Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-28 / 35. szám
urcsiék nemrég költöztek az új lakótelepre. Még arra sem volt ideje, hogy alaposabban körülnézzen. Ma végre szombat van. A játszóteret ellepték a gyerekek. Háborúsdit játszanának, de mindenki partizán akar lenni. Karcsi szótlanul áll a homokozó mellett. Se puskája, se géppisztolya, de még egy ócska fakardja sincs. A kiúk csoportba verődve vitatkoznak. — Te miféle szerzet vagy? — csodálkozik Karcsira egy jól megtermett, szeplős suhanc. Karcsinak fogalma sincs róla, mi lehet a szerzet, de érzi, hogy most keményen a sarkára kell állnia. — Szerzet az apukád hálósapkája — válaszolja csendesen, s bátran a szeplős tekintetébe akasztja szelíd, barna pillantását. — No, nem azért kérdezem — hátrál meg a szeplős —, csak hát se ágyúd, se tankod, hogyan akarsz megütközni az ellenséggel? — Az igazi partizán ugyan nem keresi, de vallalja az ütközetet. A partizán dolga az, hogy állandóan rettegésben tartsa és fortállyal pusztítsa az ellenséget — jegyzi meg Karcsi csak úgy félvállról. — Ilyen parancsnok kellene nekünk — szólal meg egy kisfiú halkan, s lead egy röpke sorozatot szikrázó, műanyagból készített géppisztolyából. — Méghogy parancsnok — fortyan fel a szeplős, s megvetően néz utána. Jellege; nemzetközi A vágsellyei (Sala) DUSLO nemzeti vállalat Banská Stíav- nica-i üdülőjében három csoportban 450 pionír üdült áz idén nyáron. Ez az üzemi pionírtábor nemzetközi jellegű volt, hiszen szlovákok, magyarok, és Német Demokratikus Köztársaságból érkezett pionírok üdültek együtt. Az „Arany Fülemile“ dalverseny három első helyezettjének neve is jelzi ezt: Éva Smidová, Csizmadia Zsolt és Andrea Westfalt voltak a győztesek. Egyébként a nemzeti vállalat vezetősége, a tábor törzskara példásan gondoskodott arról, hogy a gyermekek jól érezzék magukat. MILAN ALAKSA A fiúk érzik, hogy befellegzett a játéknak, pedig a nap még magasan áll az égen. Mi a fenének keveredett közéjük ez az idegen?! Már éppen ott tartottak, hogy hazamennek, amikor Karcsi ismét megjelent a láthatúSzenit Sándor: Az idegen ron, hóna alatt egy vadonatúj focilabdával. — Hurrá! — adott de még egy sorozatot az iménti kisfiú, s olyat ugrott örömében, hogy a szeplősnek a szája is tátva maradt a meglepetéstől. — Aki játszani akar, sorakozzon fel mögöttem — rúgta fel Karcsi a labdát a magasba. Néhány lány is beállt a sorba. — Ti meg mit akartok? — kérdezte a szeplős mérgesen. — Te ehhez nem értesz — mondta Karcsi, s biztatóan a lányokra mosolygott. — Ide figyeljetek! — fordult aztán a felsorakozott gyerekekhez. — A játék is csak úgy ér valamit, ha tétje van. Most két csapatra osztunk, aztán lejátszunk egy harmincperces meccset. Félidő után kapucsere, öt perc pihenővel. A győztes csapat tagjai lesznek a partizánok, a többiek pedig az ellenséges katonák. — Ez így nem jó — ellenkezett a szeplős —, és mindenképpen partizán leszek. A fiúk hangos kacagásba kezdtek. — Rendben — mondta a szeplős beletörődve —, de nehogy szégyent hozzatok a felemre. A mérkőzés alatt minden a legnagyobb rendben ment. Karcsi vállalta a bíró szerepét, és éberen őrködött a szabályok betartása felett. Ahogy esett, úgy esett, szeplősék győztek. — Te idegen, te kivel leszel? — tette a szeplős bizalmaskodva Karcsi vállára a kezét. — Senkivel — jelentette ki Karcsi csendesen. — Nekem nincs fegyverem. — Ha csak ez a baj — mondta egy szőke kisfiú, s díszes puskáját Karcsi nyakába akasztotta —, ma a tiéd lehet, én játszottam már vele eleget. Aztán a többiek is jöttek, szépen sorban felkínálták a fegyverüket. Karcsi szívéi vala mi furcsa meleg járta át. — Nagyapám partizán volt. A hegyekben esett el — mondta, s odaállt, ahol a partizánok sorakoztak. — Különben Karcsi a nevem — nyújtott kezet a szeplősnek nem va gyök idegen. — Hurrá! —- emelték a fiúk magasba a fegyverüket, és sorra bemutatkoztak az egykori partizán unokájának, aki nemrég költözött ide, az új lakótelepre. KASSÄK LAJOS: Partizánok (Részlet) Szóljatok róla, hogy ne tűnjön nyomtalan nős volt, aki karabéllyal védte a falut. Beállította fegyvere ravaszai és gyilkolt hogy meg ne gyilkolják bimbózó fiatalságát. Aztán pajtásaival a hegyekbe menekült az erdők sűrűjében lapultak, a deres mezőkön mint az üldözött ragadozók ☆ Azóta minden harang őérte szól minden vér érte dobol a szívemben Isten, ha vagy, szent trónusod előtt részesítsd atyai kegyelemhen Értünk virrasztott a poszton s mi áldjuk őt ó, elérhetetlen béke, ami után vágyunk adj neki örök nyugodalmat. TÖRD A FEJED! Rejtvényünkben Pavol Horov: Felkelés című verséből idézünk két szép sort. VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része (a nyilak irányában folytatva). 8. Szelíd, erdei állatok. 9. Vágóeszköz. 10. Ragadozó madár. 11. Péter, László. 12. Tojás — németül. 13. íz zó fele. 14. Az állóvíz jege teszi. 16. Kopasz. 17. Tizenegy — németül. 19. Dísz. 21. Téli sporteszköz. 23. Azonos magánhangzók. 24.. Vissza: szeszes erjedésben van. 26. Gléda. 27. Mutatósző. 29. Magyar grafikus és festő. 30. Léha azonos hangzói. 32. Ella, Anna. 33. Visz- sza: prinicípum. 34. Lóg. 36. Kínai súlymérték. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk második része (a nyíl irányában folytatva). 2. Más szóval. 3. Dolog — latinul. 4. Kockában van! 5. Francia író. 6. Hamis. 7. Lesz betűi keverve. 11. Rejtvényünk befejező része. 14. Fogoly. 15. A neon vegyjele. 18. Irány. 20. Kiütés a szoritóban. 22. Óriáskígyó. 25. Tüzelő. 28. Mese. 29. Aminek az éle jól vág. 31. Árnyas hely (ék. h.). 33. Világtalan. 35. Gát szélei. 36. Kiejtett mássalhangzó. (L. L.) Beküldendő a vízszintes 1., valamint a füg gőleges 1., 11. számú sorok megfejtése. Az augusztus 14-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Okos ember előbb tesz, aztán beszél.“ — 103 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Papp Zsolt, 8. évf., Galánta—Taksony (Galanta— Matuskovo), Papp Ignác, 8. évf., Csallóközkor! (Ohrady), Galgóc Györgyi, 7. évf., Muzs- la (Muzla), Czimbalik Viktor, 4. évf., Érsekújvár (Nővé Zámky), Hanula Gábor, 6. évf., Nagysalló (Tek. Lu2any). Csillogását mások is látják Az Alacsony-Tátra alatt kanyargó műúton nagy a forgalom. Autó autó után suhan el melletted. Kirándulók, turisták. Megállsz a Farkas-hegy lábánál. jobbra tekintsz, a Garam felé. Megcsillan rajta a napsugár. És ott, ahol a fény és az árnyék találkozik: mint tarka, szép szőnyegek futnak szét a vízen a vibráló színek. Ha a hegycsúcsokat nézed, szemed megfájdul a messzi csillogástól. Ha balra tekintsz, a nemeckái mészégető melletti, lángnyelvet mintázó emlékmű csillogását látod. Hűvös szél fúj. Lehet, hogy a szél, de lehet, hogy valami más, pontosan meg nem nevezhető, szavakkal meg nem fogalmazható bánat csalja ’ szemedbe a könnyeket. A valamikori mészégetővel szembeni emlékszoba küszöbén fiatal, szőke lány áll, aki a látogatókat fogadva kedvesen, de tárgyilagos hangsúlyozással magyaráz: — A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nemcsak harcosai, hősei voltak, hanem áldozatai is. Akik itt, a mészégetőben lelték halálukat, különfélék voltak. Partizánok, szovjet, szlovák, francia partizánok. Foglyok, mint például az amerikai katonai küldöttség tagjai, akiket Brezno mellett fogtak el. Egy bukaresti diáklány. És üldözöttek, zömükben zsidók, akiket származásuk miatt üldöztek. És mások, akiket politikai meggyőződésükért üldöztek. A gyilkosok beismerése szerint mintegy négy- százötven ember lelte itt halálát, de a megőrzött okmányok szerint legalább ezer. Hűvös szél fúj. Messzi repíti a szavakat, és könnyeket csal a szemedbe. Az emlékszoba falán ragyog a bevetődő nyári fény. Megilletődve hallgatják a magyarázatot. — Kegyetlenül kíméletlenek voltak a gárdisták. Az autókon ideszállított áldozatok értékesebb tárgyait, téli ruházatukat, a jobb cipőket előbb elvették. Néhány ilyen tárgyat megtaláltunk. Ezekben a tárlókban őrizzük. Megállsz az egyik tárló előtt. Fényképet látsz. Fiatal édesanya, mellette a kislánya. A fénykép alatti cédulán felirat: Kemová Kornélia és 11 esztendős lánya, Lúcia. És szavakat mondasz. Csöndesen, alig hallhatóan. Inkább csak magadnak. — A tizenegy esztendős lánya, Lúcia. Tizenegy esztendős pionírok állnak körülötted. Fiúk, lányok. Vörösnyakkendős pionírok. A vetélkedő most ért véget. Ök a győztes raj. Csillog, ragyog a tekintetük. Az egyik fiú magabiztos büszkeséggel mondja: — Nehéz volt, de mi jól felkészültünk. Ez a magyarázata annak, hogy mi, a második raj győztünk. Kérdezed: — Még nem neveztétek el a rajokat? Többen is válaszoltak: — Nem. Csak így számokkal jelöljük. Az egyes számú, a második ... Mi vagyunk a második raj. Egy kislány szól: — Bizony, ideje volna már nevet adni a rajnak. Valamilyen virágról, vagy csak úgy valamiről, esetleg valakiről... A tekintete olyan kedves. Olyan kedves mind annak a kislánynak ott, a fényképen. — A tizenegy esztendős lánya, Lúcia. Mondod, ismétled. Már ki tudja hányadszor. És eszedbe jut Lengyel Ágnes, akinek Korpona (Kru- pina) mellett van a sírja. Megölték, mert édesapját azzal gyanúsították, hogy Mironov őrnagy partizánjaival tartott kapcsolatot, ű is tizenegy esztendősként áldozta életét. Lúcia, Ágnes, meg a többi. Egyik sem volt harcos, egyik sem volt hős. Csak áldozat. Életük feláldozása jelenti egyetlen, és nem Is tudatos hősi tettüket. Mondod tehát, ismétled: — A tizenegy esztendős Lúcia, Lengyel Ágnes, meg a többiek érdemesek arra, hogy nevüket viselje valamelyik pionírraj, vagy őrs. * A nemeckái mészégető melletti, lángnyelvet, mintázó emlékmű csillogását mások is látják, mert a műúton suhanó autók közül sok megáll a Farkas-hegy lábánál. Kirándulók, turisták látogatnak be a mészégetővel szembeni emlékszobába. Megnézik a tárlókba helyezett tárgyakat, fényképeket. És emlékeznek. A hősökre, s azokra is, akiknek életük feláldozása jelentette egyetlen, és nem is egészen tudatos hősi tettüket. Nem felejtünk. HAJDÚ ANDRÁS Kedves, nyári emlék A pozbai pionírok szorgalmasan bekapcsolódtak a tanév folyamán a gyűjtési akciókba, s a bevételből nagyszerű táborozást rendeztek Sklené Teplice mellett. Évek óta, már hagyományosan itt vernek sátrat. Az idén kissé hűvösebb volt az időjárás, mint várták, de ez nem szegte kedvüket. Néhány nap múlva megváltozott, és jól nyaraltak. A táborozás idején gyakorta foglalkoztak a turizmus, a krónikavezetés, a természetvédelem elméleti és gyakorlati problémáival, s több kirándulást is szerveztek. Banská Stiavnicában is jártak. Belátogattak a geológiai múzeumokba, megnézték a szabadtéri bányamúzeumot, és csónakáztak a Klinger-tavon. Kedves, nyári emlék marad számukra az idei táborozás. KOBOLKA GYÖRGY 18
