Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-10 / 28. szám
TUDOMÁNY es TECHNIKA A BARNA ZSÍRSZÖVET ELTETŰ EREJE Orvostudományunk magas színvonala ellenére még mindig sok vitára adnak okot a tudósok körében az emberi test rejtelmei. Itt-ott még hiányos ismereteik pótlására az állatokon végzett kísérleteik és lázas kutatásaik hivatottak. A tudományos dolgozók győzelmének tekinthető tehát, ha sikerül eltüntetniük egy-egy fehér foltot a térképről, mert még a legszerényebb eredmény is további lépést jelent előre azon a járatlan úton, amely az ember egészségének visszaadásához, életének meghosszabbításához vezet. Az orvosoknak és a fizioló- gusoknak nem egy olyan szövetről vagy szervről van tudomásuk, amelynek működésével, sőt rendeltetésével sincsenek még teljesen tisztában. Noha ezek egyikének — a barna zsírszövetnek — a létezésére elődeik már a XVI. század derekán felfigyeltek, a szövet szerepét homály fedte. Több mint négy évszázad telt el a barna zsírszövet felfedezése óta, míg végre a hatvanas évek elején a tudósok bebizonyították, hogy nélkülözhetetlen: a a barna zsírszövet ugyanis az újszülött szervezetében hőt fejleszt és megőrzi a meleget mindaddig, amíg a test hösza- bályozó gépezete nem lép működésbe. Dr. Zdenék Drahota, a természettudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fiziológiai Intézetének vezető tudományos dolgozója több mint tíz esztendeje foglalkozik ezzel a problémával. Kísérleti és kutatómunkájában elért eredményeiért az idei május elseje előestéjén azok sorában volt, akiket a prágai várban megérdemelten tüntettek ki a Klement Gottwald Állami Díjjal. Kérésemre készségesen tájékoztat a tevékenységében elért eredményekről és a problémákról. — Minden élő szervezetnek szüksége van bizonyos meleg re — mondja. — Bár a bőr alatti zsírrétegen kívül az állatokat vastag bőrük, szőrméjük vagy tollazatuk is védelmezi a fagytól, a legtöbben azonban — pl. a sariki állatok, de a nálunk élők közül is sokan, pl. a sündisznó, a hörcsög, a denevér stb. — elpusztulnának a tartós hidegben, ha szervezetükben a barna zsírszövet nem termelne elegendő belső meleget. Hasonló a helyzet az újszülött esetében, akinek számára a meleg éltető erőt jelent. Ezért takargatjuk gondosan, ezért göngyöljük pólyába. Ez azonban nem lenne elegendő, mert a néhány napos vagy hetes csecsemő nem rendelkezik még bőr alatti zsírréteggel, sem más hőforrásokkal, pl. izmokkal, amelyek a felnőtteket félfegyverzik a hideg ellen. Az újszülöttnek tehát erre a célra külön szerve van, a barna zsírszövet, amely két évig — vagyis mindaddig, amíg ezt a funkciót más szervek nem veszik át tőle — a test melegének elegendő mennyiségben történő előállítására és megőrzésére hivatott. A barna zsírszövet azonban nemcsak a csecsemők ideiglenes jellemzője. Mondottuk már, hogy a természet sok állatot is megajándékozott vele. Pl. az Északi-sarkon 50—80 fokos hidegben világra jött fókák is csak az egész testüket bőségesen védő barna zsírszövetnek köszönhetik létezésüket. Segítségével könnyűszerrel átvészelik a kemény fagyokat. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyert ügyük van — figyelmeztet a tudós, norvég fiziológus kollégáinak tapasztalataira utalva, akiknek a barna zsírszövet káros hatásáról is volt alkalmuk meggyőződni. — A fiatal fókák ugyanis a hőforrás túlzott működése következtében a fagyok lényeges enyhülésével vagy fűtött helyiségbe való áthelyezésük után rövidesen elpusztultak. Az újszülött gyermeket természetesen ilyen veszély nem fenyegetheti, mert barna zsírszövete csak a fontosabb szervek — a szív, a vese, az agy, a hátgerinc stb. — körül összpontosul, és két év után teljesen megsemmisül. A téli álmukat alvó állatok azonban egész életükben megtartják barna zsírszövetüket, hogy tavasszal életre keltse és felmelegítse az alvó, látszólag holt szervezetet. Azoknak az állatoknak a szervezete pedig —, amely idővel elveszti a barna zsírszövetet, pl. a patkányok — a kemény fagyok esetén, vagy a hűtőkamrába kerülve, ismét gyorsan kitermeli ezt a jelentékeny hőforrást. Ennek köszönhető, hogy az állat a 3—4 fokos hidegben fél évig is életben marad. Hasonló kísérletek természetesen nem végezhetők az emberen, bár kétségtelen, hogy hosszabb ideig a világűrben való tartózkodásuk esetén az űrrepülők is jó 'hasznát vennék a barna zsírszövetnek. A barna zsírszövet éltető ereje tehát kétségtelen. A működésében bekövetkező zavarok az állatok, de gyakran az újszülött életét vagy egészségét is veszélyeztetik. Dr. Drahotát és munkatársait ezért foglalkoztatta néhány éven át behatóan a barna zsírszövet — a többi szövetétől eltérő, bizonyos rendellenességeket tükröző — működésének problémája. — Több szakaszra osztott kutatómunkánkban elsősorban a hőiképző energiaforrást igyekeztünk felfedezni a szervezetben — mondja vendéglátóm. Kutatásaikban a már meglévő szakirodalomra támaszkodtak, amely azonban nem sokat árul el a barna zsírszövetről. A tudományos dolgozók tehát mindenekelőtt arra igyekeztek fényt deríteni, hogyan keletkezik a hő a barna zsírszövetben, illetve, hogyan változik át a zsírszövetben lévő energia hőenergiává, vagyis meleggé. További kutatásaik során azzal is tisztában akartak lenni, hogyan szabadul fel a barna zsírszövetben keletkezett energia. — Kinek az érdeme, hogy kérdéseikre választ kaptak? — Számos, bonyolult kísérletet végeztünk az évek során — mondja a tudós — s ezért nehéz lenne megmondani, héttagú munkacsoportomban kinek a tevékenysége, milyen mértékben járult hozzá munkánk végső eredményeinek a kimutatásához. Ennél a kérdésnél a tudós sakkal fontosabbnak tartja. hogyan sikerült a részeredményeket — mozaikkockákhoz hasonlóan — összeállítaniuk s ezzel teljes képet kapniuk mindazokról a tudnivalókról, amelyek biztos alapul szolgálnak további kutatásaikhoz. Mert a tudományos dolgozók munkája sohasem ér véget. Minél inkább elmélyednek valamilyen problémában, annál több kérdés merül fel, amelyekre meg kell találniuk a választ. Ez az értelme minden kutatómunkának, a fiziológusokénak is, akiknek eredményeire elsősorban a gyermekorvosok várnak türelmetlenül. Az utóbbi években tehát az orvosokkal együttműködve azon fáradoznak, hogy az emberi testben minél több, fokozott mértékben működő energiaforrást fedezzenek fel. Ezzel az újszülöttek egészségi állapotában észlelt zavarok kiküszöbölésére, a különböző kórok biztonságosabb gyógykezelésére törekszenek. Ez a terv ma még a jövő zenéje, de ez ad erőt a tudósoknak további munkájukhoz, s ezért nem sajnálják az időt, a fáradságot. KARDOS MÁRTA A Föld lakossága 1975 közepén a Föld lakossága 4,147 milliárd fő volt évi 2,2 százalék szaporulattal. Ázsia lakossága 2,407 milliárd és évente 2,5 százalékkal növekedik. Dél-Amerika 328 millió lakosa 2,9 százalékkal szaporodik évente. A Szovjetunió és az USA lakossága 254, illetve 242 millió. Növekedésük is közel áll egymáshoz: 0,9, illetve 1,0 százalék. A Föld lakosságának 37 százaléka 15 évesnél fiatalabb. 15 év alatti életkorú Afrika lakosságának 44, Ázsiáénak 40 és Európának 26 százaléka. A Szovjetunió lakosainak 29 százaléka fiatalabb 15 évesnél, míg Észak- Amerika lakosainak 27 százaléka. A rák világstatisztikája Minden évben négy és fél millió ember hal meg, és hatmillió betegszik meg rákbetegségben a világon az Egészségügyi Világszervezet legújabb becslései szerint. A hozzáférhető adatok szerint három családból kettőt érint a rák a fejlett ipari országokban. Az elmúlt évtizedben (becslés szerint) 14 millió ember halt meg Európában rosszindulatú daganatos megbetegedés következtében. Európában és Észak-Amerikában a rákbetegség a fő halálok a nők 30—54 év közötti korcsoportjában, és a második leggyakoribb halálok az 1—15 éves gyermekek csoportjában. A fejlődő országokban is arra lehet számítani, hogy a fertőző betegségek visszaszorításával előtérbe kerül a rákbetegség. A jövő azonban nem olyan komtír, mint ahogyan a számokból kitűnik. Sok százezer rákbeteget sikerült már teljesen kigyögyí- tani. Megfelelő megelőző intézkedésekkel sikerült bizonyos rákfajtákat jelentősen visszaszorítani. A méhrák okozta megbetegedések és halálesetek számát például az utóbbi húsz évben a Szovjetunióban, Kanadában és az Egyesült Államokban 40—60 százalékkal sikerült csökkenteni. Patkányveszedelem Délkelet-Ázsia egyes országaiban több a patkány, mint az ember. A patkányok számos betegségnek, egyebek között a pestisnek a terjesztői, és nagy kárt okoznak az élelmiszerkészletekben. A becslések szerint a délkelet-ázsiai országokban évente 33 millió tonnányi táplálékot pusztít el a rágcsálók mintegy 200 faja. A világon egyébként 1700 rágcsálófaj ismert. A lábon álló termésnek körülbelül az ötödét falják fel vagy teszik tönkre. A raktárakban egyetlen szabadjára hagyott patkány körülbellü 9 kilogrammnyi táplálékot eszik meg évente, és ürülékével, vizeletével még nagyobb mennyiséget tesz tönkre. Kártételük különösen azért jelentős, mert a patkányok rendkívül szaporák. Egy átlagos nőstény hatszor ellhet évente, minden alkalommal tíz kölyköt hozva a világra. Ezen az alapon elméletileg egyetlen patkánypár 2 millió utódot hozhatna létre három év alatt. Szerencsére nem minden patkány- kölyök nő fel természtes körülmények között, és az ember is eredményesen harcol a rágcsálók ellen. Az Egészségügyi Világszervezet mindenesetre a patkányok elleni háború jelentős kiszélesítését szorgalmazza. RÉGI IDŐK TECHNIKÁJA EREDETI KÉP ÉS SZÖVEG „A legújabb amerikai automobil óránként kétszáz kilométeres gyorsasággal szágult a sik országúton. Ez a gyorsaság természetesen akkora, hogy azt igy el sem képzelhetjük magunknak. A ki egy ilyen automobillal száguld végig valamely szabad, nyílt pályán, nagyon óvakodjék attól, hogy nyitott szájjal vegyen lélegzetet, mert életével lakolhat. Arról, hogy oldalra nézni ilyen pokoli gyorsaság mellett nem lehet, szólanunk felesleges. Az automobil motorja százharminc lóerejű és öt czilinderrel van felszerelve.“ ŰJSZÚ Dr. Zdenék Drahota munka közben (Eva Vanőurová felvétele)
