Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-13 / 46. szám
A hangulatos előcsarnok Rendhagyó módon egy tartalmas beszélgetés zárómondatával kezdem a riportot. Azért, mert Horváth Ká- .roly elvtárs, a Győrmegyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetője búcsúzáskor oly frappánsan sűrítette néhány mondatba a főbb vállalati célkitűzéseket, hogy azok tanítani való gondolatokat tartalmaznak és az élre kívánkoznak. „Nagyon fontosnak tartom a vezetők és a fizikai dolgozók közötti jó kapcsolat kialakítását. Ez nem frázis. Az építkezéseken dolgozó művezetőktől, mesterektől, szakmunkásoktól akkor követelhetünk gyors és minőségi munkát, ha megfelelő munkakörülményeket biztosítottunk számukra, ha jó a munkahelyi közérzetük. Úgy érzem, itt Bratis- lavában nemcsak az elmondottakkal kapcsolatos kívánalmaknak tettünk eleget, hanem — ami szintén fontos — sikerült jó kapcsolatot teremtenünk a megrendelőkkel is.“ Igaza van Horváth elvtársnak: a jó munkahelyi közérzet, a vezetők és a fizikai dolgozók közötti jó kapcsolat döntően befolyásolja a munkaeredményeket. A szlovák fővárosban 1972-től dolgozó magyarországi építőmunkások szaktudásukon, szorgalmukon, lelkiismeretességükön túl nyilván azért végeznek gyors és minőségi munkát, mert az építkezés vezetőinek sikerült ezeket az elveket megvalósítaniuk a gyakorlatban. A 200 magyar építő második otthonának érzi Bratislavát, ahol a főváros nevét viselő szálloda, a Druzba diákszálló, a Hron és a Nitra nevű munkáslakás után a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére több mint három hónappal a kiszabott határidő előtt hiánypótlás nélkül, vagyis a megrendelő teljes megelégedésére átadta a Hornád nevű munkásszállást a Slov- naft közelében. Az épület kívül-be- lül imponáló. A hangulatos előcsarnok jó érzékkel megkomponált nyitánya mindannak, ami a tapétázott, padlószőnyeggel borított, fürdőszobás és a komfortot növelő főzőfülkével felszerelt lakószobákban fogadja a látogatót. Jól összeválogatott színek, modern lámpák, erkélyek teszik otthonossá a kilencemeletes épületet. — Főleg előre gyártott házgyári termékekkel dolgozunk — mondotta az építésvezető. Téglát csak válaszfalakhoz, kitöltő vázszerkezetekhez használunk. Ma már tanúi lehetünk annak is, hogy „megnőnek“ a téglák, vagyis nagyobbak a hagyományosnál. Ez gyorsítja az átfutási időt. A vasbetonvázas épületeket előre gyártott panelekkel „öltöztetjük“ fel. Az építőipar közvetlenül vagy közvetetten csaknem minden szakmát magába foglal. A befejezési munkálatokban a kárpitostól a függönyösig igen sokan részt vesznek, nem is szólva arról, hogy ezeknek a munkálatoknak több fázisát már sikerült gépesíteni is. Korszerű anyagok, haladó technológia, képzett szakemberek — ez tehát a titka annak, hogy gyorsan és jó minőségben készítik el az épületeket? Részben. Társul ehhez még a szigorú munkafegyelem, a jól megszervezett szocialista munkaverseny és egy specifikus sajátosság: az, hogy a magyar építőmunkások havonta csak egyszer utaznak haza, így három egymás után következő szombaton is dolgoznak. Minden héten szakmai megbeszélésen vesznek részt, melyen elosztják a következő hét feladatait, melyeket a művezetők és mesterek napokra bontanak le. Mindenki konkrét feladatot kap és a vezetőség gondosan ellenőrzi ezek teljesítését. Mivel begyakorolt munkát végeznek, melynek a főbb fázisai ismétlődnek áz egyes építkezéseken, az újítómozgalom — a munkakezdeményezés többi formájához viszonyítva — kisebb teret kap tevékenységükben, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vezetnek be a gyakorlatba olyan ésszerűsítési javaslatokat, melyek az élő munkát teszik könnyebbé és hatékonyabbá. Felmerül a kérdés, hogy az építőipari tevékenységben — főleg a későn érkező szállítmányok miatt — gyakran keletkező veszteségi időket fel tudják-e számolni, s ha igen, hogyan? Az építésvezető ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy őket lényegében nem éri meglepetés, és nem kerülhet sor kényszerpihenőkre, mert tartalékolnak olyan munkákat, melyeket anyagkimaradás esetén végeznek el. Konkrét példát is mondott: ha válaszfalazást végeznek, és nem érkezik meg kellő időben az ehhez szükséges tégla, tartalékban van az aljazatbeton- készítés, mert ezt a munkát egyszer úgy is el kell végezni, és olyan műveletről van szó, mely nem borítja fel az építés technológiáját. Az egyes munkafázisokon belül átgondoltan határozzák meg a technológiai sorrendet, és ennek megtartását szigorúan megkövetelik. Lazaságokat nem engednek meg, mert az olyan szervezetlenséget okozna, melyet nehéz lenne gyorsan és anyagi károk nélkül helyrehozni. — Előfordulnak esetek — mondotta Horváth Károly —, hogy a dolgozóknak a szakmájuktól eltérő munkaterületeken is kell dolgozniuk. Ezért azonban senki sem neheztel, mert egyrészt megérti, hogy az építkezés folyamatos előrevitele ezt így kívánja, másrészt jogszerűen sem tiltakozhat, mert a munkaszerződésbe belefoglaljuk az átcsoportosítás lehetőségét is, ugyanis régen dolgozunk ezen a szakterületen, és tapasztalatból tudjuk, hogy ilyesmire többször is sor kerül. Persze az átcsoportosítás semmiképpen sem lehet végleges, csak időlegesl A bratislavai építkezéseken négy magyországi vállalat vesz részt. A már említett Győrmegyei Állami Építőipari Vállalat, az ÉMEXPORT (Építésügyi Minisztérium Export Fővállalkozó Külkereskedelmi Vállalat), a KOMPLEX budapesti külkereskedelmi vállalat és a LAKŐTERV (szintén budapesti tervezővállalat). Két szlovákiai partnerrel dolgoznak: a megrendelővel — a most elkészült Hornád nevű munkáslakás esetében ez a Slovnaft — és a STROJEXPORT külkereskedelmi vállalattal. A 200 magyar építőmunkás egy 400 személy befogadóképességű, komfortos központban lakik a bratislavai botanikus kerttel szemben. Azért 400 személyes ez a központ, mert a befejezési munkálatok elvégzése idején mintegy 350-en is dolgoznak az építkezéseken, és ezeket a viszonylag rövidebb ideig itttartózkodó dolgozókat is el kell helyezniük. Két-három ágyas szobákban laknak, a lakásokban hideg-melegvíz folyik a csapokból, van klubhelyiségük, továbbá büfé, sportterem, könyvtár és fotószakkör áll a rendelkezésükre. Az épületben levő konyhákban munkaidő után a szakácsmesterség fortélyait is elsajátíthatják; tudnak főzni, sőt még palacsintát is sütnek. — A szlovák megrendelő elégedett a munkánkkal — mondotta az építés- vezető. Elégedett a gyorsasággal és a minőséggel. Mi lényegében az épületeket határidő előtt adjuk át, és az időelőny mindig nagyobb. A Hornád nevű munkáslakásnak — melyet a múlt héten adtunk át — tulajdonképpen 1978. február 15-én kellett volna elkészülnie. Mivel az építés időszaka egybeesett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójával, az építésvezetőség a fizikai dolgozókkal teljes egyetértésben kötelezettséget vállalt, hogy ezt az épületet a nagy ünnep előestéjén átadja. Ez sikerült és valamennyiünket nagy örömmel tölt el, hogy adott szavunkat megtarthatjuk, és ezzel méltóan járulhatunk hozzá a Nagy Október megünnepléséhez. Túlóráztunk is, de nem sokat. Egy dolgozóra havi viszonylatban 10—15 óra esik átlagban. A sikert, főleg a munkaidő teljes kihasználásával, a heti és napi tervek egyenletes teljesítésével értük el. Munkaszerződésünk 1978. augusztus 18-ig szól, melynek esetleges meghosszabbításáról az idei év végén sorra kerülő államközi szerződések megkötésekor lesz majd sző. Horváth elvtárs a teljesség kedvéért még elmondotta, hogy az építkezésekhez szükséges anyagokat a Magyar Népköztársaságból hozzák. Kivételt képez a cement és a betonacél egy része. A belső kiképzésnél a csehszlovák szabványoknak megfelelően itteni gyártmányú villanykapcsolókat szerelnek fel, és a dugaszolő al- jazatokat is ezeknek a normáknak megfelelően készítik el. — Annak ellenére, hogy gyors az átfutási idő — mondotta —, nem dolgozunk úgynevezett szuperemberekkel. Ügyelünk arra, hogy többéves tapasztalattal rendelkező, jó szakmunkások kerüljenek az itteni építkezésekre, és rendet, fegyelmet, minőségi munkát követelünk tőlük. Ha úgy adódik, hogy kapunk további munka- szerződést — csakúgy mint eddig —, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a megrendelő elégedett legyen a munkánkkal. KOMLOSI LAJOS A Hornád nevű munkáslakás oldalnézetben (Gyökeres György felvételei) XI. 13. *o ■*-* 0 N 0 > M '0 a S0 O «4 >0 X £ *5 > f* o X
