Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-02 / 40. szám

nikor anya és apa találkoz- azt mondták, bizony már jó n nem láttuk egymást, mi int veled azóta. És anya azt dta, valószínűleg férjhez kell nem. Apa pedig azt, miért me, mégis, miért, mire anya, azért, mert nem akaróin, te- biztosan megcsinálom. És apa mondta, hogy a házasság már intézmény, gyere, elmegyünk iba. Anya azt mondta, nagyon -agy hozzám, de most éppen s időm. És mentek.

;y hét múlva anya azt mondta, snn, gyere, elmegyünk, meg- ik két deci bort, tudod, én Tettesen ostoba vagyok, és egyre bujkálok Karel elöl, és nem bí- a magányt, amilyen ostoba va- ;. Rá egy hétre letette az ál- /izsgát, ő, most már sokkal íyebb, és az is jó, hogy nem k senkivel, és apa azt mondta, alami tévedés lesz, hiszen vajé rsz.

;y hónap múlva aztán anya azt (Ha, hol voltál, kerestelek, és nem mondott semmit, aztán mondta, hogy a víkendházban im a szeretőmmel. Anya hall- tt. aztán azt mondta, csak ezt ettem volna neked megmutatás valahonnan előhúzott egv árt. Akkor apa ránézett, és mondta, ezzel valamit csinál- t kell. Anya azt mondta, te csinálj vele barátom, amit sz, és felállt. És apa azt dta, most már végeztem a szemmel. és anya azt mondta, in nem kellett volna erősza- vehned önmagadon. Aztán a önluiz lépett, tárcsázott és azt dta, ahoj, jardo, gyere el két re, |ardo meg azt válaszolta, agy az én régi szerelmem, érmindent, és mentek. Aztán ő mit mondott, és nézett anya anya mosolygott, és ő azt dta. kislány, neked rosszul áll énád, gyere, veszünk egy üveg , aztán felmegyünk hozzám, mya azt mondta, buta liba va- , bocsáss meg, hogy kizavar- í otthonról, én rettenetesen liba vagyok. Ö meg azt mond- gondold meg, és anya azt dia, rosszul érzem magam kijeiül. Es kiment bőgni.

tán hazament, az ajtó előtt állt apa, lüsszögött, és azt dta, nem kellene így csava- od az éjszakában, még meg- ( a lányunk. És anya azt dta, mit törődsz vele, erre ne haragudj, végül is mindül felnőttek vagyunk. És anya mondta, te még nagyon mesz- vagy a felnőttségtől, egy-éb- is nyugodj meg, csak ki akar- í próbálni. És apa azt mondta, asztó buta vagy, csak az a hogy nem vettem előbb észre, ilment. Anya ott állt a ház , és eleredt az eső. Aztán be- egv telefonfülkébe, és azt tta, ahoj, Zdena, nem tudnál iönadni valami kisruhákat a ókéból, tudod, leányanya 1-e- . És Zdena azt mondta, hülye . megyek hozzád, eljött s azt Jta, miért kellett őt úgy megunod, és anya azt mondta, ;, mert nem tudja, mit csinál, ülönben is jobb egy gyerek- tínlódní, mint kettővel. Zdena sokat beszélt, de anya azt ita. ne sajnálj te engem, kill. ás Zdena azt mondta, hogy téged sajnállak, hanem a kis eket. aki ebbe a koszos lyukszületik, te pedig beképzelt . És anya azt mondta, hogy

köszönöm az ilyen segítséget, és Zdena azt mondta, hogy inkább önző vagy, mint bolond, és elment. Folyton esett, és anya sokáig nem bírt elaludni, másnap pedig elkésett a munkából.

Egy hét múlva beállított egy húszéves lány, és azt mondta, Peter szeret engem. És anya azt mondta, gratulálok, bár ez engem egyáltalán nem érdekel. Mire ő, Peter azt állítja, hogy összeházasodtok, de én tudom, hogy ez nem igaz, hiszen ismerem őt, már fél éve együtt járunk. És anya azt mondta, megértem, hogy neked ez már rettenetesen hosszú szerelemnek tűnik, de nem ok arra, hogy ide gyere, s hogy a boldogságodról szavalj nekem. Ö meg azt felelte, irigy vagy, mert öregszel, mégsem sikerült Pétért megkaparintanod. És anya azt mondta, biztosan nem sikerül, mert nem is akarom, üdvözlöm Pétert, és kinyitotta az ajtót. Aztán rágyújtott, valaki kopogott, és belépett apa, és azt mondta, ne dohányozz, mert megfullad a lányunk ott, ahol van. És anya azt mondta, ne kínozd a kis pubertásodat, még utoléred a lépcsőn. És apa azt mondta, ányám küldte ide, mert otthon bejelentettem, hogy összeházasodunk. És anya azt mondta, hogy erről nem tud semmit, és apa azt mondta, éppen most akartam elmondani, anya sóhajtott, apa meg azt mondta, beszéltem Zdanával, anya sóhajtott és apa azt mondta, örülhetsz, hogy így sikerült, mert a nyakasságoddal mindent elronthattál volna. Anya azt mondta, ez az én dolgom, és nem várok tőled semmit. És apa azt mondta, újabb bizonyíték, hogy hülye vagy, éppen ezért kell a lányom közelében lennem. És anya azt mondta, hogy most hogyan tovább, és apa azt mondta, hogy most már normálisan, és anyám azt mondta, nincs egy rongyom se.

Aztán anya hazament, férjhez megyek, mondta, és nagyanyám azt válaszolta, már egyszer voltál férjnél. Anya azt mondta, várandós vagyok, nagymama azt mondta, ahogy gondolod, nagyapa azt mondta, isten veled, és elment. Anya azt mondta, minden jót, júliusban lesz az esküvő, küldök értesítőt, és elment.

Apa egy hét múlva a földön feküdt, rajzolt, számolt és azt mondta, bevezetjük a gázt, zuhanyozósarkot csináltatunk, decemberig lesz elég dolgunk. És anya megkérdezte, hogy elférünk-e, mire apa, ha a lány nem lesz túl nagy, akkor igen. Anya ezt mondta, hogy jóformán nem is ismerjük egymást, és érdekes, hogy egyáltalán nem félek. És apa azt mondta, hogy ezen semmi érdekes nincsen, mert nem harapok, és a közeledésre még épp elég időnk van. És anya megcsókolta apát, szeretlek, mondta, boldog vagyok, hogy találkoztam veled. Egy hét múlva valaki kopogott, és bejött Karel, leült, és azt mondta, remélem nem zavarok, csodálatosan nézel ki, és megkínálta anyé/t cigarettával. Anya azt mondta, köszönöm, mégis, mit keresel itt. Erre ő, csak látni szerettelek volna, anya hallgatott, ö azt mondta, hallottam, hogy valakivel jársz, remélem, nem nagyon komoly, anya hallgatott, ő meg azt mondta, vigyázz magadra, egy ilyen nagyszerű nőnek nem szabad inegsavanyodnia, és anya azt .mondta, á, igazán

nem komoly, inkább vidám, és gyereket várok. Erre ő, naiv vagy, gyereket nemzeni a nyulak is tudnak, de kevés ilyen nő van a szakmádban, mint te. Aztán azt mondta, szerzek valami orvost, aki mindent rendbe szed, de anya azt mondta, köszönöm, nincs szükségem rá. Erre ő, tudom, hogy nem vagyok mindig jó fiú, de meg kell értened, hogy az ilyen férfinak, mint én, mennyi gondja van, nincs időm a romantikára. Anya hallgatott, és ő azt mondta, teljesen kivannak az idegeim, mert mindig mindenre egyedül vagyok, és nem lehetek mindig jó fiú, ezt meg kell értened, ezért szeretlek. Anya azt mondta, nem szeretsz, ő meg, ne lágy buta, neked senkivel sem lehet olyan jó, mint velem, és ne csinálj nagy felhajtást, mert azt nem szeretem, nagyon jó! tudod, hogy azt nem szeretem. Tudom, mondta anya, ő meg, no látod, azt akarom, hogy mindig tiszta ingem legyen, és nem akarok konzervet zabálni, csak azért, mert a feleségem regényt ír. És anya azt mondta, valamit említettél a sava- nyodásról, erre ő, ne lovagolj a szavakon, te mindig a szavakon lovagolsz, és ez idegesít, és ne

idegesíts engem, és a kölyköddel is hagyj békán, majd elintézem. Látod, újabb gond, és rágyújtott. Anva azt mondta, hogy lehet az, hogy kibírtam veled majdnem két évet, erre ő, azt a két évet nekem kellett kibírnom, és hajlandó vagyok még többet is kibírni, mert szükségem van rád, ezt elismerem, szükségem van rád. De ne csinálj nagy felhajtást, mert akkora kincs azért nem vagv, és bármikor pótolni tudlak, bár ez pénzbe és időbe kerül. És anya azt mondta, pfuj. Ö meg, ne játszd meg a sértődöttet nein harapok rá, mert én nevén nevezem a gyereket, hajlandó vagyok téged eltartani, és ezt nevezheted akár szerelemnek is. Anya, ez még álmomba sem jutna eszembe, tűnj el. Erre ő, ahogy akarod, de akkor ne feladd el, hogy a jugó utat én fizettem és jössz négy ezerrel. Erre anya, valóban több a szerencsém, mint az eszem, megkapod a négy ezrest, tűnj el. Mire ő, buta tyúk vagy, nem is értem, hogy a magam módján megszerettelek, azért könnyű szülést kívánok, és elment.

És anya nevetett, meg bőgött egy sort, aztán felhívta ,apát, és apa azt mondta, hogy ez egy hülye pióca, azt ígérte, hogy nem megy el hozzád, tegnapelőtt volt nálam. És anya azt mondta, kedves, ma szeretkezés helyett vacsorázni megyünk, mert a fiunk bifsz- tekre vágyakozik. Apa azt mondta, hogy a kislányért mindent, de, ha már a kellemetlenségeknél tartunk, lehet, hogy ma meglátogat az anyám. És anya azt mondta, gondoltam, hogy majd fenntartásokkal fogadja az új menyét, mit csináljak. Apa meg azt mondta, légy hozzá udvarias, ő mindig azt gondolta, hogy majd talál nekem menyasszonyt, mi meg -egy kicsit megkerültük őt. De lehet, hogy nem is megy el, mert megkértem őt. hogy hagyjon neked békét.

Három nap múlva jött egy ötvenes asszony, és azt mondta, eljöttem megnézni, kit vesz el az én egyetlen fiacskám. És anya azt mondta, tessék, üljön le, mire ő, az én fiam még gyerek, nincs joga elvenni tőlem. Anya sóhajtott, ő meg azt mondta, elveszi tőlem az én egyetlen fiamat, pedig három évvel idősebb nála, elvált, ha nem tévedek, de hajlandó vagyok megegyezni önnel, és előhúzta a pénztárcáját. Anya elpirult, és azt mondta, így nem egyezünk meg, kérem, üljön le. De ő állva maradt, azt mondta, nem kell szégyenlösködni, bizonyára rájött, már, hogy Peter milyen családból származik, egyébként nem őt választotta volna, és ha még tudná, hogy ki volt az apja! És anya azt mondta, nem ül le? De ő azt mondta, Peter éppen, hogy csak elvégezte az egyetemet, meg kell alapoznia a jövőjét, meg kell védenem a gyermekemet. És anya azt mondta, és a Peter gyereke nem számít? Erre ő, és biztos, hogy az övé lesz? Anya elpirult, és azt mondta, nem tudom, maga hogyan, de én ilyen dolgokat nem csinálok. Ű meg azt mondta, kikérem magamnak, hogy sértegessen, és anya azt mondta, sajnálom, madam, nem szeretném a drága idejét elrabolni. 0 elvörösödött, és azt mondta, Peter sem teljesen biztos a dologban, jól tudom. És anya azt mondta, viszontlátásra, és kinyitotta az ajtót. Aztán tenyérbe hajtott fejjel ült, -aztán felhívta Karéit, de az nem volt otthon. Lassan ment hazafelé a munkából, vett egy mozijegyet, da eldobta, aztán csavargóit az utcán, nézte a kirakatokat, az -embereket, végül bement egy üzletbe. Azt mondta, szeretnék valami olyan ruhát, amely növelné az önérzetemet. Az elárusító azt mondta, de hiszen önnek erre egyáltalán nincs szüksége, anya nem mondott semmit, felpróbált két ruhát, azt mondta, úgy nézek ki, mint egy fagylalt, és ment tovább. Felhívta Karéit, és ő azt mondta, tudtam, hogy .a hercegnő meggondolja magát, és anya azt mondta, csak átmenetileg, szükségem lenne arra az orvosra. Erre ő azt mondta, látod, lassan azért megjön az eszed, holnap felmegyek érted, anya azt mondta, jól van és letette a kagylót.

Amint hazaért, ott várt rá apa, és azt mondta, ne mondj semmit, beszéltem anyámmal. Anya azt mondta, neki van igaza, te nem tudod, mit csinálsz, meggondoltam magam. És apa azt mondta, mindketten agyalágyultak vagytok, holnapután jön a gázszerelő, és én itt maradok. Anya sóhajtott, apa ideg azt mondta, bosszant, hogy ennyire .befolyásolható vagy, de -ezt csak hat hát múlva hányom majd a szemedre, most pedig főzök, és kicsomagolt hat szendvicset. És anya halkan mondta, te bolond vagy, mire apa, tévedés, én vagyok itt az egyedüli normális. És anya azt mondta, hát az anyád, és apa azt mondta, anyámnak arany szíve van, csak -egy kicsit hosszú a vezetéke, meg -egy kicsit úrhatnám, jövő vasárnapra meghívott -étádra. Anya azt mondta, már megbeszéltem az orvossal, hogy, és apa azt mondta, ha még egyszer ilven ostobaságot hallok, hát nem állok jót magamárt. Anya azt mondta, szerelmes Vagyok beléd, apa még, még nem úgy néz ki, és anya azt mondta, olyan boldog vagyok, és apa azt mondta, akkor meg minek akarod -elrontani, most pedig kilevegőztetjük a lányunkat, mert azt olvastam, hogy sokat k-ell sétálnotok. Anya azt mondta, fiú lesz, és -elmentek sétálni, aztán jött a gázszerelő, aztán elmentek a nagymamához ebédelni aztán kifestették a lakást, bevezették a gázt, meg a vizet, aztán elmentek az anyakönyvi hivatalba, de apa otthon felejtette a személyazonosságiját, így aztán máskor is elmentek, de akkor meg egy órával később, és anya azt mondta, majd eljövünk jövőre, és apa azt mondta igazad van, hiszen teljesen mindegy.

Aztán anya -egy zöld csempével kirakott teremben f-eküdt,- izzadt, jött -egy orvos és azt mondta, én csak ortopéd vagyok, de látogatót hoztam magának és ott jött apa, Pékár köpenyben, tarts ki, kislány, mondta, nagyon kell sietnem, hogy el re kapjanak itt minket Honzá- val, és megfogta anya kezét. És két óra múlva egy másik orvos azt mondta, még — úgy — nagyszerű — lányunk van. Megmostak, bejegyeztek, megmértek, aztán megmutatták nekem anyát. És anya azt mondta, é. d-e szép kislány, megérinthetem?

Dita a nevem.

SOÖKY LÁSZLÓ fordítása

ALEXANDRA BERKOVÁ |

Varga Lajos illusztrációja