Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-11 / 37. szám
A „sosem lesz belőle focistádból Európa-bajnok U «I az utcán találkoznál ve- le, talán észre sem vennéd. Normális ember. Egy kicsit köpcös, és azt mondanád rá: ez sem az atlétaválogatott futója. Pedig a legutóbbi felmérések alapján a csehszlovák labdarúgó-válogatott leggyorsabb játékosa! Ha a pályán van, szinte mindenkit lenyűgöz. Mintha a futball-labdával született volna. Nagyon megértik egymást. Akkor is, ha cselez, ha „összecsomózza“ a védők lábát, ha óriási lendülettel tör kapura és akkor is, ha váratlan, látványos előre- adással hozza helyzetbe társait. Amolyan „utánam a vízözön“ a járása, de amikor rákapcsol, hullanak körülötte az ellenfelek. JÖTT, LÁTOTT — NEM GYŐZÖTT Hol született? Tardoskedden (Tvrdosovce), „Ktfzép-Európa legnagyobb falujában“, amely — egy kis bizarr túlzással mondva — olyan híres futballistáiról, mint Plzen a sörről vagy Mladá Boleslav az autógyártásról. Mert ebben az Újvártól (Nővé Zámky) nem messze eső, csaknem 9000 lakosú községben kergette a labdát ifjú korában Szikora György, Gyurek István, Pósa Gábor és a két Móder gyerek. Laci és Józsi. Ismert nevek, ugye? És csaknem egyidősek. Nincs még egy község Csehszlovákiában, ahonnét ennyi neves labdarúgó származna! Brazíliában könnyű a gyerekeknek. Ott van a Copacabana. A lapos tengerparton, a homokban futballozva sajátítják el a finom technikát, a tökéletes labdakezelést. Mezítláb játszanak, így születnek a jövendő futballzsonglőrjei. És a tardoskeddi gyerekek? Ember- emlékezet óta a 100x200 méteres legelőn, réten hajszolták a bőrt. Labdaérzék, technika, futballszeretet. Milyen jól jön ez felnőtt korban egy labdarúgónak! Józsi félelmetes bombázó volt már tízegynéhány éves korában. Előbb ballal, majd jobbal, aztán mindkét lábbal lőtte a gólokat. Tízéves korában a serdülők, majd tizenhárom esztendősen az ifik között játszott; és amikor tizenhat és fél éves volt, magára húzta a kerületi bajnokságban szereplő „nagyok“ mezét. Feketén. És öt koronát kapott frissítőre. Tardoskeddtől tulajdonképpen csak ugrásnyira van a nagyvilág. Szinte a kertek alatt. Főleg akkor, ha tudsz futballozni, van tüdőd és erős lövéssel rendelkezel. Tardos- kedd továbbra is létezni fog, de te Józsi, már régen nem leszel itt. Mert... ... mert Szikora Gyuri, aki már javában járta a nagyvilágot a válogatottal, azt mondta az Inter-vezetőknek: szülőfalujában egy „gyémánt“ vár csiszolásra. Lementek és Józsi aláírta. Jött, látott — de nem győzött. A sárga-feketék csapatában akkor sok volt a jó MÓDER JÓZSEF ÚTJA A CSÚCSRA csatár (Levick^, ObloZinsk?, Szikora, OndráSek) és Józsi csak kétszer-háromszor jutott szóhoz — néhány percre. Az Inter B-csapatában lőtte a gólokat. Ez nem elégítette ki. Éjszakánként sokat forgolódott az ágyban, és arról álmodott, hogy többre is képes, mint amit a „fakóban“, tartalékcsapatban követelnek tőle. Ráadásul az Inter egyik edzője, Kacsányi azt mondta róla: „Sosem lesz belőle futballista“. És ez nagyon felpaprikázta. Még hogy nem lesz belőle futballista!? Fogta magát, és hazament Tardoskedd- re. Ott éppen Gyurek lakodalmát ülték. És véletlrtnül a Loko- motíva-vezetők sem hiányoztak a lagzíből. Amikor a menyasszonyi torta utolsó szeletét vágták, a húszéves Móder és a jó hangulatban levő „Loki“- vezetők kezetfogtak. 1967-ben történt mindez. Azóta is tart a „házasság“. VÁRTA EGY LÁNY Új környezet, új edzők, játékostársak, barátok. Csakhamar a Lokomotíva kulcsembere lett. Kiszámíthatatlan cselek, távoli bombagólok, látványos megoldások. Kell-e több a futballboldogsághoz? Sokan azt mondták neki: „Sztár vagy, ne öld magad, mutass néhány trükköt, rúgj egy bombagólt, és a szurkolók isteníteni fognak.“ Elhitte. Akárcsak azt, hogy ő már tökéletes futballista, nincs szüksége önművelésre. A Lokomotíva játszott jól és rosszul, látványosan és csapnivalóan. Az újságok pedig írták a magukét: ha futballozik a Lokomotíva — futballozik Móder. Ha játszik Móder — győz a „Loki“. („Fiatal voltam és önfejű. És ez nem kis hiba. Most már tudom, hogy nincsenek tökéletes futballisták, csak olyanok, akik tökéletesnek hiszik magukat. Mindenkinek képeznie kell magát. A Duklába töltött két év erre is megtanított...“) Prága, Juliska, Dukla. Móder bevonult (1971), megnyírták és kiképzésre ment. Aztán jelentkezett a csapatnál. Igen ám, csakhogy a mandulája ... „Mandula?“ — kérdezte Vejvo- da edző. „Egy I. ligás játékosnak nem lehetnek ilyen gondjai. Ki vele!“ Lúdbőrös lett a háta, de mit tehetett, futballista akart lenni. A korábbi jóslatok ellenére is. Becsukta a szemét, érzéstelenítették és megműtötték. Néhány órával később már a tévé efÖtt ült az orvossal és egy üveg vodkával. Állítólag ez á legjobb gyógyszer a mandulára. És Móder Józsi újjászületett. („Mindig csatárt játszottam, de Vejvoda edző meggyőzött: helyem a középpályán van. Sokat köszönhetek neki, elsősorban azt, hogy megtanított fut- ballnyelven gondolkodni. Itt tudatosítottam, a futball munka és nagy-nagy adag gürcölés. Dolgozni kell a kollektíva és saját érdekemben is.“) Móder Prágában sokat változott. Nemegyszer ő döntötte el a találkozók sorsát. A második hullámmal érkezve rúgta a gólokat, futott, hajtott, irányította a társakat. Természetesen sokan felfigyeltek játékára, és amikor leszerelés előtt állt, csinos kis járdát csem- pézhetett volna ki ajánlatokkal. Második „házasságára“ azonban nem került sor. Visz- szatért Kassára. Várták őt a játékostársak, a barátok és — egy tardoskeddi lány. Ilonka. A mostani felesége. DIESEL-MOZDONYKÉNT SZÁGULDVA 1972 tavaszán felfigyeltek rá a válogatott csapat Összeállítói és a Luxemburg elleni plzeííi mérkőzésen pályára is küldték — néhány percre. Aztán csak négy hosszú esztendőn keresztül megfeledkeztek róla. Az egyszeres válogatott Strausz Jani példája lebegett szeme előtt. Hát hiába, a labdarúgókonyhától messze lakó játékosok mindig későn, vagy soha nem kóstolják meg a szövetség főztjét. Móder hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre mutatott jő játéka mégiscsak csiklandozta a szakácsok orrát: öregségére meghívták a keretbe. Előbb az írek elleni olimpiai selejtezőn játszott, majd a Svájc—Csehszlovákia EB-mér- kőzésen szerepelt és rúgott két gólt.* Aztán elérkezett 1975 ősze. Azóta a válogatott tagja és nemegyszer volt a főszereplője. A Szovjetunió elleni három gólja juttatta a csehszlovák együttest az Európa-baj- nokság négyes döntőjébe. Ott is a legjobbak közé tartozott. Emlékezzünk csak: a hollandok ellen két előretolt támadóval játszott válogatottunk, a hátravont harmadik csatár éppen Móder volt. Mennyit futott a zuhogó esőben és hányszor „keverte“ meg az ellenfél védelmét! Kapta és adta a rúgásokat, könyöklőseket, ütéseket. Sokan azt mondják, a csehszlovák együttes „legrámenősebb“, legkönyörtelenebb játékosa volt. Még Bek- kenbauernak sem adott kegyelmet! („Nagyra becsülöm a címeres mezt, ezért maximális erőbedobással játszom. Hogy voltak kemény belemenések? A mai futball már ilyen. A harcias, modern labdarúgás nem tűri az ibolya ártatlanságú típusokat. Hajtani kell...“) Voltak, akik a belgrádi nagy siker után doppingról beszéltek... („Semmilyen tiltott szert nem szedtünk! Különböző vitaminokat igen. A csapat több évig rázódott össze, és minden tagja magas fokú erkölcsi-akarati tulajdonságokkal rendelkezett. Jól kiegészítettük egymást. A körülmények is nekünk kedveztek...“) Az egykori tardoskeddi fiúcska, a Jüzennyolcszoros válogatott középpályás még sokáig akarja viselni a címeres mezt. Kívánsága? („Kötetlenül szeretnék játszani, inkább hátul, mint elől, teljesen szabadon, feladatok nélkül, csak osztogatni, irányítani, gondolkodni, helyzetbe hozni a társakat és esetleg befejezni a támadásokat. És sokat futni. A mai modern, gyors labdarúgás megfelel mentalitásomnak. Mint középpályás, csak most érvényesülök igazán.“) Láttam őt a Lokomotíva—2i- lina mérkőzésen. Diesel-mozdonyként száguldozó középpályás, csatár és védő volt egy- személyben. Negyven méteres lendületes labdavezetés után tört be az ellenfél tizenhatosára, hogy néhány pillanat múlva saját ötösénf!) szereljen. Közben irányított, váratlan átadásaival hozta helyzetbe társait és még kapura lövésekre is futotta erejéből. Honnan ez a kifogyhatatlan erő? („öregségemre jutottam el mostani alapelvemhez: amíg a pályán vagyok, nem kímélem magamat. Valamikor hatvan métert is futottam a labdával, aztán „elfelejtettem“ visszamenni. Most nagy felelősséget érzek a-csapat iránt. Nem szeretek percekre eltűnni a pályán...“) Mint ahogy nem veszett el Dél-Amerikában sem, amikor a portya menedzsere hazaküldte sérülés miatt. Egyedül kellett repülnie! Tantaluszi kínok. Csak két „világnyelvet“ beszélt, a magyart és a szlovákot. Heccelték is játékostársai, hogy New Yorkban találkoznak majd, ahol — cipőt fog tisztítani. Nem tisztított! Három Európába utazó úr nyomába szegődött (mindenhova elkísérte őket!), és szerencsésen hazaérkezett. Egyszóval nem veszett el. A pályán Is mindig látni, érezni jelenlétét, pedig nem tartozik a magas emberek közé. A fut- ballínyencek sokszor csak az ő kedvéért járnak ki a jnérkőzé- sekre. És ő, a harmincéves csapatkapitány igyekszik mindent megtenni, bizonyítani: nem szabad elkényelmesedni a ma ragyogásában, mert a futballvilág fényszórói nem biztos, hogy holnap is hasonló szögből világítják majd meg. Egy futballista életének kockája úgy perdül, ahogy azt a pohárból kihúzza. S hatost dobni annak, akinek minden dobásától hatos várnak — nagyon nehéz. Móder József képes megjátszani a kockát. És akarja is! Ha nem így lenne, sosem jutott volna a csúcsra. TOMI VINCE A Lokomotíva csapata, amely néhány nap múlva KEK-mérkőzést játszik saját pályáján a svéd üsters Växjö együttese) ellen ÓÚJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 3312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava, Stúrova 4. Hirdetőiroda: Vajon- ského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció a dovoz tlaőe, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2. Ha a kassai középpályásnál (balról) a labda, az ellenfelek fokozott figyelemmel kísérik (VojtíSek felvételei)
