Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-18 / 38. szám
A Liedesfreiheit és a Typographenbund tagjai egy közös feil épét után engetésünkre idősebb, de erőteljes asszony nyit ajtót. Bonőo Károly bemutat öccse feleségének, németül magyarázza neki: ki vagyok, miért jöttem. A házigazdát, Bonőo Oszkárt az ágyból ugrasztjuk ki. Kora délutáni pihenés, vagy a korral járó gyengélkedés? Mindkettő. A mesében a szobor varázspálca érintésére elevenedik meg. A kinti hőség után jől- esően hűvös szobában elég egy szó. s Bonöo Oszkárról leperegnek az évek, csupa tűz, mindent egyszerre szeretne elmondani. Egy szó: Liedesfreiheit. Magyarul talán Szabad Dal a megfelelő fordítása. Liedesfreiheit — a vasas munkások dalárdája. Tagjai németek voltak, de három nyelven énekelték a forradalmi dalokat: németül, magyarul és szlovákul. másrészt műsorpolítikájának köszönhette, ez utóbbi nem tért el a polgári énekkarok műsorpolitikájától. Az addigi munkáspártnak szociáldemokrata párttá történt átalakulása után (1890) megnövekedett a munkásképző egyesületek jelentősége is. A Vor- wártsben szintén egyre több haladó szellemű munkás tevékenykedett. Ilyen előzmények után jött létre 1893-ban a Liedesfreiheit munkás férfikórus. Tagjainak nem csupán kedvtelésük volt azonos, hanem politikai nézetük is. Már az első években műsorukra tűzték a Marseillaise-1, a Munka Dalát stb., s 1894-ben a dalárda a bratislavai munkásság leghaladóbb szellemű képviselője lett. 1898-ban már magyar dalok kottáit is beszerezték. Fontos feladatuknak tartották az önképzést, pontos és — jobb kifejezés híján — igényes alapszabályzatuk volt. így érték el, hogy néhány év alatt a művészi színvonal tekintetében is az élre kerültek, s egyre több intézmény kérte fel őket a szereplésre. Egy 1898-as jegyzőkönyv tanúsága szerint elhatározták, csak ott lépnek fel, ahol az a nézeteikkel összeegyeztethető. A forradalmi dalok propagálásának űj módszerét is bevezették: ún. népi koncerteket adtak, beléptidíj nélkül. A tagság helytelen irányvonala miatt több esetben bírálta a Typo- graphenbundot. Ezt a dalárdát a 10. évfordulójuk alkalmából rendezett nagyszabású ünnepBonőo Károly főleg a Liedesfreiheit elnökének, Bonőo Gusztávnak az érdeme volt. A dalárda az 1923— 24-es években, főleg a választási harcok során tüntette ki magát. Nagy visszhangot keltett Bonőo elnök javaslata, hogy lehetőleg minden tag legyen kommunista: „... ez minden énekes leiadata, hiszen úgyis kommunista énekkarnak tartanak bennünket, s a mozgalom támaszaként vagyunk elkönyvelve“ . (Idézet az 1925. november 21-én kelt jegyzőkönyvből, Zd. Nováéek: Robotnícke spevo- koly na Slovensku.) Nem lehet elhallgatni, hogy a radikális vezetés néha proletkultizmusba csapott át: 1927-ben a Beetho- ven-ünnepségeken nem léptek fel, mert úgy gondolták, polgári kultúra ápolásáról van szó. Tévedésüket rövidesen belátták, s a Schubert-ünnepségeken már ott voltak. A krónika lapjai a további évekre vonatkozóan is bőven szólnak az eseményekről. Nagyszabású megmozdulások, melyeken valamennyi munkásdalárda részt vesz, többször kísérleteznek a dalárdák egyesülésével, majd különválnak, s az ok a Liedesfreiheitnél mindig a szociáldemokratákétól különböző politikai szemlélet volt. Az igazsághoz hűen el kell még mondani a Typographenbund- ról, hogy néhány haladó szellemű nyomdász felismerte az addigi irányvonal tarthatatlansáStefánia úton szétkergettek bennünket a rendőrök. Bonőo Oszkár egy kottát mutat, s dúdolni kezdi: Brause, Freihertschor... — nagyon szép szövege van — fűzi hozzá. — Az apám citerázott, én hegedültem, önszorgalomból tanultam, később be-beugrottam egy kamarazenekarba is játszani. Szívesen emlékszem vissza azokra az akciókra, amikor az utcákon, tereken léptünk fel, utánunk pedig a szónokok következtek. így volt ez a választások alkalmával, május elsejéken. Zengett az Internacioná- íé! Ugyanilyen emlékeim vannak Franciaországból is, ahol szintén munkásdalárdának voltam a tagja. ő a beszédesebb, mindenre jól emlékszik, keze szüntelenül papírok között, fényképek után kutat. — Olyat keresek, amelyiken mind rajta vagyunk az édesapámmal. Már sok képet elvittek tőlem múzeumokba, meg egyéb célokra. A dalárda megszűnése után, 1939-től 1950-ig Franciaországban élt Bonőo Oszkár. A feleségét is onnan hozta magával, egymás közt ma is franciául beszélnek. A bátyjával a vita hevében németre fordítják a szót, velem pedig magyarul társalognak. — Az apánk alapító tagja, s hosszú évtizedekig elnöke volt a dalárdának. 1932-ben halt meg, 65 évesen, síremléket is a dalárda tagjai állítottak neki, tiszteletük jeléül. Bonőo Károly most 78 éves, mintaasztalosnak tanúit ki. öccse a kefegyárban dolgozott műszaki alkalmazottként, három évvel fiatalabb nála. Bonőo Gusztáv dalárdaalapító elnök mind a négy fiát a zene, az énekkari mozgalom szerete- tére nevelte. A család férfi tagjai ugyanabban a dalárdában énekeltek. Károly tízévesen kezdte, később képezte magát, első tenorista, majd első basz- szista lett. Oszkár az első világháború után 1919-ben lépett be az énekkarba, mindvégig első tenorista volt. Az ötvenes években szintén az újjászervezett munkásdalárdában énekelt, később évekig a filharmóniában, majd pedig a rádió énekkarában. — Ezt hagyta ránk apánk örökségül, a zenét, a dalt. Bonőo Oszkár ségre sem hívták meg, pedig a műsorban számos idegen munkásdalárda is fellépett. Ezekben az időkben haladó szerzőktől a legforradalmibb dalokat énekelték. Például Baumgartner: Aki szabad, Stunz: Proletárinduló, Blobner: Munkásüdvözlet és Uthmann több forradalmi és szociális művét. □ □ □ Liedesfreiheit. Jelentőségét felmérni, megérteni nehéz lenne a többi, a század elején alakult dalárda — többnyire német munkásdalárdák — említése nélkül. A munkásdalárdákon kívül természetesen polgári dalegyletek is működtek. Szlovákiában az első munkásművelődési egyesület 1869- ben Bratislavában alakult; a Vorwärts. Volt magyar és szlovák fiókszervezete is. A könyv- nyomdászok szövetsége, a konzervatívabb irányzatot képviselő Typographenbund mellett azonos névvel alakult meg az első munkásdalárda is, mely a polgári körökben néhány év alatt elismerést szerzett. Egyrészt művészi színvonalának. 1909-ben Siemens és Schuk- kert üzemében megalakult a Magnet munkásdalárda, melynek 1912-ben már női kara is volt. 1913-ban a bratislavai vár környékén lakó munkások létrehozták a Freiheit (Szabadság) énekkart és művelődési egyletet. Ezekből az időkből származik a mondás: Az ének a legtöbb agitáció. 1919-ben alakult meg az első csehszlovák dalárda Bratislavában, a Zora. 1923-ban Karol Grünberg kefegyárában új énekkar alakult, az Echo. A kezdéshez sok segítséget nyújtott a Liedesfreiheit, kották kölcsönzésével és szakmai tanácsadással. Ez utóbbi akkor már felismerte, hogy sem a burzsoáziával, sem a szociáldemokratákkal nem mehet egy úton. Ez Bonöo Gusztáv, az édesapa, dalárda egykori elnöke gát, s a dalárda közelebb került a többi munkásénekkarhoz. A Liedesfreiheit túllépte a zenei határokat, politikai erővé vált. Művészi színvonalát tekintve mindvégig az elsők között szerepelt. □ □ □ Bonőo Károly legszívesebben első szereplésére emlékszik vissza: — 1910-ben, azt hiszem, akkor volt, tízéves lehettem, nem engedélyezték május elseje megünneplését. Mi a Vörös-hí- don jöttünk össze, ahonnan nagy csoportokban vonultunk hazafelé, s este tíz óra körül a A felszabadulás utáni évekből származó képeket nézegetjük. Az egyik a Tátrában készült, az 1946-ban újjászervezett dalárdistákkal, a másikon a koSicei Európa Szálló előtt a filharmónia tagjaival látható, majd egy humennéi emlék bukkan elő. A filharmónia exter- nista tagjaként bejárta egész Szlovákiát. Miközben apró epizódokat elevenítenek fel az életükből^ magamban összegezem mindazt, amit tettek: Értelmesen éltek — s ez a legtöbb, amire egy ember vágyhat. MALINAK ISTVÁN A Liedesfreiheit 1920-ban, a Vörös-hídon megtartott nyári ünnepségen A ZÁSZLÓNK VÖRÖS, MINT A LÁNG
