Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-09 / 41. szám
VASÁRNAP 1977. október 9. A NAP ke) — Nyugat- Szlovákia: 6.01, nyugszik 17.15 Közép-Szlovákia: 5.52, nyugszik 17.06 Kelet-Szlovákia: 5.43, nyugszik 16.57 órakor A HOLD kel — 01.44, nyugszik 15.21 órakor NEVNAP|UKON SZERETETTEL KÜSZÜNTJÜK DÉNES nevű kedves olvasóinkat 1852-ben született Emil Hermann FISCHER Nobel- díjas német szerveskémikus és biokémikus; elsőként állított elő veronait (+ 1919) • 1857-ben született Ivó VOJNOVIÚ hor- vál költő, drámaíró, elbeszélő ( + 1929) • 1857-ben halt meg Josef RESSEL, a hajónsavar cseh feltalálója (szül. 1793) 1907 ben született Rudo BRTAN szlovák irodalomtörténész. AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ vasárnapi SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Kisgéresi pincék előtt Török Elemér riportja Nem találkoztam öregemberrel Bótky László írása ...ésLuncs élni kezdett G. Szabó László írása Dusán TaragelTöl A közömbös Siegfried Lenz elbeszélése Európa és Ázsia határán Szilvássy József grúzi.ai riportja Humor A FORMALIZMUS ÉS A SABLONOSSÁG ELLEN (Folytatás az 1. oldalról) képzés egyik alapvető célját tévesztik szem elől: a lenini stílusú pártmunka követelményeihez igazodó s hosszú távú tervezésre alapozott kádernevelést. Ehhez fogható károsabb gyakorlat már csak a pártoktatási tanfolyamok egyik-másikában még mindig felbukkanó egyoldalú elméletieskedés, vagy ellenpárja, az oktatás tartalmi felhígítása, közkeletű nevén a „népművelősdi“ — arról nem is szólva, hogy némely párt- alapszervezetben a pártoktatást vulgáris módon pusztán a politikai tömegmunka eszközének tekintik, s ennek megfelelően a pártpropaganda és az agitáció színvonalán művelik. Talán tovább is lehetne még sorolni a fentiedhez hasonló negatív példákat, de már az eddigiekből is egyértelműen következik: ha teljesíteni akarjuk pártunk XV. kongresszusának az ideológiai munka hatékonyabbá és színvonalasabbá tételére vonatkozó irányelveit és határozatát, az idei oktatási évben a korábbiaknál is eltökéltebben kell törekednünk a marxizmus—leninizmus elméletének, a tudományos kommunizmus élő tanításainak intenzív elsajátítását gátló minden formalitás, sablonosság, elszürkítő uniformizáltság megszüntetésére. Kétségtelen azonban, hogy a korszerű tartalmú és formájú pártoktatás kimunkálása csak realitásokon építkezve, az eltérő helyi adottságok és sajátosságok körültekintő figyelembevételével, s minden illetékes szerv és tényező összehangolt együttműködése révén, kollektív erőkifejtéssel lehetséges. Az említett járási ideológiai konferenciák elemző tanácskozásaiból, valamint a célravezetőbb ideológiai munkaformák bevezetésére ösztönző határozataiból kiindulva azok a járási vagy városi pártbizottságok, politikai művelődési otthonok és kabinetek állnak majd a helyzet magaslatán, amelyek megkülönböztetett figyelmet szenteltek a lektorok és a propagandisták kiválasztására, ill. felkészítésére, továbbra is folyamatosan gondoskodnak magasabb fokú elméleti és módszertani képzésükről, s következetesen ellenőrzik tevékenységüket, munkájuk eredményeit és színvonalát. S hasonlóképpen: eredményesebb munka is csak azokban a pártoktatási tanfolyamokban várható, amelyeknek lektorai és propagandistái küldetésüket komplex módon értelmezve, a hallgatók differenciált beosztásával, jól megválasztott oktatástani alapelvek és módszerek — egyebek közt vonzó előadási formák és aktivizáló eljárások — alkalmazásával a pártművelődés általános követelményeit a pártpolitika olyan gyakorlati szükségleteihez is képesek kapcsolni, mint amilyeneket a választott szervek funkcionáriusainak és a pártaktivák tagjainak továbbképzése vagy a tagjelöltek felkészítése igényel. Az ideológiai munka területére is érvényes és időszerű Lenint idézni: „...ne elégedjünk meg azzal a hozzáértéssel, amelyhez eddigi tapasztalatunk segítségével jutottunk, hanem feltétlenül menjünk tovább, feltétlenül törekedjünk többre, feltétlenül térjünk át a könnyebb feladatokról a nehezebbekre. anélkül általában minden haladás lehetetlen, s lehetetlen a haladás a szocialista építés terén is.“ MIKUS SÁNDOR KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A SZÉLSŐBAL IGAZI ARCA Olaszországban a demokratikus sajtó az utóbbi hetekben egyre gyakrabban közöl híreket a szélsőbaloldali elemek felforgató tevékenységéről. A forradalmi akciósok, vörös brigádosok, proletár osztagok, autonomisták — s még hosszan sorolhatnánk a „baloldali“ elnevezéseket — úgy akarják feltüntetni magukat, mintha ők testesítenék meg a munkásosztály forradalmi élcsapatát, ők volnának a marxizmus—leninizmus velódi létesítményesei. Vezetőik demagóg jelszavaik leple alatt gyalázzák az OKP-t, kiforgatják az olaszországi általános gazdasági válság megoldására irányuló kezdeményezéseinek lényegét, szét akarják forgácsolni a „legfőbb ellenség“, a kommunista párt és az olasz ifjúság egységét. A kommunistaellenesség medrébe próbálják terelni azoknak a fiataloknak, munkásoknak és alkalmazottaknak a társadalmi elégedetlenségét, a kapitalizmus elleni spontán lázongását, akik rokonszenveznek ugyan a szocializmussal, de nem találják a hozzá vezető helyes utat. Az autonomisták szerint az OKP „történelmi kompromisz- szummal“ váltotta fel az osztályharcot. Hangoztatják, hogy az olasz proletariátusnak azonnal fegyvert kell ragadnia „a tőke uralma megdöntésére“, de ebben akadályozza a proletariátust az OKP, ezért az autonomisták elsődleges céljuknak a kommunista párt felszámolását vagy legalábbis meggyengítését tartják. Szeptember végén a kommunista közigazgatású Bolognában a különböző, parlamenten kívüli szélsőbaloldali csoportokhoz és mozgalmakhoz tartozó fiatalok (főleg autonomisták) sikertelenül végződő háromnapos országos találkozót rendeztek. A világ minden nagytőkés államából odaérkezők vörös zászlók alatt a kommunistaellenesség jegyében hirdették jelszavukat „Az elnyomás ellen új harci formákért“. Véres összetűzésekre nem került sor, mert Bologna bebizonyitotta: demokratikusan lehetőséget ad az ellenvélemények hangoztatására, de képes lefogni az elrugaszkodott erőszak kezét is. A kommunistaellenességen kívül megosztottság és ideológiai zűrzavar jellemezte a vitákat, amelyek során az „Autonóm Mozgalom“, a „Felfegyverzett Párt“ hívei kisebbségbe kerültek és elszigetelődtek. A találkozó közösen megfogalmazott állásfoglalás nélkül zárult. A provokatőrök valódi célja lett volna — mutat rá a demokratikus olasz sajtó — felfordulást csinálni a városban, hogy csapást mérjenek a kommunista párt politikájára, és megakadályozzák a kommunistákat abban, hogy újabb lépéssel kerüljenek közelebb az állam politikai irányításában való részvételhez. Természetesen a „baloldali“ csoportok — melyek semmiben sem különböznek a „Forradalmi Akció“ vagy az „Oj Rend“ nevű fasiszta szervezetektől — nem munkásokból, hanem jobboldali elemekből tevődnek össze. A jelek szerint imperialista felforgató központokból irányítják őket. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára a L’Unita hasábjain közzétett levelében leleplezte a provokatőrök igazi szándékait, és nyíltan újfasisztáknak nevezte az autonomistákat, akik mozgalmukat azért bontakoztatják ki a vörös zászló leple alatt, mert Olaszországban manapság a fasizmus nyílt dicsőítésével nem lehet tömegeket mozgósítani. ESEMÉNYEK KÉPEKBEN Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hétfőn Berlinben aláírták a CSSZSZK és az NDK új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését (Felvétel: CSTK —ZB) Peter Colotka, a CSKP KB elnökségi tagja, a szlovák kormány elnöke hétfőn Rácz Olivérnek, a szlovák kulturális miniszter helyettesének kíséretében megtekintette a BIB '77 nemzetközi gyermekkönyv-illusztrációk VI. biennáléját A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának alelnöke, K. Olszewski (balról a harmadik) és a CSSZSZK kormányának alelnöke, R. Rohlíőek (balról a második) ellátogattak a Lengyel Tájékoztatási és Kulturális Központba az ott megrendezett „Lengyel gazdaság és technika napjai“ alkalmából (Felvétel: CSTK) E heti karikatúránk Elvi nézeteltérés X. 9. „Hogyhogy a maga jó barátja Jimmy Carter? — ö az én jó barátom!“ (Az International Herald Tribune-ből) KODAY BERTA ozsrn * *
