Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-13 / 46. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. november 13. VASÁRNAP X/46 BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 314. SZÁM ARA 1 KORONA (Gyökeres György felvétele) M indig csodáltam azokat az embereket, akik a kritikus pillanatokban is tudják, mi a kötelességük. Nincsenek kevesen. Ott vannak a bányamentők, a hegyi szolgálat emberei, az orvosok százai, de ide sorolom az önkéntes véradókat is, akik már több százezer ember életét mentették meg. • Hazánkban a vérátömlesztő állomások hálózatát huszonnyolc évvel ezelőtt kezdték kiépíteni. A rohamosan fejlődő ipar, a növekvő gépkocsiforgalom, illetve az ebből adódó balesetek és az egyre tökéletesebb egészségügyi ellátás sok vért igényel. A bonyolult műtétek végrehajtásakor, szülések levezetésekor adódik olyan kritikus helyzet, hogy a szükséges vércsoport nincs raktáron. Ilyenkor telefonon hívják be, vagy kocsival mennek ki a véradóért. A tornóci (Trnovec nad Váhom) Kovács Lászlóné negyvenszeres véradásáért például az idén kapja meg a Jansky-emlékérem aranyfokozatát. A Csehszlovák Vöröskereszt az egészségüggyel karöltve évek óta arra törekszik, hogy bővüljön a véradók tábora. Szlovákiában 1975-ben 105 957, 1976-ban már 130 227 véradás történt. Még ennél is örvendete- sebb az a tény, hogy míg tíz évvel ezelőtt a véradásnak igen kis része volt térítésmentes, tavaly már a 75 százalékuk, s az idei év kilenc hónapja alatt már megközelítette a 84 százalékot. Úttörő szerepet játszott ebben az a tizenhat ember, akik több mint negyvenszeri véradásért jogos büszkeséggel viselik a Jansky-emlékérem arany fokozatát. Méltó követőkre találtak. Ezt az is bizonyítja, hogy Szlovákiában hússzori véradásért 455-en az ezüst, tíz- szeri véradásért 4096-an az emlékérem bronz fokozatának tulajdonosai. A Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai Központi Bizottsága versenyt hirdetett azért, hogy 1980-ig a véradás térítésmentes legyen. Ugyanis furcsa helyzet, hogy szocialista társadalmunkban az egészségügy ellátás teljesen ingyenes, ugyanakkor a szükséges vérmennyiség néhány százalékát még mindig pénzért kell beszerezni. Hogy ezt a feladatot igen komolyan veszik, azt igazolja az a tény is, hogy a dunaszerdahelyi (Duna jská Streda), a galántaí, a komáromi (Komárno), a őadcaí, a bardejovi, a humennéi, a Stará Eubov- iia-i és a svidníki járásban a véradás ebben az évben már térítésmentes. Mindez azonban nem ad okot az elégedettségre, ugyanis ezekben a járásokban az összlakosságnak csupán 1,22—1,84 százaléka véradó. Ezzel szemben vannak járások, ahol még nem érték el a 100 százalékot, de a véradók arányszáma már jóval nagyobb. A bratislavai III. városkerületben például 3,4, az I. városkerületben 3,03, a nyitraiban 2,22, a martiniban 2,01, KoSicében 2,38, a michalovceiben 2,12 százalékot tesz ki. A térítésmentes véradásnak egy-egy járásban nemegyszer azért van sikere, mert a vállalatok, az üzemek vezetői is szívügyüknek te-, kintik, mint például a vágsellyei (Sala) Duslo vegyiüzemben. A véradásban Szlovákia-szerte vannak még tartalékaink. Említsünk meg csak egy adatot: a lakosságnak mindössze 1,71 százaléka ad vért, pedig minden egészséges ember véradó lehet. S ha nem szerzik is meg az arany emlékérmet, mint Miroslav GuryCa,- Ondrej Sykora, Vladimír Magdan, Mária Pischová és mások, megkaphatják a Példás véradó jelvényt (háromszori véradásért jár). A kitüntetésnél azonban sokkal többet jelent az a tudat, hogy embertársunkon segítettünk. Több egészségügyi létesítményben íratlan törvény, hogy annak a betegnek, aki vért kapott, rokonai, hozzátartozói — ha egészségük megengedi — az önkéntes véradók táborába lépnek. A vér a legdrágább, a legértékesebb folyadék, emberéletet lehet vele megmenteni, és az orvosságok gyártásakor is értékes alapanyag. Ezért is mondhatjuk bátran az önkéntes véradók nagy családjáról, hogy életmentők. Németh jAnos •íf M/fm^"^ \-iij $íÉm Ap ™ r .'^ ; íp*” .iirnr-^ "^nri JÉ- ^5 ■-■■ä, .........................mP HŰÉ
