Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-28 / 35. szám
VIII. 28. (Folytatás az 1. oldalról) Az első film a szlovák nemzet ellenállását mutatja be, a második a felkelést, majd a felszabadulást, a harmadik pedig .tulajdonképpen filmköltemény arról, hogy az áldozat mégse volt hiábavaló, xxx — Az elmúlt három évben magasra szökött a látogatók száma — mondja loan Skoluda, a múzeum kulturális osztályának vezetője. — Évente mintegy félmillióan tekintik meg a múzeumot, ami — ha figyelembe vesszük, hogy politikai múzeumról van szó, s hogy a közelmúlt rövid korszakával, az 1939— 1945 közötti évekkel foglalkozunk — büszkeséggel tölthet el nemcsak bennünket a múzeum dolgozóit, hanem valamennyiünket. Ez egyúttal állásfoglalást is jelent. Nyáron sokan keresik fel az emlékművet Csehországból és Morvaországból, de külföldről is. Hasonló látogatottsága csak a bojnicei várnak van. Néhány külföldi múzeummal is felvették a kapcsolatot: az együttműködés részben szakembercserét, részben közös akciókat (pl. kiállításokat) jelent. Évente 6—9 kiállítást rendeznek. Ez év február-márciusában a Jánoáík-partizáncsoportok (az elsők, amelyek megalakultak Szlovákia területén, két évvel a felkelés kirobbanása előtt) működését mutatták be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára a Szófiai Nemzeti Forradalmi Múzeummal közösen rendezik meg „A Nagy Október hatása a bolgár kommunista mozgalomra“ című kiállítást, ezenHA SZ/UINAK AZ NK9 FHflD — Kalandos repülés után értünk Kijeube Lvooon keresztül — emlékezik. — Tizenharmadikán vagy tizennegyedikén jöttünk vissza. Az Ukrán Partizánmozgalom Vazérkara azt üzente az SZLKP akkor már legálisan működő Központi Bizottságának és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, hogy jó volna megszervezni a partizánvezérkart. Engem neveztek ki a Szlovákiai Partizáncsoportok főnökévé. Később, miután a hegyekbe vonultunk, ez a szerv átalakult a Csehszlovákiai Partizánmozgalom Vezérkarává, s a parancsnoka Aszmolov ezredes lett (szeptember végén érkezett a Tri Dubyra Sverma, Slánsky, Culen elvtársakkal s néhány további szovjet tiszttel), a helyettese pedig én. A vezérkar október 28-án Donovalyból az Alacsony- Tátra gerincén keresztül Jegorov téli táborhelyére vonult, itt kellett működnie. — Két napi nagyon nehéz menetelés után értünk a táborba. A huszonnyolcadikáról huszonkilencediké- re virradó éjszakát a hegyekben töltöttük — tűz nélkül; havazott, s minden oldalról: délről, északról, a Vág völgyéből és a Garam völgyéből egyaránt heves lövöldözés hallatszott. Huszonkilencedikén reggel az Alacsony-Tátra gerincén találkoztak az ellenséggel... Szerencsére Hu- sák, Smidke, Sverma, Aszmolov elvtársak hátrább voltak, így a „fegyveres csetepaté“ (ahogyan Kuchta elvtárs nevezte) nem érintette őket. Este értek a táborba, ott határozták el, hogy a parancsnokságot Aszmolov veszi át, Husák és Smidke elvtársak Podpo- liéba mentek, hogy a párt illegális tevékenységét irányítsák, Sverma s Slánsky elvtársak pedig a vezérkarral maradtak. Nem sokáig maradhattak a táborban, a felderítők jelentették, hogy a németek közelednek. A második ejtőernyős brigád elfogott egy feldwébelt, s az a kihallgatásnál elárulta, hogy a németek másnap rajtaütésre készülnek. Aszmolov kiadta a parancsot: az Alacsony-Tátra északi lejtőire vonulni. A Magurán átkelve a soliskói völgyben telepedtek le — abban a reményben, hogy nemsokára visszatérhetnek... Fogytán volt az élelem... és újabb hír érkezett: a németek tisztogatásra készülnek. XXX November tizediké ... — Hatkor keltünk, s mielőtt megkezdtük a tovább- vonulást, a völgy keleti oldaláról tüzelni kezdtek. Először a vezérkar indult, utánunk a második ejtőernyős brigád. A völgy védelmét az ejtőernyős brigád egyik szakasza vette át. Tapasztalt harcosok voltak. Tudták, hogy nem eshetnek foglyul: az a biztos kínhalált jelentené. — Amikor december huszonharmadikán keresztülmentem azon a térségen, még ott feküdtek, temetet- lenül... A parancsnokukkal együtt egy szálig elestek, hogy nekünk lehetővé tegyék a távozást. November tizedikén félméteres hóban menetelnek a partizánok. Fúj a szél, erősen fagy, és köd van __Sokszor csak az utolsó pillanatban veszik észre , hogy a szakadék szélén állnak, amikor a heves szél kettéhasítja a ködfüggönyt. Nem tudják, merre járnak, az iránytű és a térkép csak annyit árul el, hogy valahol az Alacsony-Tátra déli oldalán. Söté- -tedik. Aszmolov úgy dönt, hogy leereszkednek a legközelebbi völgybe. Nem tudják, melyikbe. Az emberek elcsigázottak, de megállni nem lehet. Bírni kell, nincs pihenés, nincs pihenés... Aki mégse fogadta meg a figyelmeztetést és leült — ottmaradt. — Decemberben és januárban többször végigmentem a Chabanecen. Több mint nyolcvan megfagyott harcost számláltam meg. Összesen nyolcvannégyről beszélnek. Köpenyünket a térdünk közé szorítva csúsztunk le a völgybe. Az erdő szélén tüzeket raktunk. Ennivalónk már nem volt, de tea még akadt. Sverma hiányzott. Tűztél tüzig jártunk, sehol nem találtuk, járőrt küldtünk a felkutatására ... De akkor már nem élt. Megfagyott. Másnap eltemették. — Hiszen, ha tudjuk, hogy beteg! De ő sosem beszélt a bajairól. GottwalcL azt akarta, hogy menjen vissza Moszkvába. Sverma azzal utasította el, hogy nem hagyhatja magára a szlovák nemzetet ebben a nehéz helyzetben. De hát kaphatott volna személyes védelmet, a legerősebb, legegészségesebb partizánokat jelöltük volna ki melléje, akik az életükkel feleltek volna testi épségéért. Csak ahogyan én ismertem őt — biztos vagyok benne, hogy visszautasította volna a testőröket... Halálmenetnek nevezték azt a menetet. A völgy, ahová kerültünk, a Lomnici-völgy volt. Február 19-ig maradtunk ott,' amíg nem csatlakoztunk a Vörös Hadsereghez. XXX Cyril Kuchta 1945. május 5-én rádiótáviratot kapott Svoboda elvtárstól, hogy jelentkezzék Kosicében, a nemzetvédelmi minisztériumban. Felszabadult Kosice, Bratislava, Prága — és Kuchta elvtárs Prágába került — május 23-án. Aszmolov ezredes helyettese ma a múzeum igazgatóhelyettese, az egyetlen a múzeum dolgozói között, aki részt vett a felkelésben. Hatvannégy éves. xxx Harckocsik, repülőgépek, ágyúk, aknavetők tankok láthatók a szabadtéri múzeumban, sőt „zemljanka“ is. Naponta sok-sok ember megy el mellettünk. Az egykor félelmetes fegyverek játékká szelídültek. Gyerekek bámulnak büszkén a fényképezőgépbe az ágyún állva. Házasságkötés után az ifjú házasok egyre gyakrabban keresik fel az Ismeretlen Katona sírját... Eszembe jut Rozsgyesztvenszki j Rekviemjének néhány sora: „Ha szállnak az évek, / se feledd / azokat, / kik vissza már / sose térnek, / ... I Ha dalod röppen az égnek, / ne feledd / azokat, / akikhez nem jut / már soha ének — (ne feledd! / .../ Föld népe,/ a háborút I. átkozd meg örökre! KOPASZ CSILLA kívül az évfordulóra egy nagyobb és egy kisebb kiállítást készítenek — az utóbbit az iskolák számára. (Egyébként is tananyag, és a történelemóra gyakori ■a múzeumban.) ]ó az együttműködés a budapesti, a Növi Sad-i és az oswiecimi múzeumokkal, xxx Ismert tény, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben huszonhét nemzet és nemzetiség képviselői vettek részt — köztük magyarok is. A Petőfi-, a Halál a fasizmusra-, a )áno§ík-, a Csehszlovák szabadságért-, a Gottwald- és a Rákosi-brigádban, a Nógrád-egy- ségben és számos más csoportban harcoltak magyarok. Hogy mennyien? A pontos létszámot talán sosem sikerül megtudni, xxx A kutatókra még igen sok munka vár, hiszen a második világháború nemzeti felszabadító mozgalma még nincs teljes egészében feltérképezve. A múzeum történelmi és dokumentációs osztályának dolgozói a következő „témákkal“ foglalkoznak: az SZLKP illegális tevékenysége; a partizánmozgalom és a felkelő hadsereg; a Forradalmi Nemzeti Bizottságok és a Szlovák Nemzeti Tanács; állampolgáraink részvétele a külföldi ellenállásban; a felszabadító harcok; az SZNF jelenkori hagyományai stb. Dusán Halaj, a történelmi és dokumentációs osztály vezetője kiemel néhányat a megoldandó feladatok közül: — Bonyolult és igényes munka az SZLKP illegális szervezeti hálózatának dokumentációja. A kutatók ugyanis kizárólag az emlékezetre támaszkodhatnak, s mivel illegális hálózatról van szó, az 1939—45-ös •évekből dokumentumaink nincsenek. Rekonstruálni akarjuk a központi szervek, a járási vezetőség és a pártsejtek munkáját is. A 3—5 tagú sejtek a kons- pirációs szabályok értelmében nem ismerték egymást ... Lakosságunk számtalan esetben nyújtott segítséget a fogolytáborokból, lágerekből menekült szovjet katonáknak, akik a cseh protektorátuson keresztül Szlovákiába szöktek, s akiket később partizánokként láttunk viszont. Mintegy ezerre tehető azok száma, akiket átsegítettek a morva—szlovák határon, nem keveset kockáztatva ezzel, hiszen a határátlépésért halál járt. Körülbelül kétezer a csehek száma, akik részt vettek a felkelésben, de meglehet, hogy többen voltak. Erről is pontos nyilvántartást akarunk készíteni, arról is, melyik egységekben harcoltak... xxx Cyril Kuchta 1940-től Martinban szolgált a szlovák hadsereg főhadnagyaként. Amikor Túróéban megalakultak az első partizáncsoportok, összeköttetést keresett velük; a felkelés kirobbanásának híre is Túróéban éri. 1944. szeptember 4-én ő is azok között van, akik a Szovjetunióba mennek a Tri Duby repülőtérről. A Szlovák Nemzeti Felkeléa Emlékműve A szabadtéri múzeum részlete Cyril Kuchta (G yökeres György felvételei)
