Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-18 / 51. szám
A turista, aki a Német Demokratikus Köztársaság fővárosának utcáit járja, mintha csak egy útikalauzban lapozgatna — hét évszázad emlékeire tekinthet vissza. Berlin a XIII. században két településből, a Spree jobb partján fekvő Berlinből és a folyó szigetén épült Kölnből keletkezett. Ezek a XIII. század közepe táján kaptak városi jogokat, majd később egy várossá egyesültek. Berlin sokat szenvedett a történelem vérzivataraiban, és részese volt a történelem alakításának. Laktak falai között fejedelmek, királyok, császárok. Itt töltötte diákéveit és dolgozott Karl Marx, Friedrich Engels és Vlagyimir lljics Lenin. Itt harcolt August Bebel, Wilhelm Liebknecht, Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht, Ernst Thälmann és Wilhelm Pieck. Itt alakult meg 1919-ben Németország Kommunista Pártja. Megénekelték költők, zeneszerzők dalokat írtak róla. Se szeri, se száma a könyveknek, amelyek egységéről, szépségéről, a berliniek életéről írtak. Város, ahonnan ebben a században már kétszer kicsapott a háború pusztító lángja, s amely a pusztító nagy világégésből mint a mondabeli főnix madár ismét feltámadt és felépült romjaiból. Amikor reggel felkel a nap, felébred a város és lakosai. Benépesednek az utcák, megindul a nagyváros forgalma. Emberek sietnek a munkába, aztán gyerekeket látni, ahogy iskolába mennek. A berliniek már megszokták, hogy minden évszakban ezerszám járják a város utcáit a külföldi turisták, megcsodálva Berlin történelmi emlékeit és új épületeit. Az idén kisebbfajta jubileumot ünnepelnek a berliniek. Éppen száz éve, hogy a metropolis elérte az egymilliós lélekszámot. Térjünk vissza egy pillanatra a „régi jő időkhöz". Széntüzelésű kályha akkortájt például csak az úri házakban volt. A berlini munkások többnyire olcsó tőzeggel fűtöttek, amelyet a város szélén termeltek ki és házaló kereskedők hordtak be kosarakban. A munkásnegyedek utcáin többnyire még bűzös, nyílt csatornák húzódtak. A csatornázásról még csak tervek készültek, amelyeket kiállításokon lehetett megcsodálni. Ennek ellenére Berlinnek már akkor körvasútj.a és a város belterületein lóvasútja volt. Egy-egy kocsiba húsz utas fért be. Kezdetlegesek voltak a váltók, így gyakran kisiklottak a kocsik, amelyeket az emberek joviálisán „sziv.ardoboznak“ neveztek. Lóvasút-összeköttetés volt például a városközpont és VVeissensee között. A pálya még most is megvan és a prágai Tatra Művek szállította villamos kocsik közlekednek rajta. Több mint huszonöt évvel ezelőtt a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának felhívására a berliniek szervezetten láttak hozzá a romok eltakarításához. Nem volt ez könnyű feladat. Hiszen például a Friedrichshain munkásnegyedből csak romok maradtak. A háború előtti 132 779 lakás közül 67 445 teljesen megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott. A legnehezebb probléma az óriási mennyiségű rom elszállítása volt. 1957-ig 15 millió köbméter romot takarítottak el. Ez négyszerese annak a kőmennyiségnek, amelyre a Kheopsz piramis építéséhez volt szükség. A város belterületén külön a romok elszállítására 45 kilométer hosszú vasúti pályát építettek. A keskeny nyomtávú úgynevezett „romvasút“ egyik mozdonya ma ,a Német Történelmi Múzeumban látható. A Friedrichshain parkban egy domb van, amelyet romokból raktak össze. A berliniek Mont Kla- mottnak nevezik, s télen a gyerekek szánkáznak rajta. A város lakosainak lelkes munkája nyomán napról rapra változott, épült-szépült Berlin. Eltűntek a ro mok, behegedtek a sebek. Biztos, hogy mindenki, aki egyszer is járt itt, ismeri az NDK fővárosának központját, az Alexanderplatzot, vagy ahogy a berliniek becézik, az „Alex“-ot, a körülötte felépült új városnegyedet, a korszerű Hotel Stadt Berlint, a Centrum Áruházát, a Tanítók Házát a hatalmas kongresszusi csarnokkal, az idegenforgalmi iroda épületét és a környék többi toronyházát. Az idegenlátogatők közül kevesen állják meg, hogy fel ne menjenek a 365 méter magas tévétorony kávéházába, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Vörös Városházára, a Köz- társasági Palotára, az Unter den Linden sugárútra, amelynek új hársfáit a Magyar Népköztársaság ajándékozta, ,a Brandenburgi-kapura és sok más történelmi emlékre. Világóra az Alexanderplatzon Amikor azt mondjuk, hogy Berlin a színházak városa, ez semmiképpen sem túlzás. Sok színház között válogathat az NDK fővárosának közönsége. Állapodjunk meg egyiküknél, a Behrenstrassen levő Komische Opernél. A tagolt világos homokkőhomlokzat sajátos külsőt kölcsönöz a Vígoperának. A Behrenstrassen állt eredetileg az Unter den Linden Színház, a későbbi Metropoltheater, amely a második világháború folyamán súlyosan megsérült. A hitleri fasizmus alól való fel- szabadulás után Walter Felsenstein professzor a szovjet katonai parancsnokságtól engedélyt kapott az opera megnyitására. 1947. szeptember 23-án azután elérkezett az ünnepélyes pillanat — az első estén Johann Strauss Denevér című nagyoperettjét mutatták be. 1955—56-ban 20 millió márka költséggel rekonstruálták az épületet. Az eredetinek megfelelően csak az üjbarokk nézőteret újították fel. A teljesen újjáépített Komische Opert Mozart Don Giovanni című operájával nyitották meg 1966. december 4-én. Nem kevésbé érdekes a többi színház megtekintése is. Említsük meg legalább a Berliner Ensemble-t, vagyis Brecht színházát, és a televíziós adásokból mindannyiunk számára ismert Friedrichsstadt Palástot. Ha a Berlinbe látogató végig akarná járni az ösz- szes múzeumokat és a képtárakat, külön szabadságot kellene kivennie erre a célra. Nem, ez nem túlzás. Ha figyelmesen végignézzük a város térképét, 25 múzeumot és képtárat számolhatunk össze. De vegyük csak a legismertebbeket. Ott, ahol a Spree két ága a város közepén, ennek északi részében egy kisebb szigetet zár közre, az úgynevezett Múzeumszigetet, négy épületben felbecsülhetetlen értékű műkincsek láthatók. A Bode-múzeumban és a Per- gamon-múzeumban, a Nemzeti Galériában, a Régi Múzeumban az egyiptomi, a korai keresztény és a bizánci művészet szerelmesei akár napokig is elbolyonghatnak. Megtalálja itt az iszlám, a babiloni, az elő-ázsiai, a görög, a római művészet legszebb emlékeit, a XIX., XX. század német művészetének remekeit, és ezer más műkincset. Tekintsünk be egy pillanatra a Pergamon-múzeumba. Itt sem állt meg a műszaki haladás. Néhány évvel ezelőtt még idegen vezetők kísérték végig a múzeum látogatóit, s bizony nem mindenki értette a magyarázatukat. Ma a látogató a bejáratnál kap egy kis magnót, amely az anyanyelvén „kalauzolja“ végig a múzeumon. Rendkívüli sok művészi emléket látni itt az ókori Babilonból. Gyönyörű újbabiloni építészeti emlékeket gyűjtöttek itt össze II. Nabukodonozor (ie. 604—562) idejéből. Ilyen például a „vallásos felvonulások útjának“ egy része és a hatalmas Istar-kapu. Ezekre és más babiloni emlékekre Robert Koldewey német régész bukkant a századfordulón végzett ásatások során. Vannak azonban a Pergamon-múzeumnak más kincsei is. Itt láthatjuk például a Milétoszi Piactéri Kaput, amelyet i. e. 165-ben építettek, a pergamonf várdombnak és építményeinek makettjét és a híres pergamoni oltárt i. e. 180—160-as évekből. A szomszédos Régi Múzeumban egyéb emlékművek között megcsodálhatjuk Sandro Botticellinek Dante Isteni komédiájához készült illusztráció-sorozatát. Botticelli a 92 illusztrációból álló sorozatot a XV. század végén, illetve a XVI. század elején Firenzében készítette. Az illusztrációk ezüst vesszővel finom kecskebőr pergamenre készültek; a lapok nagysága 33x45 centiméter. Százhatvan éven át nem történt említés Botticellinek az Isteni komédiához készült rajzairól, mindaddig, míg közülük nyolc nem került a nyilvánosság elé. További sorsuk igen hányatott volt. Végül 1882-ben egy londoni árverésen a berlini rézkarc gyűjtemény, a Kupferstichkabinett részére megvette dr. F. Lippmann. Mint később kiderült, a sorozatból nyolc lap hiányzott, ezek a Vatikán gyűjteményében találhatók. A berlini numizmatikai kabinetnek csaknem félmillió példány van a tulajdonában, és a világ legnagyobb érmegyűjteményei közé tartozik. Vannak itt érmék, érmek, bankjegyek és pecsétnyomók valamennyi történelmi korszakból. A kiállított tárgyak ,az ércpénz fejlődését dokumentálják, és megmutatják a pénzverés technikájának fejlődését a középkortól egészen a jelenkorig. Érdemes még megemlíteni egy érdekességet: a Természettudományi Múzeumot, ez tulajdonképpen öt múzeum egy fedél alatt: antropológiai, állattani, növénytani, paleontológiái és ásványtani gyűjtemény. A legnagyobb kiállítási tárgyak közé tartoznak a hatalmas méretű dinoszaurusz-csontvázak és egy tengeri, úgynevezett dioráma sárga és bíborvörös kor.allokkal. Ha a látogató elfárad a sok járkálásban, megpihenhet a számos park valamelyikében, esetleg felülhet a IVeisse Flotte valamelyik személyhajójára és bebolyonghatja vele a Berlin körüli tavak és csatornák szövevényét. Aki egyszer Berlinben járt, biztosan visszavágyik még ide. A Német Demokratikus -Köztársaság egyre szépülő fővárosa mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgál, maradandó élményeket nyújt. IVAN BACA XII. 18. Az Unter den Lindenen van az eredetileg 1747— 1773-ban barokk stílusban épült Szent Hedvig kated- rális. Berlin számos más épületéhez hasonlóan a háború után ebből is csak romok maradtak. Azóta teljes szépségében újjáépítették az eredeti tervek szerint, csak a belső teret modernizálták. Ugyancsak itt áll a közelben a monumentális Dóm. Ez 1894—1905 között épült, a háború alatt szintén erősen megrongálódott, és tavaly kezdtek hozzá a helyreállításához. A Szent Hedvig katedrális, a Német Állami Opera, a volt királyi könyvtár és a Humboldt Egyetem alkotja a Linden Fórumot — ez az ország egyik legszebb épületkomplexuma. Koncepciója az akkori kor neves építészétől, Georg Wenzelslaus von Knobels- dorjftól származik. A Humboldt Egyetem épülettömbje eredetileg 1747—66-ban épült, II. Frigyes fivérének, Henrik hercegnek palotájaként. Az egyetemet, amely akkor Frigyes Vilmos nevét viselte, Wilhelm von Humboldt, a neves nyelvész és politikus kezdeményezésére alapították meg, és 1945 után róla nevezték el. Nem messze innen van a híres Operncafé, mellette áll négy híres porosz hadvezér — Scharnhorst, Blücher, Yorck és Gneisenau — emlékműve. Ezek a hadvezérek a német nép haladó nemzeti hagyományait képviselik, amelyekre a mai NDK is épít. A Neptun-szökőkút, háttérben a Dóm épületével (A szerző felvételei)
