Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-04 / 49. szám
A halk zümmögés, a váróteremben ülők kissé ijedt arckifejezése igazolja, hogy jó helyen, a fogászaton járok. A részleg laboratóriuma, amelyben a 21 tagú szocialista munkabrigád 19 tagja dolgozik, a folyosó végén kapott helyet. A brigádvezetőt nem találtam ott, az ő munkahelye a kórház gyermekfogászatán van. — Nálunk a szocialista munkaversenynek már hagyományai vannak — ezekkel a szavakkal fogad Lídia Budajová, a brigád vezetője, amikor munkahelyén felkerestem. — Az első versenyző kollektívánk 1959-ben alakult, és 1962-ben elnyerte a CSKP XII. kongresszusának kollektívája címet. Később a kollektíva szétesett, de 1970-ben újrakezdtük. Az újrakezdés mindig nehéz. így volt ez a rima- szombati (Rimavská Sobota) kórház fogászati laboratóriumában is. Az induláskor három fő feladatot tűztek maguk elé. Az egészségügyi ellátás színvonalának emelését, szakmai továbbképzésüket és a kollektíva megerősítését. Ezeket évi kötelezettségvállalásaikkal egészítik ki, és dicséretükre legyen mondva, adott szavukat eddig még mindig megtartották. Egyébként ezt igazolja az is, hogy szocialista munkabrigádjuk megkapta az ezüst fokozatot, és a múlt év óta a Csehszlovák—Szovjet Barátság cím tulajdonosai. — Hogy a gyermekosztályon lerövidítsük a kezelés időtartamát, úgy oldottuk meg a dolgot, hogy a rendelőben — s ehhez a magunk munkájával mi is hozzájárulunk — egy-egy alkalommal két kezelési műveletet végzünk el, s ezzel kevesebb időt veszünk el a szülőktől, intézetünknek pedig pénzt takarítunk meg az útiköltségek megtérítése terén — folytatja a brigádvezető. Eddig ez az összeg már több mint 10 000 koronát tesz ki. Ez azonban nemcsak az egyik oldala a dolognak. mmmm-w wm A másik, hogy új munkamódszerek bevezetésére törekednek. Nem idegenkednek az újtól, a korszerű módszerek alkalmazásától. A brigád tagjainak ötven százaléka továbbképző tanfolyamokon vett részt, két tagja pedig attesztációs vizsgát tett. Tavaly fejezték be a szocialista munkaiskola első évfolyamát, és az idén megkezdték a másodikat. — Olyan baleseteknél, amikor az állkapocs is sérülést szenvedett, azon nyomban elkészítjük a sí- nezést, illetve azt a munkát, amely a baleset következtében reánk hárul — mondja. Ezenkívül előnyben részesítjük a térítésmentes véradókat. Hogy jó a kollektíva, erről az a tény is beszél, hogy tervünket általában 126 százalékra teljesítjük. Több mint 11 000 korona értékű nemesfémet takarítottunk meg, 700 kg ócskavasat, 170 kg papírhulladékot, és az idén 8 kg gyógynövényt adtunk át a felvásárlóüzemnek. Évente 400—500 óra társadalmi munkát végzünk a mezőgazdaságban és környezetünk csinosításában. Ha valaki a kollektíva tagjai közül házat épít, annak is segítségére sietünk. — A laboratóriumban dolgozók nagy része legalább 25 éve dolgozik munkahelyén — veszi át a szót Lídia Petriková. Én 1972-ben jöttem ide a Liptovsk^ Mikulás-i járásból. Nemcsak hogy megszoktam, hanem jól is érzem magam ebben a kollektívában. Évente közösen kirándulunk Magyarországra és néha Lengyelországba is. Főleg a barátság hónapjában testületileg látogatjuk az egyes rendezvényeket. Jó a kapcsolatuk a fogászati részleg bronz fokozattal kitüntetett szocialista munkabrigádjával. Ezt naponta bizonyítják, mivel egymás nélkül nem lehetnek meg, az együttes, megértő munkájuk jelenti a jobb minőséget, a páciens elégedettségét, ami munkájuk egyik legértékesebb mutatója. A brigád krónikájában — amelyet Mária Zorva- nová vezet — megörökítették a jelentősebb eseményeket. Beleragasztották a róluk írt újságcikkeket, valamint a zlatovcei gyermekváros, a helyi erdészet és a Rimaszécsi (Rimavská Seő) Egységes Földművesszövetkezet köszönőlevelét. Az elsőt anyagi támogatásukért, a két utóbbit az ott végzett társadalmi munkáért kapták. — Nem könnyű önmagunkról beszélni kapcsolódik be a beszélgetésbe Hoffman Iván, a laboratórium vezetője. — Azt azonban okvetlenül el kell mondanom, hogy a munkaidő jobb kihasználásával április 1-ével megszüntettük a túlórákat, ami havi 4500 korona megtakarítást jelent. Hogy nem ment köny- nyen, azt mondanom sem kell, de sikerült. Az elkövetkező időben is arra törekszünk, hogy olyan munkamódszereket vezessünk be, amelyekkel lerövidítjük a kezelés, illetve a műfogsor elkészítésének idejét. Igyekezetükben törekvésükben kerékkötőként hat, hogy a kiváló szovjet műfogakból az elosztás hibájából gyakran hiány mutatkozik. Néha a színskála terén sincs meg a kellő választék, de előfordul olyan eset is, hogy csak felső, vagy alsó műfogakat kapnak. Két-három helyre is el kell utazniuk, míg be tudják szerezni azt, amire szükségük van. Ez nagyban hátráltatja munkájukat, pedig ha az elosztásnál az illetékesek jobban ügyelnének, időt és pénzt takaríthatnának meg. A mindennapi politikai munkából is kiveszik részüket. Nemcsak azzal, hogy sajtószemléket tartanak, rendszeresen faliújságot készítenek, hanem többen közülük felelős funkciót töltenek be. Július Klepka a pártalapszervezet elnöke, Hoffman Iván a pártcsoport vezetője, Dulovics Jenő pedig az egészségügyi dolgozók szakszervezete járási vezetőségének az elnöke. Mindhárman a pártszervezet aktivistái. Berec Tibor Osgyán (Oüdany) községben a Nemzeti Front helyi szervezetének elnöke. Lídia Budajová a járási testnevelési szövetség egyik szekciójának az elnöke. A spartakiád előkészítésében kifejtett munkáért kitüntetésben részesült nemcsak a testnevelési szövetségtől, hanem megkapta a Csehszlovák Nőszövetség ezüst jelvényét is. — A jövőben is minden erőnkkel arra törekszünk majd, hogy az induláskor tett ígéreteinket egyre- magasabb szinten teljesítsük — mondja búcsúzóul Lídia Budajová. — S természetesen igyekszünk, hogy a két munkahelyen dolgozó, de egy közösséget alkotó brigád minél előbb kiérdemelje az arany fokozatot. NÉMETH JÄNO& KELET-SZLOVÄKIA EGYIK LEGJOBB DOLGOZÓJA SÖRGYÁRI MUNKÁSNŐ A kosícei régi sörgyár kapujánál tehergépkocsik sorakoznak. Az udvaron NYÍREGYHÁZA feliratú, sárga ponyvával letakart szállítókocsik állnak. Ezekbe rakják a szomszédos Magyar Népköztársaságba szállítandó CASSOVAR 12 fokos sörrel teli üvegeket. A bejáratnál szolgálatot teljesítő üzemi őr és két sörgyári tisztviselő engem vélt a külföldi szállítmányok plombálását végző vámtisztnek. Rögtön közöltem kilétemet s érkezésem célját: a gyár egyik példás munkásnőjéről, Tóth Józsejnéről szeretnék írni. Szerencsémre egyhamar véget ért a délutáni termelési értekezlet, és Mária asszonyt már munkahelyén, a pasztőröző berendezésnél találom. A szállító gépsoron engedelmesen sorakoztak és folytatták útjukat a sörrel teli üvegek, természetesen emberi felügyelet mellett. Szánt István mester intézkedett: Tóth Józsefné helyére más munkaerőt állított arra az időre, míg az egyik pihenőhelyiség asztalánál elbeszélgettünk. — Nincs nekem nagy múltam, nem vagyok híres ember — jegyzi meg szerényen. — Amióta eszemet tudom, állandóan dolgozom. Apám napszámos ember volt Nagyidán, anyám is kepésként dolgozott. A nyolc gyermek eltartásához az ő keresetük nem volt elegendő. Alig kerültem ki az iskola padjaiból, tizenöt éves koromban én is munkába álltam. A szódavizes üvegeket mosogattam, töltögettem tíz esztendőn át. 1961-ben kerültem ide a sörgyárba. Megedzett a munka, nő létemre a raktárban emelgettem, hurcoltam a ládákat, férjemmel együtt, akivel ott ismerkedtem meg. A férjem egyébként kitanult hentes, most a Húskombinátban dolgozik. Én itt maradtam, tizenhetedik éve itt dolgozom, megszoktam, megszerettem ezt a munkát. Ügy gondolom, én innen megyek majd nyugdíjba. Igaz, csak akkor, ha a még ahhoz szükséges tizenöt évet egészségben ledolgozhatom. Nem szóltam közbe, mert mindezt sietve mondta el. Várt rá a munka, és ő nem szeret magára váratni, még a munkában sem. De búcsúzás előtt tizenhét esztendős Jancsi fiáról még említést tett. Autószerelőnek tanul, szorgalmas gyerek. Ezt örömmel mondta el Márta asszony, s bocsánatot kérve máris rohant munkahelyére. Távollétében is róla beszéltünk. Szánt István mester, Tobákos Antal, a 32 tagú szocialista munkabrigád vezetője — ennek’ Tóthné is tagja — és Ladislav Mihók elvtárs üzemigazgató elismerő hangon beszéltek Tóth józsefné munkaszeretetéről, példa- mutatásáról. Nem válogat, bármelyik műszakot vállalja, az éjjelit is. Volt olyan eset, hogy szabadsága idején is munkába állt, ha erre szükség volt. A szocialista munkabrigád legjobb tagjai közé tartozik, munkatervét, felajánlásait mindig 100 százalékon felül teljesíti. Becsületes munkájával rászolgált az élelmiszeripar 25. évfordulója alkalmából adományozott emlékéremre, Az élelmiszeripar példás dolgozója címre, valamint arra is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója előestéjén neve és fényképe a kelet-szlovákiai kerület legjobb dolgozóinak arcképei közé kerüljön. KULIK GELLERT XII. 4. 6 ÚJ SZÓ