter lesz a férfi magasugrás?! Vagy hogy a 100 méteres gyorsúszók 50 másodperc alá szorítják a világcsúcsot? őrültség! Pedig nem az.

Vagy itt vannak az „acélemberek“; az 1896-os olimpián a súlyemelés győztese 111,5 kilogrammot emelt. Ma a világcsúcstartók a súlyzóvasnak az egyik végére is többet raknak fel ennél, például lökésben. Persze, a századfordulón még gyerekcipőben járt a sport, tehát keressünk közelebbi példát.

1948-ban a nehézsúlyú amerikai Anderson nyerte az olimpiai bajnokságot, ö a maga idejében a sportág kiemelkedő egyénisége volt, mint később Vlaszov vagy Alekszejev. Szédületes teljesítménynek tartották, hogy Anderson

187,5 kilót lökött ki a feje fölé. Az amerikai akkor elmondta: az emberi teljesítőképesség a sportban még minban nagy fejlődés már nem várható. Az biztos, már amennyire egy jóslat biztos lehet, hogy az ember nem fog átrepülni háromméteres magasság felett. Még akkor se, ha minden bizony1 nyal javulni fognak az elugróhelyek, növekedni fog a sportolók gyorsasági ereje. Mert, amint már említettük: a képességek megszabnak egy bizonyos felső határt, ezek nem fejleszthetők a végtelenségig.

Hajlandó-e fejleszteni?

A komputer azonban vidáman jósolgat tovább. A moszkvai olimpián már 100 métert hajítanak gerellyel... A női magasugrásban a következő évtized meghozza, a kétméteres világrekordot ... A férfiak 1500 méteres gyorsúszásában már a legközelebbi világbajnokságon egy percen belüli 100 métereket fognak úszni, tehát 15 perc alá kell szorítani a világcsúcsot a jövendő aranyérfnesének ... Egyszóval: újabb edzések, kitartás, erőnlét. Most csupán az a kérdés, hogy a jövőben hajlandó-e mindezeket fejleszteni az ember? Ez az a kérdés, amire a komputer semmiképpen sem tud válaszolni. Nem tudhatja, vajon a józan ész mikor kiált megálljt?! Egészen bizonyos, hogy egy ideig még javulnak a teljesítmények, de sokak szerint el kell jönnie az időnek, amikor az ember rádöbben: nincs tovább. Telj esttményfokozás bizonyos korláton túl már túlmegy az ésszerűség határán, egyszerűen életveszélyessé válhat. Már ma is mutatkoznak ilyen jelek. Akik hosszú esztendőkön át szedték az anabolikus szteroidokat, azok* súlyosan kockára tették az egészségüket, és ki tudja mi vár rájuk öt, tíz vagy húsz esztendő múlva?

Az aggasztó kérdésekkel évek óta foglalkoznak az orvosok és a tudósok; egyik közülük azt mondta:,, Az élsportolókra nem azért leselkedik veszély, mert túl akarják szárnyalni tegnapi önmagukat, jobbak akarnak lenni elődeiknél, hanem azért, mert a győzelem és az egyéni dicsőség érdekében saját életüket, egészségüket is képesek kockára tenni..." A tudós a doppingra, az anabolikus szerekre és más káros jelenségekre gondolt, amelyek a csodálatos határok leküzdésekor nem kis mértékben „segítik“ a sportolót. Az ily módon elért rekordokért nem egy versenyző egészségével fizetett.

Mindenki egyetért az orvosi memen- tóval. Az ember egészsége fontosabb az álomhatárok elleni hadjáratnál, fontosabb, mint a lefaragott másodpercek, centiméterek, kilogrammok. Főleg akkor, ha a csúcsokkal kapcsolatban komoly kétségek is felmerülnek. Ezért sokan annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a sport harminc, ötven vagy száz év múlva visszatér oda, ahonnan elindult: az ember életének kellemes, fontos kiegészítőjévé válik. Mert a sport a technika elgépiesedett mai világában az ember számára egyre nélkülözhetetlenebb, és lassan legfontosabbá váló gyógyszer. De az orvosságot nem szabad marokszámra szedni, mert méreggé válhat.

Visszatérve a rekordokhoz: nem is annyira a csúcsteljestmények a lényegesek, hanem a hozzájuk vezető út: a testi és erkölcsi erőkifejtés, annak tanulságai, törvényszerűségei, amelyek alapján ilyen erőkifejtést, teljesítményi nemesebb cél érdekében is elérhet az ember. Mert csak az ember képes emberfeletti teljesítményre.

IT. V.J

i s

'« X

a"

52 «

X« U

,r* M Ä 03

M 'S

^ S E

• o

N S (0

K 8 (0

3 —

í O .2 _ o J®

— oo cí *3 'CB rH

« > tH

'Q3 'T'

I® fi

«T «*

J=

N 4- M

< O'«

ban a sportpályafutás kezdetén, a kiválasztásnál, amire nem egy sportágban már gyermekkorban kerül sor, még nagyon nehéz meghatározni.

Azok, akik vállalják sok száz óra kemény munkáját néhány percnyi diadalmas, felszabadult mosolyért, manapság inkább a tudományos munkatársakra hasonlítanak, akiknek legjobb segítőik az orvosok. Az edzés még korántsem ér véget a kondicionáló szerek sanyargatásával; egy-egy fontosabb verseny előtt orvosok hadserege vizsgálja a sportolók fizikai állapotát. Nemrégen jelent meg Lasse Viren olimpiai bajnok nyilatkozata. A közismerten sportszerű versenyzőt az egyik nagy magazin tudósítója azzal vádolta, hogy versenyek előtt úgynevezett vérdoppinggal frissítik fel. Ez a rendkívül bonyolult és életveszélyes orvosi beavatkozás nem jelent mást, mint fél liter vér „elrablását“ a szervezettől, majd verseny előtt visszafecskendezését. A vérdopping használata növeli a szervezet oxigénfelvevő képességét, és látszólag megszünteti a fáradtságot. A finn futóbajnok, akit joggal tartanak a legyőzhetetlen Nurmi utódának, azonnal válaszolt a rágalmakra és kijelentette: ragyogó eredményeit edzőjének, szorgalmának és adottságainak köszönheti.

Végső soron ezek megléte a szükséges és .igazán meghatározó. De mit jósol a sporttudomány a jövőre: milyen messze vagyunk a felső határtól?

Az erőteljesítményeken alapuló sportokban (súlyemelés, dobósportok, ugrószámok) különböző a helyzet, aszerint, hogy a nyers erő vagy a mozgások összehangolása a döntő tényező. A súlyemelésben — ez a nyers erő esődig kiaknázatlan, és úgy vélte, hogy nemsokára lesz majd valaki, aki megbirkózik a két mázsával is, de aztán elérkezik a felső határ, az ennél nagyobb súly már összeroppantja az embert. Nem Toppantotta össze! A szovjet Va- szilij Alekszejev a montreali olimpián 255 kilót tartott fenn a magasban. Több mint két és fél mázsát!

A fejlődés tehát óriási és bár bizonyos számokban például a vágtaszámokban és a súlyemelés alacsonyabb súlycsoportjaiban — ugyancsak lassan, ritkán és kis tételekben javulnak a csúcsteljesítmények, másokban viszont láthatóan vannak még tartalékok. Mégis a sporttudományi kutatók — ugyanazok, akik segítenek az edzőknek és a sportolóknak a mind nagyobb teljesítmények elérésében — állítják, hogy a természet törvényeiből könyörtelenül következik: vannak végső, felső határok. Számokat nem szívesen mondanak, de nem is ez a lényeg.

Merevvé válnak az izmok

Hogy mi teszi lehetővé a csúcsteljesítmények elérését? Két fő feltétele van: az adottságok és a környezeti hatások. Régi, ismert tény, hogy bizonyos adottságok nélkül a sportban sem lehet kiemelkedő teljesítményt nyújtani; ugyancsak nélkülözhetetlen azonban a megfelelő edzés, életmód, táplálkozás és nevelés.

A feltételek javítására nyilvánvalóan tudatosan, tudományosan törekednek a versenyzők, edzők, orvosok, pszichológusok. A tehetség felismerésében, azaz a tehetségek kiválasztásában ma a tudomány még viszonylag kevesebb segítséget tud nyújtani a sportolóknak, már csak azért is', mert a sporttehetségben óriási szerepük van a lélektani tényezőknek, mint például a kitartásnak, a küzdeni- és győzniakarásnak. Ezeket neveléssel fokozni lehet, azonte — az izmok edzésének lehetőségei még távolról sincsenek kihasználva; ezért, főleg a váltósúlytól fölfelé még sok fejlődési lehetőség van. Ismeretes azonban, hogy az izmokat egy bizonyos méretnél nagyobbra nem lehet növelni — bár ettől még messze vagyunk —, mert olyan merevvé válnak, hogy nem lehet velük emelni.

Egészen más a helyzet a „gyorserő“- teljesítményeknél. Ezek a technikai fejlődésnek is sokat köszönhetnek, ideértve a műanyag pályákat (tartan, rekor- tan), rúdugrásban az üvegszállal erősített rudakat stb. De például a mai ma- gasugró-technika, a „Fosbury-flop“ a kutatók szerint már a csúcs: mind a roham, mind az elrugaszkodás biome- chanikailag a lehető leggazdaságosabb, a jelenlegi ismeretek alapján ennél jobb nem lehet. Ezért ebben a sportágindex: 48 097

Kiadja Szlovákia Kommunista Pártia Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Brotislavo, Gorkého 10. Telefon: 309, 3312 52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308 Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava, sturova 4. Hirdetőiroda. Vajon- ského nóbrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szá előfizetési dija havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Sző vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti o Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ustrednó expedíció a dovoz tlafie, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2.

Vaszilij Alekszsjev: több mint két és fél mázsát tartott a feje fölött!