Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-18 / 38. szám
□ A Kaspi-tenger legendái Baloldalt a Kaspi-tenger felszínének rajza látható az 1720-ban készített térkép szerint, jobboldalt a tenger mai alakja van feltüntetve A Kaspi-tenger a világ legnagyobb víztárolója. Méretei, hidrológiai tulajdonságai, keletkezése s fejlődésének története szempontjából joggal nevezhetjük tengernek. Jelenlegi szintje 28 méterrel alacsonyabban fekszik a világtengerek szintjénél, de ez a történelem folyamán sokat változott. Egyes korszakokban a Jelenleginél magasabb, néha pedig lényegesen alacsonyabb volt a szintje. Az eléggé meleg Kaspi-ten- gerben a fóka is előfordul (Kaspi-fóka), amely általában a sarkköri vidékek lakója, s több olyan élőlény, rákféle és halfajta van itt, amelyek általában a hideg északi tengerekben és a Földközi-tengerben is élnek. Mindez számos legenda keletkezéséhez vezetett: láthatatlan föld alatti csatornákról, amelyek a Kaspi-tengert az Arai-tóval, a Fekete-tengerrel és a Perzsa-öböllel kötik össze, a „Fekete öbölként" emlegetett Kara-Bogaz-Gol-öbölről, amely „elszívja“ a Kaspi-tenger vizét, valamint a tenger alatti vulkánokról, amelyek elnyelik a vizet. A tudósok megállapították, hogy valamikor az ősidőkben a Kaspi-tenger nyugati és északi oldala kapcsolatban volt a világtengerekkel. f déli tengerfenék rétegező ese tipikusan óceáni jelír _,ű: gránitréteg nem fordul elő, a rendkívül mély, 25 km-ig terjedő üledék alatt bazaltréteg húzódik. Mindez a medence nagyon régi eredetére utal. A Kaspi-tengerbe süllyedt városokról, palotákról szóló legendák a régészeti kutatások és a történészek bizonyításai alapján igazak lehetnek. Az Apseron-félsziget fokánál és az egyik közeli szigeten megkövesedett keréknyomokat találtak. Lehetséges, hogy a már említett út vezetett erre. 1940-ben, amikor az Apseron- félsziget és az Artyema sziget közötti összekötő töltést építették, a tengerfenéktől másfél méter mélységben egy régi temetkezési helyet találtak, melynek eredete az időszámításunk előtti évszázadra vezethető vissza. Ez azt bizonyítja, hogy a Kaspi-tenger szintje ebben az időszakban körülbelül 4 méterrel alacsonyabb volt a jelenleginél. 1939-ben a Bakui-öbölben egy település romjaira bukkantak. A régészek búváröltözetben kutatták a terepet, s megállapították, hogy egy vendégfogadó udvarról (karavánszeráj) van szó. A falakon számos feliratot találtak, amelyek arról szóltak, hogy a település az 1234—1235- ös években épült, s az építőmester neve is fel volt tüntetve. Egyes tudósok véleménye szerint Szabail régi város maradványait tárták fel a kutatók. Derbenttől nem nagy távolságra régi kőbányát fedeztek fel 7 méterrel a tenger szintje alatt. Minden jel arra mutat, hogy a kőbánya és a kereskedőváros a part tektonikus süly- lyedése miatt vált a tenger martalékává. Szaid Jahja Bakuvi azerbajd- zsáni térképész 1400-ban feljegyezte, hogy a régi bakui erődítmény egyes bástyái és falai elmerültek a tengerben. Bakuban abban az időben épült a nevezetes, 29 méter magas leánytorony, s a monda szerint innen vetette magát a vízbe Sírvánsáh leánya. Ez a torony most több mint 100 méterre van a tengerparttól. Az 1320-ban Készített térképen a következő felirat olvasható: „A tenger szintje minden esztendőben tanyérnyit emelkedik és már sok jó várost elöntött." A tektonikus mozgások a Kaspi-tenger egész partvonulatában máig is észlelhetők. A keleti partra inkább az emelkedés, a nyugatira a süllyedés a jellemző. A Kaspi-tenger rendszeres kutatása csak a. XVIII. évszázadban kezdődött. I. Péter cár kezdeményezésére az 1714— 1715-ös években A. Bekovics Cserkasszkij vezetésével egy 100 hajóból álló nagy tudományos expedíció járt Itt. Feltérképezték a partokat, mérték a víz mélységét. Korábban csak hozzávetőleges, megbízhatatlan térképek készültek a Kaspi-ten- gerről. I. Péter cár vízi utat keresett „Szent Pétervárról a Volgán és a Kaspi-tengeren át egészen Indiáig." Az expedíció munkája alapján 1720-ban készült el az első térkép a Kaspi-tengerről. Ez a térkép tudományos szenzációként hatott, a kor tudósai igen nagyra értékelték. Elsőként E. H. Lene akadémikus, a Pétervári Egyetem rektora kezdte tanulmányozni 1830-ban a Kaspi-tenger szintjének földtörténeti változásait. Ebben az időben a Kaspi-tenger szintje —25,7 méternél állandósült a világtengerek szintje alatt. A Lene akadémikus által létesített kutatóállomás a Nag- rin-szigeten ma is működik. A tudósok megállapították, hogy a Kaspi-tenger szintjének magassága az évszázadok során sokat változott. Ennek fő okát a tengerbe ömlő folyók, főleg a Volga vízhozamának ingadozásaiban látják. A geológiai, archeológiái és geomorfológiai kutatások eredményei arra utalnak, hogy 4—6 ezer évvel ezelőtt volt a legmagasabb szintje a tengernek, a jelenleginél körülbelül 6 méterrel magasabb. Úgyszintén magas volt a Kaspi-tenger szintje az időszámításunk kezdete előtti időszakban, valamint a XIX. század elején. Ezzel szemben a VII—XI. században nagyon alacsony volt a vízállás, a jelenleginél is 2—4 méterrel mélyebbre süllyedt. A tenger szintjének utolsó jelentős csökkenése 1929-ben kezdődött, s gyors ütemben 10 év alatt több mint 2 métert süly- lyedt. Az utóbbi években néhány centiméteres ingadozással a —28 méternél állandósult. A legutóbbi csökkenést részben éghajlati változások idézték élő, részben pedig a vízművek építése, az öntözött területek kiszélesítése és az ipari felhasználás növelése következtében a Volga vízhozamának jelentős csökkenése. A Ka- ra-Bogaz-Gol-i öböl szintén hozzájárul a víz elvonásához, az öböl vízszintje ugyanis 4 méterrel alacsonyabb a Kaspi-tenger szintjénél. A jelenlegi időszakban folyamatban van a Kaspi-tenger szintjének megőrzésére irányuló intézkedések tudományos kidolgozása. Több vélemény alakult ki arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a Kaspi-tenger vizét optimális szinten tartani. V. JASCSENKO, BAKU A grafikon a Kaspi-tó vízállásának alakulását ábrázolja az 1720-tál 1975-ig terjedő időszakban Fordított szűrés Létezik-e olyan szűrő, amely a nagy részecskéket átengedi a kisebbeket pedig visszatartja? Létezik, de ezt a furcsa szűrőt nem a háziasszonyok használják, hanem a biokémikusok és a szerves kémikusok — különböző nagyságú molekulák szétválasztására. A „fordított" szűrők előállítását a keményítővel rokon, hosszú, fonalszerű molekulák teszik lehetővé. Ezekből kémiai keresztkötések segítségével kb. tizedmilliméter átmérőjű lyukacsos golyócskákat állítanak elő. A lyukak a szemcsék belsejébe vezetnek, ahol bonyolult labí- rintusrendszert képeznek. Ebbe a labirintusba a kis méretű molekulák (pl. a víz, vagy a glukóz molekulái) és az ionok (pl. a klór- és nátriumionok) beférnek, de a náluk akár több ezerszer nagyobb hormon-, fehérje-, vagy nukleinsav-molekulák nem. Kövessük nyomon, mit csinál egy biokémikus, ha fehérjeoldatot kell megtisztítania kis molekulasúlyú szennyeződésektől. A vízben oldhatatlan szemcséket először folyadékban szuszpendiálja, majd a szuszpenziót hosszú üvegcsőbe tölti. A cső alján szita van, amely átengedi a folyadékot, de visszatartja a szemcséket. A szemcsékkel töltött üvegcső neve „kromatográfiás oszlop". A kutató ezután az oszlop tetejére önti a fehérjeoldatot, majd oldószert folyat az oszlopon keresztül. Az oldószer magával viszi a fehérjéket és a szennyeződést is, de a nagy molekulák egészen más úton haladnak, mint a kicsik. A nagy fehérjemolekulák nem férnek be a szemcsék labirintusaiba, ezért a szemcsék közötti rövid úton érkeznek le az oszlop aljára. A kis molekulák viszont hosszan bolyon- ganak a szemcsék belsejében (2. ábra), és mire kijutnak az oszlopból, a boldog biokémikus már végzi is kísérleteit a tiszta fehérjeoldattal. Ezt a gélszűrésnek vagy molekulaszűrésnek nevezett módszert az ötvenes évek végén dolgozta 'ki két svéd kutató, Porath és Flodin. Az ugyancsak svéd Pharmacia cég hamarosan gyártani kezdte az első molekulaszűrőket, Spehadex néven. Az eljárás nagyon gyorsan elterjedt, ami érthető is, hiszen forradalmasította a fehérjék és más biológiailag aktív anyagok addig nagyon nehézkes és hosszadalmas tisztítását. Ma a molekulaszűrők sokasága áll a kutatók rendelkezésére. A gyártás során a szemcsék pórusnagysága előre meghatározható, ez pedig azt szabja meg, milyen méretű molekulák jutnak be a szemcsék belsejébe és milyenek haladnak a szemcsék közötti rövid úton. A megfelelő típusú molekulaszűrő segítségével ma már egy kezdő kutatónak sem okoz gondot két olyan fehérje szétválasztása, amelyeknek a molekulasúlya 200 000, ill. 300 000 dalton. Gyártanak olyan molekulaszűrőket is, amelyek a több millió dalton molekulasúlyú vírusok szétválasztására használhatók. (Sajnos, az a típus, amely a piacon a nagy burgonyákat átengedi a vevő táskájában, a kicsiket pedig visszatartja az eladónál, még nincs forgalomban.) DR. RÁCZ OLIVER Vízi erőművek a Moldván A Moldván hét vízi erőmű működik pillanatnyilag, melyek a csúcsidőszakokban szolgáltatnak villamos áramot. így például a Slapy erőmű 120 MW-ja öt percen belül a hálózatra kapcsolható. Az övezet legnagyobb vízi erőműve az Őrlik, melynek teljesítménye 320 MW és naponta több órát üzemel. Különleges helyzete van a Stéchovlcei szivattyús tározós vízi erőműnek, mely éjszaka a Moldva vizét a közeli magaslaton létesített félmillió köbméteres tározóba emeli, ahonnan 220 méter eséssel hasznosítják a víz energiáját csúcsüzemben. A Stéchovice II a maga 40 MW-jával pillanatnyilag Csehszlovákia legnagyobb szivattyús tározós erőműve. A fiziológiai kutatás jelentős fejlődést ért el a szocialista Csehszlovákiában, melynek legnagyobb tudományos munkahelye a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Fiziológiai Intézete. Az intézet dolgozói szorosan együttműködnek a szovjet fiziológusokkal, főleg az emberi és az állati ideg- rendszer működésének, a feltételes reflexek keletkezésének, a fájdalmi jelzések központi idegrendszerre való hatásának tanulmányozásában és más területeken. A CSTA Fiziológiai Intézetének kardiológiai kísérleti laboratóriumában az állatok szlvizomműködését tanulmányozzák tartós oxigénhiány mellett. Az elmúlt években a Kaukázus magasan fekvő körzeteiben a szovjet kutatókkal közösen tanulmányozták a szívizom működését. A felvételen RNOr. Jirí Prochádzka, RNDr. Václav Pelouch CSc., valamint MUOr. Bo- huslav Oát'ádal, a kardiológiai kísérleti laboratórium vezetője hisztológiai vizsgálatra készíti élő az egyik kísérleti patkány megrongálódott szívizmát. A CSTK felvétele IX. 18. 16 ÚJ SZÚ
