Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-09-25 / 39. szám

■I Kl MINT EL,

Ogy vezet járművet

Szinte nincsen olyan nap, hogy a tömegtájékoztató eszközök — közöttük lapunk — ne közölnének hasonló szövegű baleseti krónikát: „Figyelmetlenül előzött“, „összeütközött egy másik járművel“, „nem adta meg az elsőbbséget“, „gyorsan hajtott“, „ittasan vezetett“, „féktávolságon belül az úttestre lépett“, „gyalogos-átkelőhelyen gázolt“ stb.

Az elszomorító, sajnálatos okok általában különbözők, a lényeg azonban mindig egy és ugyanaz: valaki valahol ismét súlyosan vétett az emberi (érintkezés minden területére — így természetesen a közlekedésre is — kiterjedő általános morál ellen, s ez emberek életébe vagy testi épségébe került.

Az esetek többségében elkerülhető lett volna a karambol, ha ... Ha a jármű vezetője tiszteletben tartja a közlekedési szabályokat, ha a látási és az útviszonyoknak megfelelő sebességhatárt megtartja, ha kellő gyakorlat nélkül nem ül volán mellé, ha nem fogyaszt alkoholt vezetés előtt, ha a gyalogos körültekintőbben lép le a járdáról, ha a kerékpárt kivilágították volna stb., stb. Vagyis, ha megtartották volna

az emberi morál írott és íratlan szabályait.

De tulajdonképpen miről is van itt szó? Nem kevesebbről, mint arról, hogy már nem csupán feltételezések, kísérletek és — főként külföldi — pszichológusok, jogászok, közlekedési szakemberek vizsgálatai bizonyítják, hanem megtörtént esetek százai is tanúsítják a tényt, hogy aki kisebb-nagyobb mértékben megsérti a közlekedési szabályokat, rendszerint ugyanúgy jár el az élet más területén is. Konkrétabban fogalmazva, aki a munkahelyén beképzelt, erőszakos, a lakóhelyén hangoskodó, szomszédait lenéző, zaklató, izgága, bajkeverő ember, az a legtöbb esetben ugyanilyen marad a közlekedésben is. Márpedig ha így van, akkor ezzel a jelenséggel is foglalkozni kell.

Akadnak persze még most is jó néhányan, akik a balesetek számának szaporodásáén, a nagy és egyre növekvő gépkocsiforgalmat okolják, pedig — ahogy mondani szokás — nem itt van a kutya elásva. A személygépkocsik számának a gyarapodása hazánkban ugyanis önmagában örvendetes dolog, hiszen életszínvonalunk állandó emelkedést bizonyítja.

A hiba sokkal inkább az egyes járművek vezetőiben, az egyes emberekben keresendő. A baj legtöbbször ott van, hogy aki — bármilyen minőségben — napjainkban részt vesz a közlekedésben, még nem mindig eléggé átgondoltan, megfontoltan és tudatosan vesz részt benne, holott ma már a közlekedésben való jártasság a

modern társadalom minden tagja számára elengedhetetlen, elsőrendű követelmény.

A gyors ütemű technikai fejlődés szükségszerű és elkerülhetetlen velejárója világszerte, hogy a közlekedést, — legalábbis az alapvető közlekedési

szabályokat — mindenkinek ismernie kell. Meg kell tanulnia a helyes közlekedést — s erre nálunk számtalan lehetősége van bárkinek —, mert az is elvitathatatlan, hogy minél képzettebben, minél magasabb szintű közlekedési ismeretek birtokában közlekedik valaki, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy ittassan ül a volán mellé, hajt figyelmetlenül a sorompó nélküli vasúti átjáróra, lép le a járdáról stb., stb.

Közhelynek tűnik leírni, hangsúlyozni, de így igaz: a jármű veszélyes üzem. Mint minden veszélyes üzemnél, Itt is sok minden történhet, ami bajt okozhat. Műszaki okból, mások könnyelműségéből, időjárási rendellenességből, a véletlenek szerencsétlen összejöttéből is származhat baleset, de rendszerint ez a ritkább. Annál gyakoribb a gyorshajtás és az ittas állapotban történő vezetés.

Ez pedig mindig az egyes ember szemléletváltozásának az eredménye. A jelek szerint ugyanis az új jogosítványtulajdonosok, gépjárművezetők és motorosok néhány hónapig általában óvatosan s biztonságosan vezetnek, ezután, amikor úgy érzik, hogy már mindent tudnak, amit a közlekedésről, a járművükről, valamint az utakról tudni lehet, egyesek megfeledkeznek magukról, többnek képzelik magukat és ezzel, illetve az autójuk márkájának megfelelően, csökken a mások iránti morális felelősségérzetük is. Az erősebb, vagy aki magát erősebbnek hiszi — a dzsungel törvényére emlékeztetőén — így próbálja meg félretolni, legyűrni a gyengébbet.

Ki mint él, úgy vezet járművet — mondta egy közlekedési szakember, és ez az állítás azt is kifejezi, hogy az ember a közlekedésben éppen olyan, amilyen otthon, a munkahelyén, az üzletben vásárlás vagy hivatalos ügyének intézése közben. Ha mindig a társadalmi együttélés szabályaihoz alkalmazkodva, a közösség érdekeit szem előtt tartva él és dolgozik, a közúton sem igen okoz balesetet.

KANIZSA ISTVÁN

A kockázatos előzés következménye: a VK 11—27 rendszámú tehergéokocsi vezetője akkor kezdett a pótkocsis traktor előzésébe, amikor szemben egy másik gépkocsi közeledett. A tehergépkocsi — a frontális ütközéstől menekülve — a pótkocsinak ütközött. Egy személy súlyosan megsérült, az anyagi kár pedig mintegy 30 ezer korona

(T. Turcan felvétele)

EUSflSEGftVKVOlTAS KÖZÚTI BALESETEKNÉL 131

IX. 25.

N

C/3

3

17

A sokk a szervezet szabályozó folyamatainak zavara különféle, egészségre káros ingerek (pl. nagy vérveszteség, többszörös zúzódás, égés, szívinfarktus stb.) hatására, amelyek végül a vérkeringés megszűnéséhez és a sérült halálához vezetnek, még akkor is, ha az eredeti megbetegedés nem is volt halálos. A sokk kifejlődésében döntő jelentőségű az a tény, hogy rosszabbodik a szövetek vérellátása a vérkeringés súlyos zavara következtében. A fájdalom, a félelem, a fáradtság, az éhezés, a hideg, a hőség és egyéb körülmények mind olyan tényezők, amelyek meggyorsítják a sokk kifejlődését.

Tünetei. Kezdeti szakasz. 1. A beteg nyugtalan, fájdalomról panaszkodik, hideget érez, néha még borzong ás hideglelése is van. 2. Sápadt, minden tagja és az arca hűvös. 3. Arcát hideg, ragadós verejték borítja. 4. Érverése kissé felgyorsul, azonban nem haladja meg percenként a 100-at, jól kitapintható.

Második szakasz. 1. A test külső részein szederjes elszíneződés (cianózus) mutatkozik. 2. A hideg, ragadós verejték az egész testet elborítja. 3. Nyugtalansága megszűnik, és azt egyre jobban elhatalmasodó közömbösség váltja fel. 4 A fájdalma lassan csillapul, majd szomjúság jelentkezik, amely fokozatosan szinte tűrhetetlenné válik. 5. Érverése kezd felgyorsulni, percenként meghaladja a százat, vérnyomása fokozatosan csökken, érverése nehezen tapintható ki. 6. Lélegzése felületessé válik és meggyorsul, sze- derjessége fokozódik. 7. A beteg túlnyomórészt csak gyomornedvet hány. Végső szakasz. 1. Érverése igen nehezen tapintható ki (á külső részeken kitaDinthatatlanl. gyakran rendszertelen.

2. A beteg már csak a fájdalomingerekre reagál.

3. Végül bekövetkezik az eszméletlenségi állapot, amelyet rövidesen a vérkeringés helyrehozhatatlan megszűnése követ. — Sokkmeqelőző in tézkedések. 1. A legfontosabb teendő mindennemű vérzés megszüntetése, lehetőleg szorítókötések nélkül. 2. A tüdő megfelelő légcseréjének a biztosítása (a légutak szabaddá tétele, a nyitott légmell (:pneomotorax:) lezárása, a légzés megszűnése esetén mesterséges lélegeztetés stb.) 3. A segélynyújtónak meg kell őriznie nyugalmát, sőt a sérültet is meg kell nyugtatnia. 4. Fontos a beteg sokkmegelőző testhelyzete is. Ha nem lélegzik nehezen és nincs asztmája, leghelyesebb, ha a sérültet hanyatt fekteti, fejiel kissé lefelé. 5. A beteget óvni kell a meghűléstől és az áthevüléstől is. 6. Folyadékot lehetőleg még a sokk kezdeti szakaszában se adjunk a sé rültnek. Szomjúságát azonban okvetlenül oltani kell: ajkát és száját megnedvesített gézzel töröl je meg. arcát is törölje le. és ha a oácienst Dszichikailae jól előkészített0, megengedheti neki a toroköblítést is. 7. A sérült csak igen ke- v°s°t mozogjon. 8. A beteg elszállítására csak akkor kerülhet sor, ha már nincs remény arra, bogy a szakorvosi segítség ideiében megérkezik. Ezt megelőzően azonban további sokkmegelőző műveleteket kell elvégeznie — a töréseket, a ficamokat és a súlvos zúzódásokat lehetőleg a sokk megelőzését elősegítő testhelyzetben rögzítenie kell, és csak a tüdő légcseréjének kellő biztosítása után kezdheti el a beteg elszállítását.

Dr. PARRAGHY PÁL

KÖZLEKEDJ SZABÁLYOSAN!

A gépjárművezetői vizsga teszt kérdései 26.

1. Ha a körülmények azt megkívánják, főként, ha az irány- jelző készülékkel vagy a karral adott irányjelzés (túl- széles rakomány vagy korlátozott látási viszonyok miatt stb.) megfelelően nem észlelhető,

a) a járművezetőnek irányváltoztatását más észlelhető módon kell jeleznie (alkalmas és megfelelően kioktatott személy segítségével stb.); egyébként a szándékozott forgalmi műveletet csak akkor és úgy szabad végrehajtania, ha a közúti közlekedés más résztvevőit nem veszélyezteti és nem korlátozza;

b) a járművezetőnek irányváltoztatását más észlelhető módon kell éleznie (alkalmas ás megfelelően kioktatott személy segítségével stb.); egyébként a szándékozott forgalmi műveletet nem szabad végrehajtania;

c) a járművezetőnek fokozott óvatossággal csak jobbra szabad bekanyarodnia; egyéb forgalmi műveletet, amelynél a közúti közlekedési szabályok elrendelik az irány- változtatás kötelező jelzését, végrehajtania nem szabad.

2. A járművezető a távolsági fényszórót köteles idejében tompítani:

a) csak más motoros járművel való szembetalálkozás előtt, vagy ha az előtte haladó motoros jármű vezetőjét vakítaná;

b) más járművel való szembetalálkozás előtt, és olyan esetekben is, ha az előtte haladó jármű vezetőjét, a közúti közlekedés többi résztvevőjét, vagy a mozdony, vasúti vagy vízi jármű vezetőjét vakítaná;

c) csak más motoros járművel való szembetalálkozás előtt, vagy ha az előtte haladó motoros jármű vezetőjét vagy a közúti közlekedés más résztvevőjét vakítaná.

3. A bekapcsolt figyelmeztető hangjelző berendezésnek

a) folytonos, egyenletes erősségű és magasságú vagy harmonikus akkordú hangot kell adnia;

b) folytonos, egyenletes erősségű és magasságú vagy felbontott akkordú hangot kell adnia;

c) megszakításos, egyenletes magasságú vagy harmonikus akkordú hangot kell adnia.

4. A jármű mechanizmusainak konstrukciójába és kivitelezésébe nem szabad olyan beavatkozásokat eszközölni,

a) amelyek a maghatározott értéknél 5 százalékkal nagyobb mértékfcsn növelnék a zavaró hatású elektromágnases erők kisugárzását;

b) amelyek a meghatározott értéknél nagyobb mértékben növelnék a zavaró hatású elektromágneses erők kisugárzását;

c) amelyek a meghatározott értéknél 10 százalékkal nagyobb mértékben növelnék a zavaró hatású elektromágneses erők kisugárzását.

5. Az itt ábrázolt III. számjeggyel ellátott jelzőtábla

a) III. osztályú útvonalat jelez;

b) a lakott terület vagy restének kikerülésére szolgáló háromsávos útvonalat jelzi;

c) a jelen esetben a harmadik számú mentesítő útvonalat jelzi a lakott terület központjából kezdődően.

200, *

n

6. Az itt ábrázolt jelzőtábla

jelentése:

a) kilométerjelző tábla, amely a kilométer-távolságot az út kezdetétől jelzi; a nyíl által jelzett irányban segélyhívó telefon. telefonösszeköttetés letétőségével;

b) irány jelző tábla telefonnal rendelkező postahivatal felé;

c) telefon a jelzőtáblán jelzett mértéktávolságra.

7. Az ábrázolt útkereszteződésen a járművek a következő sorrendben haladnak át:

a) elsőként az l es, másodikként a 2-es, harmadikként a

3-as jelű jármű;

bj elsőként a 2-es, másodikként a 3-as, harmadikként az

1- 9s jelű jármű;

c) elsőként a 3-as, másodikként az les, harmadikként a

2- es jelű jármű.

Helyes válaszok: ói ‘eg ‘og qk ‘e£ qz ‘ex