Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-13 / 46. szám
TUDOMÁNYI TECHNIKA A technika vívmányai a televíziós közvetítésben I. Ismételt és lossított adós Bizonyára már minden sportrajongó látott a tévében olyan sportközvetítést, amelyben egy egy részletet megismételtek, sőt lassítva figyelhették a magasugrást, a labdakezelést, a futóknál a célszalag elérését, esetleg az elkövetett szabálytalanságokat is. Ilyenkor gyakran merül fel a kérdés a nézőkben, vajon hogyan is válik lehetővé a kép visszajátszása. Most erre a kérdésre adunk választ, illetve ismertetjük az erre szolgáló berendezéseket. A mozgást a tévékamerák másodpercenként 25 állóképre bontják. Ebből nagyon egyszerűen lehet következtetni arra, hogy ha ezeket az állóképeket kisebb sebességgel juttatják a nézőkhöz, akkor a mozgás lassúbb lesz. Például: ha az eredeti 25 kép/mp helyett 12 kép/mp sebességet használnak, akkor a mozgás kö. kétszer lesz lassúbb. Ha viszont csupán egyetlen állóképet juttatnak a nézőkhöz, a mozgás teljesen leáll. Ehhez azonban mindenképpen kell egy szerkezet, amely egymástól jól elkülönítve megőrzi ezeket az állóképeket. Erre a feladatra a klasszikus stúdió-videomagnók alkalmatlanok. Ki kellett tehát fejleszteni egy olyan berendezést, amely a felbontott, mozgást állóképenként rögzíti. Erre a feladatra az ún. tárcsás videomagnó bizonyult a legal kalmasabbnak. A laikus a tárcsás videomagnót inkább lemezjátszónak nézné, a szerkezetben ugyanis kél fémkorong forog másodpercenként 50 fordulatszámmal. E két fémkorongra minden oldalról egy-egy kar nyúlik be. Itt azonban a szerkezet már eltér a gramofonétól, mert a tűk helyett magnófejek vannak a karokban. A lemez sima felületét mágneses térre nagyon érzékeny réteggel vonták be. A magnófejek nem érnek a lemezhez, csupán néhány század- milliméterre megközelítik. A barázdák tűvezető szerepét egy nagyon bonyolult szervoberen dezés veszi át. A beérkező je let a korong felületén koncentrikus mágneses körök tárolják. Ezekben a körökben az elenn mágneses részecskék a magnószalaghoz hasonlóan, a beérkező jelek szerint rendeződnek el. Az előbbiekben köröket említettünk, pedig egy hanglemezen a barázdák csigavonalát írnak le — vethetné fel joggal az olvasó. Csakhogy amíg a klasszikus hanglemezen a műsor folytonossága az egyik legfontosabb dolog, addig a mi videolemezünkön éppen a műsor szaggatottsága a lényeges. Egy- egy ilyen körön tehát csak egy állóképet lehet tárolni, sőt, miután egy állókép két félképből tevődik össze, egy mágneses körön csak egy félképet rögzítenek, tehát egy állóképhez két mágneses „barázda“ átkapcsolgatása szükséges. Arra, hogy ez hogyan történik, a következőkben adjuk meg a választ. A gépben, mint már említettük, 2 lemez forog, másodpercenként 50-es fordulatszámmal. A lemezek mindkét oldalát felhasználják rögzítésre, így ösz- szesen 4 oldal áll rendelkezésre, ami körülbelül 30 másod- percnyi időnek felel meg. Minden oldalnak megvan a saját fel- és lejátszófeje, valamint egy-egy törlőfe] is található minden karon. A karok nagyban hasonlítanak a lemezjátszókarra, de mivel ezen a lemezen nincsenek barázdák, így a karokat nagyon mereven és pontosan kell rögzíteni, hogy a már említett pontossággal vezethessék a mágneses fejeket a lemezek felületén, anélkül, hogy azokhoz hozzáérnének. A karok között bizonyos munkamegosztás érvényesül. Egy adott pillanatban csak az egyik kar játssza fel, illetve le a műsort, két kar készenlétben várakozik, míg a negyedik éppen törli a régi mágneses nyomot. Amint az A kar leír egy teljes kört, vagyis feljátszik egy félképet, a berendezés automatikusan átkapcsolja a videojelet a B karra, miközben az A kar egy körrel továbbug- rik, és megkezdi annak törlését, mintegy helyet csinálva a rögzítéshez. A D kar, amely az imént éppen befejezte a törlést, készenlétben várja a „parancsot“ a felvétel megkezdésére. Ez a körfolyamat addig folytatódik, amíg a kezelő meg nem nyom egy gombot, amivel a berendezést „visszaforgatja“, amikor mindössíe a karok mozdulnak el a kívánt kör fölé. Visszajátszásnál a berendezés nagyon hasonlóan .működik, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor egyik kar sem töröl. A lassított visszajátszásnál csak az átkapcsolgatások sebessége csökken, azonban ez sem egyszerű folyamat. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a képernyő fényében a mozgás nem folyamatos, hanem szaggatott. A képernyő tehát villog, mégpedig olyan gyorsan, hogy ezt szemünk nem képes köv -t- ni. Európában a képernyő másodpercenként 50-szer villan fel, illetve alszik ki, ugyanis a nálunk is használt tévérendszer másodpercenként 50 ún. félképet jelenít meg. Két félkép alkot a képernyőn egy teljes élvezhető képet. A valóságban tehát másodpercenként csak 25 képet kell eljuttatni a nézőhöz. Éppen a fent említett villogás elkerülésére vezették be a félképes rendszert, ugyanis ha a képernyő másodpercenként csak 25-ször villanna fel, az nagyon fárasztó lenne a szemnek. Azzal, hogy egy teljes képet kötszerre juttatnak el a nézőhöz, megkétszerezték a villanások számát. A két félképnek nagyon pontosan, meghatározott időben kell követnie egymást. Ennek következtében a visszajátszó berendezésen nem lehet egyszerűen csökenteni az átkapcsolgatások sebességét, mert ez a kép széteséséhez vezetne. Így aztán más megoldáshoz kellett folyamodni. Ez abban áll, hogy nem az átkapcsolgatások sebességét csökkentették, hanem egy páratlan, egy páros félkép után ugyan az a páratlan illetve páros félkép következik még néhányszor, s így tulajdonképpen állókép keletkezik a képernyőn. Az átkapcsolgatásokhoz még meg kell jegyezni, hogy ezek időbeli pontossága nagyon fontos, mert a tévéképnek további fontos szabályai vannak. Az egyik például az, hogy a Képernyő a villanásokat követő pillanatokban elsötétedik, s az átikapcsolgatásokat pontosan ebben az időben kell végrehajtani. Ezek a pillanatok azonban nem az adásra használt gépektől függenek, mint annak idején, a tévé őskorában, — igaz. akkor ,a néző meg volt elégedve, ha egyáltalán képet látott — hanem egy ún. szinkronizá- ciós impulzusokat előállító generátortól. Ez a generátor vezérli az összes gépet a stúdióban, valamint az előfizetőknél található készülékeket. A továbbiakban még röviden ismertetjük a visszajátszó gép kezelését. A kivitelező vállalat egy stopperórát épített a gépbe, amelynek két mutatója van. egy fehér és egy piros. A fehér szinkronban marad a feljátszás sal, a piros azonban bármikor megállítható, s így megjegyezhető például egy akció kezdete. Az akció befejezése után a rendező parancsot adhat az ismétlésre. Ilyenkor a kezelő „visszatekeri“ a lemezeket a már leírt módon, és a rendező utasításának megfelelő sebességgel elindítja a visszajátszást. Erre 3 lehetőség van: 1:1 arányban lassítás nélküli, 1:5 arányban lassított, illetve a legtöbb rutint kívánó folyamatosan változtatható visszajátszás. Ez utóbbi abban különbözik a többitől, hogy a kezeiő egy kar segítségével változtathatja a visszajátszás sebességét állóképtől egészen az eredeti mozgássebességig. A közelmúltban újabb ismétlésekre is szolgáló berendezések jelentek meg a világpiacon, ezek már a közismert magnók elvén dolgoznak, így lehetővé teszik hosszabb műsorok rögzítését is, s a feljátszás hetek múlva is használható. Az amerikai AMPEX cég VPR—1-es videomagnója például körülbelül 1 órás folyamatos rögzítés-, re alkalmas. A rögzítés befejeztével a szalag archívumban tárolható, míg a videolemez le sem szerelhető, emellett összehasonlíthatatlanul drágább a szalagnál. A fenti leírásból is kitűnik, hogy milyen bonyolult eljárással készül egy-egy ismétlés. A visszajátszó gépek kezelése komoly felkészültséget igényel, hiszen nagy értékekről van sző. Szocialista társadalmi rendszerünk jelentős anyagi eszközökkel teszi lehetővé a műsorok színvonalának állandó emelését, s ezek az értékes berendezések sokszorosan megtérülnek a lakosság fokozódó műveltségében. TAKÁCS JENŐ Következik: II. A szinkrontzá- ciós stúdió munkája RADIOAKTÍV izotóppal gerjesztett lézer Pusztovalov és Szmimov szovjet fizikusok radioaktív izotópokkal működő lézerek kidolgozását javasolják. Számításaikban 1 méter csőhosszúságú, nitrogén-széndioxid gézlézerből indulnak ki. A cső belsejét radioaktív prometheum réteggel kell bevonni. A prometheum radioaktivitása gerjeszti a csőben levő gázt a lézerszintre. A prometheumból kisugárzó elektronok energiája 60 keV, míg a széndioxid pumpálásához csak 10 keV energiájú elektronok szükségesek. A rétegből kibocsátott elektronok tehát ionizálják a nitrogénatomokat és nagyszámú szekunder elektront hoznak létre, ezek azonban még mindig százszor nagyobb energiájúak a lézernívóra való gerjesztéshez szükségesnél. A lézercsőben elektronokat emittáló anyaggal bevont rácsnak is kell lennie. A prometheumból kilépő gyors elektronok mindegyike a rácsra esve kereken 100, egyenként 1 keV-os elektront szabadít fel. Az így létrejött másodlagos elektronok azután nagyszámú, megfelelő energiájú elektront tesznek szabaddá a gázban. ÜJ SZERSZÁMGÉP-ÓRIÁS Az egyik novoszibirszki üzemben egy új sokcélú, nagy méretű szerszámgépet próbáltak ki. Ez a szerszámgép atomerőművek gőzturbina-alkatrészeinek megmunkálására szolgál. Az aggregáttal 12 m hosszú, 6 m széles és 2,5 m magas darabok is megmunkálhatók. A gőzturbinák nagy nyomású házait két féldarabból szerelik össze. Az illesztést általában kézzel végzik, hogy a félhengerek között ne tudjon átjutni a gőz. A szerszámgép megalkotóinak sikerült gépesíteniük ezt a nagy precizitást igénylő műveletet. A vezérlés elektronikus és mindössze két kezelőszemélyt igényel. LÉZERCSATORNA A moszkvai Vörös Október Gépgyárban a számjegyvezérlésű szerszámgépek programját lézersugár továbbítja a vezérlési központból a műhelyekbe. A lézersugárral hatalmas mennyiségű információ továbbítható torzulás nélkül. De nem csupán ez késztette a szakembereket a kvantumelektronika alkalmazására. Egy korszerű nagyüzemben, ahol a szerszámgépeket számjegyekkel vezérlik, a programszerkesztő központ viszonylag távol lehet a műhelyektől. Híradástechnikai kábel lefektetése meglehetősen bonyolult feladat, ennél sokkal kényelmesebb a lézersugár. A sugárforrást a központi épületen, a vevőket a műhelyek tetején helyezik el. Az adó-vevő párosításával viszont az információ visszaáramolhat a számítógépekhez. A hatósugár közel 5 km, az adás sebessége másodpercenként 6 kbit. A lézercsatorna üzembe helyezése jelentősen megnövelte a szerszámgépek kihasználtságát. üvegszAl-erösItésü bennmaradó ZSALUZAT A bonyolult monolit vasbeton szerkezetek zsaluzásához — különösen ha azok nehezen hozzáférhető helyen vannak — előnyös a bennmaradó zsaluzat alkalmazása. Az üvegszál-erősítésű cementlemezek megfelelnek a bennmaradó zsaluzattal szemben támasztott követelményeknek: megfelelő szilárdságúak, vízzárók, szép felületet biztosítanak. Az üvegszál-erősítésű cementzsaluzat mind az ipari, mind a lakó- és középület-építésben jól használható. A légköri hatásoknak jól ellenáll, így szép és tartós külső felületek nyerhetők vele. Az üvegszál-erősítésű cementlapokat a Szovjetunióban már 20 éve használják. A korábban készített lapoknál kiderült, hogy az üvegszál és az alumino-bórszilikát a szilárduló portfandcement lúgos közegében korrodál, és a lemez szilárdsága idővel csökken. Ezért további kutatásokat folytattak, s 1973-ban az egyik Ívovi kutatóintézetben ki is dolgozták azt az üvegösszetételt, amely ellenáll a korro- zív hatásnak. XI. 13. A Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Szerves- és Biokémiai Intézetének tudományos dolgozói új preparátumot fejlesztettek ki a vérzés elállítására. A Glypressin nevet viselő készítmény egyedülálló a világon. A prágai kutatók munkájának nagy nemzetközi sikerét bizonyltja, hogy a gyártás jogát a svéd Ferring-cég is megvásárol ta, s egész Nyugat-Európában forgalmazhatja a készítményt. A felvételen Helena janeiová a Glypressin gyártásánál alkalmazott szintetizáló berendező? működését szabályozza (A CSTK felvétele] ÚJ SZÚ
