Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-23 / 43. szám
V r n ázadunk viharos története gaz- S7 dag olyan eseményekben, ame- lyek nélkül jelenünk már elképzelhetetlen. Legfontosabb közülük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Világméretű jelentőségét bizonyították azok az események, amelyek ,a Nagy Október hatására 60 év alatt lejátszódtak, illetve lejátszódnak napjainkban mind az öt világrészben. Az első győzelmes proletárforrada- lom gyökerestül megváltoztatta az egész emberiség fejlődésének az irányát és az élet minden területén éreztette hatását. Amíg a kapitalizmust általános válság gyötörte, a szocialista társadalmi rend a kizsákmányoló rendszerrel szemben fokozatosan bebizonyította életképességét és előnyeit. Ázsiában és Afrikában — Október hatására — több állam öntudatra ébredt, lerázta évszázados igáját, a gyarmati elnyomást, és a történelem színterére mint szabad, független ország lépett, hogy saját népe érdekében haladó külpolitikát folytasson. A nagy Október, Lenin halhatatlan eszméinek és a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelme adott ösztönzést a nemzetközi munkásmozgalom valamennyi osztagának. Of lehetőségek és távlatok nyíltak a gyarmati és félgyarmati országok nemzeti felszabadító harcának kibontakozásához. Afrika felszabadulása mégis elsősorban Afrika népei harcának eredményeként valósulhatott csak meg. S ez a harc még ma Is folytatódik, mert a kontinensen még nem számolták fel teljesen a fajüldözést és a gyarmatosítást. Dél-Afrika most földünk egyik legforróbb pontja. Szinte a szemünk előtt játszódik le a nagy összecsapás. Az afrikaiak végső győzelemre készülnek: a térség utolsó gyarmati rendszerei felszámolásáért küzdenek, de a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó fehér kisebbség a hazai burzsoázia és a külföldi imperializmus támogatásával mindent elkövet, hogy megállítsa a történelem kerekét. A forradalmi fejlődést Afrikában tehát nemcsak az egyes országok specifikus nehézségei akadályozzák, hanem az imperializmus mesterkedései is. A hazai reakciós erőkkel szövetkezve összeesküvéseket szítanak még a leghaladóbb politikát folytató országokban; Beninben, Angolában, Etiópiában, Kongóban és másutt is. A kapitalistabarát körök Egyiptomban az imperialisták és a konzervatív arab országok támogatásával hozzáláttak a szociális és gazdasági eredmények felszámolásához, melyeket Nasszer irányításával az ország haladó erői elértek. A kapitalizmus Afrika más országaiban is igyekszik megerősíteni pozícióit. Ha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója előestéjén felvetődik a kérdés: lényegében milyen jövője és távlata van Afrikában a nemzeti felszabadító mozgalomnak — egyértelmű a válasz: nagyszerű. Bár tudjuk, nehéz harc vár még az afrikaiakra. 49 független állam Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Afrikában a nemzeti felszabadító mozgalmak ugyanolyan törvényszerűen fejlődnek, mint a világ más részeiben. Természetes, hogy egyes konkrét esetekben sajátságos afrikai színezetet öltenek, de ez a lényeget nem változtatja meg. A kapitalista országok 1950-ben, a második világháború befejezése után először — kénytelenek voltak elismerni az egyik afrikai állam, Líbia függetlenségét. Ekkor nagyon sok nyugati politikus, de még afrikai is, azt jósolta, hogy Afrika teljes felszabadítására esetleg csak 100 év múlva kerülhet sor. A burzsoá teoretikusok pedig igyekeztek olyan „elméletet“ kidolgozni, mellyel azt akarják bizonygatni, hogy Afrika népei még „éretlenek“ a függetlenségre, ezért feltétlenül szükséges a gyarmati uralom fenntartása. Ezek az urak bizonyára megfeledkeztek egy dologról. A szocialista országok testvéri népeinek közössége 1950-ig megszilárdult és egyre nagyobb befolyást gyakorolt a nemzetközi kapcsolatok alakulására, a politikai életre, megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat, s ez mélyreható változásokat idézett elő a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében. Az imperializmus és gyarmati rendszere gyorsan elveszítette befolyását. Az 50-es években már hét afrikai állam vívta ki függetlenségét. Afrika évében, 1960-ban további 17 és a 60- as években még 14 állam lett önálló. Majd 1971—1976-ig még hét. Jelenleg Afrikában 49 független állam van (a Dél-afrikai Köztársaságot az afrikaiak nem ismerik el független államnak). A Szovjetunió és a többi szocialista ország elismerték ezeket az államokat és önzetlen gazdasági, tudományos-műszaki segítséget nyújtanak nekik. Az imperializmus és bérencei minden elképzelhető eszközzel küzdenek a haladó rendszerek ellen, ezért a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a politikai segítségen kívül még katonai támogatást is biztosítania kell. A burzsoá propaganda az ilyen esetet — amint Angolával kapcsolatban tapasztalhattuk — „a belügyekbe való beavatkozásnak“ minősíti. Az SZKP Központi Bizottságának határozata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünnepléséről leszögezi: „A forradalmi mozgalom közelmúltban elért nagy sikere az angolai hazafiak győzelme, amelyet a Szovjetunió, Kuba, a szocialista közösség összes országa, az afrikai kontinens és az egész világ haladó erői szolidaritására és testvéri segítségére támaszkodva értek el. kozását és felújítását. Namíbia és Zimbabwe kérdésével is foglalkozik. Az Afrikai Egység Szervezet megalakulásának jótékony hatása a felszabadító mozgalomra, s főleg az Afrika déli részén kialakult helyzetre azon is felmérhető, hogy a térségre vonatkozó nyugati tervek egymás után hiúsulnak meg. Hiába szeretné az imperializmus a politikai életből kirekeszteni a felszabadító mozgalmat, vagy fondorlattal rávenni a hazafiakat arra, hogy ismerjék el Smith törvénytelen rendszerét, s ezáltal a Dél-afrikai Köztársaságot húzzák ki a csávából, a nemzetközi elszigeteltségből. A pozitív eredmények azonban nem kisebbítik a nehézségeket, a gondokat. Még súlyos a helyzetük a szabadságukért, a társadalmi felszabadulásukért és a sokoldalú fejlődésükért síkraszálló afrikai államoknak, de leginkább a frontországoknak. A jelek szerint a washingtoni diplomatákat mégis kifütyülik. Nem játsszák el még egyszer a Közel-Keleten bemutatott bomlasztó szerepüket, habár sikerült megakadályozniuk a genfi Rhodesia-konferencia eredményes munkáját. 1975 júliusában Mozambik függetlenségének kikiáltásával véget ért a bányászok kizsákmányolása. A bányákban a munkát ma munkásbizottságok irányítják (CSTK — ZB-felvétel) Ez a győzelem további jelentős ösztönzést jelent az afrikai népeknek a fajüldöző dél-afrikai rezsimek elleni harcban.“ Egység Az afrikai országok nemzeti felszabadító mozgalmai fejlődésére hatással volt az Afrikai Egység Szervezet (OAUI megalakulása. E szervezet előmozdítja az afrikai államok egységét és szolidaritását. A 21 különböző orientációjú tagország egybehangolja politikai, gazdasági és diplomáciai tevékenységét. Az OAU védi az afrikai államok szuverenitását és területi integritását. Célja a kolonlaliz- mus minden formájának megszüntetése a kontinensen. Legfőbb szerve az Állam- és Kormányfők Értekezlete, amely megvitatja az összes afrikai államokat érdeklő kérdéseket; meghatározza a közös politikát, elsimítja a felmerülő vitákat. Dél-Afrika nemzeti felszabadító mozgalmai részére nagy jelentőségű az a két határozat, amelyet a Miniszteri Tanács 1975. január 13-án Dar es Salaamban, és az Állam- és Kormányfők Értekezlete 13. ülésszaka 1976, július 2—5-én Mauritániában hozott. Mindkét határozat a felszabadító mozgalom új stratégiájával kapcsolatos; szorgalmazza a harc foHarc a gazdasági függetlenségért Az egységbe tömörülő afrikai államok, melyek már elnyerték politikai függetlenségüket, hamarosan rájöttek; az életben maradáshoz gazdasági függetlenség is szükséges. Ezért a nemzeti felszabadítási folyamat az utóbbi időben új jellemzőkkel gazdagodik: küzd a gazdasági függetlenségért, a szociális felszabadulásért és a kizsákmányolás mindennemű megnyilvánulása ellen. A független afrikai államok a valódi gazdasági függetlenség kivívását azért tartják a legfontosabbnak, mert enélkül nem javíthatnak anyagi helyzetükön és nem emelhetik a lakosság kulturális életének színvonalát. Nemzetközi fórumaikon ezek az országok felvetették nyersanyagaik legelőnyösebb eladásának és az egyoldalú gazdasági előnyöket biztosító szerződések érvénytelenítésének kérdését. Törekvéseik, sajnos, nem hozták meg a várt eredményeket. Egyre nő a fejlődő és a fejlett iparral rendelkező tőkésországok közötti gazdasági különbség. Világossá vált: a gazdasági függetlenség eléréséhez szükséges a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átszervezése. Az elmaradott országok, melyek gazdasági életére leginkább súlyos teherként hatottak pz igazságtalan nemzetközi gazdasági kapcsolatok, 1973-ban az el nem kötelezettek algíri konferenciáján elhatározták, hogy „mindenekelőtt kiharcolják a nyersanyagaik feletti önrendelkezés jogát, megvédik saját érdekeiket és országaik fejlődését saját erőből biztosítják". Élcsapat-pártok alakulnak A nemzeti demokratikus forradalom győzelméért, a radikális szociális és gazdasági átalakulásért küzdő országokban megkezdődött a lakosság érdekrétegeinek kialakulása és éleződik az osztályharc. A különböző szociális és politikai csoportok, valamint a hazai burzsoázia kiválnak az egységfrontból és a szocialista orientáció ellenségeinek táborát növelik. A forradalmi erők bázisa azonban nem lesz szegényebb, nem marad erőforrás nélkül. A városi és a falusi dolgozók soraiból — akik eddig sohasem szerepeltek a politikai élet porondján — könnyű új erőt toborozni, új tartalékokat nyerni. Az afrikai országok politikai életébe egyre tevékenyebben kapcsolódik be a munkásosztály, amely a függetlenségért vívott harc éveiben nemcsak létszámát tekintve gyarapodott (jelenleg Afrikában körülbelül 20 millió munkás él), hanem minőségileg is nagyon sokat fejlődött. A kizsákmányoló kapitalista rendszer megdöntése, a haladó szocialista irányvonal követése elsősorban a munkásosztály érdeke, de Afrika nem minden országában vált már a munkásosztály a forradalmi demokratikus rendszer támaszává. A kapitalista orientációjú országokban a munkásosztály célja az alapvető szociális és gazdasági jogok, a társadalmi és politikai élet demokratizálásának és a fejlődés nem kapitalista alapokon való folytatásának kiharcolása. A szocialista orientációjú országokban a függetlenségi harc és a forradalmi feilődés irányítását a nemzeti és demokratikus kormányok, a hazafias frontba tömörülő nemzeti demokratikus forradalmi pártok veszik a kezükbe. A mindennapi élet kényszerítette rá ezeket az országokat, hogy megalakítsák a munkásosztály vezető pártját. így alakult meg Angolában az MPLA, Kongóban a Kongói Munkapárt, Algériában az FNO, Mozambikban a FREL1MO, Namíbiában a SW APÓ és Szomáliában Szomália Szocialista Forradalmi Pártja. Nem állíthatjuk határozottan, hogy ezek a pártók már szilárdan a marxizmus—leninizmus elvi talaján állnak. Azonban jellemző rájuk, hogy a munkásosztály egyre jelentősebb szerepet kap bennük, világosan megfogalmazott ideológiájuk van, magas fokú a pártfegyelem és szilárd, egyre erősödő kapcsolatok fűzik a kommunista párthoz, valamint a nemzetközi munkásmozgalmakhoz. Hősies harcot folytatnak a szocialista út hazai és határon túli ellenségeivel szemben, miközben egy percre sem szűnő éberséggel küzdenek az állami és pártfegyelem megtartásáért, az állami és pártapparátusok bürökratlzálődása, a tömegektől való elszakadás, az állami vezetésnek pártvezetéssel való helyettesítése ellen. Azokban az afrikai országokban, ahol a kapitalista piacoktól függ még az ország gazdasági helyzete, nagyon erős az Imperializmus befolyása. A monopóliumok saját nyereségük növelése érdekében kegyetlenül kihasználják a fiatal afrikai államok szorongatott gazdasági helyzetét. A meglevő nehézségek és negatívumok azonban nem állíthatják meg Afrikában a forradalmi fejlődés teljes kibontakozását, az imperialistaellenes, hazafias és haladó erők összefogását. Erősödik a munkásság és a parasztság szövetsége. A nemzetközi problémák megoldásában egyre nagyobb szerepet kapnak Afrika független államai. Az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünnepléséről hozott határozata leszögezi: „A kolo- nializmus és a neokolonializmus következményeit nyögő fejlődő országok népeinek a szocializmus mutatja meg a gazdasági elmaradottság történelmileg rövid idő alatt történő perspektíváját, a társadalmi jelszabadulás és a sokoldalú fejlődés perspektíváját.“ Ebben rejlik Október példájának sikere. KODAY BERTA ÚJ SZÚ ÖN TUDATRA '000000. '000000' Afrika felszabadító mozgalmainak helyzete Október jubileumának előestéjén * m— JKK ... « MB» . M
