Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-04 / 49. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. DECEMBER 4. VASÁRNAP X/49 BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 335. SZÁM Ara 1 KORONA Zuzana Mináőová felvétele m hét hét napjából csak ötöt dolgozunk, a fenn- naradó két nap a pihenés napja. Tudunk-e m ■ élni szabad időnkkel, értelmesen használjuk-e ki — nemcsak szombat, vasárnap, hanem a hét többi napján is. Divat manapság az elfoglaltságról beszélni, de a legtöbb esetben üres szólamok hangoztatásáról van szó. Egyesek szívesen tetszelegnek az elfoglalt, fon tos személyiség szerepében — semmire nem jut idejük, nem pihennek, barátaikat nem látogatják, kirándulni, moziba, színházba nem járnak, könyvet nem vesznek a kezükbe, hiszen az olvasás is idő- fecsérlés. Es valahol itt látom a baj forrását. Elfelejtettünk olvasni. A könyv a legtöbb lakásból hiányzik, s ha mégsem, lakásdíszként van jelen, a jólét hirdetője- ként. Egyre kevesebben ajándékoznak könyvet. A szülök karácsonykor elhalmozzák mindenféle drága ajándékkal gyerekeiket — helyes e, vagy sem, más lapra tartozik —, de a könyv — pedig milyen választék van belőle és milyen olcsó! — a legtöbb esetben hiányzik a fenyőfa alól. (Talán azért, mert olcsó ajándék?) Ha mégis ott van, csak ráadásként. A mai gyerek megkap mindent — anyagiakat, szellemieket egyaránt. Szép ruhája van, különórákra jár — csak éppen olvasni nem tanítjuk meg. (Tisztelet a kivételnek! I A könyv, az olvasás szereletére nevelni kell a gye reket, s korán kell kezdeni — mesével. Anyu, me sélj, kéri a gyerek, s az elfoglalt szülő kinyitja a rádiót, bekapcsolja a tévét — ahol a maci éppen fogat mos —, és letudta a napi meseadagot. De a tévé nem póthlja anyu esti meséit. Anyu fáradt, ideges, nem ér rá, a gyerek mese nélkül alszik el. ... Az ablakokból azonban késő éjszakáig kiszűrődik a tévé kékes fénye. Aztán felnőnek a gyerekek és nem tudnak mihez kezdeni a szabad idejükkel. Csellengenek az utcán, nincs, ami lekötné őket — unatkoznak. Unalmukban keresik a szórakozást, és nem mindig megfelelőt választanak ... Gyermekkorom a háború utáni időszakra esik. Üj ruhát nem, de mesét kaptam. Sok-sok mesét. A szü leimnek — és nemcsak nekik, — másoknak sem tellett gazdag ajándékra, ha lett volna pénzük, sem tudtak volna venni játékot, de közösen játszói tunk, és az apám fabrikálta konyhabútornak nagyobb értéke volt a szememben, mint bármilyen drága pénzért vásárolt bababútornak. Sainálom azokat a gyerekeket, akiknek szüleik annyira elfoglaltak, hogy nem jut idejük a közös ki rándulásokra, játékra, meseolvasásra. Egy fiatal mama panaszkodott a minap: a lányom folyton nyúz, hogy meséljek neki. Nincs nekem ilyesmire időm! Vettem magnót s hozzá szalagokat, most már csak bekapcsolom, itt a mese, hallgasd! Szeretném hinni, hogy a kislányból okos, műv felnőtt lesz, s hogy a gyerekének majd megád mindent — nemcsak anyagiakat — szellemieket is. KOPASZ CSILLA
