Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-06 / 45. szám
□ A SOLARIS rendezője, Andrej Tarkovszkij A ki vánságok gépe címmel tudó mányos fantasztikus filmet készít. — A tudományos fantasztikus műfaj olyan le hetőségeket nyújt gondola taim kifejezésére — mondta a rendező —, amelyek a társadalmi drámában nincsenek meg. A film, .az izgalmas cselekményen túl három különböző embertí pusról szól, akiknek nem csak kitartásuk és bátorsá guk kerül próbatételre, ha nem érzelmi és erkölcsi ffre jük is. A történet kiinduló kérdése: milyen kívánsága ink vannak, méltóak e azok az emberhez? A három fő szereplő: Alekszandr Kajda novszkij, Nyikolaj Grinyko és a Rubljov című filmből ismert Anatolij Szolonyicin □ A lengyel filmgyártás 1958—1975 között mindössze 10 koprodukcióban vett részt — írja a Kino című lap, a partnerek: Finnor szág, Csehszlovákia, az NDK, a Szovjetunió és az NSZK. Az 1976 os év jelen tös változást hozott a köp redukcióban készült filmek részarányában, mert ebben az egyetlen évben 6 kopro dukciós alkotás készült el. □ Meglepő hangvételűnek ígérkezik az Ott, a folyón túl cimű vígjáték, amely a Nagy Honvédő Háború ide jén játszódik. Hőse, Fegya még csak 15 éves, kezdet ben nem is érti pontosan, hogy mi is ez a nagy „cse tepaté“ körülötte. Naivan belecsöppen a harcok kellős közepébe, a nagy történelmi változást hozó események forgatagába. És ez a nai van hősiesen csetlő botló kis emberke igen sok derűs p:l lantot szerez majd a nézők nek. A filmet Mihail Iljenko rendező a kijevi Dovzsenko stúdióban forgatja. □ Bomba az elnök ellen címmel 1971 ben jelent meg Julianna Szemjonova regé nye. Három év múlva meg vásárolták az érdekes mű megfilmesítésének jogát és felkérték Anatolij Borbovsz kij rendezőt a film elkészí tésére. A történet közép pontjában egy nyugatnémet filmrendező áll, akit Dona tasz Banionisz játszik majd. A rendező a történet szerint összeütközésbe kerül azok kai, akik az emberiséget az atomháború irányába sodor nák. A rendező mellett ki emelt szerepe van a filmben egy asszonynak is, bizonyos Sornbachnénak, akit Eve Kivi, a kitűnő észt filmszí nésznő alakit. □ A német munkásmozgalom egyik harcosáról, Ernst Schnellerről tévéfilmet forgatnak az NDK ban. A címszerepet Horst Schul ze alakítja, egy cári porosz tiszt megformálására pedig a kitűnő szovjet rendezőt és színészt, Szergej Bondarcsu kot kérték fel. „Lenint természetesen nehéz eljátszani, ez a feladat csaknem teljesíthetetlen. De ha mégis arra gondolunk, hogy az egész világon milliók élnek, akik sohasem látták Lenint, de akiknek megvan a maguk meghatározott, Lenin nevével kapcsolatos elképzelésük ... és megláthatják a mozivásznon akár a kevéssé hiteles Lenint is — akkor képzeletükben továbbrajzolják Lenin alakját. Ebben a kérdésben a nézők saját művészete óriási szerepet játszik.“ (Valerij Kirson, orosz-szovjet drámaíró) Makszim Strauh, Borisz Scsukin, furij Kajurov, Mihail Kuznyecov, Rogyion Na- hapetov, Mihail Uljanov, Vlagyimir Korovin, Borisz Szmirnov, Szergej Nyikan- drov, Vlagyimir Csesznokov — ismert és kevésbé ismert szovjet színészek, nevük az elmúlt hat évtizedben főleg Lenin-ala- kításaík révén került be a filmlexikonokba és a nézők tudatába. S most újabb markáns egyéniség — Kirill Lavrov — gyarapítja soraikat. Ez a kiváló Isningrádi színész a barátsági hónapban látható Bizalom című szovjet—finn koprodukciós filmben alakítja Lenint. Csodálatosan személyesíti meg a nagy forradalmárt: nem csupán Andrej Baskircev költött személy (Szergej Korolev akadémikusról mintázták), de az események a második világháborútól az első szputnyikon át az űrhajókig valóságosak. A tűz meghódítása a második világháború el£Ő éveitől 1970- ig kíséri végig a szovjet tudomány történetét. De a film érdekességét mégsem a technikai csodák biztosítják, hanem Baskircev alakja, aki megszállottan küzd tervei megvalósításáért. A konstruktőr egyedül, munkájának él, csak a tudományos kutatómunka érdekeit képviseli. Szívbaját elhanyagolja, magánéletével nem törődik, de ö indítja útnak Gaga- rint. \ A rendező Andrej Baskircev megeleve- nítésére aligha találhatott volna alkalmasabb színészt Kirill Lavrovnál. Játékát jellemformáló és emberábrázoló erő, közvetlen, érzékletes, az életből vett megfigyelésekben gazdag stílus jellemzi. Különösen elhitető képessége, bensőséges átélése teszi a figurát emlékezetessé. Az alkotás nemcsak a Szovjetunióban aratott sikert, hanem kedvező fogadtatásra talált az 1972. évi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon is, ahol fő díjjal jutalmazták; a kitüntetés Kirill Lavrov tehetségének-művészetének is újabb bizonysága. maszkja, hanghordozása, de még tekintetének bölcsen ravaszkás csillogása is a megszólalásig hűen idézi fel Vlagyimir Iljics termetre közepes, emberi és világtörténeti alakjában senkihez sem hasonlítható óriás alakját. Lenin figuráját nemcsak a jellegzetes vonások reprodukálásával kelti életre, hanem jellemének mély megértésével és hű tükrözésével. Játéka egyaránt sugározza a nagyságot és a közvetlenséget, a felelősségtudatot és a derűs humort. xxx Kirill Lavrov, a leningrádi Gorkij Nagy Színház tagja fiatal éveiben nem készült művészpályára, pedig szülei színészek voltak. Tengerész akart lenni; katonaiskolába járt, tisztté avatták, aztán pilóta lett, majd repülőmérnök. Már diákkorá ban azonban jelentős szerepeket vállalt az amatőr együttesekben. Egy alkalom mai felfigyelt rá Georgij Tovsztogonov, a híres rendező és szerződtette a színházhoz. Neve nem vált egyik napról a másikra ismertté. Évek kellettek ahhoz, s főleg kemény és kitartó munka, míg a közönség és művésztársai felfigyeltek rá. Az ötvenes évek derekán jutott el a drámairodalom klasszikus repertoárjáig: Gri- bojedov, Csehov és Gorkij műveiben játszott. Olyan jelentős színházi alakítások fűződnek nevéhez, mint Molcsanov (Az ész bajjal jár című Gribojedov-drá- mában), Szoljonij (Csehov Három nővérében), Nyíl (a Kispolgárok című Gorkij-műben). Érett színészként, harmincegy éves korában került kapcsolatba a filmmel. Nehezen szánta rá magát a filmezésre, s bár már ismert és elismert színpadi színész volt, a filmvilágban mégis nehezen tört utat. Csaknem egy évtized telt el, míg közelkerült a nézők szívéhez, sa szovjet film egyik legnagyobb alakja lett. Legemlékezetesebb alakítása a Konsz tantyin Szimunov regénye alapján forgatott Élők és holtak háborús odisszeát megjárt Szincov haditudósítója. A szerep — melyre Alekszandr Sztolper rendező kérte fel, a regényíró ajánlására — for dulatot jelentett filmes pályáján. Ezután sorra főszerepeket kapott: Alekszej Lapin a Szökésben, hajóparancsnok a Semleges vizekben, népbiztos az Aurora cirkálóban. Kirill Lavrov teljesítményével mégsem volt elégedett. Mást, többet várt önmagától, a filmtől, hiányolta azt a közvetlen kapcsolatot, amely a színházban alakul ki a közönség és a színész között. Fenntartásai ellenére a film%>űvkö rébe került, s nem tudott ellenállni a kísértésnek, ezért habozás nélkül igent mondott, amikor Ivan Pirjev rendező rá bízta Ivan figuráját A Karamazov test vérek új, háromrészes változatában. Aztán újabb szerepek következtek: Pa hulszkij a Csajkovszkij-filmben, siedző a Hókirálynőben, majd Baskircev konstruk tör A tűz meghódításában. A film a kozmosz meghódításáról szól, arról a hatalmas ugrásról, amit az emberiség fejlődésében a Föld elhagyása jelentett. Da- nyiil Hrabrovickij, a film írója és rendelője korunk emberét, a konstruktőrt állította a kétrészes film középpontjába, azt a mérnököt, aki Ciolkovszkij nyomán elsőként mert hinni a Föld vonzó erejének legyőzésében. A filmsikerek Kirill Lavrovot azonban nem szédítették meg: nem maradt hűtlen a leningrádi Gorkij Nagy Színházhoz, amely már huszonkét éve az otthona s ahol több mint száz műben játszhatott. S jóllehet már harmincöt filmszerep van mögötte, ma sem titkolja, hogy jobban szereti a színházat, mint a filmet. Főként a drámai műfajt érzi sajátjának, ezért csak ritkán vállal szerepet más műfajban. Az 1975-ös év jelentős állomás volt Lavrov művészetében: hatalmas feladatra vállalkozott, amikor Budapesten orosz nyelven játszotta Gogol Revizorjá- nak polgármesterét — magyar nyelvű színházi előadáson. A maga nemében egyedülálló művészcserét (a leningrádi orosz nyelvű előadáson Kállai Ferenc alakította a polgármestert — magyarul) Tovsztonogov, Lenin és állami díjas rendező közvetítette. A budapesti vendégjátéknak ás a páratlan vállalkozásnak óriási visszhangja volt. Történelmi személyiségek, híres egyéniségek és mai emberek — így jellemezhető Kirill Lavrov színészi profilja. S hogy élményszerű, meggyőző játékának mi a titka? Egy alkalommal ezt saját maga így fogalmazta meg: Belső átélésre, a jellem felismerésére és jelismertetésére kell törekedni. Száz és száz, ezer és ezer tanú - a közönség — előtt szembenézni a művészi feladattal, életre kelteni egy idegen embert — ez guzdag élettapasztalatot, magas fokú koncentrációt, na'gy emberi alázatot és önmegtagadást, sokoldalú műveltséget igényel. És Kirill Lavrov a Szovjetunió népművésze kétségkívül ilyen ember. TÖLGYESSY MÁRIA r IO Jelenet a szovjet—finn koprodukciós filmből, a Bizalomból; Lenint Kirill Lavrov, a Szovjetunió népművésze kelti életre
