Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-23 / 43. szám
AZ EMBERI AGY FELFEDI TITKAIT A neurofiziológusok szocialista integrációja A tudomány mai magas színvonala ellenére sem sikerült még teljesen rávilágítani legbonyolultabb szervünk — az emberi agy — tevékenységére. Milyen elvek alapján keletkeznek gondolataink, mi váltja ki érzelmeinket, minek köszönhető emlékezőtehetségünk, tanulékonyságunk? Hogyan irányítja az agy a sok milliárd sejtet testünkben, mi biztosítja a sejtek együttműködését, hogyan jut el a tájékoztatás az érzékszervből az agyba és onnan az izmokba? Igaz ugyan, hogy az évek óta folyó lázas kísérletek és kutatások eredményeképpen egyre több adat áll a tudósok rendelkezésére, de még mindig nem lehetnek elégedettek. E titokzatos szerkezet (tökéletes megismerése, a rejtélyek megfejtése olyan feladat, amelynek megoldására egyetlen ország tudósai aligha vállalkozhatnának. Kétségtelen ugyanis, hogy minél mélyebben hatolnak valamely problémába, annál szűkebb területre kell összpontosítaniuk figyelmüket, tehát csak lassúbb ütemben haladhatnak előre. Az Intermozg küldetése A szocialista országok tudományos akadémiái sokoldalú, körültekintően megszervezett kooperációban foglalkoznak a problémák megoldásával. A neurofizikusoknak az Intermozg nemzetközi szervezetben kifejtett tevékenysége a tapasztalatcserén, illetve egymás ismereteinek kiegészítésén kívül a tájékoztatást is' lehetővé teszi az egyes országokban folyó kísérletekről és kutatásokról, s ezáltal munkát, időt, pénzt és fáradságot takarít meg. Dr. TomáS Radii docens, az orvos- tudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fiziológiai Intézete agykutatási osztályának, valamint a Károly Egyetem Bölcsészeti Kara Pszichofiziológiai és Klinikai Pszichológiai Tanszékének a vezetője az Intermozgban tömörült szocialista1 országok tudományos együttműködésének új, igen igényes formáiról tájékoztatott bennünket. A nemzetközi szervezet tevékenységében a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária és Kuba teljes jogú tagként, Románia pedig egyelőre megfigyelőként vesz részt. Az Intermozg keretében a tagországok tudósai tíz feladat megoldásán dolgoznak. Az egyiket — „A neuro- kibernetika és a számítástechnika érvényesítése az agykutatásban“ című feladat megoldását, illetve annak koordinálását — a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fiziológiai Intézete vállalta. — Ez azt jelenti — mondja vendéglátónk —, hogy az egyes országok saját feladataikon kívül a többi ország feladatainak a teljesítéséből is kiveszik részüket. Közös kísérletek A tudósok a lehetőségekkel élve együtt oldják meg a problémákat. Helyzetüket megkönnyítik a majmokon végzett kísérletek, amelyek agya sokkal fejlettebb, mint a kutyáé vagy a macskáé és a többi laboratóriumi állaté. A mi tudósainknak azonban nincsenek kísérleti majmaik, s ezért szoros együttműködésben magyarországi s lengyelországi kollégáikkal derítenek fényt a megoldandó problémákra. — A Bolgár Fiziológiai Intézet pszicho fizikusaival is jól kiegészítjük egymást — utal Dr. Radii a részben Bulgáriában, részben Csehszlovákiában végzett közös kutatásokra és laboratóriumuk specialitására, az agykutatásokat megkönnyítő, önműködő számítógépre, amely munkájukban ma már nélkülözhetetlen. Diagnosztika a szem segítségével Milyen problémák foglalkoztatják jelenleg a fiziológusokat? — Az utóbbi időben főleg az érdekel bennünket, milyen módon fogja jel, érzékeli és továbbítja az agyba az ember látószerve a tájékoztatásokat — hangzik a válasz, amelyből az is kitűnik, hogy az ezzel kapcsolatos pszichológiai és külsőleg a koponyához erősített elektródok segítségével végzett elektrofiziológiai kísérletek teljesen ártalmatlanok az ember egészségére. Előnyük tehát, hogy az eredmények élő emberen is megfigyelhetők. Ha valamit megtekintünk, önkénytelenül is a szemünket mozgatjuk. Így szerzünk tájékoztatásokat az egyes tárgyakról, ezek a tájékoztatások azonban nem teljesek. A szem ugyanis nem fog fel mindent, amit lát. Az agy parancsára kiválasztja a fontosabb tájékoztatásokat, a többieket pedig elhanyagolja. Milyen módon, milyen indítékok alapján részesül az egyik tájékoztatás előnyben a másik rovására? Erre az elméleti szempontból is lényeges kérdésrö még nem sikerült rávilágítani. Tény azonban, hogy az agy valamennyi felfogható tájékoztatást nem raktározhatja el, hiszen — az önműködő számítógéphez hasonlóan rövidesen megtelne, és képtelen lenne a meglevő tájékoztatások feldolgozására s ,a továbbiak felvételére. — Mindezekből az észrevételekből következik — mondja vendéglátónk —, hogy a tájékoztatások felfogása szorosan összefügg az emlékezettel. Ha például mai életünkről akarunk tárgyilagos véleményt mondani, nem elegendő a jelenlegi helyzetből kiindulni, hanem régebbi tapasztalatainkat is figyelembe kell vennünk. Mindezeknek a kísérleteknek és az általuk szerzett tapasztalatoknak természetesen gyakorlati céljuk is van. A külső tájékoztatások felfogása ugyanis emberi készség. Csupán az a kérdés, milyen módon fogjuk fel, hogyan raktározzuk el őket. Ettől függ az ember viselkedése, magatartása is, aminek a lélekelemzés és a pszichológiai vizsgálatok során, tehát a diagnosztikában is fontos szerepe van. Bionika Az Intermozg tagállamai között a bionika terén is eredményes együttműködés folyik. Ezt bizonyítja a szeptember eleién Bionika ’77 elnevezéssel Bratislavában megtartott nemzetközi kongresszus is, amely bőséges tapasztalatcserére adott alkalmat. A tudósok természetesen ezúttal is az emberi agyra összpontosították figyelmüket, amely a legkorszerűbb kibernetikai gépnél is tökéletesebb. Hozzá hasonló teljesítményű berendezés előállítása — bár a tudományostechnikai forradalom korában élünk — a technika magas színvonala ellenére elképzelhetetlen. — Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a neuroiizio- lógiának és a kibernetikának külön utakon kellene haladnia — utal Dr. Radii a két tudományág közös feladataira. Mindkettő ugyanis azt vizs- aálja, milyen elvekhez igazodnak a bonyolult rendszerek, és hogyan továbbíthatók bennük a tájékoztatások. Ezzel magyarázható, hogy a kibernetika egyik legfőbb elméleti forrását az agykutatások eredményeiben látja, és viszont: az idegrendszer-vizsgálatok során a szakemberek egyre nagyobb hasznát veszik a kibernetikának. A két tudományág szoros együttműködésének előnyei tehát a gyakorlatban is megmutatkoznak. Élő szervek helyett gépek A bionika feladata rámutatni a biológiai, elsősorban a neurofiziológiai kísérletek során szerzett észrevételeknek a technikában lehetséges érvényesítésére. Ennek a fiatal tudományágnak az érdeme, hogy ma már olyan megbízható készülékeink is vannak, amelyek például műtét közben a szív és a tüdő működését helyettesítik, vagy amelyek a szív tevékenységét tartósan szabályozzák. Többé-kevésbé ilyen készülék a művese, vagy a Szovjetunióban kifejlesztett műkéz is. Ide tartoznak a különféle távvezérlésű automaták is, amelyek az egészségre káros környezetben helyettesítik az embert. > Korszerű technikánk célja az élő szervek és rendszerek funkcióinak modelleken való utánzása. És hogy ez az igyekezet milyen mértékben eredményes, azt az olyan tökéletes készülékek bizonyítják, amelyek idegen nyelvű szövegek fordítására vagy sakkozásra is képesek már. E készülékek tevékenysége az agyhoz hasonlítható, bár az idegsejteket félvezetők és tranzisztorok helyettesítik. A robotra természetesen még bonyolultabb feladatok megoldása is bízható. Mert míg az automata csak bizonyos, előre meghatározott műveletek elvégzésére képes, a robot a beletáplált programok alapján a legmegfelelőbb megoldást is kiválasztja, tehát határozni is tud. Egyelőre csak az egyszerű műveletek elvégzésére- alkalmas robotok első nemzedékét ismerjük, de már ezek is tökéletesen és szédületesen dolgoznak. Noha ma már a robotok második és harmadik nemzedéke sem tekinthető- a jövő zenéjének, tökéletesek csak akkor lesznek, ha a neurofiziológu- soknak és pszichológusoknak sikerül még mélyebben behatolniuk az agy titkaiba. Dr. Radii véleménye szerint ez a lázas kutatások ellenére is csak a jövő század elején várható. A szocialista országok tudósai tehát koordinált és szakosított tevékenységükben kutatásaik eredményeinek fokozatos megvalósítására s ezzel a robotok további típusainak mielőbbi kifejlesztésére törekszenek. Eredményes munkájuk az elkövetkező években a termelésben is forradalmat jelent majd. A bionika segítségével ugyanis olyan problémák lesznek megoldhatók, amelyek az egyes tudományágak további szakosításán kívül elsősorban a technikában, a természettudományokban, sőt a társadalomtudományok valamennyi ágában soha nem látott fejlődést eredményeznek majd. KARDOS MÁRTA Pongrácz bácsi hálóvetésre készül A meredek partot dzsungelsűrű bozót szegélyezi, elrejtve előlünk a folyót. Addig megyünk, míg csak ritkulni kezd, majd végleg eltűnik és elénk tárul a víz tükre. A part csupasz és lejtős. Magányos fa szomorkodik a víz szélén, ahhoz kötötték ki ,a csónakot. Pongrácz bácsi eloldja a láncot, és elhelyezkedünk a ladikban. Egy-két evezöcsapás és a Duna-ág közepén vagyunk. Körülnézek. Lenyűgöző látvány. Végtelen nyugalmat áraszt a kora őszi táj, a víz, az erdő. Most értem meg azokat, akik a horgászbotjuk végét szorongatva, órák hosszat a parton ülnek. Sokaknak közülük a horgászás csak ürügy arra, hogy szabad idejükben kijöhessenek ide. Az igazi ok kézenfekvő: gyógyírt keresnek a zaj s az örökös rohanás okozta „civilizációs betegségekre“. Már-már azt hittem, megértettem azt is, miért választotta Pongrácz István annak idején a halász- mesterséget. Pedig dehogyis azért, amire én gondoltam. A szívet, szemet, idegeket pihentető vízcsobogás, madárcsícsergés nagyon szép dolog, nagyon hangulatosan festi alá a hétvégi horgászatot. Öt azonban merőben más indítékok késztették arra, hogy halász legyen. Egyrészt a munka kemény, férfias jellege vonzotta, másrészt ebben látta a megélhetését. Szülőfaluja — ahol ma is lakik — Csölösztő (Cilistov), a Duna partján fekszik. A múltban sokan éltek itt halászatból. Bár a Pongrácz családban nem volt hagyománya ennek a mesterségnek, benne már gyerekkorában felébredt a vonzalom iránta. Először mégis hajós lett. Csakhogy miután megnősült, nem volt ínyére, hogy módon — magyarázza a halászmester —, de akkor húsz horgot is rákötöttünk egy-egy zsinórra. Amíg mi kint, a Nagy-Dunán, hálókkal merítettük meg a vizet, addig a Duna-ág partjainál is bőséggel akadt horogra márna, harcsa, ponty, jász. Ez jól kiegészítette a hálóval fogott zsákmányt. Igazi halászélményt jelentett, ha hónapokig távol legyen a családjától. Ezért az egyik falubeli halászmesterhez szegődött segédnek. Az itt töltött évek alatt megtanulta a halászat minden mesterfogását. Huszonkilenc éves korában, 1934-ben állt a saját lábára — önállósult. Azóta sok víz folyt le a Dunán, gondolom magamban, miközben csónakunk tempósan siklik a vízen. Százméterenként a parthoz evezünk, hogy megnézzük van-e hal a fagyökerekhez kötött horgokon. — Régebben is halásztunk ilyen a Nagy-Dunán vetettek hálót. A háló nagysága szerint 4—8 ember vett részt a halászatban. Ennyi ember ereje kellett ahhoz, hogy a csónakba emeljék a hallal telt hálót. A háló felhúzása sok veszéllyel járt. Elég volt egy óvatlan pillanat, s máris a vízbe esett, aki nem vigyázott. Akivel ez megtörtént, sokáig nem felejtette el, különösen, ha ez télen fordult elő. Veszélyt jelentett az örvény is, ha belekerülnek, csónak, zsákmány, ember odaveszik. Hajó kö- zeledtén sem volt ajánlatos a vízre szállni. X. 23.
