Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-20 / 47. szám
XI. 20. 15 Krilovék és a többiek A moszkvai Gorkij utcában levő Forradalmi Múzeumban naponta ezer és ezer ember áll meg eltűnődve egy 1930-ból származó képsor előtt. Az összeállítás Vászja Kalmi- kov parasztlegény sorsának néhány epizódját ábrázolja. A korabeli fotoriporter lencsevégre kapta Vászját, amikor életében először vonatra szállt, hogy a Lenini Komszomol hívó szavára Magnyitogorszkba utazzon, s részt vegyen az acélkombinát akkoriban megkezdődött építkezésében. Ott láthatjuk a vonaton ku- purgó, szinte gyermekien naiv tekintetű Vászját, úton Magnyitogorszkba. Valószínű nagy hideg lehetett. A parasztlegényen feslett télikabát, amely talán apjától, talán nagyapjától maradt rá. Lábát csizma híján vastag jutazsák kapca védi a fagytól, kesztyűje nincs. Jobbjában lakattal zárt, ütött-ko- pott katonaláda, vállán panyó- kára vetett jutazsák, amelyben bizonyára rozskenyér, néhány szem burgonya, hagyma, esetleg egy-két füstölt hering 'lapul. Ekkor még csak ennyire tellett. így indult el Vászja Kalmikov és sok ezernyi társa néhány évvel a polgárháború befejeződése után, hogy felépítse a szovjet ipar egyik hatalmas fellegvárát. A további fotókon Vászjának és társainak első lakhelyét, a pusztaságban felvert sátortábort, az első munkamozzanatokat, s az iskolának berendezett barakkot örökítette meg a fotoriporter. A barakkban Vászja és a többi parasztlegény betűvetést tanult. így kezdődött a Szovjetunióban a szocialista iparosítás gigantikus munkája, amely azóta ipari nagyhatalommá tette az országot, s gyökeresen megváltoztatta lakosainak életét. Micsoda fejlődés! A Szovjetunió nemzeti jövedelme a forradalom kivívásától napjainkig hatvannyolcszorosára növekedett. Az ipari termelés száznegyvenötszörösen haladja meg az 1917-es szintet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kivívásakor a szovjet ipar a világtermelésnek mindössze négy százalékát adta. Ma az egyötödét. H ogyan élnek ma a szovjet emberek? Mennyi az átlagjövedelmük, mire futja belőle? Az 1976-os statisztikai adatok szerint ebben az évben a szovjet dolgozók átlagos havi jövedelme 153 rubel volt. Persze az átlag önmagában nem sokat mond. Hiszen létezik ennél alacsonyabb és jóval magasabb jövedelem is. Ha a Forradalmi Múzeumtól néhány száz méternyire levő Majakovszkij metróállomáshoz sétálunk, már az előcsarnokban megakad a tekintetünk a hirdetésen: „Munkaerő kerestetik! Ellenőrüket és takarítónőket felveszünk!“ A moszkvai metró igazgatósága az ellenőröknek havi száz, a takarítónőknek százharminc rubelt fizet. Miért kap többet a takarítónő? A munkaerő kereslet-kínálat „piactörvényei“ is befolyásolják a bérek alakulását. Egyebek között ez a magyarázata, hogy a távoli nagy építkezéseken a különlegesen nehéz körülmények között dolgozók keresete lényegesen meghaladja az átlagot. A napjainkban zajló gigantikus építkezéseken, a Távol-Keleten, így például a Bajkál—Amur vasútvonalon dolgozó szakmunkások fizetése a havi négy-, sőt ötszáz rubelt is eléri. Természetesen a különleges, magas képzettséget követelő szakmákban másutt is jóval magasabbak a kereseti lehetőségek a statisztikai átlagnál. Gyemjan Vasziljevics Krilov, a moszkvai Lihacsov gyár brigádvezetője a Moszkvics gépkocsikat gyártó szalagon dolgozik. Havi keresete 320—340 rubel. Felesége a „Petrovszkij Passzázs“ áruház alkalmazottja: havonta 130 rubelt keres. Kettejük jövedelme tehát meghaladja a havi 450 rubelt. Két gyermekük van: Pjotr a tizedik, Natalja a második osztályba jár. Két és fél szobás lakásban élnek a Pecsatnyiki kerületben, Moszkva egyik legújabb városrészében, az autógyár közelében. A lakásban új bútor, színes televízió, a háztartásuk gépesített. Mire költik keresetüket? A lakás havi bére 16 rubel. A villany- és gázszámla, valamint a telefon együttesen 5—7 rubel havonta. A televízió és a rádió műsoráért a Szovjetunióban nem kell fizetni. Mindketten az úgynevezett Ogyinnij bérlettel járnak munkahelyükre, amely havonta kétszer négy, tehát nyolc rubel kiadást jelent. A gyerekek utaztatása, az iskolai napköziben történő ellátása és kisebb napi kiadásaik 30 rubellel terhelik a család költségvetését. Mindez összesen havi 60—61 rubel állandó kiadást jelent. Havi élelmezésre és a háztartási cikkekre a család körülbelül 180—200 rubelt fordít. Ruházat, kulturális kiadás, zsebpénz további 80—100 rubel havonta. Ez azt jelenti, hogy mintegy száz-százhúsz rubelt félretehetnek. Van egy Moszkvicsuk, s most dácsára — hétvégi házra — gyűjtenek. A gyár szakszervezeti bizottsága Krilovnak kiutalt egy telket az állam által a gyár dolgozóinak rendelkezésére bocsájtott területből. A telekért fizetni nem kell, ezt az állam csekély bérleti díjért kölcsönbe adja az állampolgároknak, elsősorban a legjobban dolgozó, arra leginkább rászolgált munkásoknak, értelmiségieknek. A szovjet ember mindennapi itala: a tea. A moszkvai élelmiszerboltokban a grúz, a krasznodari és más hazai ter- mésűek mellett Ceylonból, Indiából és más országokból származó teaféleségek, köztük a sokak által kedvelt zöld tea is kapható. Egy ötvengrammos csomag ára harminc-hatvan kopek, tehát három-hat korona. Az utóbbi években a Szovjetunióban a kávét is megkedvelték. Üjabban úgy megnőtt a kávé iránti kereslet, hogy Moszkva központi körzeteiben nem is könnyű hozzájutni. A Pecsatnyiki városkerület élelmiszeráruházában viszont szinte mindig kapható, kilónként 4 rubel 50 kopekért (körülbelül 45 korona!), amely a nemzetközi árhoz képest igen alacsony. A Szovjetunióban a legkedveltebb üdítő ital: a hagyományos kvasz. Ezt a kenyérből készült, fekete sör színű, kellemesen savanykás, kissé pikáns italt utcákon, tereken jókora tartályokból árusítják, s palackozva is kapható. A szeszes italok választéka bőséges, de délelőtt tízig sehol sem szabad alkoholt árusítani. A forradalom évében a Szovjetunió lakóinak 76 százaléka analfabéta volt. Még rosszabb volt a helyzet a nők körében: minden száz nő közül csupán tizenkettő tudott írni- olvasni. Ma a Szovjetunióban analfabetizmus gyakorlatilag nincs. Az olyan nemzetiségek körében is felszámolták az írástudatlanságot, amelyeknek a forradalom előtt még saját ábécéjük sem volt. A szovjet ember sokat olvas. A könyv, a színház és a mozi a legkisebb jövedelmű szovjet állampolgár számára is elérhető. A legjobb klasszikusok és a mai írók műveinek átlagos ára kötetenként 60—80 kopek, tehát hat-nyolc korona. A Nagy Színház előadásaira 2—3 rubelért már jó helyet lehet kapni, a mozijegyek étlagos ára 30—40 kopek. A színházak és a mozik mindig telt ház előtt játsszák műsorukat. Az említett Krilov család kedvenc hétvégi időtöltése az autókirándulás. (Egy liter benzin 6 kopekba, mintegy 60 fillérbe kerül!) A szovjet főváros bármely részéből legfeljebb égy óra alatt el lehet jutni a közeli hatalmas erdőségek valamelyikébe. Tavak és folyók, dús pázsittal, virágszönyeggel borított tisztások, az erdők mélyén csodálatos gomba-eldorá- dó. A moszkvaiak szeretik az erdők csendjét, a természet szépségeit. Mi tagadás, jól is esik olykor egy-egy napra kiszabadulni a nyolcmilliós metropolis szédítő forgatagából. BERTALAN ISTVÁN TÖRVÉNYEIK? I vl% V kll I Hal lm ■ EGY AMERIKAI JOGÄSZ az új szovjet alkotmányról Az országos és a helyi sajtó napról napra nagy számban közölte a szovjet embereknek az új alaptörvény tervezetével foglalkozó leveleit. Az okmányt óriási érdeklődéssel fogadták. A tervezet elnyerte az ország lakosságának legszélesebb körű támogatását. A dokumentum külföldön is érdeklődést keltett. xxx — Életem során rengeteg olyan amerikaival találkoztam, aki megkrdezte, hogy mivel foglalkozom — mosolyog John Hazard. — Mindig azt feleltem, hogy a szovjet törvényeket tanulmányozom. Erre gyakran a következő tamáskodő kérdést tették fel: hát vannak törvényeik? John Hazardot, a Columbia egyetem jogtudományi professzorát bátran nevezhetjük a szovjet törvényhozás egyik vezető amerikai szakértőjének. Még a háború előtt választotta ezt kutatási területéül. Ősszel jelent meg a professzor „A szovjet jogrendszer“ című könyvének új kiadása. És a közelmúltban Hazard kénytelen volt — a maga számára némileg váratlanul — sürgősen kiegészítő fejezetet írni munkájához. Ennek témája ugyanis az új szovjet alkotmány. Beszélgetésünk az összehasonlító jogtudomány terű- __ le tére kalandozik. — A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban homlokegyenest ellenkező módon közelítik meg az alkotmányt, ami mindenekelőtt a történelmi hagyományokkal magyarázható — mondja a professzor. — Az amerikaiak „örökkévalónak“ tartják alkotmányukat, holott valójában állandóan változtatják, módosításokat fogadnak el, s ami még lényegesebb, a Legfelsőbb Bíróság szüntelenül az alkotmányt értelmező elvi állásfoglalásokat tesz közzé. — Az önök megközelítési módjának — s ez teljesen jogos — az a lényege, hogy a szovjet társadalmi fejlődés minden új szakaszának tükröződnie kell az alaptörvényben. Ezenkívül a mi jogrendszerünkben az ember úgy védelmezi jogait, hogy egyénileg fordul a bírósághoz. Ennek van egy nagy hátránya: a tanulatlan és a szegény emberek, továbbá a kiskorúak gyakran nem is sejtik, milyen jogaik vannak. — Ha pedig szegények, — folytatja, akkor a jótékonysági szervezetek segítenek nekik. Végső soron azonban mégis minden a magánszemélytől függ. Az ügyész az Egyesült Államokban nem köteles, mi több, nem is jogosult a törvény erejével védelmezni a jogi sérelmet szenvedett állampolgárokat. Az egyetlen kivétel, ha valakinek faji hovatartozása miatt sértik meg választójogát. Semmi más nem tartozik az ügyészre. Önöknél más, úgy vélem, jobb a rendszer. Az állampolgárnak két lehetősége van: vagy az ügyészi beavatkozás a 163. vagy az egyéni eljárás az 58. cikkely értelmében. A két jogrendszer közötti különbség meggyőző illusztrációjához szolgálhat a munkához való jog, amelyet a tervezet meghirdet. Ezzel a szovjet kormány bizonyos gazdasági kötelezettségeket vállal magára állampolgáraival szemben. Az Egyesült Államok kormánya nem vállal Ilyen kötelezettségeket. Mellesleg, éppen ez volt az oka annak, hogy oly sokáig nem akartuk aláírni az' ember gazdasági és szociális jogairól szóló ENSZ-dokumentumot. Számos olyan bizottság munkájában vettem részt, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Az amerikai érv mindig ez volt: és mi legyen akkor, ha az állampolgár bírósághoz fordul? Mert hiszen, ha az Egyesült Államok elismeri a munkához való jogot, a munkanélküli a szövetségi bíróhoz fordulhat azzal a követeléssel, hogy adjanak neki munkát. Vagy a pihenéshez való jog esetében, hogy adjanak neki szanatóriumi beutalót. A munkához való jogot nem azért elleneztük, mintha valaki is szeretené a munkanélküliséget, hanem azért, mert mindaddig nem tudunk mindenkinek munkát biztosítani, amíg a szabad vállalkozás rendszere fennáll nálunk. Nagyon fontos a művelődéshez és az egészségvédelemhez való jog, amelyet alkotmányuk szavatol. Kétségtelenül sokan fogják vonzónak tartani a lakáshoz való jogot, amelyről most egy külön cikkely, a 44. rendelkezik. Ez nagyszerű elgondolás. Ennek a cikkelynek az alkotmányba való beiktatását a már érvényes törvények erősítik meg. A mi országunkban természetesen még „a lakáshoz való jog“ fogalma sem létezik. Valamit ugyan nálunk is igyekeznek tenni a városi építkezések révén. De hát nyilván tudják, hogy milyen problémák vannak itt, a többi között New Yorkban. Az érv egyszerű: nem tudunk lakást adni. A Szovjetunió viszont tud, mivel az állam alapvető bevétele a köztulajdonban levő vállalatoktól származik. — Az amerikai sajtó nem így értékeli az alaptörvényt; sokszor emlegeti, hogy a szovjet alkotmány korlátozza a szabadságjogokat. — Olvastam effajta cikkeket — mondja Hazard professzor. — De csupán arról tanúskodnak, hogy az újságírók nem ismerik a kérdés történetét. 1918, az OSZSZSZK első alkotmányának közzététele óta mindig is hangsúlyozták, hogy az állampolgári jogokkal nem lehet a szocialista társadalom kárára élni. Ogy, hogy semmi jelét nem látom annak, mintha a dokumentum nyelvezete „ridegebbé“ vált volna. GENNAGYIJ GERASZIMOV Az Isszik-Kul tó partján egész évben ezekben a kényelmes dácsákban pihenhetnek a dolgozók (A CSTK felvétele)
