Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-25 / 52. szám
A hétszáz éves, valaha pallosjoggal rendelkező gömöri kisváros, Stítnik egyik ódon épületében egész évben a karácsonyra gondolnak. Itt működik ugyanis a Gemer Rokkantak Ipari Szövetkezetének karácsonyfadíszeket gyártó részlege. A csípős hidegből kellemes, perceken belül viszont már izzasztóan meleg helyiségbe lépünk. Itt dolgoznak az üvegfúvók. A különböző átmérőjű üvegcsövek pillanatok alatt kisebb-nagyobb gömbökké, harangokká, óriás könnycseppekké alakulnak. — Csak gyakorlat kell hozzá, aztán már gyerekjáték az egész — mondja Szentpéteriová Alibeta, az egyik üvegfúvó, miközben a gázláng fölött forgatja a fújásra előkészített, két végén hegyes, középen hengeralakúra szélesedő üvegtestet. Egyetlen fúvás s már egy körülbelül hat centiméter átmérőjű gömböt tart a kezében. Ebből a méretből egy műszak alatt negyven-ötven tucatot fúj. — Húsz éve végzem élvezettel ezt a munkát, pedig eleinte én is azt hittem, sohasem tanulom meg, hogy két gömb egyforma nagyságúra sikerüljön. — Ma pedig már a legkisebb, két centiméter átmérőjűtől a tízcentis átmérőjűig egyformán ügyesen készíti a gömböket — fűzi hozzá Jozef Kramec, a kalauzunk, .a részleg vezetője. — Három hónap a betanulási idő, de három év is beletelik, míg valakiből igazán jó üvegfúvó lesz. Az pedig ugyancsak fontos, hogy az üvegfúvók szakmájuk mesterei legyenek, mert az ő munkájuk képezi a gyártás alapját. A legtöbb dísz ugyanis fújással készül, csupán néhány fajtát — diókat, állatfigurákat, télapót — öntenek formába. Az üvegfúvók által készített átlátszó üvegfigurákat a következő helyiségben ezüstnitrát-oldatba (ez adja a díszek csillogását, fényét) majd különböző — zöld, sárga, piros, kék, rózsaszín — festékbe mártogatják. így kerülnek aztán tovább a díszítőműhelybe. — Díszítésre körülbelül nyolcszázféle mintát alkalmazunk. Kézi festéssel vagy a friss festékre üvegreszelék, illetve arany- és ezüstpor szórásával díszítenek az asszonyok. Ezt a munkát csak nők végzik — magyarázza Jozef Kramec. — ötvenféle saját termékünk van, ezeket csak mi gyártjuk. Legbüszkébbek talán a tizenöt centiméteres átmérőjű óriás gömbjeinkre vagyunk. Nem győzzük csodálni a kész díszeket. Egyik szebb, mint a másik, nehéz lenne kiválasztani közülük a legszebbet. Évente 120 ezer tucat készül belőlük, s ez még csak a kereslet tíz százalékának kielégítésére elég. — Januárban mi mindig üres raktárral kezdjük az évet. Idén háromnegyed millió korona értékben szállítottunk külföldi megrendelésre, hárommillió korona értékű árut pedig a hazai piacra adunk — mondja a részlegvezető. — Jövő tavasszal lesz húsz éve, hogy gyártani kezdtük a díszeket, s ha minden jól megy, az évfordulóra bővítjük a részleget, és akkor jóval többet fogunk termelni is. Stítnik főterén ezen a karácsonyon is felállítják a nagy karácsonyfát, ágain a szövetkezet törékeny, színesen csillogó, szemet gyönyörködtető termékeivel, melyek ezen a fán kívül sok-sok ünnepi fenyőt díszítenek majd nemcsak hazánkban, hanem a világ számos országában — Hollandiában, Franciaországban, Magyarországon, az NSZK-ban, Belgiumban és Amerikában is. flúrianné m. marta A fi beta Szentpéteriová a legügyesebb üvegfúvók egyike Margita Sirkavská már tizennégy éve festi, díszíti a karácsonyfadíszeket Gyökeres György felvételei AZ EDESSEGEK FELKÉSZÜLTEK AZ ÜNNEPEK RE* • DIÁKOK AZ ORION GYÁRBAN • CSEREAKCIÓK A SZOVJETUNIÓVAL Sohasem jártam ezen a tájon, mégis feleslegesnek tűnik a kérdezősködés. A levegőben terjengő orrcsiklandozó illatok biztonságosan elvezetnek célomhoz, a modfanyi Orion Csokoládégyárba. A tágas udvaron egyébként sem kivételes jelenség a sürgés-forgás, de ilyenkor a karácsonyt megelőző hetekben a szokottnál is több tehergépkocsi várakozik az egyes üzemrészlegek előtt. A korszerű gépsorok körül is lázas munka folyik. A fehér fejkendős, fehér köpenyes nők — fiatalok és idősebbek — nem sok szót váltanak egymással. Gyors, ügyes kézzel rakosgatják a csokoládéfigurákat a dobozokba, hiszen a hazai és a külföldi cukrászdák és édességboltok már türelmetlenül várják küldeményeiket. Milyen meglepetésekkel kedveskednek az idén a fogyasztóknak? Anna Podlip- ná, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke elmondja, hogy a karácsonyi kollekció és a krémfigurák gyártását, mint minden évben, az idén is már februárban megkezdték. November közepéig az utolsó dobozoknak is el kell hagyniuk a gyárat. De a többi terméket sem hanyagolják el. Például a sütödék és cukrászdák részére félkész árut, a Laktos üzem részére csokoládéöntetet szállítanak. A kakaópor és a táblacsokoládé, a rumos praliné, a sokféle ízzel töltött cukorka, a zselé, a drazsé, a karamell és a többi édesség iránt is nagy az érdeklődés. A már népszerű, tízféle karácsonyi kollekción kívül Orion néven újfajta kollekciókat állítanak elő, amelyeket minden bizonnyal örömmel fogadnak a fogyasztók. Az idén kb. 2 millió doboz karácsonyi kollekciót gyártanak, a több mint százezer, állatokat és növényeket, kis autót, trombitát, vonatot és sok más tárgyat megmintázó csokoládéfigura súlya az 1500 tonnát is meghaladja. E nagy mennyiség előállítása azonban sok gonddal, bajjal jár, és elképzelhetetlen lenne a szocialista munkabrigádok kezdeményezése, önfeláldozó tevékenysége nélkül. — Mint mindenütt az országban, nálunk is a legnagyobb nehézséget a munkaerőhiány okozza — mondja Anna Podlipná, aki 25 esztendeje dolgozik a gyárban. Munkásnőként kezdte, s még jól emlékszik az ötvenes évekre. Míg akkoriban évente 2300 dolgozóval kb. 8500 tonna árut gyártottak, ma sokkal igényesebb termékeikből 1040 dolgozó — köztük 44 lengyel munkásnő — összesen 22 000 tonnát állít elő. — Kétségtelen, hogy évről évre igényesebb feladataink aligha lennének teljesíthetők az európai színvonalat megütő gépsorok nélkül — utal vendéglátóm a gyakori, már-már aggasztó méreteket öltő munkaerő-vándorlásra. A dolgozók 80 százaléka nő, és köztudott, hogy a fiatal asszonyokkal és lányokkal — családi, illetve háztartási kötelezettségeik miatt — mindig bonyolultabb a termelés. Noha a munka a ragyogóan tiszta környezetben — az apró cukorkák dobozokba rakásának kivételével — gépesített, illetve automatizált, tehát nem túlságosan igényes, sokan minden rábeszélés ellenére sem tartanak ki munkahelyükön. A lányok férjhez mennek, vagy elköltöznek a környékről, az asszonyok pedig — mintegy ötvenen vannak gyermekgondozási szabadságon — szabadságuk letöltése után többnyire felbontják munkaviszonyukat. A szocialista összefogás remek példája — A tervfeladatokat azonban mindenképpen teljesítenünk kell és teljesítjük is — hivatkozik vendéglátóm azokra a kollektívával összeforrt, öntudatos dolgozókra, akik túlórázással és szombatonként végzett munkájukkal járulnak hozzá a fokozott követelmények kielégítéséhez. De ez ,a nagyfokú megértés sem bizonyulna elegendőnek a segítő nyugdíjasok, középiskolások és ipari tanulók nélkül. Szombatonként legalább 150- en sürögnek a gyárban. A nyári szünidőben pedig naponta 200,' Bene- Sov, DobfíS és Pfíbram környéki fiatalt is foglalkoztatnak. Az idén a nyári aktivitás keretében a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium száz tanulója is egy hónapig dolgozott a gyárban. A lányok a gépszalagnál, a fiúk pedig a raktárakban és a karbantartási munkák során segédkeztek. — Elégedettek voltunk velük, megszerettük őket és ők is megszokták munkájukat, a környezetet, no meg a finom csokoládét — mondja mosolyogva Anna Podlipná. Sokan még nem jártak XII. 25. u a £ a u X (M 05 N O
