Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-18 / 38. szám
IX. 18. o A klasszikus szedés ... .. és a tördelés Kulisszatitkok reflektorfényben négy színt jelent a mi esetünkben. Am ez a mai körülmények között még meglehetősen problematikus, ugyanis csak egyetlenegy négyszínnyomású aggregét van üzemben. „Egyébként a duplex majdnem olyan szép, talán még szebb, mint a színes — mondta Dvonka elvtárs —, és az Oj Szó él is az űj technika adta lehetőségekkel. A szerkesztőség nagyon rövid idő alatt beleszokott a megváltozott munkakörülményekbe, és biztos vagyok benne, hogy az együttműködés csak jobb lehet.“ Igen jólesett azt hallani, hogy a mi lapunkat tartják a legjobb „terméküknek“, — mi tagadás, majdnem büszkék lettünk. Persze az elismerésnek „hátránya“ is van: ha Ilyen bizalommal vannak irántunk, azt ki kell érdemelnünk. Nem okozhatunk csalódást. Nem tehetjük a mércét alacsonyabbra — csakis magasabbra. Hogy olykor-olykor hibázunk? Emberek vagyunk. Mindegyikünknek ezernyi gondja, öröme. Néha nem sikerül valami. Vagy nem úgy sikerül, mint szeretnénk. A legjobb akarat Is szülhet gyengébb — netán — rossz eredményt. Ha így adódik — az sosem hanyagságból vagy gondatlanságból történik így. Ábrándozunk. Ha majd felépül a nyomda mellett a sajtópalota* (épülni épül, de a tervezett időpontra, nyolcvanra biztosan nem épül fel), akkor az összes szerkesztőség palotában él (Folytatás az 1. oldalról) Hogy volna! Odaadtam neked. Nem emlékszem rá. Gondolkozz csak! Nincs a fiókodban? Mit képzelsz? Nézd csak meg. Ez könyv, ez is is könyv, ez itt __ez it t.., Oü! Halló, szedőterem? Szedjétek ki gyorsan soron kívül a tizennégyest! Kedd. A Távirati Iroda csak ezeket a képeket küldte. Talán ezt a hármat __Megcsináljuk a beharangozá st ... a rádió- és tévéműsor idejében megjött. Lefordítani a képaláírásokat ... Szerda. Minden oldal fent van, minden levonatot láttunk, most már szusszanthatnánk egyet. De a hajrá még csak most kezdődik. Képszerkesztőink minden szerda délutánt az új nyomdában töltenek. A nyomdai tördelő a tükör (tördelési tükör) és képszerkesztőink segítségével véglegesíti az oldalakat. Egy nagy fehér papírlapra felragasztja a szedést, a képeket, a rajzolt címet, a képeket letakarja fekete papírral, mert az oldalakat még fényképezik, negativ készül belőlük. Ezt a folyamatot nevezik komplettizálásnak. Nem hiányzik valami? De igen. Lábjegyzet van, de lemaradt a szerző neve mellől a csillag. Berajzoljuk tussal. Ha Gulliver az óriások országában találkozott volna fényképezőgéppel, az körülbelül akkora lett volna, mint az a „régimódi“ masina, amellyel a komplettizált oldalakat lefényképezik. A fekete-fehér negatívon folyik tovább a montázs. Ha az oldal színes, akkor két darab kell ugyanabból a filmből, ha négyszínű (mint például az augusztus 28-i számunk volt), úgy négy darab. A film némelyik részét leragasztják. Miért? Azért, mert ide fehér-fekete kép jön, ezt hagyom, de ez színes, ezt kitakarom, ha pedig színes alányomást akarok, akkor letakarom — raszterrel. A következő asztalon egymásra illesztik a filmeket, majd egy másikon fémlemezre kopírozzák. A montázsnak vége. A lemezek csütörtökön reggel kerülnek fel a rotációs gép hengereire. Csütörtök reggel. A gép még csendes, még van egy kis idő. Dvonka elvtárs, felugorhatok egy percre? Valdimír Dvonka mérnök a 02-es üzem vezetője. Gyakran ugrunk fel hozzá „egy percre“, amikor valami probléma adódik. Most sok egyéb között arról is szó esik, hogy a fényszedésre bizony ez évben még nem térhetünk át, s előreláthatólag beletelik néhány év, amíg a „magyar program“ (amelyen már dolgoznak) véglegesen elkészül. Próbaszedésre azonban már a jövő évben sor kerül, de a program hibái majd csak a gyakorlatban mutatkoznak meg. Mindaddig továbbra is úgy készül a vasárnapi szám, mint eddig, klasszikus módon és új technikával — vegyesen. A minőség, a szöveg tisztasága és olvashatósága csak a fényszedéssel lesz tökéletes (és hadd tegyük hozzá: nyomdahiba sem lesz, a gép nem követ el hibát). A 02-es üzemben jelenleg 2 napilap és 9 hetilap készül fényszedéssel (köztük a miénk az egyetlen „vegyes“). A komplettizált oldalakat lefényképezik Havonta egymillió négyszázezer darab újságot küldenek szét (ebből hetente 110 ezer Oj Szót). 1977 első felében 1665 tonna papírt használtak fel (nyolcvanban ez a mennyiség eléri a 16 ezer tonnát). A nyomdai kapacitás egy év múlva 100 százalékkal növekszik. Bizonyos alkalmakkor (évfordulók, jelentős állami ünnepek) lehetőség van rá, hogy a lapok színes címoldallal jelenjenek meg. A színes nyomás és dolgozik majd. A szerkesztő csak megnyom egy gombot, és képernyőre idézheti a nyomda bármelyik termét, hogy ellenőrizze, hol tart a tördelés vagy a montázs. Csakhogy ez még messze van. Zökkenjünk csak szépen vissza a valóságba. Dusán Ambroz integet a rotációs gép mellől. Nézze át gyorsan a lapot. Nincs hiba? Akkor jó. Indulunk! A hengerek forogni kezdenek, a rotációs gép vágja és hajtogatja a papírt, amely már nem papír többé, hanem friss újság, és futószalag (vagy Inkáb futólétre) szállítja a „vasárnapit“ a csomagolóba. Van már vasárnapi? — kérdezik a kollégák. Lapozgatják, olvasgatják — értékelik. Van, akinek tetszik, van. akinek nem. Az Olvasó majd pénteken mond véleményt. Nem lehet lazítani. Készül a következő szám. Mérgelődünk és idegeskedünk, méltatlankodunk, az ingerült hang sem ritkaság, de csütörtökön mindig enyhül a feszültség, a csütörtök egy picit mindig ünnep — mindnyájunk munkájának öröme. Dvonka elvtárs (kezében az újsággal) Filmmontázs (Gyökeres György felvételei) KOPASZ CSILLA
