Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-10 / 28. szám

A ZÁSZLÓNK VÖRÖS, MINT A LÁNG

— Ott, Morvában, Brünnben is egy rikkancs mentett meg bennünket. Sellye! gyerek volt, amikor hallotta, hogy magyarul beszélünk, megszólított minket, ö vitt el a párttitkárságra, különben nem találtuk volna meg — eleveníti fel Juhos Péter bácsi a régi időket.

Hogyan került harminc peredi szegényparaszt, mezőgazdasági munkás Brünnbe? A kézlegyintésben sok minden benne van. Ki is mondja:

— Reggelig lehetne mesélni.

Harminckettőben már nagy volt a

munkanélküliség a környéken. A szegényebbre a községházán munkát követelt. Hatvani József jegyző aláíratta velük a szerződést: Nővé Mesto na Moraveba mennek erdőt vágni.

— Idehaza nyolc korona volt a napszám, úgy mondták, hogy ott harmincat fizetnek. Kiderült, szerszámot nem adnak, meg kellett venni. Táviratoztunk haza, küldjenek rá pénzt, gondoltuk, ami nálunk volt, az kevés. De a ruszin munkások olcsón eladták az övékét, már igencsak szabadulni akartak onnét. Akkor még nem (fogtunk gyanút, csak később, mikor mondták, három koronát fizetnek egy napra. A Siemens cégé volt az az erdő. Felcihelődtünk, mi sem maradunk. Pénzünk nem volt, csak az a háromszáz korona, amit harmincán kerestünk tíz nap alatt. Mert az irodában először a hatszáz koronát sem akarták odaadni, amit otthonról küldtek.

Megegyeztek egy teherautó sofőrjével, az beszállította őket Brünnbe. Pénzük nem volt vonatra annyi, hogy mind a harmincán hazajussanak. Amint meséli, két napig tébláboltak az állomás környékén, a parkokban, éhesen.

— Sosem káromkodtunk annyit, mint akkor: Hát a magyar paraszttal ezt is meg lehet csinálni? Ismét feladtunk egy táviratot haza.

S ugyanakkor találkoztak az újságárussal. A brünni pártbizottság azonnal intézkedett. Kaptak kenyeret, szalonnát és egy vagont, amit az esti gyorshoz kellett volna csatolni. De már elindult értük otthonról egy teherautó, hat óra körül talált rájuk az állomás körül.

— Idehaza követelték a községházán a hatszáz koronát. Mi viszont azt követeltük, fizessék meg a pénzt, a különbözetet, amit itthon ígértek, mert ők bolondították el bennünket.

Sok ehhez hasonló történetet mesél Juhos Péter.

— A szegénysors csak a regényekben szépül meg, igen nehéz volt azt viselni. Tudja, a legrosszabb, hogy a javulásban is alig reménykedhettünk.

— A pártszervezet 1922-ben alakult meg, huszonhatban szétesett a szociáldemokraták miatt, majd két évre rá újraalakult. Én akkor léptem be, 1928-ban, mindjárt azután, hogy leszereltem.

Többnyire uradalmakban szolgált, nagygazdáknál, Alsószeliben, Szigeten, de több hónapig dolgozott útépítéseken, vízvezetékek lefektetésén.

— Lőcsén, Kassán, Blatnicában — fűzi hozzá. — Nem passzióból, hanem szükségből látott akkor világot a nincstelen.

Közben átjön a szomszéd, vékony öregember. Az ajtóban hallgatja a beszédet. A küszöbön ledörgöli cipőjét, majd leül Karadi Ernő. ö 1931-ben lépett be a pártba. Nem Pereden, Szat- már megyében született, de korán idejöttek — mondja. Korán, azaz egész kicsi volt még.

— Nálunk gyakran kiöntött a Tisza — emlékezik vissza — egyszer ladikból szedtük sarlóval a gabonát, legalább egy keveset meg akartunk menteni.

Pereden kevés volt a munkaalkalom. Többnyire Szigetre mentek az emberek napszámba.

— Több mint ezerholdas birtok volt ott. Egy zsidóé. Amikor kidobolták, hogy munkások kellenek. Peredről mentünk háromszázan is. A felét mindig visszaküldték. Olyan keletje volt a munkának.

Világoskék suba a heverőn, fotelokon, székeken. A könyvszekrény polcai is tele vannak. Értékes, jó könyvekkel. A legkisebbik fiáé. Legény még, géplakatos. Már negyedik éve Magyarországon dolgozik, a tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyárból küldték ki.

Szemével körbesimogatja a tárgyakat, a modern bútorokat, mintha azokat hívná segítségül a visszaemlékezéshez.

— Ügy harminc körül, pontosan meg nem mondom, alakult meg Perei den a PTE, a Proletár Testedző Egyesület. A futballcsapatnak ment a legjobban, a járás minden csapatával játszottak. De volt röplabdacsapatunk is, ezek már csak egymás között mérkőztek. Emlékszem még, hogy pingpongoztunk is.

Juhos Péter bácsi nem rúgta a labdát, ő a vezetőségnek volt tagja. A testedző egyesület ' mellett működött egy színjátszó csoport, tagjai mind munkások voltak.

— Évente legalább ötször-hatszor felléptünk. Hozzáértő vezetője, rendezője .volt a csoportnak, Bende Miklós. Ö volt a faluban a Komszomol, a fiatalok vezetője is. A környező falvakban jól ismertek bennünket, a peredi színjátszókat. Tudja, akkor az ilyen előadásokon mindig telt ház volt. Megesett, hogy akiknek nem jutott ülőhely, azok állva nézték végig a darabot. Én keveset játszottam, a mű címére már nem emlékszem, de egy öregembert alakítottam ugyanabJuhos Péter

ban a darabban, amelyben a Bende- Péter játszotta a papot.

* * *

Nagyközség Pered, több mint 4000 a lakosok száma. A falu másik végén, a Gyöpsoron lakik Laczkó Ignác. Behívja a feleségét is.

— Ha én nem emlékszem valamire, majd ő kisegít.

Az asszony rábólint. Mindenre emlékszik, ami az urával történt: harminctól vannak együtt.

— Egy másik PTE is volt Pereden, a Peredi Testedző Egyesület. Abban a gazdagabbak játszottak, meg a tanítók. Mikor az alvégieket, a gyöpsoria- kat, szóval a proletárokat kiszorították belőle, akkor alakítottuk meg a miénket. Igaz, ők jobbak voltak, de hát ahol pénz van, ott mód is van. Gyalog, biciklin, vagy szekér- háton mentünk más falvakba mérkőzni. Én bekket játszottam, de ha kellett, beálltam kapusnak is.

Laczkó Ignác a testedző egyesületnek'is, a színjátszóknak is pénztárosa volt. A jövedelmük nem sok, de nem pénzért csinálták.

— Olyanok voltunk, mint egy ösz- szetartó nagy család. Már az út is élmény volt, amikor mentünk valahová. Jól éreztük magunkat.

Neveket, címeket kérdezek. Az emlékezet ködéből nehezen bukkannak fel: A Piros bugyelláris, öreg tekintetes, Fehér liliom.

— Az egyikben egy őrmestert játszottam.

Fényképeket szed elő, mutatja, felismerem-e. Megkérjük, adja kölcsön. Nem, semmi pénzért, neki ezek az emlékek mindennél többet érnek. Fényképész kollégám helyben készít néhány reprodukciót.

Tavasztól őszig dolgozni kellett, a színjátszásra csak télen jutott idő.

Laczkó Ignác

Megesett, hogy két darabot is betanultak egy évben. Mindig a vendéglőben adták elő.

— Vászondi Eleonórának hívták a vendéglősnél. A Horthy-rendszer alatt el is vették tőle azzal, hogy az nem vendéglő, hanem kommunista fészek.

Laczkó Ignác 1929 őszén lépett a pártba. Mutatja a régi igazolványt. 1930-ban állították ki.

— Én voltam a szervezet postása. Hozzánk jött minden röplap, újság, brosúra. Akkor olvastam először Fáb- ry Zoltán írásait is. Minden szombat este meg vasárnap ezeket hordtam széjjel. Kevés volt a pénz az embe reknél, úgy kellett győzködni őket: vedd már meg, pajtás, ezt a brosúrát, jó dolog ez!

Juhos Péter az 1949—51-es években sokat járt agitálni a szövetkezetesítés mellett. A peredi szövetkezetben először 1950-ben vetették el a búzát. Nem volt gép, még kézzel hintették a magot.

Ötvenháromban halt meg a felesége, magára maradt az apró gyerekekkel.

— Két fiam Csehországban telepedett le, egy Vágsellyén, a legki sebbről már beszéltem. Akkor, ötvenháromban hívott Sellyére egy jó elv társam, Poszpís József, a Jednotába raktárosnak. Később a vaskereskedésben dolgoztam, eladóként is, beszer zőként is.

A CSEMADOK helyi szervezetének egyik megalapítója és első elnöke volt. Tíz éven keresztül, egészen 1960-ig. Irányítása alatt ezekben az években is működött színjátszó csoport, ő szervezte újra. Ma már nem működik a faluban.

, * * *

Kiss Boát a művelődési házban találom. Prágában végezte az egyetemet, nem ment tanítani, megmaradt a szülőfalujában. A falusi népművelés problémáiról beszélgetünk.

Miért nincs színjátszó csoport?

Érdeklődés híján. Nagy konkurren- ciát jelent a tévé. Pedig már bizonyított tény, hogy az amatőrmozgalomnak van létjogosultsága. Ereje is, hiszen az élő színpad varázsa sok helyütt felveszi a versenyt a képernyővel. Ezt Peredről is el lehet mondani. Ismert a citerazenekaruk, az énekkar, az iskola gyermekkórusa pedig szintén a legjobbak közé tartozik. Éva irodalmi színpadot Is szervezett.

Éppen a színjátszás lenne mostohagyerek? Megszűntével a falu életének egyik szép hagyománya szakadt meg. Bízzunk abban, hogy nem örökre. MALINAK ISTVÁN

A Proletár Testedző Egyesület futballistái és vezetősége szintén a harmincas évekből

Felvétel: Gyökeres György (2) és archív

A harmincas években készült felvétel a színjátszókról. Az alsó sorban balról a második Laczkó Ignác