Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-02 / 40. szám
X. 2. 19 HŰKOR A vendég kirohan az étteremből, befordul a sarkon, a következő utcasarkon megint befordul, átvág egy udvaron, megáll, körülnéz, és csak az után vizsgálja meg a rajta levő felöltőt. Arca hirtelen dühösen eltorzul: — A fene vigye, hát nem a saját kabátomat adták ide! • A gyalogos-átjárón egy férfi fekszik, mellette autó áll. A rendőr előveszi a noteszát, és zordan felszólítja a gépkocsi- vezetőt: — Mondja el, hogyan ütötte el ezt az illetőt! — Nem ütöttem el, rendőr elvtárs. Csupán megálltam, és intettem neki, hogy átmehet. Szegény flótás, bizonyára any- nyira elámult, hogy összeesett. — Azt mondta, doktor úr, öltsem ki a nyelvem, és aztán bele se nézett a torkomba! — Tudja, Kovács néni, szeretem, ha csönd van körülöttem, amikor dolgozom. G-ÖR&f T CSONTOS VILMOS: INDULÓ Tüzes rőzsabimbón hempergő darázs, zubog póri vérem, szikrázó kalács. Nagybőgőm mordul, — hallod, napanyám? Hímpor legelőn hősi indulót dongok, - cimbalom a fodormenta táj.’ Kerget hálóval bús magyartanár. — Papsajt, szarkaláb nekem kelletek. Zümmögő lelkem. Ti éltetitek, míg el nem ér a bús magyartanár, míg dönöghetek a rózsa bimbaján. DUBA GYULA A házasságkötési szertartás után a fiatal pár kilép a francia kisváros polgármesteri hivatalából. Az ifjú asszony kifejti magát férje ölelő karjaitól, retiküljéből papírlapot szed elő, ceruzával áthúzza az első sort, és így szól: — Várj egy pillanatig drágám, mindjárt megnézem, milyen tennivalót jegyeztem fel még a mai napra! Valaki ismerős lehet, mert az izgalomtól szinte zihál ... (The New Yorker) ges napom van? Sajdik Ferenc rajza Autókirándulást tesz a skót házaspár. A feleség vezet, egyszer csak rémülten szól oda a férjének: — Valami baj lehet, egyik fék sem működik! Megnyugtatóan feleli a skót: — Semmi baj. Amíg nem működnek, nem is kopnak! S tüczek Elemér betért az illetékes szaküzletbe, hogy háztartási kaporhámozója elkopott háromnegyedes' dülznije helyébe újat vásároljon, a hozzá való csatlakozóval. A felek közötti tárgyalások a kölcsönös bizalom jegyében indultak. Stüczek Elemér udvariasan érdeklődött, van-e háromnegyedes dülzni, mire az eladó ugyancsak udvariasan közölte, hogy nem tudja. Talán van, talán nincs. Hivatkozva a kereskedelem és a vásárlók eddigi gyümölcsöző együttműködésére, Stüczek Elemér azzal a konstruktív javaslattal fordult az eladóhoz, hogy esetleg utána lehetne nézni. Az eladó e javaslatot, mint megfontolandót, elfogadta, majd némi latolgatás után elkezdett keresgélni a dülznis dobozban. Kisvártatva közölte, hogy a legmesszebbmenő erőfeszítései ellenére sem talál háromnegyedes dülznit, ellenben kétharmados van, azt tudná adni. Stüczek közlését, hogy az ő kaporhámozója csak háromnegyedessel működik, ismét megfontolta, a keresgélést tovább folytatta, sőt a dobozt meg is rázta, így kívánván bizonyítani maximális készségét a feszültség enyhítésére. A művelet sikerrel járt, mert „itt van!“ felkiáltással kiemelt egy háromnegyedes dülznit, és „ez jó lesz?“ kérdés kíséretében átnyújtotta Stüczeknek. Stüczek megszemlélte, majd ellenjegyzőkben válaszolt: „Hol van ehhez a csatlakozó?“ Kérdését élénk eszmecsere követte. Ennek során az eladó kifejtette, hogy tőle csak dülznit kértek, csatlakozóról szó sem volt. Stüczek viszont rámutatott arra a vitathatatlan körülményre, hogy a dülzni csatlakozó nélkül mit sem ér. Az eladó azt a látszólag konstruktív javaslatot tette, hogy Stüczek talán venné meg itt a dülznit, és máshol a csatlakozót. Stüczek menten átlátott a fortélyon, és a javaslatot határozottan elutasította, azzal a megfontolással és érvvel, hogy ha a dülznihez itt nem kap csatlakozót, nincs olyan üzlet, ahol csatlakozót adnának el neki dülzni nélkül. A tárgyalások ebben a fázisban holtpontra jutottak. Mindkét fél mozdulatlanul meredt a másikra. Stüczek, annak érdekében, hogy a tárgyalásokat a holtpontról elmozdítsa, újabb kezdeményező lépésre határozta el magát: említést tett a kölcsönös előnyökről. Eladó válaszában utalt a kapcsolatok szorosabbá tételének lehetőségére, mire Stüczek felvetette, hogy ha netán mégis lenne csatlakozó, biztosítaná a legnagyobb kedvezmény elvét és gyakorlatát. Miután ez megtörtént, és sikerült a még fennálló véleménykülönbségeket elhárítani, a további tárgyalások már az őszinte légkör és enyhülés jegyében, a Ma„us Szerződő Felek egyetértésével zárultak. Az eladó hátrament a rak tárba, és kihozta a dülznihez a csatlakozót. — bóc — Az angol ezredes vizsgáztatja a fiatal tisztet: — Az ön szakaszát mindenfelől körülvette az ellenség. Milyen parancsot ad? — Térdre, fiúk: imádkozzatok! • — No és segítettek az orvosi tanácsok? — Cseppet sem! A doktor azi tanácsolta, hogy minden reggel hússzor érintsem meg a papu csőin hegyét. Reggel, amikor felébredek, az ágyban fekve előveszem a papucsomat, leteszem a mellettem levő székre és több mint hússzor megérintem - de mindhiába! Semmi hatása sincs! • — Képzeld, mi történt velem tegnap! Észreveszek a parkban egy elbűvölő szőke tündért, aki kutyát sétáltat. Odamegyek hozzá, ás bevezetőül igy szólok: „Milyen szép kutyája van! Én már évek óta arról ábrándozom, hogy ugyanilyen kutyám legyen!“ — És mi történt? — Hát a lány ideadta nekem azt a kuvaszt — és faképnél hagyott! IAmikur a függöny felmegy, csuk u Másik van a színen) EGYIK [befőni: Jó napot! Ön az Új Élet szovhoz igazgatója? MÁSIK: Igen, én vagyok. EGYIK: Üdvözlöm. Nos, elhoztam önnek a revizort. Nem várta? MÁSIK: Ejnye, barátocskám, maga is jól eltalálta, mikor jöjjön! A tehénistállónk nincs tető alatt, a silógöűreinkkel is baj van, és ki győzné felsorolni, mi minden nincs rendben?! Hát bizony, most úgy vagyok, mint akit kés nélkül vágnak . . . Aztán új-e ez a revizor, vagy a régi? EGYIK: Hol venném az újat? MÁSIK: És kinek a revizor ja? EGYIK: Hát azt mindenki tudja: Nyikolaj Vaszil jevicsé. Szégyellheti magát, igazgató elvtárs, hogy ezt nem tudja! MÁSIK: Nem tudom én ettől a sok munkától azt sem, barátocskám, hogy hol a fejem. Aztán egyedül van, vagy többen? EGYIK: Már hogy lenne egyedül?! Sokan vagyunk, mindnyájan itt vagyunk. MÁSIK: És önben kit tisztelhetek? EGYIK: Én vagyok a főre.... MÁSIK: Igazán? Kérem, foglaljon helyet. Legyen elnéző velünk szemben! A tehénistállót még ebben a negyedévijen gépesíteni fogjuk, ezért kezeskedem! A silógödrökkel is megbirkózunk, hiszen nem vagyunk ellenségei önmagunknak. Ha meghívhatom, ebédeljen nálunk, kitűnő ebéddel szolgálhatunk .. . EGYIK: Hogy képzeli? A ko média előtt nem tehetjük! MÁSIK: jól mondja, hiszen milyen revízió is ez? Csakis komédia, nem pedig revízió, hiszen ahová csak fordulsz, mindenütt van valamilyen hiányosság. De én ígérem, én kötelezettséget vállalok, hogy ... EGYIK: Jó, jó. Ezt majd elmondja utána. Most pedig nyit tassa ki a klubhelyiséget, fel kell állítanunk a díszleteket. MÁSIK: Miféle díszleteket? Mire céloz? EGYIK: Céloz a fene! Mi van magával? Nem érti, mit akarunk? El akarjuk játszani maguknak Nyikolaj Vasziljevi.cs Gogol színdarabját, a Revizort! I Függöny[ SÁGI TÓTH TIBOR fordítása A tisztviselő igy magyarázkodik az igazgató előtt: — A kérvényemben csak azért kértem, hogy csökkentse a fizetésemet, hogy az igazgató kartárs fogadjon. Másként bezzeg sohasem kerülhettem volna a szeme elé. Bevallom, valójában azt szeretném, ha emelné a fizetésemet! — Hát ha olyan rosszul bánik magával az az ember, miért nem válik el tőle? — Azért kérem, mert még nem házasodtunk össze. SZÖVEG NÉLKÜ' (Őszien)
