Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

ÚJ szú

X. 23.

Éles a kontraszt: Ady költészete, személyisége — sok-sok jó szándék, színvonalas és kevéssé sikerült fordítás dacára — ismeretlen maradt Európa nyugati felén, mondjuk így, a Lajtától nyugatra, míg Kelet-Euró- pában nemcsak népszerű, nemcsak irodalmi iskolát teremtett, de neve jelkép is. Bizonyára igaztalan az ilyen sarkítás, elsősorban azokkal szemben, akik az úttörés nehéz próbáját vállalták. Az egyes nyelvterületek ismerői fölsorolhatják mindőjük nevét. És ez a bökkenő: a tudós ismerők, az érdekelt beavatottak ismerik munkájukat. Nem az olvasók, nem a vers közönsége. Emlékszünk mindannyian arra az Illyés rögzítette je lenetre, amikor megtudja, hogy Éluard húsz Ady-verset fordított franciára. „Mindannyiunkon azonnal átvillan, mit jelentene a francia nyelv mai leghíresebb költőjének nevével egy Ady-kötet. Ha valami, ez »be nyomulás« volna...“ Kereken harminc esztendő múlott el az idézett jelenet óta, és sem Éluard elkallódott Ady-tolmácsolásai nem kerültek elő, sem a „benyomulás“ nem történt meg.

A kelet-európai Ady-látomás forrása sem a műfordítói tevékenység. Újra mentegetőzöm: ugyan ki becsülné alá a fordítói munka hasznát? Ha Igazságosak akarunk lenni, rögzítenünk kell, hogy a mi kelet-európai tájainkon az adott nemzeti irodalmak legjelesebb neveiből toborzódott az Ady-fordítók tábora.

Az orosz Leonyid Martinov korántsem „csak“ fordító, hanem a szovjet irodalom egyik legeredetibb költőegyénisége. S ha ő azt írja Ady-for- dításainak tapasztalásait summázva, hogy Rimbaud és Majakovszkij költői forradalmai között tudja elhelyezni a magyar költő teljesítményét — abban az esetben nem csupán Martinov jő ráérzését, tájékozottságát nyugtázhatjuk, hanem azt is, hogy Biok mellé állította Adyt. Nem csupán a kortársi időrend okán, hanem a szimbolizmus rokon törekvéseit is fölismerve. Mégis elmondandó, hogy Martinov olvasói élménnyé tehette Adyt, de sorsélménnyé nem érhetett az oroszul tudók milliói között. A szerb Danilo Kis esetében a közvetítő nyelv, a nyersfordítás buktatóira sem panaszkodhatunk. Danilo Kié eredeti tehetsége pedig még arra is biztosíték, hogy azok is kézbe vehetik a szerb Ady kötetet, akiket a magyar név még nem figyeltetne fel, de emlékeznek a fordító izgalmas prózai munkáira. A szlovák Ján Smrek az ötvenes évek elején állami díjat is kapott magyarból készült műfordításaiért, azaz a szlovák Petőfiért és Adyért. Smrek ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek Ady az ifjúság döntő élménye lehetett. Mégsem fordításai kötetbe gyűjtésétől kell számítanunk a szlovák Ady-recep- ciót, hanem sokkal korábbról.

Még abban is reménykedhettünk, hogy Smrek nagyszerű tolmácsolásai elviszik Ady hírét Prágába is, hiszen a szlovák poéta oly otthonos volt a cseh székvárosban: a két világháború között L. Mázáé prágai szlovák kiadóvállalatában dolgozott, és a cseh irodalommal szorosan együttműködve adta ki folyóiratát, az Elánt, amelynek hasábjain különben mindig helyet adott a magyar Irodalomnak is, elsősorban a Nyugat-nemzedéknek. Nem így történt, s ezen az állapoton a cseh Ady-fordítások sem változtattak, nem segített Anton Straka óriási szervező készsége, nem tudott érdeklődést ébreszteni a Prágában is működő Sarló, amelynek példaképe, mindene Ady volt, de még FrantiSek Halas költői tekintélye sem módosított a képen. Pedig egy másik kiváló cseh költő, Josef Hora Paszternakkal és Jeszenyinnel megtette a csodát: a két orosz poéta általa lett részévé a cseh költői kultúrának.

A kelet-európai Ady-látomás északi határvonalát így vonhatjuk meg: Prágáig már nem érkezett el. Pedig hát a monarchia világát élték a csehek is: számukra is nyomasztó valóság volt e soknemzetiségű, paradox birodalom; számukra is jelentett Bécs megkülönböztetést, Habsburg- uralmat. Másként, persze, mint a

szlovákoknak, a románoknak, a délszláv népeknek, s nekünk, magyaroknak. A közös monarchiaélmény alapja mindenképpen az, amit Ady is megfogalmazott:

A Duna-táj bús villámhárító Fél-emberek, fél-nemzetecskék Számára készült szégyen-kaloda. Ahol a szárnyakat lény est ék S ahol halottasak az esték.

A cseh szellemiség elsősorban a „fél-emberek“ számára készült „szégyen-kalodát“ érzékelte: az emberi kiteljesedés akadályoztatását. Az e jelenség elleni küzdelemhez erőteljes demokratikus és nemzeti törekvések kapcsolódtak. Érzékelte ezt Ady maga is, aki 1907-ben így írt a cseh joggyakornokok mozgalmáról: „Minden országban érzik... ma már az emberek, hogy a nemzeti becsület ott kezdődik, ahol a munkát honorálják. Se Vencel, se István koronája nem dicsőséges, ha a munkát pénz helyett a régi nemzeti dicsőség és önérzet hamis hatosával akarják kifizetni.“ Ady — érdemes erre is felfigyelnünk — nagyjából ugyanazt az elvet fogalmazza meg, s nagyjából ugyanabban

az időben, mint amit Lenin. Lenin sem mondott mást a nemzeti jogok érvényesítésének lehetőségéről: a demokratikus népjogok erősödése teszi lehetővé a nemzeti kívánságok kielégítését is. Gogához intézett híres nyílt levelében is ezt a követelményt önti formába Ady: „Nem izgat (téged izgat-e?), hogy Bécsből Kelet felé legalább húsz évre ostromállapotot terveznek s ezért kell Szent István országában kevesebb szabadság, mint Koreában van. De ezt tudom, hogy fájunk, hogy vérzünk s ez alatt nemcsak a te magyarországi román testvéreid, de a romániaiak is a bele- szakadásig nyögnek és lihegnek. Megéri-e egy távoli kiméra, hogy kiszolgáltassátok népeteket és a demokráciát a legalacsonyabb és legbrutáli- sabb úri hatalomnak?...“ (A Goga- féle válasz pedig egyértelmű: „... azért akartak demokratizálni bennünket, hogy azután elmagyarosítsanak ... íme, ezért nem fogjuk egymást sohasem megérteni.“ Tehát nacionalista cél — a demokratikus helyett; a reakció támogatása — a közös forradalom ébresztésének elutasítása.) j

A cseh szellem a monarchiaélményből igen gyakran a kiszolgáltatottság groteszk formáit rögzítette. Nem egyedül Jaroslav HaSek ekkortájt formálódó-érdeklődő művészete, az Ady költészetével egyidejűleg keletkező első Svejk-ötlet mutatja az eltérő irányt. Más jelentős cseh írók és költők is arra a kisemberre irányítják a figyelmet, aki a nagyváros tradicionális világán belül érzékeli azt a kiszolgáltatottságot, amelyet a monarchia felemássága, idejét- múltsága jelentett. Ady számára a nagyváros friss élmény volt: a cseh Irodalom számára megszokott környezet. Ady számára a németség elsősorban a monarchiát, a vilmoscsászári bornírt militarizmust jelképezte.

A monarchiaélmény közössége már nem ennyire egyértelmű fogalom. Miroslav Krleza, például, Pregard

Matvejevié-csel folytatott beszélgetésében határozottan azt állítja: „a közép-európai irodalmi kör sem szociálisan, sem geopolitikailag, sem esztétikailag nem rajzolható meg ...“ Azt mondja, hogy hiába volt Wys- piaiíski krakkói, s hiába tartozott Krakkó a monarchiához, mégis inkább Slowacki vagy Mickiewicz munkásságához kötődik a lengyel író. Krleía igaza megdönthetetlen: Wys- piaúski valóban lengyel író volt, de ugyanennyire bizonyos az is, hogy krakkói, ha tetszik, monarchiabeli determináltsága köti őt ahhoz a groteszkhez is, amelynek egyik képviselője például a cseh Haäek. Ady esetében azt állítja KrleZa, hogy inkább egy École de Paris fogalmi körébe tartozik, mintsem egy „közép-európaiság“ képviselője lenne. Igen ám, de Krleäa arról is beszél, hogy ezen a tájon jellemző volt a XX. század elejének irodalmi-kulturális mozgásaira, hogy elutasították Bécsnek, mint „európai államnak“ a szerepét. Tegyem hozzá: Bécs vezető szerepét általában is elmarasztalták, s elfogadhatatlannak minősítették: művészileg ugyanúgy, mint politikailag.

Emil Isac, a román költő az Ady— Goga disputában egyértelműen a magyar poéta igazát támogatja, egyúttal szemléletesen bizonyítva azt a tételt, hogy a haladás és reakció arc- vonalán korántsem a nemzeti hovatartozás a döntő momentum. „Jólesik látnom — írja 1914-ben, a Világ hasábjain —, hogy Tisza István békítő úrhatnámságát bitang jószágnak tartja, amelyet mi románok sohasem vehetünk meg. Jólesik olvasnom, hogy ön is, miként többi magyar előkelő nagyjaink, a román—magyar békét igenis kívánják és akarják, de nem mint azt a nagyföldű, szemüveges geszti Rodriguez akarja, aki csupán az urainkat, dús hasú főpapjainkat, kalmárkodó parvenüinket csábítja asztalához, a könnyező, kapáló, koplaló havasi oláh tömegeket csak úgy nyomorúságban és rabszolgaságban akarja tartani, mint az ön nagypipá- jü, kisdohányú szegény magyarjait, akik a Tisza partjától a Szamos partjáig átkozzák, siratják és nyögik az úri magyar igát...“

Ady nagyváradi éveinek társa, a szerb költő, Todor Manojloviő ugyancsak' a lázadás gesztusát igazolja vissza: „Megadatott néki az a nagy költőknél is ritka privilégium, hogy nemzetének képviselője legyen. Benne vált tudatossá, és nyert formát és kifejezést mindaz, ami után már néhány évtizede vágytak, és ami forrt a magasabb rendű magyar lelkekben, minden elégedetlenség az eddigi nehézkes intellektuális haladással, a nemzetnek hibás és bűnös szándékaival, minden határozatlan vágy a jobb iránt.:És ugyan miért vádolták volna a szerb irodalmi körökben azzal 1918 végén Miloá Crnjanskit, hogy Ady Endre költészetét vitte Belgrád- ba, ha nem az volt az ellenállás indítéka, hogy a magyar költő elutasította a kelet-európai, a balkáni sötétséget, nyomorúságot? És Krlefca, igenis Krleía ugyancsak ezt a monarchiaélményt fedezi fel már 1916Ady Édessel és Csinszkával

ban, amikor egy kérdés erejéig párhuzamot von Ady és Meátrovic között: „Ha Ady Hunniája a magyar valóság képlete, mit jelent akkor Ivan Mestroviő ma Londonban?“ És azt is Krle2a írta, már 1932-ben, hogy »ember az embertelenségben« a Ti- sza-korszakban, magyar a kiegyezési hazugságok időszakának magyarüldözésében, ember, akinek a szívét az osztrák puskaagy törte össze ...“

Németh László pontosan érzékelte Krleáa Ady-felfogását: „A kelet-európai szempont teszi számunkra érdekessé Krleía Ady-tanulmányát is. A külföldi irodalomnak aligha van hasonló súlyú Ady-tanulmánya, Ady európai helyét pedig talán idehaza sem határozta meg senki szabatosabban. Ami Rimbaud és Verlaine körül a francia lírában történt, Kelet-Európá- ra is átcsapott: az orosz, a lengyel, cseh, horvát, szlovén stb. irodalmaknak is magzottak föl »szimbolistái«, »impresszionistái«. Krleíának nincs nagy véleménye ezekről a kelet-európai »dekadensekről«. A látszólagos tarkaság alapjában egyhangú szürkeség. A hazájában hazátlan vágyódás csak egy-két nagy költőben tud legyökerezni a valódi kelet-európai viszonyokig. Bevallott mestere, a szláv- ság felé hajló Rilke mellett Ady az, akit Krleüa legtöbbre tart...“

Ady jakobinus dalára felelt a szlovák Hviezdoslav is:

Igen, te heroldja a derűsebb időknek: vágyunkból váljék közös akarat, vágyunkból, mely az elárvultak

vágya;

hogy szíveink — bár egy keservet

nyögnek —

ha isten és a bátrak sorsa úgy

kívánja,

holnap már együtt vigadozzanak.

(Petneházy Ferenc fordítása)

Pedig a szlovák költő igazán távol állott stílusában, irodalmi törekvéseit tekintve az úgynevezett és az igazi modernektől. A Kisfaludy Társaság tagja volt, és Arany jelentette számára a magyar költészet csúcspontját. A közösség tehát semmi esetre sem lehetett világnézeti vagy esztétikai alapozású. A valóság hatása abban nyilatkozott meg, hogy Hviezdoslav Véres szonettjei ugyanúgy az imperialista világháború rettenetét világították meg, mint Ady versei. Később, a Hviezdoslav utáni szlovák írónemzedékben az esztétikai közösség is észlelhető. Stefan Krőméry azt fogalmazta meg, hogy „Ady Endre a szellemi Közép-Európának minden bizonnyal egyik legnagyob jelensége“.

Ady Endre hatása rendkívüli méretű volt a román, a szerb, a horvát, a szlovák költészetben. Azt a felmérést sugallta, hogy a nemzeti ügy és a demokrácia fejlődése elválaszthatatlan egymástól. Arra figyelmeztetett, hogy a szocialista forradalom távlata — az egymás ellen uszított, az egymást kölcsönösen meg nem ér- t^ népek gyógyírja.

A kelet-európai Ady-látomás egyszerre volt az új költészet, a költői forradalom felszabadító ereje és világnézeti felismerés. Ennek mértéke különböző volt. Mert akadtak, akik csupán Ady költői újdonságát észlelték, vagy csupán azt akarták tudomásul venni. Ismét mások a magyar jakobinus hitvallására ügyeltek. Voltak azután olyanok is, akik a jakobinus-dal tartalmi és esztétikai forra- dalmiságát a maga teljes ötvözetében fogadták el.

Ez a látomás azonban az irodalom köznapi csatornáin terjedt. Nem a fordítások hatása volt. Nem is nevezhető tisztán irodalmi élménynek. Nem véletlen, hogy Adyt állandóan Petőfivel együtt idézik meg. Ezt tette Krle2a, ezt teszi a következő generációból a román Mihai Beniuc, a szlovák E. B. LukáC. Azt a költőt látták ugyanis Adyban, aki az élet, a tett és a művészet közötti egységet a legmagasabb fokon tudja szintetizálni. A jelképet látták Ady Endre költészetében. A népek kölcsönös megértésének, a forradalom igazának szimbólumát. Ez a kelet-európai Ady-látomás lényege.

E. FEHÉR PÁL

1